Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-17 / 271. szám
1987. NOVEMBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Am amatOr moxgalmak anyag/ támogatásáról... Hogyan tovább januártól? A megyei tanács 1987. október 9-i ülésén tárgyalta meg a megye művészeti életéről, valamint a középtávú művészeti koncepcióról szóló tájékoztatót, melyhez hozzászólt a Mészöv elnöke is. „Megvizsgáltuk, hogy a megyében működő amatőr művészeti csoportok milyen fenntartásúak, s egyértelműen bebizonyosodott, hogy a szövetkezetiek kerültek túlsúlyba az egyéb (tanácsi vállalati) együttesekkel szemben” — mondotta Gazdag Sándor. Nos, az amatőr művészeti együttesek többségükben valóban a szövetkezeti mozgalomhoz kötődnek. Ám ez a múlt és a jelen. Hogy januártól, az új gazdasági szabályzók bevezetése után mi várható, az jelenleg csak valószínűsíthető feltevések sorozata. Pedig a tét nem kevés! A szövetkezeti mozgalom mindig is fontos feladatának tartotta a népi kultúra hagyományainak ápolását. Jó pár évvel ezelőtt az áfé- szeknél, később a takarék- szövetkezeteknél is létrehoztak egy un. tagsági érdekeltségi alapot az adózatlan nyereségből. Ebből a pénzből térítettek év végén vissza valamennyi százalékot a tagoknak a vásárlási könyv alapján; ebből fedezték a különféle oktatási kiadásokat; felhasználták szociális célokra is, s egy részét ennek a pénznek a kulturális költségek tették ki. Az elmúlt esztendőben megyénkben ez az összeg húszmillió forint volt. Ennek jelentős részét az itt működő tizennyolc amatőr művészeti csoport fönntartására fordították. S nem is akármilyen csoportokról van szó. Az öt néptáncegyüttesből a jászsági és a tiszafüredi arany minősítésű, országos és nemzetközi hírnévnek örvend. A hét szövetkezeti kórus közül kiemelkedik a Szolnoki Kodály Kórus, a tiszaföldvári férfikar és a kisújszállási vegyeskar munkája. A táncegyüttesek és a kórusok mellett még számos egyéb műfajban is tevékenykednek csoportok, főként citerazenekarok, pávakörök. Igaz, a prózai előadó-közösségek száma szövetkezeti vonalon nem jelentős, akad azonban a területen egy kiemelkedő csoport, a jászfényszarui Fortuna Irodalmi Színpad, mely éppen a jövő hónapban készül megünnepelni fennállásának tizenötödik évfordulóját egy háromnapos rendezvénysorozattal, s amely országos eseményeken is sikeresen szerepel, öregbítve ezáltal a község, a megye hírnevét. Várhatóan, a pénz, amit a szövetkezetek idáig az amatőr művészeti mozgalom fönntartására szántak, a jövőben csökkenni fog. Bár bizonyosnak még nem bizonyos, de nagy valószínűséggel megszűnik a tagsági érdekeltségi alap, amely idáig fedezte a kulturális kiadásokat. Helyette létrehozzák az un. fejkvótát, amely annyit jelentene, hogy egy adott szövetkezetben fejenként kétszáz forint használható föl kulturális célokra, így kevesebb jutna erre. a területre, mint korábban. Művészeti csoportokra, művelődő kisközösségekre azonban természetesen a jövőben is lesz igény, „elgaz- dátlanodásukat” minden- kéopen meg kell akadályozni. Sajnos egyre több példa van arra az országban, hogy jól menő, sikeres együttesek megfelelő mecénás híján fölbomlanak. Milyen megoldás kínálkozik? Talán az, hogy anyagi lehetőségeikhez mérten más intézmények (üzemek, gyárak) is kapcsolódjanak be a jól működő együttesek fönntartásába, hogy legalább a nehéz munkával létrehozott értékeket sikerüljön megőrizni. Eddig ugyanis a nagyobb termelő egységek a nagyvállalatok a szövetkezetekhez képest kisebb mértékben vállalták az amatőr csoportok működtetését. Ha valahol valami mozgás támadt, — alakult egy csoport, — akkor az többnyire az áfészeket kereste meg, hiszen az áfészek jelen vannak a kisebb településeken is; a hagyományok is inkább erre kötelezik őket. így talán mégis sikerül áthidalni a nehézségeket, s akkor az elkövetkezendő időszak gazdasági problémái is lehetővé teszik a művészi munka szinten tartását, esetleg tovább fejlődését. Ehhez azonban sokkal nagyobb összefogásra van szükség a tanácsok, vállalatok, kulturális intézmények részéről is. J. Gy. Drámaírót avat ma este'a Szigligeti Színház Szobaszínháza. Többszörösen is abszolút ősbemutatóként kerül színre ugyanis a szokásos időben, fél nyolckor Sultz Sándor sorrendben nem is első, négy évvel ezelőtt írott kétrészes komédiája: A hattyú halála, avagy a hosszú széklet. A fiatal szerző — aki a Fővárosi Művelődési Ház népművelőiéként, a Kassák klub vezetőjeként lett a Vígszínház Megérkezett a mennyel közlekedési vállalat lelkiismeretes ,hírnöke” (Bal József és Derzsl János) (Fotó: T. Z.) ösztöndíjasa — a saját maga által „mezei szürrealizmus ”-nak elnevezett világlátás és stílus jegyében eleddig hét drámát int. Ezek közül elsőként mutatják be A hattyú halálát a Szigligeti Színház társulatának tagjai, Csizmadia Tibor ^rendezésében. Az egyszerre csodás, mert bibliai, és profán, hisz egy nyilvános vécében játszódó történet középpontjában egy korán el virágzott asszony. Marcella, a vécésnéni, valamint egy jólszituált, negyvenes mérnök, Svarc úr sajátos érdekeken és érzelmeken alapuló kapcsolata áll. Ami ráadásul azért sem lehet zavartalan, mert minduntalan beleszól egy ugyancsak negyvenes, 'kiöregedett dandy, a törzsvendég valamint Ignác, a szemetes, az égiek és a pokol béliek .küldötteként pedig Lompos Lajos bűnöző, illetve az öt kergető angyali igazságszolgáltató. 1 Az emberek közötti kapcsolatok egyszerre mulattató és elgondolkodásra késztető komédiájának szerepeiben ezúttal Meszléry Juditot (Marcella). Helyey Lászlót (Svarc), Derzsi Jánost (Vendég) Dobóik Lajost (Ignác), Tóth Józsefet (Lompos Lajos) és Bal Józsefet (Rendőr) „Megszagollak, és megmondom, ki vagy— Ennél mélyebben nem is érdemes megismerni az embereket...” láthatjuk. A díszleteket Lábas Zoltán, a jelmezeket — vendégként — Laczó Henriette tervezte, az előadás létrehozásában dramaturgként Morcsényi Géza, a rendező munkatársaiként Harsányt László működött közre.- b. j. A kutató menedxaer A szellemi terméket el is kell tudni adni Hányféle furcsaságot produkál az élet! Ha megnéznénk dr. Csontos Imrének, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Karcagi Kutatóintézete tudományos osztályvezetőjének munkakönyvét, három-négy bejegyzést találnánk benne. Pedig: — Ez az egyelten munkahelyem! 1948 óta. Csakhogy ahányszor „átszerveztek bennünket”, ahányszor cserélődött a cégtábla, mindannyiszor bevezették az új elnevezést a munkakönyvünkbe — mosolygunk mindketten, a bürokrácia eme, beszélgető- partnerem esetében szerencsére ártatlan csapdáján. A nádudvari születésű fiatalember a második világháború évei alatt végezte el a Karcagi Mezőgazdasági Szakiskolát, majd növénynemesítő tanfolyamra került. Onnan hívták' vissza a Kunságba, az újonnan szerveződő kutatóintézetbe. Ma már ő dolgozik egyedül az alapítók közé sorolhatókból. Az egyetemet munka mellett végezte, majd a legelőberendezések fejlesztéséről írta meg doktori disz- szertációját. Életének fő témája — mi is lehetne más a Nagykunság közepén, Karcagon? — a gyepgazdálkodás, a szélsőséges talajadottságú gyepterületek hasznosítása és természetesen ami ezzel jár; a sovány legelőkhöz jól alkalmazkodó juhtartás az „iparszerű” legeltetéstől a juhtrágya biotrágyává érleléséig. Több mint féltucat szolgálati találmányát jegyezték be harminckilenc éves munkálkodása során, és természetesen nem maradt el mindennek az elismerése sem, hogy csak a legrangosabbakat említsük, 1981-ben kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, most a nagy októberi szocialista forradalom hetvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozaton pedig az arany fokozatot. Méltán írhatjuk: egy szorgos élet munkájának elismeréséül. Ám, aki mindezek után egy fehér hajú, hajlott hátú, agg szobatudóst képzel maga elé, az nagyot téved! Ahogy barátságosan mondani szoktuk: tíz évet nyugodtan letagadhatna az életkorából. Dehát igazából nem is a kor, hanem a gondolkodásmód, a szellem frissessége a fontos. És e tekintetben aligha lehet panaszunk dr. Csontos Imrére. — Intézetünk költségvetésének a felét ma már mi magunk teremtjük elő. Nem titkolt a szándék, ösztönöznek is arrafelé bennünket; váljunk teljes egészében önfinanszírozóvá. Arról van szó, hogy nem elég csak a kutatással, a tudományos ismeretek népszerűsítésével foglalkoznunk, el is kell adni szellemi termékeinket. És ez bizonyos menedzseri alapállást tételez föl, ami lehet, hogy egy pár évvel ezelőtt még nagyon új volt, de már kezdünk hozzászokni. Egyáltalán nem ellentétes ez a profilunkkal, hiszen mi nem alapkutatásokat végzünk, hanem a gyakorlatban azonnal hasznosítható módszereket dolgozunk ki. Hát persze, hogy célunk, minél gyorsabban, minél kevesebb áttétellel épüljenek be ismereteink a gyakorlatba. Magyarul: nemcsak ku- tatgatunk szűkebb tudományos érdeklődésünk szerint, hanem igenis kielégítjük a megrendeléseket! — Kik rendelnek leginkább Önöktől? — Azok az ipari és mező- gazdasági nagyüzemek, amelyeknek leginkább meggyűlt a bajuk a környezetvédelemmel! Igazuk van. Az évről évre befizetett környezet- védelmi bírságok még nem orvosolják a bajt. S a bírságot beszedők nem mondják meg, mit kezdjenek a megbírságoltak a hig, a félhfg trágyával, a vágóhídi melléktermékekkel, a környezetet károsító hulladék nyersbőrrel. Nos, mi megnézzük, mit lehet tenni. — Ezek szerint szépen szaporodnak a megrendelések, amelyeket tehát szívesen fogadnak. Azért a fő megrendelő, az állam, a mezőgazdasági tárca. — Valóban így van. A világbanki program megvalósításának keretében kaptuk a megbízást a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól; foglalkozzunk a gyepre alapozott juhtej és hústermelés fejlesztésével. Az ágazat hazai korszerűsítése szempontjából igen nagy jelentőséggel bír ez a kutatásunk. — Ami jócskán egybevág az ön érdeklődésének fő vonalával. .. — Ebben inkább az az érdekes, hogy ez a kutatás hosszú távon munkát adhat intézetünknek, azaz még véletlenül sem juthat eszébe senkinek tudományos kutatómunkánk fölöslegességének érzete. Van egy másik nagy programunk is: intézetünkben külön kutató- csoportot alakítottunk. A biotrágya (lombtrágya) kezelésének újfajta technológiáját igyekszünk kimunkálni. Hát nem furcsa! Egy életmű munkájának elismerése ürügyén, nyugállományba készülő kutatóval beszélgetünk a tervekről, az intézet menedzseléséről, fontos tudományos programokról. Kedves Csontos Imre! Nem lesz korai ez a „nyugállomány”? Ha pedig egyszer mégis fölhagy a mindennapos munkába járással, biztos vagyok benne, nagyon is aktív nyugalom lesz az. Szerencsére! Legfeljebb több ideje jut majd arra, hogy lányánál időzzenek feleségével együtt Hajdúböszörményben, s útközben hosszabb pihenőt tarthassanak a mindig útba ejtett szülőfaluban, Nádudvaron. Egri Sándor Magyarország története Az új tantárgy tapasztalatai A diákok és az oktatók egyaránt kedvezően fogadták és szöveggy ű jtemémy is. A kiadvány — amelyet a korlelenetek a költő életéből Laár András estje Szolnokon A közönség Laár Andrást elsősorban, marat a KFT együttes énekes-gitárosát ismeri. Ám a sokoldalúan tehetséges Laár nemcsak beat- dalokat, hanem groteszk verseket, jeleneteket, meséket, valamint „tudományos” értekezéseket is szívesen ír és ad elő. Hogy ezeket a törekvéseit is bemutassa, barátja, Gallia Miklós segítségével létrehozta első önálló színházi estjét Laár pour Laár (Jelenetek a költő életéből) címmel. Az abszúrd színpadi játékban — amelynek premierje tavaly májusban volt a budapesti Pinceszínházban, s azóta a fővárosban és vidéken több mint félszáz alkalommal került színre — helyet kaptak még önéletrajzi túlzások, egy népművészet blokk, ezen kívül festőművészként és „biológiai felfedezőként” is bemutatkozik a költő. A szolnoki közönség november 19-én, csütörtökön este 'hét órai kezdettel láthatja Laár András önálló estjét a Megyei Művelődési és Ifjúsági központban. A műsorban fellép még Dolák- Saly Róbert és Bálint Bea. a felsőoktatási intézményekben az elmúlt tanévben bevezetett Magyarország története 1918—1975 című tantárgyat Az új tárgy oktatásának egyéves tapasztalatairól a Művelődési Minisztériumban tájékoztatták Tóvizi Piroskát, az MTI munkatársát. Miként elmondták, a közelmúltban összesített, értékelt visszajelzések egyértelműen igazolták, hogy a diákok Igénylik a XX. századi magyar történelem, különösen e szocialista építés magyarországi gyakorlatának behatóbb ismeretét, az erről szóló .tudományos igényű elemzést, az őszinte és a kérdéseikre meggyőző választ adó konzultáld ókait A tárgy bevezetését gondos előfcészítőmunka előzte meg: a Művelődési Minisztérium az oktatók számára továbbképző tanfolyamokat szervezett: ezeken a korszakkal foglalkozó neves történészek, vezető politikusok tartottak előadásokat, eszmecseréket. Az 1986—87-es .tanévre időben megjelent az oktatás és a számonkérés alapvető anyagát tartalmazó tankönyv szakkal foglalkozó történészek állítottak össze — a legfrissebb tudományos eredményekre is építve eleveníti fel mintegy hét évtized magyarországi történelmét. A tankönyv kiegészítéseként jól segítették az oktatást különböző dokumentumfUnaek, valamint a Velünk'élő történelem című film anyaga Is. Az előadásokat, konzultációkat mindenhol a marxizmus—lenimizmus tanszékek szakembered vezetik, s több egyetemein — például a bölcsészkarokon és a közgazdaságtudományi egyetemen — bekapcsolódtak a történelmi tanszékek tanárai, is. A hallgatók óraszáma nem növekedett, ugyanis az új tárgy a Magyar munkásmozgalom története című tárgy helyett került be a tantervbe, s a filozófiát, a politikai gazdaságtant és a tudományos szocializmust követően 30 órában sajátítják el a diákok, Az új ;tárgy egyébként a korszak történelmi folyamataiba jobban beágyazva dolgozza fel a munkásmozgalom történeti vonatkozásokat is.
