Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-14 / 269. szám
10 1987. NOVEMBER 14. „Nincs értéke a szavaknak” A fiatalok és a gazdaság Vállalkozó KISZ-szorvozotok Szociálpolitikától a sorsjegyárusitásig Bovallom,»tévé Családi kör című műsorát eléggé ritkán szoktam meghallgatni, megnézni. Részint azért, mert általában más fontosabb dolgom akad, részint pedig azért, mert a rádióújság előzetese után nem találtam eléggé érdekesnek. Ezen az estén azonban nem mulaszthattam el a megtekintését A rádióújság tájékoztatása szerint a műsorban azt elemzik, mi a tudás, a tanulás értéke a családban és a társadalomban. Magában véve is nagyon érdekes téma. Az igazi indítékot azonban egy délutáni nyelvi műsor adta. Augusztusban a mihályi kastélyban a Szép Szó mozgalom nyelvi és kommunikációs tábort rendezett. E tábor életéről, résztvevőiről, céljáról és programjáról készült riportokat mutatta be a műsor. Legérdekesebb részei a résztvevők nyelvhasználatáról szóltak. Nincs értéke a szavaknak, nem igen érdekli a diákságot, hogyan fejezi ki magát, nem törekszik a szép és változatos beszédre stb. Ilyen megállapítások hangzottak el a tanulók nyelvhasználatáról. S amikor a riporter az okok felől kérdezősködött, erre választ adni nem tudtak. A műsornak ez volt az a pontja, amely a Családi kör megtekintésére késztetett. Ha ugyanis azt keressük, miért nem törekszik egy társadalmi csoport arra, hogy szépen és változatosan beszéljen, akkor tulajdonképpen azt keressük, milyen e csoport műveltsége és gondolkodása. Ha az ismeretei gyarapodnak, a valóságról alkotott képe is gazdagabb lesz, és gondolatait, érzelmeit is pontosabban, színesebben és változatosabban tudja kifejezni. A Családi körben elhangzott az a megállapítás — amely persze nem új, hiszen igen sokszor elmondták már mások is az utóbbi tiz évben —, a mai diákság körében nem „sikk” a tanulás, a folyamatos tanulmányi munka. Azért nincs érDobrai Sva, a karcagi gimnázium negyedikese szenvedélyes pályázó. Első „tudományos” pályázatát még úttörő korában készi- tette. Azóta? Nos, tavaly Németh Gyuláról, a világhírű tudóssá lett karcagi diákról, a neves turkológus- ról, a magyar nyelv eredetének kutatójáról „hozott ösz- sze” Éva százoldalnyi tanulmányt. A karcagi tudós életét, munkáját eddig senki sem dolgozta fel teljességében. Hogy egy másodikos gimnazista — mert hiszen Éva másodikos korában kezdett a gyűjtőmunkához — miképpen „jegyezte el magát” egy tudóssal? — Talán azért, mert nem tanulunk róla az Iskolában! SJőt, az irodalom, a nyelvtanórán alig esik szó a magyar nyelv eredetéről. És az is izgatott engem; hogy lehet, hogy közülünk, karcagiak közül kikerül egy ilyen híres tudós és mi semmit sem tudunk róla! Ha a diákokat megkérdezték volna, hal- lották-e már Németh Gyula nevét, illetve mi jut eszükbe róla, bizony a legtöbben értetlenül a fejüket rázták volna. Hogy gyökeres fordulat következett volna be a karcagi diákok fejében Németh Gyula munkásságát illetően, azt hiba volna bizton állítanunk! Annyi azonban bizonyos;, akit érdekel, ma elolvashatja „egykori iskotéke nálunk a szavaknak, azért nem tudják szépen és változatosan használni anyanyelvűket, mert nem készülnek rendszeresen az órákra, sőt sokan nem is tudnak tanulni, ennek pedig az a következménye, hogy igen szegényes a szó- és kifejezéskészletük. A legtöbb diák beéri azzal, hogy egyszer-kétszer elolvassa a tananyagot, s a megértését egynek veszi a tudásával. Ha valamelyik órán csak kérdésekre kell röviden válaszolni, ennyiből nagyon jól meg lehet élni. A megértés azonban még nem tudás. Ha a tanuló úgy sajátítja el az anyagot, hogy önállóan és összefüggően el is tudja mondani a tankönyv szó- és kifejezéskészletéhez ragaszkodva, akkor tudja azt. Nagyon fontos az ilyen tudás, hiszen a szókincse és kifejezéskészlete így napról napra gyarapszik a nyelv- használata színesebb és változatosabb lesz. Tehát ez a tanulás nem pusztán az ismeretek gyarapítását jelenti. Még azt is elsajátítja így, hogy egy-egy új szó vagy kifejezés milyen szövegkörnyezetben használható, s ezzel mondatszerkesztési képessége is javul. S ha »rendszeres tanulás mellett jó szépirodalmi műveket olvas, verseket tanul, s az olvasáskor nem pusztán a cselekményre figyel, hanem arra. is hogyan fejezi ki magát az író, a költő, a szereplők bizonyos beszédhelyzetekben milyen szavakat, kifejezéseket használnak, akkor megtanulja azt is, hogy különbséget kell tenni a nyelvváltozatok között az aktuális beszédhelyzethez kell alkalmazkodni a szavak és kifejezések kiválogatásában. Az ilyen tanuló előtt van értéke a szavaknak, szépen és változatosan tudja használni a nyelvit, a szóhasználati és nyelvtani szabályok neki nem korlátokat jelentenek, hanem lehetőségeket közlésvágya kielégítésére. B. L. latársa” küzdelmes életútját, és ez már elég jelentős előrelépés a korábbi űrhöz képest; Éva mindenesetre két helyen is nyert a pályázatával: a gimnázium Gaál László-díját kapta, illetve az ifjúsági kategóriában első lett a megyei honismereti pályázaton. A másik dolgozata Karcag orvoslásával, ""ógysze- részetével foglalkozik: Hát akkor melyik is az igazi szerelem: a nyelvészet vagy az orvostudomány? — Egészen kicsi korom óta orvosnak készülök. Valahogy — megmagyarázhatatlanul — nem tudnám magam másnak elképzelni. Nem! Egyáltalán nemcsak azért, mert édesapám orvos! Minden nyáron kinn dolgozok a karcagi kórházban. Korábban a belgyógyászaton, az idén a sebészetre is beengedtek műtéteket nézni. — Térjünk vissza még egy kicsit a tudományos kutatómunkára. Elkészült egy száz és egy közel kilencven oldalas dolgozat. Mennyi idődet rabolta el? — Ez így nem igaz, hogy elrabolta, mert szívesen foglalkoztam mindkét témával ! Mondjuk úgy, hogy ősszel elkezdtem a megírásukat és tavaszra készen lettem velük. Hogy mikor dolgoztam? Péntek délutánonként, és a hétvégeken. Tényleg fárasztó volt, de megérte. Ki segített? Az Lomozflgyolö Babylon Mi sem természetesebb annál, minthogy egy zenekar, amely a Rolling Stones együttes vegetálásával a világ legidősebb, még működő rockzenekara büszke titulust viseli — negyedszázados fennállásának alkalmából friss hanglemezzel lepi meg rajongótáborát. A jeles ünnep kivételes albumot sejtet, ám egyelőre koránt sincs szó valamiféle életmű—összegzésről, zenei értelemben vett befelé forduló megnyilvánulásról. Az Omega sorrendben tizennegyedik nagylemeze, amely a rockkeresztségben a Babylon nevet kapta, új üzenetet tartalmaz a műfaj kedvelőinek. Mennyiben más ez, mint az előző produkciók? Nos, bizonyos eltérés jól kitapintható, bár a Babylon — úgy tűnik — a Föld árnyékos oldalán című korábbi termék vonulatát követi. Hiába, a ciklikusság mindig is erőssége volt az Omega legénységének. Ugyanakkor azt is megszoktuk már tőlük (sőt el is várjuk), hogy szövegeik igényesek legyenek, mert muzsikájukban a dallam és a remek zenei kíséret mellet a dalszövegek is egyenrangúak. Igazán kár, hogjf — külföldi példák, esetenként néhány hazai próbálkozás mintájára — nem közük szövegeiket nyomtatásban — mellékelve a fásakhoz. Ezzel a gesztussal minden bizonnyal növekedne a produkció súlya. Babyloni tájakon járva talán természetes is, hogy a szövegek erős misztikus, helyenként bibliai töltést kaptak. Ennek megfelelően a dalok hangszerelése is néhány betétben elvontabbra, misztikusan lebegőre sikeredett. A computer-technika bőséges felhasználása pedig egy rendkívül jó hangzású, tömör, kemény ritmusalapokra épített nagylemezt eredményezett, olyant, amely egy csöppet sem marad el az európai könnyűzenei élvonaltól. Sikerre vitele most már csak befogadókon múlik. J. J. ötlet, hogy ha van kedvem hozzá, igazán foglalkozhatnék ilyenfajta helytörténeti kutatómunkával is, Körmendi Lajos tanárúrtól származik. A munkálkodás során pedig édesanyámtól kaptam a legtöbb segítséget a gyűjtő- és a kutatómunkában; kitartást öntött belém és nem utolsó sorban ő gépelte le mind a két, láthatóan elég terjedelmes dolgozatot. — Nem ment mindez a tanulás rovására? — Nem! Jó tanuló vagyok, tavaly kitűnő lettem. — Valamiféle „eminens”? — Nem,- egyáltalán nem! — neveti el magát. — Egyszerűen nem szeretek készületlenül iskolába menni. Nem mondom, ez elég strapás! Délután elkezdek tanulni, persze azt megszakítják ilyen-olyan elfoglaltságok, de aztán este tizenegyig, éjfélig ülök a könyveim, a füzeteim fölött. Nem állítom, hogy nem fárasztó, de meg lehet szokni. Én legalábbis hozzászoktam ehhez a napi időbeosztáshoz! — És mit mondanál azoknak, akik mindezek hallatára csak a vállukat vonnák meg vagy legyintenének? — Ok biztosan nem készülnek egyetemre ... Egri Sándor A KISZ Szolnok Megyei Bizottsága legutóbbi ülésén a gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Erről kérdeztük Kató Gábort, a megyei KISZ-bizottság titkárát. — A fiatalok szemszögéből, érdekeinket tekintve foglalkozunk szociálpoliti— A fiatalok mennyire partnerek ezekben a kérdésekben, milyen gazdasági ismeretekkel rendelkeznek? .— Az első munkába állásig nagy részüket nem érdeklik a gazdasági kérdések. A szakmunkások általában csak a legszűkebb környezetük gondjaival foglalkoznak, a felsőfokú végzettségűek alapos elméleti ismeretekkel rendelkeznek, de a gyakorlatban ritkán tudják hasznosítani ezeket. Legtöbben az ország pillanatnyi helyzetét ismerik a legjobban, legrészletesebben, utána a saját vállalatuk következik, s legkevesebbet a megye helyzetéről tudnak. — Ez utóbbi megállapítás azt hiszem nem csak a 30 éven aluliakra igaz! — Ü0V gondolom most fokozott jelentősége van a KISZ érdekvédelmi funkciójának! — Ahhoz, hogy bele tudjunk szólni a vállalatok gazdasági folyamataiba, szakmailag jól felkészült „képviselőkre” van szükségünk, s arra, hogy ők reális érdekeket próbáljanak érvényesíteni, ne egy-két ember igényét. A munkaerő átképNyáron nem okoz különösebb fejtörést a szolnoki fiataloknak eldönteni, hogy a kikapcsolódás, a sportolás milyen formáját választják. Az uszodák, a Tisza, a Holt- Tisza és a Tiszaliget kínálta lehetőségek között bárki meglelheti a számára leginkább megfelelőt, s még csak különösebb anyagi áldozatot sem kell hoznia. Amilyen kézenfekvő a megoldás nyáron, olyan nehéz határozni a téli sportok kedvelőinek ->— most a szezon közeledtével — abban, hogy szabadidejükből, pénztárcájukból mire futja. Igaz, a korcsolyázni, jégkorongoz- ni kívánóknak — leszámítva, hogy műjégpálya a megyéiben csak Jászberényben van — adott a lehetőség: ha vastagra hízik a jég a kubikgödrökben, egy pár buszmegáUót kell csak megtenniük, hogy kedvtelésüknek hódoljanak Hava-' záskor — még inkább a gát- oldalakról vészesen a folyó felé tartó szánkózók láttán — irigykedve gondolunk a dombos vidéken lakókra, akik ha kedvük szottyan, bármikor kihasználhatják a havas lejtők nyújtotta örömöket. Igen, de innen az Alföld közepéről merre menjünk, mikor a legközelebbi valamirevaló sípálya is legalább száz kilométerre van? Az olcsó, egynapos kirándulástól kezdve az utazási irodák ltínálta többnapos útig jópár program közül választhatunk. A megtett kilométerekért és a ráfordított pénzért kárpótol a friss levegő, a havas táj, a mozgás öröme. Nos nézzük sorjában a lehetőségeket, és kezdjük a leghétköznapibb esettel: leesett a hó, síelni, szánkózni szeretnénk a hegyekben. Vegyük először a szánkót. 200—500 forintból megvásárolhatjuk, természetesen, ha lehet kapni. Ha nincs szerencsénk, kölcsönkérjük valakitől vagy kölcsönzünk. Az Ezermester Ifjúsági kölkai, foglalkoztatáspolitikai kérdésekkel, a lakáshelyzettel, a műszaki fejlesztéssel, környezetvédelemmel, a cigány fiatalok elhelyezkedési gondjaival, érdekvédelemmel, s ide tartozik még a „Jövőnk a tét” akció, illetve a Nicaraguát segítő sorsjegyek árusítása is. — Pedig jobb lenne az ismeretek mélységét tekintve a következő sorrend: vállalat, megye, ország! Igaz, ennek kialakításában nem sokat tudunk tenni, de abban részt kell vállalnunk, hogy a KISZ-es szakemberek gyakorlati ismeretei bővüljenek, s tudásukról, esetleg hiányosságaikról ők maguk megbizonyosodjanak. Ezzel a céllal kapcsolódtunk be a KISZ KB Vándorbot akciójába. A mezőgazdaság, az ipar területén dolgozóknak nyújt lehetőséget a nemzetközi szakmai tapasztalatcserére. Jövőre az SZMT Ifjúsági Tanácsával közösen négy szakmai külföldi út szervezését tervezzük, és most gondolkozunk „Az év kiváló szakembere” című kitüntetés megalapításán. zésben differenciáltan állunk ki fiatalok mellett; csak azokat védjük akik .jól dolgoznak, az ő érdekükben saját magunk közül javasoljuk a gyengébben teljesítőknek egy új szakma elsajátítását. — ’86 július 1 óta létezik az új munkatmllalási forma — a KISZ vállalkozás, Vállalati KISZ-szervezetek bármilyen munkát elvállalcsönző Leányvállalat napi ötven forintért ad egyet, melynek csak a felét kell fizetni, ha diák vagy ifjúsági csoport béreli ki. Ha végig néeöm k a kölcsönző téli választékát az alábbiak az ajánlatok: süéc kötéssel plusz sícipő napi bérleti díja — minőségtől függően — 190—280 forint; ugyanez egy hétre 1050—1500 forint. Miután megszereztük a sporteszközt, már csak azt kell eldönteni, merre s mivel menjünk, ugyanis a sportolásra alkalmas lejtők egy része csak többszöri átszállással érhető el. Könnyebb a kiránduló dolga, ha munkahelye autóbuszki rándulásán vesz részt: kényelmesebb gyorsabb. Buszt, étkezést, és szállást az idegenforgalmi irodák is biztosítanak. A múlt év telén csak a szolnoki IBUSZ iroda mintegy négyszáz kiránduló egynapos és közel száz utas kétnapos programját szervezte meg. Tovább szűkül a kör, ha a hazai téü csoportos utazások következő formáját vizsgáljuk, azaz pontosabban azoknak a fiataloknak a száma lesz kevesebb, akik meghatnak, feltéve, ha a megbízó a munka elvégzéséhez minden feltételt biztosít, ugyanis a munkadij csak a munkabért tartalmazhatja. Kikötés még, hogy a bevételek legkevesebb 40 százalékát közös célokra kell felhasználni. A múlt évben öt KISZ-szervezet vállalt munkát, a megyében összesen 500 ezer forint értékben. Mi a helyzet az idén? intézményes formát találni — A vállalkozások összege több mint 10 millió forint. Harminc fölött van a vállalkozó szervezetek száma Ha jól meggondoljuk, nem meglepőek ezek az adatok. Amíg a gmk-ba a fiatalok nem „férnek be”, addig ez az új forma főleg nekik nyújt lehetőséget többletjövedelemre, de ezzel egy időben megoldja a KISZ szervezetek anyagi gondjait is. Eddig az volt a baj, hogy nem volt a közösségeknek pénzük terveik megvalósításához, most pedig úgy tűnik, hogy a közös tőke értelmes felhasználása okoz problémát, ugyanis ennyi pénzt már nem lehet videóra, színés televízióra, kirándulásra, nyelvtanfolyamra költeni. Ma még nincs arra mód, hogy a KlSZ-szerve- zetek üzletszerűen befektessék, vagy takarékba helyezzék a pénzüket, de a közeljövőben feltétlenül kell valamilyen intézményes formát találnunk, hogy ezek az összegek hasznos célt szolgáljanak. — kért — engedhetik — és igénylik is — maguknak, hogy az irodák valóban bőséges kínálatából válogassanak. Ugyanis nem valószínű,, hogy ezekkel az ajánlatokkal a fiatalokat célozták meg. A programfüzetekben meghirdetett utak, a vállalati kollektívák részére szervezett kirándulások mellett a korábban sikeres, alkalmi jellegű, egynapos túrák iránti érdeklődés jelentősen visszaesett. Az Expressz szervezésében «vekkel ezelőtt többszázan vettek részt ilyen sí-, és szánkótúrákon. Napjaink tapasztalata sajnos azt mutatja, hogy az olcsó, egynapon utakra kevés a jelentkező. Ennek ellenére úgy az Expressz, mint a Szivárvány Sport Gazdasági Társaság tovább próbálkozik. Az utóbbi 600—700 forintért ajánlja a zebegényd síhétvégét, az egynapos szánkótúrát pedig kétszázért. A tapasztalat azt mutatja, hogy az esetleges sikertelenség egyik oka, hogy nehéz előre megjósolni alkalmas-e az idő a csoportok indítására. Esetleg hiányzik a kellő hírverés? — Szurmay — Kőt sikeres pályamunka háttere Orvosnak készül, kikapcsolódásként helytörténettel foglalkozik Szakmai tapasztalatcserék A havas utak... Nem biztos, hogy jórhatatlanok A jászberényi műjégpályát sokan keresik föl, elsősorban a fiatalok Gyűlnek a forintok
