Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-10 / 239. szám

1987. OKTÓBER 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Célszerűség, gazdaságosság, átalakítás Van mit tanulnunk egymástól Beszélgetés Nyikoláj Kozlov észt rektorral Namoaak rangban, a valóaágban ía Kunszentmárton előre lép A népfront megyei bizott­ságának meghívására majd­nem egy hetet töltött a me­gyénkben a Szovjet Baráti Társaságok észt tagozatának küldöttsége. Vajon náluk ho­gyan halad a gazdaság át­alakításának, gyorsításá­nak folyamata, illetve me­lyek az itt látott, náluk is Hasznosítható észrevételek, újdonságok? Erről kérdez­tük Nyikoláj Kozlovot, a de­legáció vezetőjét, aki az Észt Mezőgazdasági Akadé­mia rektora. — Elöljáróban a peresz­trojkáról és a glásznoszty- ról annyit, hogy ez nálunk, az észteknél korábban kez­dődött az országos program­nál. Ugyanis a Szovjetunió­nak ebben a kis köztársasá­gában a magángazdálkodás ;s magánkereskedelem nem aáréves hagyomány. — Engedjen meg egyköz- aevetett kérdést: milyen visszhangja volt akkor öt-tiz íve a közvéleményben ? — Vegyesnek minősíthető az akkori fogadtatás: akadt, aki ezt a külföldi példákra — így az önökére is — hi­vatkozva pártolta, de a ;öbbség akkor még elutasí- ;otta az efféle kezdemé­nyezést. — Hírlik, a vártnál nehe­zebben halad a gazdasági - lársadalmi átalakítás gya­korlata. — Nem csoda, hiszen évti­zedes beidegződéseket kell leloldanunk. Az utóbbi két ívtizedben nagyon sok prob- éma halmozódott fel orszá­gunkban, amelyek közül nőst én elsősorban egyet, íz árrendszert emelem ki, nint talán a legnagyobb ob- ektív akadályt, fékezöerőt. 3gy tudom, januártól ná- unk is új lép a mostani he- yébe, de hogy ez pontosan nilyen lesz, azt még nem smerem. Egy viszont tény, i jelenlegi áraink nem ad­nak világos képet a tenné­tek, az áruféleségek előállí- ;ási költségéről, hiszen sok a A munkaerő-szolgálati rodák tevékenysége jövőre ij feladatokkal bővül; a nunkaközvetités mellett kü- önféle tanfolyamokat is terveznek azok számára, ikik eredeti szakmájukban, ragy éppen szakképzettség liányában nem tudnak el- íelyezkedni — tájékoztatták íz MTI munkatársát az Al- ami Bér- és Munkaügyi Hi­vatalban. Jelenleg csak azok t dolgozók vehetnek részt izervezett átképzésben, akik valahol már alkalmazásban illnak, s a vállalataik gondos- todik arról, hogy megszerez- íessék az új munkakörük letöltéséhez szükséges szak- smeretet. Az ország egyes vidékein, városaiban azom- ian egyre nehezebben talál­lak állást a pályakezdők, a izakképzetlenek, s azok a lolgozók, akik a létszám :sökkentése, vagy a gazda­ságtalan tevékenység meg­szüntetése miatt kénytele­nek új munkahelyet keresni. \z ÁBMH Munkaügyi In- 'ormációs Központjának leg- itóbbi felmérése szerint, az ív második negyedében a nunkaerőszolgálati irodák legítségével elhelyezkedni szándékof.óknak csaknem 30 százaléka várakozott egy hó- íapnál hosszabb ideje meg- elelő állásajánlatra. A munkaerőszolgálati iro- fák új szolgáltatása várha- óan segít majd megelőzni a íehezedő gazdálkodási fel­tételek közepette is a jelen- ősebb foglalkoztatási fe­dotáció, az ilyen-olyan ál­lami segítség. Éppen ezért árrendszerünk merev, rugal­matlan és nem veszi figye­lembe a kereslet-kínálat vi­szonyát. Egy példával il­lusztrálva: az állami boltok­ban a sertéshús kilója két rubel, de ha itt nem kap­ható, a magánpiacon bizo­nyosan kínálják, de kilón­ként négy rubelért. Nyilván­való, hogy a százszázalékos eltérés közül az egyik, eset­leg mindkettő irreális. — Mennyire támogatják önöknél a háztáji termelést? — Akár itt, Magyarorszá­gon, egyre jobban. Például a tej 20 százalékát a háztáji adja. Aztán nálunk az or­szág éghajlatának megfele­lően fejlett a legelőgazdálko­dás, így nem véletlen, hogy népszerű a háztáji borjúne­velés. Egy borjúért ezer rubelt is megkaphat a tu­lajdonos a gazdaságoktól, amelyhez még különböző ta­karmánykedvezmény is tár­sul. Nálunk fél hektár volt a háztáji felső határa, de most az az újdonság, hogy egy család akár 3—4 hektár földet is bérelhet. Még az sem fontos, hogy az illető té- esztag legyen. Elsősorban a peremrészeken lévő, gépek­kel valamilyen ok miatt ne­szültségek kialakulását. Te­vékenységi körük bővítésé­nek szükségességét jelzi, hogy a hozzájuk fordulók­nak csaknem háromnegyed része semmiféle szakkép­zettséggel nem rendelkezik, s emiatt igen nehéz számuk­ra állást találni. A vállala­tok ugyanis inkább a jól képzett szakembereket ke­resik. A második negyedév során bejelentett felvételi igényeik is erről tanúskod­nak: az üres álláshelyeknek valamivel több mint a felé­re szakmunkásokat vártak, s mindössze 38 százalékát ajánlották fel segéd- és be­tanított munkásolaiak. Ápri­lis és június között a segéd­munkások és a szakképzet- len dolgozók elhelyezkedési lehetőségei a legtöbb me­gyében. de különösen Bara­nya, Békés, Fejér, Hajdú- Bihar. Heves, Nógrád és Tolna megyében romlottak. Ennél is nehezebb azoknak a helyzete, akik Borsod. Szabolcs, Szolnok és Vas megyében keresnek állást szakképzettség nélkül. Ezek­ben a megyékben 10 jelent­kezőre csupán 1—5 állásle­hetőség jut. Az új szolgáltatási tevé­kenység ellátására a mun­kaerőszolgálati irodák a me­gyei tanácsok illetékes szer­veivel közösen megkezdték a felkészülést. Hozzálátl/ik annak felméréséhez, hogy a körzetükben lévő vállalatok az elkövetkezendő időszak­ban milyen szakember­igénnyel számolnak. hezen megközelíthető táb­lákról van szó. így csak a permi járásban 50 ezer hek­tár ilyen föld akad, amelye­ket ki lehet adni a családok­nak. — ön mezőgazdasági szakember. Járt téeszekben: vajon milyenek az itteni ta­pasztalatai ? — Udvariasság nélkül, na­gyon kedvezőek. Tetszett a gazdaságok önelszámolási rendszere, az, hogy maguk döntik el: mit és hogyan termelnek. Nálunk is ebbe az irányba halad a gaz­dasági átalakítás. Azután az is feltűnt: a gépesítés miatt mennyire kevés az ember, főleg a vezető, mégis jól megy a munka. Ügy tűnik, valahogyan ez a gazdaságos­ság járható útja. Nálunk a szovhozokban, kolhozokban feszültséget okoz, hogy sok felsőfokú végzettségű em­ber nem a diplomájának megfelelő feladatot végez. — Milyennek ítéli párna­pos itt tartózkodását? — Zsúfoltnak, de éppen ezért gyümölcsözőnek. Sze­retnénk az itteni népfront segítségével rendszeres, fo­lyamatos kapcsolatot kiala­kítani. Valami olyasfélét, amely semmiképpen sem a vezetők kölcsönös látogatá­sára szűkül. Most jöttünk mi, irányítók, azután utaz­zanak, cseréljenek véle­ményt, osszák meg egymás­sal tapasztalataikat a köz- gazdasági, gépészeti, mező- gazdasági szakértők, hiszen végül is a hasznosítható módszerek, kezdeményezé­sek mindennapi alkalma­zásában az ő szavuk a dön- tő. — Köszönöm a beszélge­tést. * * * A Nyikoláj Kozlov vezette észt delegáció befejezve me­gyei látogatását, tegnap dél­előtt hazautazott. Értékesíti az Agroinnova Olajos hulladékból talajeröpótló Hatvan mezőgazdasági nagyüzem kötött eddig szer­ződést az olajos hulladékok mikrobiológiai eljárással történő megsemmisítésére és talajerőpótlóként való hasz- nisítására a szolnoki Agro­innova, Agroinnovációs Kö­zös Vállalattal. A PTR-Sys- tem nevet kapott szabada­lom — amelynek az Agroin­nova a kizárólagos értékesí­tője — lényege, hogy az is­tállótrágya közé kevert szennyező anyag, egy bizo­nyos adalékanyag hozzáadá­sával mikrobiológiai úton 3—5 hónap alatt lebomlik, ártalmatlanná válik. Az így keletkezett komposzt a me­zőgazdasági területre kiszór­ható és mint a gyakorlati ta­pasztalatok igazolják, ter­mésnövelő hatású. Előnye az eljárásnak, hogy beillik a mezőgazdasági technológiákba, alkalmazá­sa külön beruházást nem igényel, környezetkímélő, az ismert módszerek közül a leggazdaságosabb. A kísér­leteket az Országos Köz­egészségügyi Intézet vizsgál­ta. elterjesztését az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal is támogatja. Az innovációs vállalat a partnergazdaságokat ellátja technológiai utasítással és — külön díjazás ellenében — 25 kilogrammos vízhatlan zsákokba csomagolt speciá­lis adalékanyagot is biztosít­ja. Tetszik nekem Kunszent­márton. Szívesen megyek oda. Lehet, hogy az első ta­lálkozás kedvező élménye miatt, lehet, hogy a Tisza­zug kiesnek tűnő látványa után, de mindig jólesik vi­szontlátni a Körös-kanyar­ban megbúvó város képét. Csendje, békéje persze már nem a régi. Valamikor mint­ha állt volna itt az idő. Most a feltört úttestek, az építkezések korlátái jelzik. Kunszentmártoni is elérte az urbanizáció egyszerre áldá­sos és kellemetlen hatása. De azért a séta, a városban, különösen így az őszi nap­sütésben, kellemes. A város­ban, merthogy immár más­fél év óta ez a település új titulusa. Másfél év. Mire is ele­gendő? Mit sikerült össze­hozni a viszonylag rövid idő alatt? Megváltozott-e a helybeliek élete? Sikerülhe­tett-e a rangnak megfelelő életmód kialakítása, a kö­rülmények változása meny­nyire érzékelhető? Az ér­deklődés kérdőmondatai Lá­zi Béla tanácselnöknek szól­nak, aki talán a leghivatot­tabb a válaszok megfogal­mazására. Kunszentmárton — tudom meg a beszélgetés kezdetén — egyszerre tekinthető ré­gi és új településnek. Noha múltja messzi időkre nyúlik vissza, újnak is nevezhetjük, mert a legfiatalabb városok közt tartják számon. Kun­szentmárton egyszerre küzd az évtizedek során felgyü­lemlett gondok felszámolá­sáért és a városi címmel já­ró újszerű feladatok megol­dásáért. A hátrányok leküz­dése és a lehetőségekhez ké­pest dinamikus fejlesztés különös erőfeszítéseket kö­vetel valamennyi ott élő embertől. A kettős szorítást miként lehet feloldani, ho­gyan, milyen úton-módon jut előbbre a Tiszazug tér­ségének központja? A kér­dés — veszi át az újságíró feladatát a tanácselnök, aki­nek lendületében érezni a jobbító szándékú erőt is. — Nos, a kérdés egyben fel­adat is, hiszen a várost fej­lesztő, gyarapító törekvés aligha kérdéses. Ez itt vala­mennyiünk közös érdeke, akarata, célja. épít fel egy 300 négyzetmé­teres ABC áruházát a Fel- szabadulás úton. A novem­beri átadás a TEHO felhasz­nálásával válik lehetséges­sé. Ezzel párhuzamosan a Killián lakótelepen is az ABC bővítésére fordítják a lakossági hozzájárulás fo­rintjait. A Húsipari Válla­lattal együttműködve Hús­bolt létesül a központban. A beruházás fedezetét a ta­nács előlegezte meg, amit a vállalat majd magasabb bér­leti díjjal egyenlít ki. Az új postát is idén adják át. Karaaik a gondot Aztán ott van a gázprog­ram, amely külön fejezetet érdemel. Három-négy éve aligha kötöttek volna foga­dást a kunszentmártoniak a sikerre. Igaz, hat­vanöt millió forintot kel­lett előteremteni. Érde­mes elidőzni a témánál. Induljunk ki a végered­ményből. Rövidesen 31 he­lyi intézmény és mintegy száz család jut vezetékes gázhoz, abból a rendszerből, amely az egész település el­látását biztosítja majd. De ehhez partnerré kellett vál­niuk a vállalatoknak, az érintett lakóknak. A tanács ennek szervezé­sét, irányítását is magára vállalta. Mert ahogy a tes­tület elnöke mondja: egyre inkább teret nyer az új szemlélet. Ismert ugyanis az a felfogás: ha nem keresünk magunknak gondot, nem is kell megoldanunk. Ez vál­tozott meg. Kunszentmár- tonban keresik a gondokat, hogy később megint újakat találjanak. Hogy miért? Mert végre fejlődni akar­nak, előbbre jutni pedig csak áldozatok vállalásával lehet. A VII. ötéves terv céljairól nem akarnak lemondani. Be- lekezdtek az autóbuszpálya­udvar építésébe. Az Áforral már tervezik egy új benzin­kút létesítését. A várható növekvő igények miatt to­vább bővítik a szakmunkás- képzőt. A Szigetelőanyag- gyártó Vállalattal új mun­kahelyek kialakításáról tár­gyalnak. És még mindig lesz tennivaló bőven. A szenny­vízcsatorna hálózatának bővítése is megoldásra vá­ró feladat, elkelne egy kor­szerű művelődési otthon is. A kérdés, hogy mire is volt elegendő ez a másfél év, már választ kapott. Kun- szentmártonban megindult egy folyamat. A felzárkó­zás, a valódi várossá válás folyamata, mert a település minden lakója, az egész kö­zösség együtt tud és akar élni az új lehetőséggel. Ezért is tetszik nekem Kunszent­márton. Nagyobb igényok, több aog/taég Mitagadás, Kunszentmár­ton valóban lépéshátrány­ban volt a megyei városok­kal szemben — ismerem el, utalva a mostoha évekre. Az intézkedés önmagában egyáltalán nem változtatta meg az alaphelyzetet. Aki valamennyire is ismeri a helyi viszonyokat, az tud­ja — hogy csak néhány pél­dát említsek — a portalaní- tott utak arányát, a csator­názottságot nézve bizony Kunszentmárton a megyei átlag alatt maradt. Érthető hát, hogy vala­miféle felfokozott türelmet­lenség előzte meg a várossá avatást. Sokan vélekedhet­tek úgy, hogy ezzel egycsa- pásra megváltozik minden. Szövi tovább a feltevés gon­dolatmenetét az elnök, aki ennek megnyilvánulását közvetlenül is tapasztalhat­ja. Hiszen az emberekben Érdokoik mogkívánjék A kun emberek — avat be a titokba Lázi Béla — már csak ilyenek. Konok fejűek, megmakacsolják magukat, ha becsapva érzik magukat, de a hegyeket is megmozgat­ják, ha sikerül egy ügynek megnyerni őket. És a jelekből ítélve ez si­került is. Ne szépítsük per­sze a dolgot, az érdekről is szó van. Mert ki ne lenne érdekelt abban, hogy jobb legyen az ellátás, a belvíz kevesebb gondot okozzon, hog}* javuljon a közlekedés színvonala. Másfelől viszont az embereket csak a ténye­zők győzhetik meg igazán. S*. Gy. A fegyvernek! Autójavító Kisszövetkezetnél a nyári hónapokban 25—3® százalékra emel­kedett a javítások száma. Ez főleg a növekvő turistaforgalom következménye. (Fotó: T. Z.) van egy, mondjuk úgy: tév­hit. Most aztán dőlni fog a pénz, jut belőle bőven min­denre. Hogy várossá vál­tunk, minden, amit eddig nélkülöztünk rögvest pótol­ható, a régóta dédelgetett vágyak nyomban meg is va­lósulhatnak. Szóval minden­képp sokat változott az em­berek gondolkodása. Meg­nőtt a városi életfeltételek iránti igény, de — s ez na­gyon lényeges — ezzel együtt érezhetően megnőtt a segít­ségadás, az együttműködés. Vegyük csak az utakat. Ele­inte kétkedve fogadták az emberek. Hittek is benne, nem is, hogy ha elkészítik az alapokat, burkolat is ke­rült rá a tanács jóvoltából. Az együttműködés alapja pedig a bizalom. Ez az alap is létrejött, mert most már egyre-másra alakulnak az útépítő utcaközösségek. Nézzük hát ezeket is — ja­vaslom egy kis számadásra késztetve beszélgetőpartne­remet, aki dicsekvés nélkül teszi, de igen elismerésre méltó eredményekről szól­hat. Elkészült a vásártér. A ré­git a lakótelep építése miatt számolták fel. Kunszentmár­ton pedig hagyományosan nagy vásárhely volt. Ez most újjáéledhet a kényszerű szünet után. A szolgáltató­házon az utolsó simításokat végzik, a A város eddig el­látatlan területein is javul a kereskedelem lehetősége. A tanács, a Füszért közösen D. Sz. M. Munkaerő-szolgálati irodák Tanfolyamokat is szerveznek

Next

/
Oldalképek
Tartalom