Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-08 / 237. szám
1987. OKTÓBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nemcsak a zeneszerzéshez szükséges tehetség Egy kanoert szünetében, Petrovies Emillel Elképzelhetetlennek tűnik, ihogy az év 365 napjából legyen egy olyan nap, amikor az egész emberiség egyetlen gondolatnak, egy-egy nehezen ■körülhatárol ható érzésnek, szavakba csak felemásan önthető kötődésnek szentelje minden percét. Nem is ez az irreális cél vezette tizenhárom évvel ezelőtt az ENSZ kulturális kérdésekkel foglalkozó szervezetét, az UNESCO-t, amikor javaslatára zenei világnappá, a muzsika világméretű ünnepévé nyilvánították október elsejét. Yehudi Menuhin szép és nemes elképzelése tehát szorgos pártfogókra talált. Ez a nap akkor is az emberiség közös ikultúrkincseire emlékeztet, ha a zene még ma sem mindenkié. — A zenetörténet számos példával szolgál arra nézve, hogy a kodályi gondolat — sajnos —, időben visszafelé tekintve sem valósult meg. Említhetném akár Bach, Mozart vagy Bartók zenéjét. Nézze, nemcsak a zeneszerzéshez szükséges tehetség, hanem a zene befogadásához is. Persze, ez minden más művészeti ágra is vonatkozik. Itt ez a csodálatos József Attila-i sor: „a semmi ágán ül szívem”. Nincs más lehetőség: vagy érti, érzi valaki vagy nem. Ez persze, annyira bonyolult kérdés, hogy egy doktori disszertációt is megérne. Beszélgetésünk első pillanatában sem hittem, hogy Petrovics Emil, aki zeneszerzői pályafutásának kezdetétől fogva olyan szoros és közvetlen kapcsolatban van a közönséggel, aki oly sok tanítvány mestere volt, ilyen könnyedén lemondana arról a lehetőségről — túl a zene szeretetéré nevelés sokszor semmitmondó kifejezésén —, hogy a „befogadásban tehetségteleneket”, azok, akiknek az ellenkezője adatott meg, 'bevonják a muzsika bűvkörébe. Nem is hihettem, mert ha félreértem, szavait cselekedetei cáfolták volna meg. A zenei világnap tiszteletére kedden este a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében a Szolnoki szimfonikus zenekar adott ajándék-hangversenyt Báli József vezényletével. Minket, ott ülő hallgatókat, nézőket is csak ekkor, az alig egy órás koncert idején érinthetett meg igazán — a napi munka, a halaszthatatlan teendők, köte- lességes futkosások után — a muzsika ereje. És nemcsak azért, mert a műsorban felhangzó klasszikus művek: Cimarosa Titkos házasság című operájának nyitánya, Respighi Concerto ®oriano-ja — Götz Bernau nyugat-berlini hegedűművész szólójátékával —, és Csajkovszkij Rómeó és Júlia cimű nyitányíantáziája dallamai ismertek és kedveltek. Valami más is történt. — Abban a pillanatban, ahogy beléptem a terembe, elindultam a zenekar felé, már láttam a közönségből néhány arcot, rajtuk a szorongást: Jaj,, istenem, ez egy mai magyar darab, most mi lesz? Oldani kellett a feszültséget. Mielőtt felcsendült Petrovics Emil V. kantáta című öt tételes, Törökországi levelek alcímet viselő, a bármely korban idegenbe szakadt magyarság drámai sorsára érvényesíthető gondolatokat és érzelmeket közvetítő műve, a szerző — és ebben az esetben egyben karmester — öt percen át beszélt a közönséghez. — Zenét szerezni ma nagyon nehéz, mert már nincs, felbomlott a valamikori, egyezményes zenei nyelv. Ügy is mondhatnám, hogy nincs közmegegyezés ezen a téren. Ugyanezért nagyon nehéz mai zenét játszani, és azt el-, és befogadni. Pedig az egész világ zenekincse csupán néhány alapdallamra épül, ebből, és a mi, sajátos zenekultúránkból nőtt ki. a mai magyar zene. Minden eszközzel törekedni kell rá, hogy aki hallgatja, megértmunkámról volt szó, ráadásul.egy olyan ember, Gregor József énekelte, akit nem csak azért hívtam erre a koncertre, mert az Operaház tagja, vagy mert kiváló művész, hanem mert a barátom Október 5-én, hétfőn este 5 órakor a zenei világnapra emlékeztek a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola tanulói, tanárai és a jelen lévő szülők is. A Mikrokozmosz Stúdiónak a franciaországi Bourges-i fesztiválon díjat nyert diaporáma-show-ját halllhatta-láthatta-élvez- hette az értő közönség az iskola zsúfolásig telt aulájában. A műsoron rövid képi fantáziák szerepeltek Van- gelis, Debussy, Pongrácz Zoltán, Bartók Béla, Clozier, Ravel és Penderecki zenéjére. Tusa Erzsébet zongoraművész és zenepedagógus, a Mikrokozmosz Stúdió vezetője elmondta, a kis csapat (tagjai még Lendvai Tamás hangszerész és Szlamenicz- ky András mérnök) azzal a céllal jött létre, hogy az újfajta zenei áramlatokat a képi megformálás, a képi párhuzamkeresés segítségével minél inkább közönségközeibe vigye. A nemzetközi fesztiválokon is eredményesen szereplő stúdió általános- és középiskolás tanulók számára egyaránt készít műsorokat, amelyek azután a zene és kép kapcsolatának továbbgondolására késztetik a gyerekeket, és közelebb viszik őket az elektronikus illetve az impresszionista zenéhez. Respighi Concerto Gregor!ano című művét Götz Bernau hegedűművész és a Szolnoki szimfonikus zenekar játszotta. Vezényelt Báli József (Fotó: T. K. L.) se — Ezek szerint az Opera- ház igazgatójaként sincs irigylésre méltó dolga, ha századunkban született magyar operákat tűznek műsorra ... — Nemcsak ezért rettenetesen nehéz az igazgató dolga. Nézzem az opera konzervatív műfaj. Valahol Puccinival lezárult az utolsó nagy korszaka. Azóta is írtak remekműveket — hogy csak a zseniális Britten-t említsem —:, de ezek egyikében sincsen már meg az a magától értetődő könnyedség, természetesség, ami teszem azt a Bohéméletben. Nem is véletlen, hogy nincs egy olyan perc, amikor ne játszanék valahol a világon. Nekünk a szó szoros értelmében maivá kell tennünk az operákat. úgy, hogy a színház örömet is szerezzen a közönségnek. A magyar műveket — Szokolay, Balassa, Durkó és a magam operáit —, csak úgy lehet játszani, ha erre is új formákat, kooperációkat találunk. Talán így lehet majd bemutatni a szomszédos országok operatermé- sónek legjavát is. — Egy ilyen koncert, mint a mai, feloldódást jelent? — Igen, mert most nagyon jól érzem magam Szolnokon. Most egy kicsit rólam, az én Hívja a 11-010-et! Rögzítő van, üzenet nincs Hívom a városi tanácsot Próbáld Ferenccel, a szolnoki tanács igazgatósági osztályvezetőjével szeretnék beszélni. Slajnos értekezleten van. Dehát semmi gond. Hiszen ami miatt telefonálok, megoldás is egyben. Űjra tárcsázok, gondosan ügyelve a megadott számra: 11-010. A készülék kijelez, majd egy — az ilyenre szokták mondani — kellemes hang szólal meg: „ön a városi tanács ügyfélszolgálati irodájának üzenetrögzítőjét hallja. Kérem, mondja be a nevét és a címét. Üzenetének elmondásához harminc másodperc áll rendelkezésére. A sípszó után folymato- san beszélhet.” Próbáld Ferenctől a következőket szeretném megtudni — mondom sietve, nehogy kifussak a bizony szűkre szabott időből. — Tehát mennyire vált ismertté az üzenetrögzítő Szolnokon? Élnek-e ezzel a lehetőséggel? Milyen ügyeket lehet ily módon intézni? — közSzükebb e pénztáráé, de... Tiszafüreden nem adják föl Amikor a tizenötmillió forint értékű kötvényt kibocsátották Szolnok megye fiatal városában, hogy az iskolaépítést meggyorsítsák, sokakban ott volt a félsz, vajon elfogy-e? A kétkedőket megnyugtatta a tény: néhány hét leforgása alatt a teljes értéket jegyezték a város és környékének lakói, de akadt „idegen” vásárló is. Nos, az igen formás, tágas és főként világos, a népi építészet jegyeit viselő iskolában szeptember elseje óta hat és félszáz diák ismerkedik a tudományok alapjaival. Az eredetileg tervezett tizenhat tanteremből végül tizennyolc lett úgy, hogy — a szükségnek engedve — bizonyos helyiségeket szintén tanteremként használnak a szakmunkásképző és az általános iskola első lakói. December utolsó napjáig — ígérik az építők — átadják az épület tengelyében lévő szép könyvtárat is. egy esztendő múltán pedig elkészül a még csak tervrajzon létező sportcsarnok is. Cíncog a forint? Megnyugtató tempóban halad tehát a beruházás, akárcsak a rég áhított crossbar-rendszerű telefon- hálózat kiépítése. Igaz, ez nem csupán Tiszafüredet, hanem a városon kívül még négy másik tanácsot is érint. Két esztendő múlva Puszta- taskony hívhatja az Egyesült Államokat — tréfálkoznak a környékbeliek, de ennél alighanem jobban izgatja őket az, hogy végre nem telik el majd fél nap, míg az egymástól karnyújtásnyira lévő települések intézményei és lakói kapcsolatot teremthetnek. A fiatal város tanácsának költségvetése, amely a tervek szerint körülbelül 227 millió forint lett volna, várhatóan 16—18 millióval lesz kevesebb az év végéig. Ám itt úgy vélik, hogy elképzeléseiket nem kell föladniuk, csupán mindent meg kell tenniük azért, hogy a kellő pénzt előteremtsék. Ésszerűbben Is tehet A középtávú terv hátralévő esztendőiben a szükségnek megfelelően gyorsítják, illetve lassítják a fontos beruházásokat. Ez azonban cSak a dolgok egyik fele. Szándékuk szerint a körzet életének irányítói megállítják a pazarlást. Már keresték, de továbbra is kutatják és megszüntetik a fölösleges kiadásokat, meglévő eszközeiket jobban kihasználják az elkövetkezendőkben. Ugyancsak növelheti a költségvetés biztonságát, ha gyarapítják a saját bevételeket. Itt is akadnak tartalékok, amelyeket ki kell használni — vélik joggal a városban. Tiszafüreden érezhető az a szándék, hogy nem várnak a központi segítségre, hanem a településben rejlő lehetőségeket igyekeznek jobban kihasználni életük megjob- bítása érdekében. Miután alaposan megnőtt az érdeklődés a Tisza és a víztároló adta üdülési lehetőségek iránt, így elsősorban az idegenforgalomból származtatható bevételek „megfogása” a cél. Közművesített telkeket kínálnak megvételre az üdülőkörzetben, s bőséggel akad rá vevő, pedig négyszögölenként 1400 forintot kérnek. Az építési kedv növeked tével házhelyeket is kínálnak — ez is a bevételeket növeli. Vállalkszni kill! Közvetve ugyan, die szintén a várost gyarapítja,, hogy az újonnan megnyitott kemping révén harmadával nőtt a vendégek száma a városban, tizenkétezerről tizenhétezerre szaporodott a vendégéjszakák száma. Korántsem általános még a tiszafüredi szemlélet, hogy tudniillik önerőre támaszkodva legyenek úrrá a nehézségeken. A bajokból való kilábalásra, a megerősödésre szintén minden eszközt fölhasználnak, ha az célszerűnek látszik. így például vállalkozásba fog a városi tanács. Már eddig is működtetett költségvetési üzemén keresztül patyolatot és egy téglagyárat, ám ez már nem látszik elégnek. ■ Végleges döntés még nem született, ezért a tárgyalásokról a tanács elnöke részleteket nem árult el. de hamarosan újabb vállalkozásba száll be Szolnok megye fiatal városa. Az elmondottakat figyelembe véve joggal gondolják úgy Tiszafüreden,» hogy eredeti elképzeléseiket nem kell föladniuk — a város a tervek szerint gyarapodik tovább. H. Z. Két szinro komponálva Grafikai kiállítás Mezőtúron Bllcc-stop HUCm Ujj4.HU az autóbuszon Blicc-stop elnevezésű elektronikus adatrögzítő készüléket mutattak be a közlekedési vállalatok szakem- ibereinek szerdán Győrött. A berendezést magyar találmány alapján a budapesti Műszertechnika Kisszövetkezet a Kisalföld Volánnal közösen fejlesztette ki. A készülék — amelyet az autóbuszok műszerfalán helyeznek el — egyrészt utasszámlálást végez, másrészt komputer kalauzként működtethető. Ez azt jelenti, hogy a jegykezelő-, és ellenőr feladatát is helyettesíteni tudja. (Tudósítónktól) — A fekete-fehér elég ahhoz, hogy remekműveket alkossunk... rajzolónak születni kell. — E szavakkal nyitotta meg Menyhért László, a Damjanich Múzeum munkatársa kedden, a mezőtúri Kiállítási Csarnokban a képzőművészeti világhét és a város felszabadulásának 43. évfordulója tiszteletére rendezett kiállítást. A fekete-fehér, a grafika két kiváló művésze — Ágotha Margit és Rékassy Csaba — először mutatkoznak be önálló kiállításon műveik legjavával a városban. Agotha Margit elsősorban a fa- és linómetszést műveli. Az utóbbi években férjével, Rékassy Csabával hosz- szabb időt töltött a Szolnoki Művésztelepen, s legutóbb Mezőtúron is. A Tisza, a Zagyva, a Holt-körös vidékét metszi linóba, s a színpompás táj két színre komponálva is maradandó élményt nyújt. Rékassy Csaba a rézmetszés mestere, aki biztonsággal és éles szemmel műveli e középkori céhszellemet idéző műfajt. A kiállítást november 8- ig tekinthetik meg az érdeklődők, naponta 15—18 óráig, vasárnap délelőtt 10— 12 óra között is. löm, ezt követően azt, hogy mikor találkozhatnánk, s ha ez nem felel meg, értesítsen. A jelzett időpontban felkeresem az igazgatási osztály vezetőjét. Az üzenet eljutott hozzá, így a kérdéseimet nem kellett megismételnem. — Mindenekelőtt hadd mondjam el — kezdte Próbáld Ferenc — hogy idén június óta azért alkalmazzuk a telefonos üzenetrögzítőt. mert technikailag is szeretnénk korszerűsíteni az ügyfélszolgálati iroda munkáját. Az üzenetrögzítést a fővárosi jó tapasztalatok miatt vezettük be. Jelenleg éjjel-nappal, még hétvégeken is hívható a vonal. Az üzenetrögzítő olyan technikai eszköz, amely az eddiginél több lehetőséget teremt a lakosság számára. — A kérdésekre válaszolva azonban azt tudom csak mondani, hogy nem nagyon élnek ezzel az új kommunikációs csatornáyal. Idáig mindössze három hívást rögzített a gép. Ez pedig — még a közismerten rossz szolnoki telefonviszonyokat belekalkulálva is — elmarad a várakozástól. — Talán azért, mert sokan nem is tudnak a létezéséről? — Az egyik ok volóban ez lehet, a másik, hogy nálunk még inkább személyesen jönnek az ügyfelek. Furcsa, szokatlan még számunkra, hogy egy telefonálással is el lehet va’amit intézni. — Hát igen, a gépi hanggal nem lehet kapcsolatot teremteni, nem lehet kérdezni tőle, nem ad felvilágosítást. Szóval annak, aki használni akarja, egy kissé jártasnak kell lennie az ügyek intézésében is. — Kétségtelen, hogy az államigazgatási ügyek nagy részében indokolt az ügyfél személyes jelenléte — ad igazat az osztályvezető. — De akad azért jónéhány, amelyhez nem szükséges. — Mondana példát is? — Általában az illeték- mentes ügyekről van szó. Mondjuk: a kisiparosok és a kiskereskedők jövedelem- igazolása ; az adóigazolás; ipari kereskedelmi tevékenység igazolása, gyümölcsfatelepítési engedély, fizetési csekkek igénylése és még folytathatnám a sort. Az illetékköteles iratmásolás, a születési, halotti és a házassági anyakönyvi kivonat, a személyi lap másolása is megrendelhető, de az értesítés után az illeték kifizetése már nehezíti az azonnal ügyintézést. — Az elmondotakból úgy tűnik, a szolnokiak nem igénylik ezt a fajta szolgáltatást. Lát ön fantáziát az üzenetrögzítésben ? — Nézze, vérmes reményeket nem fűztünk mi sem a berendezéshez. Hogy egyelőre kevesen hasznosították, az nem jelenti azt, hogy kudarcot vallott volna. Én változatlanul látok benne jövőt. Csak szokni kell hozzá. És — ha megengedi — egy példával is megerősíteném mindezt. Szolnokon mintegy ötezer jövedelem- igazolást adunk ki évente a kisiparosok és a kiskereskedők részére. Ha ezek közül csak háromezret kérnek üzenetrögzítőn, ,, háromezer ügyféllel kevesebben fordulnak meg a tanács épületében, több idő jut a többi — és nem kis számú — ügy intézésére. A rögzítő tehát változatlanul várja az üzeneteket. Szőke György Petrovics Emil V. kantátáját dirigálja Mellette a szólót éneklő Gregor Józsel
