Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-05 / 234. szám

5 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. OKTÓBER 5 Népművelők Befejeződött a vándorgyűlés Ne kérjük számon Mol­dova György regényét a Maár Gyula rendezte Ma­lom a pokolban című fil­met. Maár filmje önálló al­kotás, hiszen a néző akkor is értékeli, ha nem olvasta a regényt. A Malom a po­kolban filmváltozata nem is azonos a regényével végki­fejletében sem. Ezért sem kell a rendezőt „megkövez­ni”, hiszen számos példa bi­zonyítja, hogy éppen a filmbéli másságok adták vissza az alapmű egészének lényegét. Moldova talán a legnép­szerűbb írónk, a közönség Moldova filmet akar látni. Zsákutcába vezetne annak taglalása, hogy mennyire Moldova ez a film. Inkább azt érdemes — ha ugyan fontos! — bogozni, hogy Ma­ár filmje mennyit kapott Moldovától, s a film képvi­lága mond-e valami újat választott témájáról. Ez pe­dig az ’50-es évekként em­legetett néhány év, amely ugyan történelmileg lezárult 1956-tal, de az emberek gon­dolkodásában nem hiszem, hogy ennyire éles határ- mezsgyék lennének. Számos jobbnál jobb — és persze néhány gyengébb — magyar film foglalkozott az említett időszakkal. Széle­sebben értelmezve a Tíz­ezer nap, a Húsz óra, a Mé­nesgazda, az Angi Vera, Mé­száros Márta filmnaplói — s még nem teljes a sor. Ki ne hagyjuk Makk Károly filmjét, a Szerelmet és Bacsó Péter alkotásait. Micsoda so­rozat! Hogy szabad-e így, ennyire önkényesen elkészí­teni a „leltárt”, az vitatható, bár a mozinéző nem filmes korszakokban és filmes is­kolákban gondolkodik, ha­nem emlékei tárházából idé­zi meg mindazt, amire em­lékszik. S azt hiszem nagyon sokatmondó, hogy a mozi- nézők döntő többségében ki­törölhetetlenül élnek ezek a filmek. Kérdés, hogy Maár új filmje tizen- és húszon év múlva emlékezetes marad-e? A válasz benne van a film­ben: annyira válik maralan- dóvá, amennyi újat mon­dott. Márpedig a Malom a po­kolban Maár megfogalma­zásában olyan rétegeit is feltárja a kornak, olyan mélységekbe is bevilágít, ahonnan így még nem kap­tunk üzenetet. Ügy vélem, az így ezúttal a szokottnál is hangsúlyosabb. Gondolok itt arra a kör-, vagy kor-, még- inkább kórképre is, amelyet a film történelem- hűen visszaad. Drapériákkal, hangzatos lózungokkal fel- cicomázott tisztes szegény­ség a közeg tüneti ismérve. Hogy az emberek mégis szürkének érezték az életü­ket? S, hogy voltak akik számára a félelem volt a legáltalánosíthatóbb embe­ri érzés? Maár ismeri film­je világát, vissza is adja. De mi ebben az új? A je­lentős filmelődök is ezt tet­ték, mondhatni jobban, erő­teljesebben. Igen, de az em­lített közegben megjelent Altschuler alakja. Ez az idős, a beteg lányát egye­dül nevelő férfi figurája hor­dozza Maár filmjében az igazi drámát. Altschulerről — aki a sztálini Szovjetunió­ból tért haza hosszú emigrá­ció után — érezzük, hogy úgy indult, mint a leeső hó, aztán hitével együtt tor­zult, lett azzá, akinek a filmben, láttuk. A tör­ténet fordulatai köz­ben ott kapja a legna­gyobb sebet, ahol legérzéke­nyebb. Döbbenetes az a je­lenet amikor halott lányával egyedül akar maradni. Nem Flandera János ennek a filmnek a főhőse — bár ha­lála révén ő a legszemlélete­sebb áldozat —, hanem az idős, nagyhatalmú funkcio­nárius. Flandera életútja is sokatmondó, ez tény, hiszen nem önmagától vált a sze­relmei között lavírozó, nem minden karrierista jegyeket nélkülöző gyenge figurává, — az Altschulereknek eb­ben részük volt. Meggyőződésünk, hogy Maár becsületes szándékú filmje nagyobb művészi ka­tarzist hordozott volna, ha Altschuler tragédiája még fokozottabban kibontva ke­rül a néző elé. Nem vélet­len az, és nemcsak Garas Dezső nagyszerű színészi já­tékának köszönhető, hogy így is Altschuler alakja ma­rad meg leginkább a néző­ben. Ilyen erőteljesen az még nem jelent meg az ’50-es évekről szóló filmek­ben, hogy a hatalom torzulá­sai miatt a hatalom embere is áldozattá vált. —ti— Szombaton befejeződött Tatabányán a Magyar Nép­művelők Egyesületének .VI. országos vándorgyűlése. A kétnapos tanácskozáson a több mint 600 közművelődé­si szakember a gazdaság, a kultúra és a reform össze­függéseit elemezte. A részt­vevők arra a kérdésre is keresték a választ, hogy a közművelődési dolgozók né­pes tábora sajátos eszközei­vel miként tudja segíteni a kormány stabilizációs és ki­bontakozási programját. A szekcióüléseket követő plenáris üléseken elhangzot­tak szerint az elkövetkezen­dő években a társadalmi, gazdasági megújulással pár­huzamosan el kell végezni a közművelődés reformját is. Erre azért van szükség, mert a munka eredményes­ségének. az emberek kezde­ményező és problémamegol­dó képességének, az egyének társas kapcsolatainak fej­lesztése elképzelhetetlen az általános, a szakmai és a politikai műveltség .nélkül. Orvosnapok Balatonfüreden Szombaton Balatonfüreden a SZOT Szállóban befejező­dött a 48. őszi orvosnapok rendezvénysorozata. Több mint kétszáz orvos vett részt a háromnapos programban, amely betekintést adott az orvostudomány és a gyógyá­szati gyakorlat legújabb eredményeibe, tapasztala­taiba. A befejező napon fórum­vitát tartottak, amelyen az egészségvédelem,, a megelő­zés újabb módszereivel és az ezzel kapcsolatos kezdemé­nyezésekkel foglalkoztak. Elismeréssel fogadták a résztvevők a Pécsett már al­kalmazott szűrési modell bemutatkozását. E modell szerint számítógépes feldol­gozásban már nyolc beteg­ségtípus korai felismerésével foglalkoznak, jól szervezett formában. Sikeresnek bizo­nyult a budapesti Tétényi úti kórház lipid-ambulan­ciája és az ehhez csatlakozó klub is, amelynek az egész­séges életmód, a korszerű táplálkozás elsajátításában van szerepe, ezáltal többfé­le betegség megelőzésében is. KÍNAI MŰVÉSZEK SZOLNOKON Több ezer éves kultúra üzenete kikiáltásának 38. évfordulója — alkalmából hozták el har zánkba az emberiség egyik legősibb, több ezer éves múltra visszatekintő kultú­rájának az európaiak szá­mára varázslatosan egzoti­kusnak tűnő hagyományait és üzenetét. A korábban Kazincbarci­kán, Miskolcon, Cegléden és Budapesten sikert aratott, keleti ország legjobb szóló­táncosaiból, énekeseiből és zenészeiből álló együttes mű­sora sajátosan ötvözte a múltat, a jelent és a jövőt. A lótuszgyökér-gyűjtők, halá­szok, gombaszedők fáradsá­gos munkáját kecses elegan­ciával megelevenítő táncok mellett megszólaltak a leg­régebbi kínai hangszerek, a leejcsin és a szuonaraa, va­lamint a legszebb, csengety- tyűszót idéző népdalok. Nem­csak az előadás végén fel­tűnő transzparens szövege „Éljen a magyar—kínai ba­rátság!” utalt a jelenre és a jövőre. A szép számban fel­csendülő magyar népdalok mellett a kínai nép közel­múlt történelmének a ba­lett nyelvén megjelenített eseményei és motivumai is a népek közötti barátság, megértés szellemét, a béke gondolatát sugallták. A nagy sikerű est után vasárnap utazott haza a Kínai Nép- művészeti Tánc-, Zene- és Énekegyüttes, melynek elő­adásából részleteket láthat­nak képeinken. (Fotó: H. L.) Több mint egyhetes ma­gyarországi vendégszereplé­sének utolsó állomásaként lépett fel pénteken este Szol­nokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színház- termében a Kínai Népművé­szeti Tánc-, Zene és Ének- együttes. Kína nemzeti ün­nepe — a népköztársaság Villogó csúcsokon Szabó Magda születésnapjára Valami furcsa tapintatból nőknél el szokás hallgatni életkorukat. Pedig — ha pél­dául művész az illető, vagy más módon vesz részt a köz­életben — a pálya adatai mint tények, olykor nemzet­tudatunk részévé válnak. „Egy ember élete sosem egy ember élete, mindig egy or­szágé, egy világé, egy kor­szaké is” — írta Szabó Mag­da, kiváló írónk, aki most tölti be hetvenedik életévét, alkotóereje teljében, villogó csúcsokon, s korántsem az öregség villogó csúcsain lát­juk őt, ahogyan műfordítá­sait összegyűjtő kötetcíme sugallja. Mi lehet ennek a testi-lel­ki magamegőrzésnek a tit­ka? Egyfelől nyilván bioló­giai adottság ebben a „vé­kony, komoly, kun ősapától keleti arcot örökölt” asz- szonyban; családi örökség. De aki élete s művei hátte­rében ..gályarabbal, króni­kaíró iskolaalapítóval” büsz- kélkedhetik, az a megpró­báltatások, szenvedések le­küzdésére tudatosan is ké­szülődött. És ott volt, ott van ehhez biztos menedékként a „nagy hazán” belüli kisebb haza: Debrecen, amelyet egykor a fiatal költőnő mint „dölyfös, kálvinista Rómá”-t emlegetett. Szabó Magda a felszaba­dulás után költőként indult. Álom és való küzdelme zaj­lott változatos formavilágú verseiben. „Üveg kell. Nin­csen ablak. Mászom. Üvege­zek” — sorolja hirtelen rá­szakadó tennivalóit az egyé­ni és országos méretű újjá­építés sodrában. Éhen pusz­tult öccse miatti fájdalom mardossa szívét, de a nagy­világ is a gyötrelem forrása: „szégyenemben üvaltve sira­tom Európát”. És átéld egész korosztályának tragikumát: „csak futni tud és elzuhanni a nemzedékünk”. El is zuhant e nemzedék több képviselője, leginkább a politika-kultúrpolitika haj­dani türelmetlensége foly­tán. Szabó Magda, latin— magyar szakos tanári diplo­mával, minisztériumi tiszt­viselőből ismét pedagógussá válik, s Hódmezővásárhelyt — miként Németh László. Költőből regény- és drá­maíró lesz, de alapvetően azonos marad önmagával. A lírikusként túlságosan kívül­ről figyelő egyéniség, a sze­repversek eltávolító öniró­niája ezeken az új területe­ken nagy hatással kamato­zik. Szabó Magda is volta­képp a maga családtörténe­tét, saját tapasztalatait köl­ti át regényekké, melyeknek címét hosszú volna fölsorol­ni. Erőteljes, különös, fogya­tékosságaikban is olykor szeretni való hősnők sorát alkotja meg — a Disznótor Kémery Paulájától szent- páli Encsy Eszteren, a Lend- vay Színház Kossuth-díjas tagján át (Az őz), a Pilátus Izájáig, A Danaida Csándy Katalinjáig — és mondhat­nék tovább, ki-ki a tetszése szerint. Az egyéni kiemelés önké­nye folytán hadd helyeződ­jék az életmű csúcsára az 1977-es Régimódi történet, amelyben Szabó Magda, tán a hódító dokumentarizmus hatására is, fölerősítette a benne mindig is föllelhető tényművészeti mozzanato­kat, családja tanulságos tör­ténetét örökítve meg, később színpadon is. Ezzel társítha­tó az 1983-ban publikált Megmaradt Szobotkának, ez az író-tudós férjről készült gyöngéd rekonstrukció, melyben az eltávozott társ hátrahagyott föl jegyzései egészülnek ki az ittmara­dott, a feleség kongenialis írásaival. ,,Mindig érdekeltek a tör­ténelmi alaphelyzetek, a magyar események sajátsá­gos interferenciái, a száza­dok egymásra rímelése azon szituációban” — irta Szabó Magda, s ez a vallomás már drámaművészetének legja­vához, történelmi szinrnú- veihez ad kulcsot. Különö­sen a magyar államiság első századainak egyéni és nem­zeti próbatételeit ábrázolta mai történéssor izgalmával — s olykor vitathatóan mai nyelvezettel: fő mondaniva­lója a kompromisszum, a megegyezés morális értéke­lése. Megmutatja: az üres és öncélú hősködés 'helyetti egyezkedés gyakorta sokkal magasabb erkölcsi minőség. Legpompásabb színjátéka, a Kiálts, város!, ez a Debre­cen történelméhez kötődő példázat is voltaképpen er­ről szól. Vallásossága kitetszik az életműből, sehol sem zabo­lázva életörömét és -szerete- tét. Ha szabad így mondani: korszerű ez a vallásosság. Talán önvallomásként is ér­telmezhető a Disznótor egy mondata: „az ember nem Istennel akar tárgyalni” a templomban, „hanem önma­gával”. Istennek Szabó Mag­da az ötletszerűségét, meg­hökkentő voltát hangsúlyoz­za ugyanitt — eltérve me­rev, régimódi fölfogásoktól. K. Zu. Negyedszázad a közművelődés szolgálatában Jubilál a zagyvarékasi intézmény A zagyvarékasi művelődési ház és ve­zetője (Fotó: Mészáros) Emberöltőnyi idő telt el azóta, hogy Deme Tibor az akkoriban lé­tesült zagyvaré­kasi művelődési ház élére került. 1962 október else­jét írtak. Annak, hogy Deme Ti­bort az elmúlt 25 esztendőről faggatom, nem­csak a számve­tést, visszatekin­tést sugalmazó évszám az oka, hanem az is. hogy mostanság kívül-belül új arculatot ölt, illetve öl­tött a művelődési ház. A termekben még festékszag emlékeztet a nagy átalakí­tásra. Deme Tibor puritánul be­rendezett irodájában fogad, s egyből megfogalmazza az elkövetkezendő hónapok, évek feladatát: — Vissza kell állítanunk az épület tö­.. m egeket vonzó hatását. A gazdasági okok miatt ’85 óta húzódó felújítás alaposan szétzilálta a korábban ittki- alkult közösségeket. Persze negyedszázad alatt igencsak megváltozott a ház funkciója, jelentősége. A hőskorban, a hatvanas évek elején egy-egy ismeretter­jesztő előadásra olykor négyszázan is beültek a fa­lubeliek közül. Azóta ala­posan átrendeződött a társa­dalom szerkezete, s megvál­tozott az emberek igénye is. A korábbi, faluszintű ren­dezvényeket felváltották a rétegigényeket inkább kielé­gítő apróbb programok (klu­bok. szakkörök stb.) és soka­kat elhódított a tévé is a nyilvános közösségi életfor­mától. — A hatvanas években még rendszeresen járt hoz­zánk tájelőadásokat tartani a Szigligeti, majd később a Déryné és a Népszínház, Az­tán ezek a kapcsolatok anya­gi, technikai és egyéb okok miatt fokozatosan elsorvad­tak. Ma már szinte elképzel­hetetlen, hogy rendes, nagy előadásokat hozzanak falu­ra városi színházak. Inkább mi megyünk be, s ez így van rendjén. A Béke Tsz se­gítségével, a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központtal is együttműködve rendszere­sen szervezünk színházbu­szokat. — Mennyiből kell gazdál- godnia a művelődési ház­nak? — Évente több mint fél­milliónk van, de ez igen ke­vés ahhoz képest, hogy egy valamire való műsoros est gyakorta húsz-huszonötezer forintba kerül. Nagyon fon­tos a külső szervek támoga­tása. Így például legnagyobb mecénásunk a Zagyvarékasi Béke Tsz, de kapunk pénzt a Szolnok és, Vidéke Áfész- től, sőt a Jászkun Volántól is. És még ekkor nem is be­széltem az afféle támogatá­sokról, mint az iskoláé. Az átépítés idejében helyet adott rendezvényeinknek. Jövő évtől viszont, ki tudja, az új gazdasági szabályozók hogyan módosítják az eddigi támogatásainkat. Bár eddig még mindig sikerült nyere­ségesen zárnunk az éveket, de ez minig is valami „kötél- táncszerűséghez” hasonlított. — Szolnok közelsége ho­gyan hat az itt folyó mun­kára? — Jó, hogy közel van. hi­szen a lakosság így köny- nyebben juthat a város kí­nálta szórakozási művelő­dési és egyéb lehetőségek­hez. ' — Mi az amivel leginkább elégedett az elmúlt huszon­öt esztendő során? — Itt van például az if­júsági klub. Hatvanhatban alakult, s azóta folyamato­san működik. Hogy hogyan? Hatvanhétben egy pályáza­ton első díjat nyert, s azóta már tízszer kaptak aranyko­szorús minősítést. Most új­ra megfelelő szintre kellene emelni ezt a mozgalmat. Nagy sikere van a nők és a nyugdíjasok klubjának. Az­tán működtetünk különféle tanfolyamokat, szakköröket (szabás-varrás, gépjárműve­zetői, balett, virágkötészeti, számítógépes, fotó, honisme­reti, furulya, népi díszítő, népdalkor stb).. — Mi kell ahhoz, hogy va­laki huszonöt esztendeig tal­pon tudjon maradni egy olyan kis községben, amit mások többnyire csak ugró­deszkának használnának? — Talán szerencse. Vagy kitartás? Nem is tudom. Si­került jó kapcsolatot kiépí­tenünk az emberekkel. Ko­rábban sportoltam, az is se­gített. Sokakat megismer­tem a sport révén. Meg az­tán a községi vezetőkkel is szót tudtam érteni általá­ban. Kis településen ez na­gyon fontos... J. Gy. A h6t filmjeiből Malom a pokolban

Next

/
Oldalképek
Tartalom