Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
1987. OKTÓBER 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Betétek az OTP-nél A (munkaerő)-mórleg lebillent Kapósabb a tartósabb Interjú Sztícs Ferenc megyei igazgatóval A hírek madárszámyon járnak. Szolnok megyében is elterjedt, hogy az emberek sorra fölkeresik az OTP fiókjait, de a postát és a takarékszövetkezetet is, rendre kiveszik a pénzüket, bizonyítván, hogy „nem bíznak” a pénzintézetekben. Vagy magában a pénzben? Szűcs Ferenc, az OTP megyei igazgatója igyekszik beszélgetésünkben a valóságot a rémhírekkel szembesíteni. — Kezdjük a leglényegesebbel. Az év első kilenc hónapjában növekedett a betétállomány, de az is az igazsághoz tartozik, hogy sokkal kisebb mértékben, mint mondjuk tavaly ilyenkor. Egy esztendővel ezelőtt a betétgyarapodás négyszázhetvenkét millió forint volt. most százöt millió forint. Tagadhatatlanul csökkent. de én ezt természetesnek tartom akkor, amikor a rövid távú takarékosság iránt meginog a bizalom— A hagyományos takarékossági fonnák kamata a beharangozott áremelkedés és a várható infláció mértékénél sokkal kisebb, azaz a betét értéke rohamosan csökkenne. — Valószínűleg így gondolkodnak ügyfeleink is, hiszen a tartósabb lekötésű, de jóval magasabb kamattal kecsegtető szolgáltatásainkat veszik inkább igénybe. Magyarul átrendeződik a takarékosság ez utóbbiak felé. Bizonyítja ezt a kötvény- forgalom növekedése. Megint számokkal igazolnám állításomat: tavaly ilyenkor tizenöt millió forintértékben vásároltak Szolnok megyében kötvényt. most kilenc hónap alatt hetvenhét millió forintnál tartunk. Ebből negyvenegy millió forint volt a szerkezetátalakítási kötvény jegyzett értéke. Az OTP által kibocsátott „mammut” jelzővel is illetett hárommilliárdos kötvényünkből az első héten már huszonöt milliós értékben jegyeztek, amely november másodikétól vásárolható meg. — A statisztikából az is kiderül, hogy míg az év első öt hónapjában zavartalan volt a betétgyarapodás, mostanában jelentősen megszaporodtak a kivétek és ezzel párhuzamosan csökkent a betét is. Nem bátorság ebben a nehéz helyzetben ilyen hatalmas összegű kötvénnyel a piacra lépni? — Úgy vélem, nem. A hitelezési alapjainkat akartuk és akarjuk ezzel növelni, bízunk az érdeklődésben. Eddig nem csalatkoztunk. Ebben persze része van annak is. hogy tizenkét százalékot fizetünk évemként, de ha a befektetett összeget csak a hetedik év-végén veszi ki, akkor kamatos kamatot kap az ügyfél. Jóval több. mint kétszeresét az eredeti összegnek. Az érdeklődést csak fokozta, hogy az idén kibocsátott kötvények kamata még adómentes, visszafizetésük államilag szavatolt— Az új esztendő ebben is változást hoz. de változásnak tekinthető az is, hogy a tartós takarékossági formákra a következő évben a kormány kamatkiegészítési prémiumot vállalt. — Valóban, ez újabb három százalékot jelent. de hozzátenném, hogy ez érvényes a takarékszövetkezetekre és a postára is. Ez jár a régi betétekre, de kaphatják azok is. akik az idén október elsejétől a jövő év június utolsó napjáig váltanak például takaréklevelet, nyitnak ifjúsági takarékbetétet. vagy tartós lekötésű „könyves” betétet, de természetesen. csak ha a vállalt egy-két-három esztendőre lekötik. — A számok nyelvén folytatva. a lakossági pénzforgalom. azaz a bevétel eddig 8,3 százalékkal nőtt a megyében, míg a kiadások kilenc százalékkal. Nem túl jelentős az eltérés. Októberben viszont tetőzött a fölvásárlási láz. „ — Nincsenek végleges adataink. de valóban a betétállomány tovább csökkent. — Ugyancsak sokat beszélnek az emberek a megnövekedett ingatlanforgalomról. Érezhető ez önöknél is? — Óriási az érdeklődés! Szolnokon, a belterületen például csak készpénzért lehet lakást vásárolni, de a korábban kevésbé frekventált lakótelepeken is megnövekedett a fölmutatandó saját rész összege. Különösen nagy az érdeklődés a használt, beköltözhető lakások iránt. Az idén százmillió forinttal nagyobb forgalmat bonyolítottunk az előtörlesztésekből. mint egy évvel korábban. — Várhatóan jelentősen nőnek január elsejétől az építőanyagok árai és ez aligha teszi olcsóbbá a lakásokat. Tud-e segíteni az OTP? — Erről véglegeset nem mondhatok, nincs még' döntés. Az már bizonyosnak látszik viszont, hogy a szociálpolitikai kedvezmény mértéke nőni fog— Van-e módjuk a megyei igazgatóságoknak ilyen ügyekben saját hatáskörükben dönteni? — Nincs. Ezek a döntések kormányzati szinten születnek. — Valóban megszűnik a személyi kölcsön? — Nem, megmondanám, ha így volna. Az igaz, hogy a személyi kölcsönök folyósítására éves keretösszegünk van. Miután dúl a már emlegetett fölvásárlási láz. a keretösszeg szinte teljesen kimerült az utolsó hónapokra. így már csak a korábban fölvett kölcsönök törlesztéséből tudunk kölcsönözni. ami mindenképpen a lehetőségek beszűkülését jelenti. — A személyi jövedelem- adó a betétekből származó jövedelmekre, a kamatokra is érvényes lesz januártól. Vélhetően ez is oka annak, hogy az emberek „kimenekítik” a pénzüket a takarékpénztárból. — Kétségkívül van ilyen szándék is. de bízunk benne. hogy — és erre már van is példa néhány — belátják, nálunk jobb helyen van. Megnövekedett például a nyugdíj előtakarékosságot igénylők száma; sokan vállalkoznak az ifjúsági takarékbetétre; harmincnyolcmillió forintért váltottak eddig lakásnyeremény-betét- könyvet és nem csökkent az érdeklődés a takaréklevelek iránt sem. Az bizonyára megnyugtatja ügyfeleinket, hogy jövőre az ön által említett adót minden pénzintézet — így az OTP is — magára vállalja. Ezt az esedékes adót a költségvetésnek a pénzintézetek fizetik majd be. — Végső soron tehát a megyei igazgatóság azt mondhatja: tovább takarékoskodunk? — így van. A betétállomány nem nőtt úgy, mint az várható lett volna a korábbi tapasztalatok alapján, de az emberek most is elhozzák hozzánk a pénzüket- Jobban tájékozódnak, igyekeznek a lehető legjobb, a nekik leginkább megfelelő takarékossági formát választani. Az emberek alkalmazkodnak a kialakult vagy kialakulóban levő helyzethez. Hortobágyi Zoltán A szovjet kultúra és tudomány napjai A legnagyobb érdeklődés as AJ ssovjet gépkocsimodelleket kísérte (Folytatás az 1. oldalról) gyárokról sem), akik segítettek kivívni a forradalom győzelmét. Azóta eltelt hetven esztendő, amely a szovjet nép számára nagy változásokat hozott. Most nálunk kibontakozóban van a megújulás. bízunk abban, hogy a megkezdett folyamat sikerrel zárul. Az átalakításban azonban rendkívül fontos a szocialista országok együttműködése, a barátság erősítése népeink között, a szovjet nép mindent megtesz azért, hogy kapcsolataink gyümölcsözőek legyenek. Ezek után az érdeklődők a ház előcsarnokában megtekinthették a szovjet autóexport legújabb termékeit: a Lada Samarát a Zaporo- zsec. Illetve Moszkvics gépkocsikat A legnagyobb figyelmet — érthetően — e legfrissebb modellek váltották ki. annál is inkább, mert bárki beleülhetett, és a legapróbb részletekig tanulmányozhatta a neki tetsző konstrukciót. A földszinten ezzel egyidőben szovjet film-plakát kiállítás nyílt majd non-stop videovetítés kezdődött a projektoron a helyszínen választható műsoros kazettákból. A bejárattól jobbra pedig egy vi- deofal kezdte meg működését. Az első emeleten Energetika a Szovjetunióban címmel nvílt színes fotó- és könw- kiállítás. emellett bemutatkozott a szovjet mikroelektronika. híradástechnika, valamint háztartási berendezésekből és kisgépekből is láthattak ízelítőt a vendégek. A nagyszabású kiállítás megnyitása után fórum kezdődött a szovjet filmről. A beszélgetésen neves szovjet és magyar filmes szakemberek vettek részt. A kiállítás november 9-ig várja az érdeklődőket, majd egy nappal később ugyanitt zárul a szovjet filmek fesztiválja is. J. J. Fotó; D. G. Térkép ellentmondásokkal és kérdőjelekkel Mi lesz a szakképzetlen nőkkel Tiszafüreden? „Űj” fogalmakkal barátkozhatunk mostanában: elbocsátás, elhelyezkedési segély, átmeneti munkanélküliség. Ismertük ugyan őket korábban is, de csak hírből. Most azonban, amikor gazdaságunk szerkezeti átalakulásának elengedhetetlen részeként a foglalkoztatás szerkezetét is szükséges átalakítani, szoknunk kell ezeket. Es szükséges az is, hogy egy-egy térség újból átgondolja saját helyzetét, s megtegye a szükséges lépéseket foglalkoztatási feszültségei levezetésére. E tekintetben a megye egyik kritikus körzete Tiszafüred és környéke. érkezik. Fiatal, 18 év körüli lány Kunhegyesről. LátA Szolnok Megyei Munka - erőszolgáliati Iroda tiszaifüredi kirendeltségének veze* tőjével szemben egy negyvenes forma férfi üldögél. Arcán látszik, nem túl elégedett. Az irodavezető kissé tanácstalan, hogy mit is kezdjen vele. Végül a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság helyi telepére küldi. A férfi feláll, és kifelé indul, közben gesztikulálva magyaráz. Keze reszket, akár az idült alkoholistáké. Füreden 1988 júniusában kezdte meg működését a ki- rendeltség. A munkaközvetítést korábban a tanács ügyfélszolgálati irodája látta el. ott az a Varga Sáridorné, aki az alakulás óta már a kirendeltséget vezeti. — A tanácsnál csak egy volt ez a munkakör a sok közül — mondja Vargáné. — Háttérbe is szorult a többi feladat mellett és ez rontotta a tanácsi munkaközvetítés presztízsét. Szükséges, hogy fő feladatként foglalkozzunk a közvetítéssel, ez az eltelt másfél év alatt be» bizonyosodott. Mielőtt az irodán nyilvántartott keresiet-kínálatrJH érdeklődnénk, újabb ügyfél hatóan zavarban van. Kiderül, hogy általános iskolai végzettséggel rendelkezik és legutóbb bolti kisegítőként dolgozott. Itt csak kosárfonói, vagy takarítónői állást tudnak neki ajánlani. A takarítónő hallatán elpirul. Látszik illúziók sorát rombolta le benne ez a néhány szó. — Alig tudunk ajánlani valamit... — mondja szabadkozva a kirendeltségvezető, amikor a lány csalódottan elköszön. — A vállalatoknak rendszeresen jelezniük kellene nálunk munkaerőszükségletüket, de nem mindenhol veszik ezt kellően komolyan, pedig egyébként sincs elegendő álláskínálat. a bejelentett vállalati igény jelenleg 122, éhből A3 a férfimunkahely. Tivább „bontva” a keresleted: 36 szakmunkást, 68 betanítottat illetve betaníthatót, és csak 9 segédmunkást keresnek a cégek. Kilenc nem fizikaira is van igény, ezek azonban egy kivétellel felsőfokú végzettséget igénylő helyek. Középfokú végzettségű dolgozót mind ősz- sze egyet keresnek. Közterület-felügyelőt. Sokan várakoznak — És hogy fest a munkaerő-mérleg másik oldala? Kik keresnek állást? — A harmadik negyedévben összesen 176-an jelentkeztek úgy nálunk, hogy a jelentkezéskor nem volt munkaviszonyuk: közülük 69 a férfi, és 107 a nő. Számunkra, érthetően ők jelentik a legfőbb gondot, és nem a munkaviszonnyal rendelkező állásváltoztatók. Sajnos 20 pályakezdőnk is akadt ebben az időszakban. Ide soroljuk a frissen érettségizetteket, és a nyolc általánost elvégzőket, akiknek gond az elhelyezése. A közvetítést kérők nagy része sajnos szakképzetlen... A kép tehát egyértelmű. A vállalatok nagyobbrészt szakképzett férfiakat keresnek, az elhelyezkedésre várók többsége viszont szakképzetlen nő. Külön gondot okoz a tizennyolc éven aluli, nyolc általánost végzete tok elhelyezése, az erre a korosztályra vonatkozó szorosabb munkajogi szabályok miatt. Számukra egyetlen lehetőség most a kosárfonás. A kirendeltség forgalma azonban korántsem nyújt teljes képet a térség munkaerőhelyzetéről, legfeljebb reprezentálja azt. Az emberek ugyanis — talán még a régi beidegződések miatt — csak végső eszköznek tekintik az iroda segítségét, és ha tudnak inkább maguk keresnek munkát, Három megye határán Rente Ferenc városi tanácselnökhöz azért kopogok be, hogy a térség legfőbb „gazdájának”, a tanácsnak munkaerőgazdálkodási stratégiájáról kérdezősködjem. Beszélgetésünket egy rövid földrajzi elemzéssel kezdi a tanácselnök. — Sajátos helyen, a megye észak-keleti sarkában fekszik Tiszafüred, három megye határán. Ez azt jelenti, hogy a mi közigazgatási és tényleges vonzáskörzetünk nagyban különbözik egymástól. A szokások néha erősebbek az írott szabályoknál, és hiába a megyehatárok, Heves és Hajdú- Biihar közeli települései hozzánk kötődnek. Gondolok elsősorban Poroszlóra, illetve Egyekre. Sok a bejáró dolgozó azokról a területekről. Nemcsak a hivatalos vonzáskörzetünk foglalkoztatási politikájáról vagyunk tehát kénytelenek gondolkozni, hanem az említett települések lakóit is érintik döntéseink és intézkedéseink. — Nem okoz feszültségeket az, hogy a város foglalkoztatási nehézségekkel küzd, ugyanakkor nagy tömegben járnak ide dolgozni a megyehatárokon túli községek lakói? Nem veszik el a munkahelyeket a helybeliek elől? — Akkor okozna igazi feszültségeket, ha nem kalkulálnánk be ezt már eleve terveinkbe. Így kell azonban számolnunk, hiszen az ingázás ellen úgy sem tehetünk semmit.. Így, amikor azt mondjuk, hogy a városban szükség lenne még egy nyolcszáz embert foglalkoztató üzemre, akkor már a megyehatáron túli területek szabad munkaerejét is számításba vesszük. Ezzel tulajdonképpen „elébe megyünk” a dolgoknak... A jelenlegi adatok tehát lényeges nagyságú lekötetlen munkaerőről árulkodnak Tiszafüreden. Ezt az állapotot azonban még korántsem lehet véglegesnek tekinteni, hiszen a jövő esztendőtől a bérszabályozás elsősorban a munkaerővel való takarékoskodásra, a felesleg elbocsátására vagy átirányítására ösztönöz. Ilyen hatás annál is inkább várható Füreden, mivel a helybéli gazdálkodó szervezeteknél gyakorlatilag még alig volt eddig számottevő munkaerőmozgás. Nem szabadult fel nagyobb tömegben ember, és átképzésre is csak elvétve került sor. Pedig ezek a folyamatok mór nem késhetnek soká. A Ganz-Danubius gyáregysége foglalkoztatja a környéken a legtöbb dolgozót, így nem közömbös, hogy miként látják ők a közeljövőt. Szűcs István, a gyáregység főkönyvelője, mondja 1988- ról: — Nem lehet még tudni, hogy pontosan mi lesz. Sok dolog van függőben, sok minden múlik a rendeléseinken, és azokon a munkánkon, amelyeket a vállalattól kapunk. Elvileg akár a két szélsőség is lehetséges: lehet, hogy szükségünk lesz még száz emberre, de az is könnyen megeshet, hogy feleslegessé válik ugyaneny- nyi. A döntést meg kell hozni — Maradjunk a második eshetőségnél: mennyire könnyen, vagy mennyire nehezen hozhat meg egy ilyen döntést itt Tiszafüreden egy gazdálkodó szervezet vezetése? Hiszen ez már-már politikai súlyú döntés... — Számomra elsősorban h urnán i tás-antí human i tás kérdése lenne. Mert akiket mi adott esetben elbocsátanánk, különösen nagyobb létszámban, azok nem nagyon tudnának a városban vagy a környéken elhelyezkedni. Tehát egy ilyen döntésnek, ebben a helyzetben, súlyos egyéni és családi kihatásai lehetnek. — Ettől függetlenül, ha a helyzet úgy hozza, és a gazdasági érdekek úgy kívánják, csak meg kell lépni ezt... — Ha úgy adódik, igen... A kilátások és lehetőségek tehát többé-kevésbé világosak. A városi tanács már ezek ismeretében határozta meg stratégiáját, amiről szintén Rente Ferenc tanácselnök tájékoztat. — Az egyik lehetséges eszköz a növekvő feszültségek tompítására az ipartelepítés, a munkahelyteremtés. Az ehhez szükséges extenzív források azonban már rég elapadtak, így egyre nehezebb az előrelépés. A szóba jöhető vállalatokkal folytatott tárgyalásokon az a „belépő”, hogy tudunk-e telephelyet, épületet biztosítani. Minden más csak ez után kerül szóba. Legutóbb például a Senior Váci Kötöttárugyár jászapáti gyáregységének telepe azért kezdhette meg itt a munkát, mert a téesznek volt egy alkalmas épülete, amit erre a célra lehetett hasznosítani. A nehézségek ellenére ebben az esztendőben is sikerült javítani a város foglalkoztatási helyzetén. Fontos dolog emellett, hogy új iskolatípusok indításával próbáljuk mérsékelni a szakképzetlen munkaerő újratermelődését. A gimnáziumban kereskedelmi szakközépiskolai osztály indult és megkezdte működését a városban a 630-as Szakmunkásképző Intézet is. Szeretnénk ezzel azt is szolgálni, hogy a fiatalok maradjanak Tiszafüreden, ne kelljen olyan sokuknak elmenni máshová tanulni. A jövő tehát — nemcsak Tiszafüreden! — egy többismeretlenes egyenlethez hasonlít. A legfőbb irányokat és legfőbb jelenségeket azonban már most valószínűsíteni lehet. A legtöbb, amit egy területért felelős tanács ma tehet, hogy ösztönzi az új munkahelyek telepítését, és megpróbálja rábírni a régieket, hogy lehetőleg ne elbocsássanak dolgozókat, hanem keressék a hatékony foglalkoztatás további lehetőségeit. Tiszafüreden kétségtelenül sokat tettek az elmúlt időszakban e téren, óm a kérdőjelek ma erősebbek, mint eddig bármikor. L. Murányi László
