Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-27 / 253. szám

1987. OKTÓBER 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Debrecenben az újkerti Barátság parkban felavatták a litván Algirdas Bosas szobrász­művész Szöcske című köztéri szobrát (MTI-fotó: Oláh Tibor) Legyen a gondolkodás köszörűje Látogatóban a Cigány Újságnál A Vígszínház háta mö­gött, a Radnóti utcai bérház szürke, kopott, ahogy az egy ilyen bérházhoz illik a fővárosban. Az ötödik eme­let fölött már csak a csilla­gos ég: alatta egy hatalmas bérlakás, ez a Cigány Új­ság szerkesztősége. A hely egyszerre szűk is, meg bő is. — Voltunk mi a Pallas Lap- és Könyvkiadó Válla­lat vezérigazgatójának egyik kjs szobájában is! — meséli a már múltba vesző, anekdo­tának is beillőn kezdődő tör­ténetet Szepesi József, a lap főmunkatársa. Szokatlan volt a lapindí­tás, hiszen a decemberi mu­tatványszám idején — ta­valy — tulajdonképpen a fe­lelős szerkesztőn. Farkas Pá­lon és Szepesi Józsefen kí­vül nemigen akadtak kollé­— Nehéz a megfelelő arányt eltalálni — telepszik njellénk Módos Péter, aki tanácsaival segíti laptár­sunkat. — A cigányság ré­tegződött, akadnak közöttük tehetősek, de többen vannak szegények és nehezen élők. Ügy vettük észre, hogy az értelmiség bizonyos rétegei is szívesen veszik a kezük­be a Romano Nyevipét. Egy­házi emberek, egyetemisták, pedagógusok. mérnökök vannak olvasóink között, akik maguk nem cigányok, de érdekli őket azok sorsa. — Ügy gondoltuk, hogy ne csak cigány származású­ak dolgozzanak a szerkesz­tőségben! A cigány értelmi­ség egyedül nem tudja föl­emelni az etnikumot — szö­gezi le Kárpáthy Gyula, aki­nek írói. újságírói tapaszta­latait az ifjúsággal kapcso­latosan kamatoztatja a lap —. csak a nem cigány értel­miségiekkel együtt sikerül­het ez. A cigányság a tár­sadalom része. Amilyen érdekes volt a lapindítás első néhány hó­napja, olyan érdekes az itt dolgozók „nacionáléja” is. Szepesi József költőnek né­hány hónappal ezelőtt még a következő volt a munka­könyvi bejegyzése: Salgótar­jáni Ötvözetgyár, segédmun­kás. Ma ez: újságíró, fő­munkatárs. Verseit sokan is­merik és szeretik régóta, ri­portjai jótékony vihart ka­vartak már Nógrád megyén kívül is. Fátyol Mihály az­előtt a vendéglátásban ke­Táreadalmi összefogással restaurálják Szenltendrel egyetlen középkori emlékét, a várdombi katolikus plé­bániatemplomot. A XIV. században emelt épületet, amely a török időket is átvé­szelte 1710-ben barokk stí­lusban építették újjá. Mai formáját az 1954-től 1957-ig tartó műemléki helyreállí­tás során kapta. A mostani felújításhoz a tanácsnak nem volt pénze, összesen 10 ■»■im forintra van szükség; gák. Kézirat december ele­jén még egyetlen egy sem! De aztán csak összeállt a bemutatkozó lap. formára, tartalomra tetszetős, kíván­csivá téve az olvasót a to­vábbiakra is. — Húszezer példányban jelenünk meg ma már két­hetente, s tulajdonképpen csak július elseje óta van végleges engedélyünk a megjelenésre. Addig ideigle­nesen kaptunk módot a standra kerülésre — mondja a csöndes szavú olvasó szer­kesztő. Halász Lajos. — Az igazsághoz tartozik, hogy voltak tévelygéseink, hiszen múlt nélküli orgánumról van szó. Először azt hit­tük, hogy a szociográfia az egyedül üdvözítő, máskor meg a mese felé kanyarod­tunk el... Ma már a Cigány Ú jság is túl van a lapalapítás első nehézségein — derül ki a beszélgetésekből. Mint mondják, vidéken nagyon keresik a megjelenő példá­nyokat. de sok helyre még nem jutnak el a lapok. Vál­toztat majd bizonyára a helyzeten, hogy végre előfi­zethető. Szepesi József ta­pasztalatai szerint az eljáró dolgozók megveszik a váro­sokban az új lapot, otthon azután] kézről kézre jár. Fá­tyol Mihály — akit szerző­dés köt ide — azt mondja, rengeteg a telefon, sok a levél, többnyire vitás ügyek­kel fordulnak hozzájuk a tájékozatlanabb olvasók. Amikor egy-egy helyszínen járnak az újságírók, bizony nem is ritkán, ügyintézőkké válnak. Slegítettek már la­kásügyben, folyamodtak se­gélyért. .. Kárpáthy Gyula mondja: a telepeken járva a fiatalok szinte kirángatják kezéből a magával vitt la­pokat. reste meg kenyerét. Hala?z Lajos a Hazafias Népfront sajtóügyekkel foglalkozó munkatársa volt. Van. aki most mélyül el a MUOSZ újságíró iskolájának tan­anyagában. más az egyetem padjait koptatja rendszere­sen. Módos Péter korábban el­hangzott szavait erősíti meg Lakatos Menyhért, az ismert író is. aki a M.agyarországi Cigányok Kulturális Szövet­ségének elnöke, s ebben a minőségében afféle langaz­a legsürgősebb munkák el­végzéséhez, az új tetőzet­hez és homlokzat tatarozá­sához 3 millió forint kell. A Duna-parti város lakói azon­ban megmozdultak, élükön a tavaly alakult Petőfi Kul­turális és Hagyományőrző Egyesülettel valamint a helybeli Ferences Gimnázi­um tanáraival és diákjai­val, s vállalták, hogy a szük­séges anyagiak előteremté­séhez hozzájárulnak. da. Hogyan is mondta Mó­dos Péter? „Aki itt dolgo­zik a lapnál, az legyen új­ságíró, legyen tájékozott, de ne legyen naív és emellett szolgálja az ügyet, amiért ez az újság létrejött.” — Azt kívánjuk, hogy a magyar újságírásban helye legyen a Cigány Újságnak — rímel az iménti szavakra Lakatos Menyhért mondan­dója. — Van egy orgánu­munk. Hogyan tölti be funkcióját? Bizonyos mér­tékig többet várunk tőle. Véljük, hogy gyerekcipőben jár, de hisszük, hogy kinövi azt. Célja a cigányság kul­turális gondjai egy részé­nek! fölvállalása. Azt szeret­nénk elérni, ami már régen kívánatos: legyen a cigány­ság tájékozottabb. Nélkülük nem lehet akarni a változ­tatást. Ami még fontos: nem az újság akar leszállni az igénytelenek szintjére, ha­nem azokat az embereket akarja igényessé tenni. Tá­mogatni kívánjuk a lapban is a haladó hagyományokat, a visszahúzókról igyekszünk bebizonyítani, hogy az való­ban rossz. A cigányság gon­dolkodásának köszörűje le­gyen ez az újság! MegnYerni az alkotékat Beszélgetésünk közben ki­derül. hogy a már emlege­tett cigány-értelmiség egye­lőre tartózkodó, kéziratok, rajzok és riportok nem ér­keznek sok jeles alkotótól. A szerkesztőség és a szövetség is azon igyekszik — hangsú­lyozták többször is —. hogy őket is megnyerjék az úi- ságcsinálásnak. Velük gaz­dagabb, sokrétűbb, érdeke­sebb lehet minden szám. — Az újságírás szakma — fűzi tovább a lapról gondo­latait Lakatos Menyhért —. ezért néha meg kell szállnia bennünket a szentiéleknek, hogy az ott dolgozók fölké­szülhessenek nyugodt lég­körben erre a munkára. Az­az türelemre van szükség! Türelmet kérünk az olvasók­tól az újság számára, de tü­relmet kérünk a szövetség számára is, hogy ott a Ro­mano Nyevipénél minden a rendes kerékvágásba döc- cenjen. Náluk is fontos a politikai tisztánlátás, és tud­juk, hogy a cigányságra éppúgy kötelezőek a társa­dalom elvei, mint bárki másra. A szakma kinevelése a lapnál hosszabb időt igé­nyel. A jövőt teremtjük. Ez utóbbi aligha csak a Cigány Újságra vonatkozik. Hortobágyi Zoltán Újabb Radioton-lemezek Újabb kiadványokkal bő­vül a közeljövőben a Radio­ton-lemezek sora. Az egyko­ri hangversenyeket, régi fel­vételeket, zenei és irodalmi ritkaságokat felsorakoztató ciklus legújabb darabja, a Betlehemes játékok című lemez a napokban kerül a boltokba. Még az idén lát napvilágot Verdi Aida cí­mű operájának 1953-as ope­raházi felvétele Svéd Sán­dor, Simándy József és Sán­dor Judit szereplésével. Túl a lapalapítás gondjain Egyelőre magyarul A szentendrei templomot összefogással restaurálják A „négyszögletes azentll" namzaúák Van-e út a képtől a szóig? Iz alsó tagozatos gyermekek polcain tornyo­suló könyvek közül a képre­gények a legforgatottabbak. s a gyerekszobában a tévé a legfőbb kultúrahordozó. Mint valami képanyag da­ráló — könnyen fogyasztha­tó látványfasírttal látja el az élményekre szomjas, kíván­csi gyerektekinteteket. Nem is ez a baj: sokkal inkább az, hogy a képernyőn megje­lenő világ számukra nehe­zen. vagy alig-alig fordítha­tó le a tartósabb információ, a gondolkodás és írás nyel­vére. Egyszerűen nem tud­ják feldolgozni a rájuk zú­duló képözönt. nincsenek er­re beállítódva, felkészítve. Az iskolában sem. Két nyelv rögzül a hét­tízéves fejekben, melyek párhuzamosan futnak egy­más mellett: a képi-vizuális és a fogalmi-írásbeli meg­nyilatkozásé. A kép és a szó mind távolabb kerül egy­mástól. Ismerjük az oktatás erő­feszítéseit ezen a téren: Zsolnay József olvasástaní­tási módszere éppen azért lehetne korszerű, mert ezt a két információhordozót akarja összekötni. Csakhogy a tankönyvek vérszegény, halvány rajzolatú, fantázi­átlan ábrái aligha ragadják meg a gyerekek képzeletét. Nem versenghetnek a tévé képernyőjén megjelenő tár­gyi világgal. Pedig a befogadás igénye óriási. Nem véletlenül kedvenc műsora a tizenéves korosz­tálynak a reklám. A tárgy, az áru bemutatása, a jellem­ző vonások, használati uta­sítások tágítják a kis nézők ismereteit. A különböző reklámszövegek, versikék mondókéiban is megjelen­nek, belerögzülnek agyuk­ba. emlékezetükbe a néha szellemesen megkomponált szövegek-zenék. Színes mo­zaikkockákként kavarog a sok töredékes részlet, ám amikor megkíséreljük össze­állítani, értelmezni a tévé­ben látottakat, bizony ku­darcot vallunk. A nyelvi­fogalmi közvetítés nincs ínyére gyermekeinknek. Nincs, mert fárasztó —el­lentétben a képi ..fogyasz­tás” kellemes érzületével, írni, gondolkodni, küszköd­ni a helyesírás rejtett buk­tatóival. s a végén, amikor erőfeszítéseik nyomán meg­születik a kis dolgozat: a mesesorozatról, a nyári ka­landokról. a kirándulások­ról. a nyaralásról, akkor a szülő ..belejavít” a szöveg­be, aláhúzza a hibákat. Íme. tapasztalja gyermekünk, ezeknek a szülőknek semmi sem elég. Kezd megszilár­dulni benne az írás és olva­sás undora, a mesék és tör­ténetek fellapozatlanul po­rosodnak a polcon. Jobbik esetben a mindenható képek végiglebegnek a gyermeki tekintetek előtt gyorsan, fe­lületesen és persze a szöveg összefüggései nélkül. Mintha a könyv is átala­kulna egy sajátos képal- bummá, telehintve fölösleges írásjelekkel. A „négyszögletes szemű” nemzedék — már több gene­rációval — képviselteti ma­gát nálunk is. Nehéz mit kezdeni velük. Nehéz egy ré­gi kultúra-modellben felnőtt szülőgenerációnak átállni, vagy egyáltalán megérteni: miért kényszer az gyerme­keinek. ami neki élvezetet okozott? Csak azt látja: a képernyő vonzásával nem versenghet semmi. Félreértés ne essék: nem a tévé ellen beszélek. Csu­pán arra figyelmeztetnék, a képi és vizuális nyelv lassan elnyomja, degradálja, félre­szorítja az írást-gondolko­dást. S ennek eltárgyiasult formáját, a könyvet. Mit tehetünk? Próbálkozzunk a fordí­tottjával! A látott mesét, történetet, természettudomá­nyos vagy történelmi epizó­dot meséltessük el a gyerek­kel! Ragadjunk ki a képer­nyő áradatából egy-egy. a tizenévesek érdeklődéséhez közelálló mozzanatot, jelen­séget. bármit, ami fantázi­ájukat megragadta, és be­szélgessünk el róla! Vegyük elő azt a könyvet amiben olvashatunk is a képernyőn látottakról! Erősítsük meg a bennük bizonytalankodó ér­zést : a könyvek a tartós, mindig előszedhető ismere­tek tárházai! Tehát: érde­mes olvasni. I mostani első számú képernyőkedvenc. Willy Fogg és díszes állatsereglete. Ver­ne nagyszerű regényéből vált tévésorozattá. Vajon há­nyán ismerik a tizenévesek közül az író nevét? Regé­nyeit. amelyek sajnos kezde­nek kimenni a divatból? De talán akad majd egy-két kisfiú és kisleány, aki ott­honi biztatásra kiveszi a könyvtárból a Nyolcvan nap alatt a Föld körült. s felfe­dezi a kép mögött az írást, a sorok mögött a saját megló­duló fantáziáját, melyet nem korlátoz a képernyőn ada­golt. előre gyártott látvány. Az ő Willy Fogg ja más lesz. mint a spanyol rajzfilmé, sa­ját, elvehetetlen olvasmány- élményévé válik. Ennek a fordított — s eléggé kitapo- satlan — útnak a bejárása nemcsak feladatunk, köte­lességünk. Hogy eljussunk a képtől az értelmes szóig! Nyolcvan, vagy még keve­sebb nap alatt. r. l Tsz-paletta — Új termékek, eljárások Táncegyüttesek utazásai Az országos lapok folya­matosan adják hírül me­gyénk életének legfontosabb eseményeit. Így volt ez az elmúlt néhány hétben is. A Népszabadságban az orszá­gos településfejlesztési hely­zetet elemző cikket olvas­hattunk szeptember 22-én. Ebből kiderül, hogy Szolnok valahol a középmezőnyben foglal helyet a legjobb és legkedvezőtlenebb adottságú térségek tekintetében. A munkaerő-kereslet és kíná­lat kérdéseivel foglalkozott a Népszava, szólva megyénk helyzetéről is. Mezőgazdaságunkról csak­nem az egész megye helyze­tét átfogó beszámolók je­lentek meg a Magyar Me­zőgazdaság című folyóirat legutóbbi számaiban. Ezek mellékleteit kézbe véve be­pillanthattunk a Zagyvaré- kasi Béke Tsz, a Jászapáti Velemi Endre Tsz, a Tisza- fpldvári Lenin Tsz, a Túr- kevei Vörös Csillag Tsz, a Mezöhéki ' Tárcsics Tsz, a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság, a Héki Állami Gazdaság, a Fegyverneki Vörös Csillag Tsz, a Tósze­gi Petőfi Tsz, a Törökszent­miklósi Béke Tsz, a Gsépai Tiszamenti Tsz, a Jászszent- andrási Haladás Tsz, a Jász- fényszarui Béke Tsz, a Kar­cagi Május 1. Tsz, a Kunhe- gyesi Kunság Népe Tsz éle­tébe. A cikk megállapítja, hogy Szolnok megye agrár- gazdasága jelentős szere­pet tölt be az or­szág mezőgazdaságában. Az 1986-os év rendkívül aszá­lyos volt ugyan, mégis a megye nagyüzemi gazdálko­dása történetének második legeredményesebb évét zár­ta. Ugyanez a folyóirat a kapcsolódó üzemek: a Mart­fűi Növényolaj gyár, a Jász­apáti Jásztej, a Szolnok Me­gyei Gabonaforgalmi % Ma­lomipari Vállalat törökszent­miklósi egysége tevékenysé­gét is bemutatta, szólt a Szolnok megyei piaci keres­letről, és a Szolnok Megyei Tanács VB mezőgazdasági és élelmezési osztályának tervéről, mely szerint növel­ni kell a szarvasmarha és a juhtenyésztés mennyiségi mutatóit. A szolnoki és a környék­beli halászok munkájáról írt az Új Tükör; a Méhészet című folyóirat az öcsödi mé­hészek eredményeiről tájé­koztatott. Ipari üzemeink jó ered­ményeikkel öregbítették hír­nevünket az országos sajtó­ban. A Jászberényi Lehel Hűtőgépgyár legújabb ter­mékét bemutatta a BNV-n — adta hírül a Népszava és a Hajdú-Bihari Napló. Ho­gyan készült a Szolnoki Cu­korgyár az új szezonná? Ezt tudhattuk meg a Népsza­badság, a Népszava, az Es­ti Hírlap, a Magyar Mező- gazdaság és a Cukoripar cikkeit olvasva. A Kőolaj- kutató Vállalat műszaki fej­lesztéseiről írtak a szomszé­dos megyék lapjai. A Mart­fűi Tisza Cipőgyár jövőjé­ről. az újító mozgalom idei eredményeiről olvashattunk ismertetést a Népszabadság­ban és az Esti Hírlapban. Jó hír az is, hogy a Tisza- földvári Lenin Tsz hentes­üzletet és ételbárt nyitott Martfűn — tette közzé a Népszava. A Szolnok Megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat sikeres tevékenysé­géről tanúskodik az a tény. hogy évente 500—550 ezer sertést vásárolnak fel. A kulturális eredmények közül a legfontosabb, hogy nyolcadszor rendezték meg Szolnokon az országos szim­fonikus zenekari fesztivált, írta a KÖTA legújabb szá­ma. Új művelődési központ­tal gazdagodott Tiszaörs. Ék­ről írt a Népszava szeptem­ber 25-én. A 140 éves Pest —Szolnoki vasútra emléke­zett a Petőfi Népe szeptem­ber 5-én, a Szentesről Kun- szentmártonba száz évvel ezelőtt indult első vasúti szerelvényre hívta fel a fi­gyelmet a Vasárnapi Hírek. Kulturális értékeinket, ha­gyományainkat képviselik a világban táncegyütteseink. A Megyei Művelődési és If­júsági Központ Tisza Tánc- együttese most érkezett ha­za sikeres japán vendégsze­replésről, a Tiszafüredi Szö­vetkezeti Néptáncegyüttes pedig görögországi vendég- szereplésre utazott. Mindkét eseményről a Népszava szá­molt be egy-egy számában. A Szolnokon rendezett euró­pai régészkongresszusról, va­lamint az ugyancsak váro­sunkban lezajlott amatőr- film-fesztiválról — amelyre Tallinnból is jöttek vendé­gek — az országos napila­pok is tudósítást adtak. Könyvtáraink jövőbeni feladatait fogalmazta meg a Népszava a Szolnokon meg­tartott országos könyvtáros vándorgyűlésről írt cikké­ben. E feladatok közül kie­melten fontos az informá­ciók bővítése, melynek része folyamatos sajtófigyelő te­vékenységünk is. illetve a cikkekből gyűjtött, itt közzé­tett válogatás. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár Olvasószolgálata Hírünk am országkan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom