Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-26 / 252. szám

1987. OKTÓBER 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből Barátom, Iván Lapsin Különös műfajú film Alek- szej German új alkotása, a Barátom, Ivan Lapsin. Ne­vezzük az egyszerűség ked­véért történelmi drámának, bár ez a meghatározás is pontatlan, nem fejezi ki al­kotója alapvető szándékát. Az időnek és a közegnek vi­szont meghatározó szerepe van, így talán alkalmazhat­juk ezt a megközelítést, hi­szen a film az 1935-ös év Szovjetuniójáról szól. De ok­vetlenül hozzá kell tennünk, hogy Alekszej German az el­következő évek tükrében láttatja egy adott közösség életét. Nem is akárhogyan. Lehetne — biztos sokan meg is teszik — azon vitatkozni, hogy a Barátom, Ivan Lapsin naturalista-e, vagy a forra­dalmi poézis filmje, esetleg avantgárd, — netán olyan „kitaláció”, amely az 1935-ös esztendőt követő évek ese­ményeit magyarázza. Mindez úgy gondolom, másodlagos jelentőségű, ennél sokkal fontosabb, hogy aprólékosan korhű, minden egyes jelene­tével továbbgondolásra kész­tet. A főhős Ivan Lapsin egy szovjetunióbeli kisváros cseka (rendőr) főnöke, — bár a helyzethez jobban illik, ha a parancsnok szót használ­juk, ez jobban magyarázza a csekista tetteit is, döntéseit élet és halál kérdésében. Ivan Lapsin életében — ha úgy tetszik még mikro mé­retekben — ugyanis már ott volt az elkövetkezendő évek összes szörnyűségének mag­va, előjele. De a nép még re­ménykedik, a kiharcolt győ­zelmét jobb, tartalmasabb életre akarja beváltani. A szocializmus áldásait akarja a nép, tanulni, művelődni, szórakozni kíván. S csak mellesleg: egy kicsit hízni is, emberhez méltó élelmet fo­gyasztani, a szörnyűséges fé­lig civil, félig katonai ruhák helyett elegánsan öltözni... Ezt akarja a nép, az 1935- ös év Szovjetuniójában, s a filmbeli tablókon szereplők közül még senki sem tudja, hogy mindez nem így lesz, sokkal inkább a félelem lesz a meghatározó. A film sze­replői még ott ezt nem tud­ják, de napjainkban mi. itt már össze tudjuk vetni egy nép óhaját, a valósággal. Éppen ez a történelmi egy­bevetés adja German filmjé­nek torokszorító feszültségét. Minden akkori képe egy-egy utalás is a jövőre. Ivan Lapsin az 1935-ös év­ben még csak egy rablóban­da megátalkodott embereibe küldi fegyvere golyóit, — de már válogatás nélkül. A tör­vényességet a forradalmi ro­mantika helyettesíti, Ivan Lapsin hisz is ebben, de a túlélők, a történelmi ismere­tekkel rendelkező utódok előtt azóta már ismert, mit is jelentett mindez... De akkor, két évvel a Sztálin komponálta nagy perek előtt erre még senki se gondolt, Ivan Lapsin sem ... Amikor a filmet nézzük magunk is érezzük azt a kü­lönös kettősséget, amely azo­nosít ugyan bennünket a forradalmi hittel lelkesedő akkoriakkal, de ugyanakkor már látjuk, hová vezetett az az út... — ti — Vendégünk: Andrej Korszakov hegedűművész Orosz klasszikusok műveivel indul a hangversenyévad Megkezdődik az 1987—88. évi hangversenyévad. Az Országos Filharmónia fel­nőtt bérleti sorozatának első hangversenyét október 28- án, szerdán este hét órai kez­dettel hallgathatják meg Szolnokon, a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ színháztermében. A Szovjet kultúra és tu­domány napjai előtti tisztel­gésként a műsorban klasszi­kus orosz szerzők művei csendülnek fel a Magyar Posta Szimfonikus Zeneka­rának előadásában. Glinka Kamarinszkaja, Csajkovszkij opus 35-ös D-dúr hegedű- verseny és Borogyin II. szim­fónia című művét Ligeti András vezényli, közremű­ködik Andrej Korszakov szovjet hegedűművész. A koncert vendégművésze, Andrej Korszakov, nemzet­közi hírű hegedűművész: jól ismerik az európai szocialis­ta országokban, valamint Belgiumban, Franciaország­ban, Ausztriában és Kanadá­ban is. A moszkvai konzer­vatórium volt növendéke a legnevesebb nemzetközi ver­senyek: a genovai Paganini, a párizsi Jacques Thibault, a moszkvai Csajkovszkij, a brüsszeli Erzsébet királynő és a montreali zenei verseny díjait nyerte el többek kö­zött. Mesterével, Leonyid Kogan hegedűművésszel a stílusok és korszakok gaz­dagságát felvonultató reper­toárt alakított ki. Ma már ő maga is tanít, emellett veze­ti a régi zene előadására specializálódott, héttagú Concertion nevű kamara- együttest. Balázs Árpád zeneszerző tiszteletére Forró hangulatú születésnapi hangverseny Igazán szép születésnapi ajándékkal kedveskedett Ba­lázs Árpád SZOT- és Erkel- díjas zeneszerzőnek, a Ma­gyar Népköztársaság Érde­mes művészének Szolnok városa. A szentesi születésű, immár világhírű komponista 50. születésnapján jubileumi hangversenyt rendeztek a városi tanács dísztermében pénteken este. A forró hangulatú koncer­ten — melyen a zeneszerző családjával együtt jelent meg — a megye zenei életé­nek. kórusmozgalmának ne­vében a Verseghy Ferenc Gimnázium és a Killián György Repülő Műszaki Fő­iskola, valamint a Családi Intézet Bartók Béla kama­rakórusa. a Tiszaiparti Gim­názium leánykara;' a Kodály kórus és a Szolnoki fúvós­ötös Balázs-művek előadá­sával köszöntötte a neves zeneszerzőt. Balázs Árpád — akinek munkásságát több mint ötven hazai és nem­zetközi díj>, 34 hlan^lemez, közel 150 rádiós felvétel, és számos, a zenei életben el­foglalt fontos tisztség fém­jelzi — igen sok szállal kö­tődik Szolnokhoz, az alföldi városhoz. Két kantátát is komponált a 900 éves me­gyeszékhely tiszteletére, több műve itteni meghirdetésű országos, illetve helyi pályá­zatra, alkalomra készült és nyert díjat. Új kompozíciók bemutatásával, szakmai elő­adásokkal évente részt vesz a megyei karnagyi klub munkájában. Az őt köszön­tő, tisztelgő gesztusban te­hát lényegeden több fejező­dött ki, mint a puszta fi­gyelmesség. A koncerten a KÖTA me­gyei szervezete nevében Fenyvesi József elnök, a vá­rosi tanács nevében Lengyel Boldizsár elnökhelyettes kö­szöntötte a zeneszerzőt. A pénteki szolnoki kon­certet szombaton Török- szentmiklóson három úttö­rőkórus születésnapi hang­versenye követte. A zene­szerző műveit — a török­szentmiklósi Bethlen úti, a Szolnoki Ságvári Körúti Ál­talános Iskola énekkara, va­lamint a mezőtúri művelő­dési központ fiúkórusa adta elő. A Verseghy Ferenc Gimnázium és a Killián György Repülő Műszaki Főiskola kórusait Rigó Éva vezényli A múzeumi ós műemléki hónap zárása ként Honismereti nap Jászapátin Volt sokadalom, szüreti felvonulás ós táno — Ki­osztották a nóprajzi és helytörténeti pályázat dijait Nem a régies magyarázat szerint kell érteni: a szó szoros értelmében volt so­kadalom szombaton Jász­apátin. A két hónapja meg­nyílt új művelődési házban rendezték meg ugyanis a hét végén az országos múzeumi és műemléki hónap megyei eseményeinek zárásaként a honismereti, illetve faluna­pot. Azok az intézmények és szervezetek — köztük a Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, illetve a HNF megyei bizottsága —. me­lyek a jászapátiak mellett házigazdaként fogadták a megye minden részéből ér­kezett vendégeket, hagyo­mányt igyekeznek teremte­ni: a honismereti mozgalom ünnepét ezentúl mindig egy-egy községben, nagyköz­ségben tartják meg. erősítve annak falusi jellegét. Szombaton délelőtt a zsú­folásig telt színházteremben köszöntötték a honismereti nap résztvevőit, ezt követő­en kiállítás nyílt a kun­szentmártoni és a jászapáti tsz díszítőművész, hímző szakköreinek munkáiból. Ekkor adták át a tízéves ju­bileumát ünneplő Tájak— korok—múzeumok mozga­lomban, alapítása óta meg­szakítás nélkül résztvevők számára az emléklapokat. Ezzel együtt értékelték a minden évben meghirdetett megyei néprajzi és helytör­téneti pályázatokat, a nyer­teseknek Tálas László, a Szolnok Megyei Múzeumok igazgatója adta! át a díjakat. A néprajzi és nyelvjárás- gyűjtő pályázaton Túrkeve juhászata című dolgozatával első díjat nyert a mezőtúri Hagymásy Sándor, különdí- jat kapott Földi József, Kiss Andrea, illetve a jászapáti Velemi Endre Tsz pályázata. Ezen kívül három máso­dik, öt harmadik díjat, pénz- és könyvjutalmakat osztot­tak ki. A megyei új- és leg- újabbkori történeti pályáza­ton első díjat nyert Krss József, Győri József, Dobray Éva, különdíjat kapott Ta- káts Béla, Czinege Gyuláné, Némediné Gyulavári Gabri­ella. Fodor István, Ötvös László. Környei Erika, Ben- cze Dóra, Berki Timea. Ta­pasztó Szabolcs. Horváth Il­dikó, Sebők Anett, valamint a jászszentandrási helytörté­neti, a jászkiséri Csete Ba­lázs Honismereti Szakkör, illetve a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium honisme­reti szakköre. Eredményes szakkörvezetői munkájukért különdíjat adományoztak Dienes Erzsébetnek és Kör­mendi Lajosnak. Ezt követően Mohay Ta­más, a budapesti Néprajzi Múzeum munkatársa Pa­raszti kéziratok, házi irattá­rak címmel tartott előadást, majd a Velemi Endre Tsz tanyamúzeumában tettek lá­togatást a résztvevők, illet­ve megtekintették a Vágó Pál helytörténeti gyűjte­ményt. Délután három óra­kor kezdődött el mindent és mindenkit kidoboló, csúfoló­dó falusi kisbíró vezette hanglatos szüreti felvonu­lás. A menet a művelődési ház felé vette az útját, ahol a megye hagyományőrző csoportjai — a jászapáti és a jászszentandrási pávakör. a mezőtúri Szivárvány cite- raegyüttes, a karcagi honis­mereti fakultációs csoport és a Jászapáti néptánc­együttes — tartott bemuta­tót. Az egész napos progra­mot, melyhez a népművésze­ti kirakodóvásár teremtett hangulatot — a jászapátiak vezette táncház zárta le. Egy hangulatos pillanat — a délutáni események a fiatalok vidám, táncos szüreti felvo­nulásával kezdődtek Könyvespolc ~Az alagút „Lehet, hogy a világ tör­ténete valóban csak néhány metafora története” — val­lotta a 20. századi világiro­dalom egyik fejedelme, az argentin Jorge Luis Borges (amint arról Az idő újabb cáfolata című frissen kia­dott esszékötetében olvas­hattuk). Némiképp hasonló­képpen gondolkodhat jó egy évtizeddel később (1911-ben) született honfitársa, a ná­lunk nemigen ismert Er­nesto Sabato, aki 1984-ben a spanyol nyelvű literatúrák legnagyobb kitüntetését, a Cervantes-díjat is elnyerte. Az alagút című regénye — az Európa Modern Kömyv- társorozatának 559. kötete — jellegzetesen egy metafo­ra köré szerveződik. Az ala­gút szimbólum a sötétség; a mélység, az eltévedettség, a reménytelenség kifejezője. A rövid fejezetekre bon­tott, lávázó vallomás ma is maradandó élményt szejgz, ám különösebb újdonsággal már nem lepi meg a mo­dern világirodalom nagy művein — főleg az egzisz­tencialistákon — iskolázott olvasót. A mű főhőse olyan világ­gyűlölő, aki a maga hivatá­sában is, emberi kapcsola­taiban is veszni vél minden találkozást: akire rettene­tes súllyal nehezedik a ma­gány. Egyetlenegy remény­sugár kínálkozik számára: valamely képének egy írá­soktól észre sem vett kis részlete fölkelti Maria Iri- barne feszült érdeklődését. A festő ettől kezdve az is­meretlen asszonyt kutatja, leli föl. hódítja meg, ostro­molja kegyetlen szerelmé­vel. kínozza szavakkal is az ágyban, fenyegeti gyilkos­sággal, követi rejtelmes ka­landokban, s végül hűtlen­ségéről megbizonyosodva — valóban a mellébe mártja) a kését. Az emberölés ténye a leg­első mondattól kezdve egy­értelmű, a regény — a jel­lemrajzok, s a cselekmény­fordulatok révén — mégis nemesebb változatban nyújt­ja a bűnügyi izgalmat. A lé­lek bűnügyeiét. S talán jjem is az elkövetők vétkeznek, hanem maga a világegyetem, az örök emberi lét, az em­ber eleve elrendelt szeren­csétlensége. A főszereplő mind mé­lyebben kergeti magát az „alagútba”. Csupa vágta tás, csapkodás, kiáltás a regény: a kiúttalanságba, sötétségbe fulladó ember dörömböl a mozdíthatatlan falon, me­lyet természetesen a véres tettel sem dönthet ki helyé­ből. Szőnyi Ferenc fordítá­sa meglelte a szókincset, a mondatszerkezeteket ehhez a rettenetesen fölcsigázott segélyüvöltéshez, gyónás­hoz, amely már az ítélet, s a „tébolyodon” bezárása után fogalmazódik. — T — Édes anyanyelvűnk versenyen Megyeiek a legjobbak küzütt Vasárnap eredményhir­detéssel és a díjak, jutalmak átadásával véget ért a Sá­toraljaújhelyen megrende­zett édes anyanyelvűnk ver­seny. Az idei, tizenötödik vetélkedőn a gimnáziumok, szakközépiskolák és szak­munkásképző intézetek több mint százhúsz tanulója vett részt. Az írásbeli dolgozato­kat pénteken a sátoraljaúj­helyi Kossuth gimnáziumban írták meg a diákok. A szó­beli versenyt szombaton rendezték meg két kategó­riában. A verseny ünnepélyes eredményhirdetését, értéke­lését és a záróünnepséget vasárnap Széphalmon tar­tották. A zsűrik döntése ér­telmében, helyezési sorrend megállapítása nélkül tizen­öt középiskolás, illetve szak­munkásképző diák vehette át Fleskó Lászlótól, a Sátor­aljaújhelyi Városi Tanács elnökhelyettesétől a legjob­bakat megillető díjakat: Sá­toraljaújhely váró® emlék­plakettjét, 700 forint pénz­jutalmat és a KISZ „Szép szó” mozgalmának jutalom­könyvét. A 15. édes anya­nyelvűnk verseny legjobb­jai között van Görög Erika (Törökszentmiklósi 604-es Számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet), tanára: Ke­lemen Béláné; Kocsán Lász­ló, (Jászberény, 006. Számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet), tanára: Dudás Fe- rencné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom