Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-20 / 247. szám
1987. OKTÓBER 20 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A magyar szürrealizmus korai képviselője Farkas István emlékezete Egy tanácskozás tanulságai Mit olvasnak gyermekeink? Tengerparton, lila ég alatt (1934) Száz éve, 1887. október 20-án született Farkas István, a modern magyar festészet méltatlanul háttérbe szorult nagysága, a szürrealizmus korai képviselője. Emberi és művészi drámája a magyar művészet megrázó fejezeteihez tartozik. Apokaliptikus korban élt. művészete a két világháború közti, kataklizmákkal telt világ szorongásos, drámai tükrözése. Esett figuráiból a tragikus vég hangulata árad. mely rajta is beteljesedett: Auschwitzban halt meg 1944-ben. 57 éves korában. Élete csupa ellentmondás. Gazdagnak született, a szerencse kegyeltjének, hiszen apja a híres Singer és Wolf- ner könyvkiadó alapítója, tulajdonosa, ő maga a cég örököse, 1932-től 1944-ig vezérigazgatója volt. Művelt, kulturált, vagyonos polgár tehát, de életformájában kínlódó idegenként élt. A gyenge idegzetű, magányos, a művészethez vonzódó gyermeket apja sohasem értette meg. fia vonzódását a festészethez eltűrte, de semmire sem becsülte. Farkas István eleinte Mednyánsz- ky Lászlótól tanult. így lett álomlátó festővé. Majd apja kívánságára Münchenbe ment, az akadémia konzervativizmusát, vasfegyelmét azonban nem bírta el. 1912- ben Párizsba szökött, ahol a születő izmusok kavargó forgatagában jól érezte magát. A Montparnasse-on bérelt műtermet, a kubizmus fellegvárában á La Palette festőakadémián tanult. Itt sajátította el a képépítés ösz- szefoglaló gyakorlatát, azt szűrve le a kubizmusból, ami későbbi egész életében fontos volt számára. Naplójában ezt írja: „A kubizmus nem cél. a kubizmus kulcs a felépítéshez.” De sajátos elképzelései már megmutatkoznak: „Kép az, amelyikben él a csoda.” 1915-re gyűjteményes kiállítást tervezett, de az első világháború kitörése miatt kiutasították Franciaországból. Képeit lefoglalták, elárverezték. Hazatérése után katonának vonult be. Az átélt szörnyűségek mély depresszióba döntötték. Ekkor festett képei komor, szürkefekete színvilágukkal, figuráinak arcán a csüggedt keserűséggel a későbbi műveire oly jellemző életérzés első jelentkezései. Lázár Béla írja róla 1924- es kiállítása katalógusában: „Képzelete mindenben a lélek titokzatos mélységeit kutatja.” Későbbi művein a tárgytalan szorongás félelemmé fokozódik, a formák körvonalai felbomlanak, ábrázolásmódja szaggatottá, lázassá válik, az expresszioniz- must súrolja. Közben Párizsban sikereket is arat. képei együtt szerepelnek Utrillo, Dufy, Matisse rpűvei- vel. Kritikusai a párizsi iskola eredeti tehetségű tagjának könyvelik el. De a sors közbeszólt, kettétörte életét. Apja meghalt, haza kellett jönnie, hogy a kiadó vezérigazgatója legyen. Megpróbált új szellemet vinni a kiadó életébe, haladó írókat megszólaltatva. Haladó művészekről ő adatta ki az első monográfiákat. megindította a Magyar Művészet című könyv- sorozatot, amelyben elsőként Csontváry művészetéről jelent meg gazdagon illusztrált kötet. Festészete azonban itthon nem kellett. Túl sejtelmes, túl pesszi- misztikus volt. Visszavonult, rendkívül zárkózott életmódot folytatott, de magánemberként kvalitásos fiatal művészekkel tartott kapcsolatot, akiket támogatott. Sokat tett azért, hogy a magyar szellemi, művészeti élet valódi értékeit kibontakozni segítse. 1931-től balsejtelmei felerősödtek. Képein ideges feszültség jelenik meg az országra nehezedő fekete árnyék tükrözéseként. Sorsa a zsidótörvényekkel válságba került. Zaklatottan élt. festésre alig maradt ideje. Ideges nyugtalanságában rémeket látott. Képei (Éjszakai jelenet) szinte .búcsúznak az élettől. Drámája a beteljesedés felé közeledett. Utolsó felvonása 1944 márciusában zajlott le. A német megszállás után — bár a menekülésre lehetősége lett volna — behívót kapott a rabbiképzőben felállított nyilas kaszárnyába. Onnan Kecskemétre. a téglagyárba került. Egy lepecsételt vagonban útnak indították nyolc- vanadmagával Auschwitz felé, ahol a kiállt emberte- telen szenvedések után nem akart tovább élni, önként állt a gázkamrák felé irányított sorba. Festészete, mely kora hivatalos művészetével ellentétes volt, talajtalan maradt itthon. Reneszánsza csak most érkezik el. B. I. A Pártáiét októberi szántában Politikai munka és kibontakozás A folyóirat szerkesztőségi cikkben méltatja a kormány munkaprogramját. Hangsúlyozza: a gazdaságitársadalmi kibontakozás síké rés véghezvitele nem kismértékben múlik azon, hogy az önálló és felelős cselekvésre törekvő munkastílus mennyire megy át mindenütt a gyakorlatba, érvényesül-e a többi irányító szerv, testületi és helyi szervezet munkájában. Hiba volna és már az első lépéseket akadályozná, ha bárhol is a Központi Bizottság állásfoglalásának és a kormány munkaprogramjának „lebontására" mechanikus végrehajtásra törekednének. Most különösen gyakorlatias tevékenységre van szükség: mindenki végezze — az eddigieknél nagyobb határozottsággal és következetességgel — a maga dolgát. Lakatos Ernő, a Központi Bizottság Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője a kibontakozás érdekében végzendő politikai munkával foglalkozik. A többi között rámutat: A közvélemény — különösen a pártközvélemény — korábban hiányolta az átfogó kibontakozási programot. Most viszont, amikor a politikai vezetés világos, érthető dokumentumba foglalta változtatási szándékát és eltökéltségét, úgy tűnik, ez a határozottság sokakat mégis váratlanul ért. A közszemléletben vannak még olyan régebbi eredetű, a közös cselekvést fékező vonások, amelyekkel addig nem szálltunk szembe következetesen. Itt az ideje, hogy ezt megtegyük! Most már egy — a végrehajtásban természetesen formálódó és a kibontakozási lehetőségét egyre konkrétabban körvonalazó — program birtokában határozottabban vitába kell szánnunk a túlzó, szélsőséges nézetekkel, érvelő módon, meggyőző munkával kell lebontanunk a társadalmi ösz- szefogást nehezítő szemléleti akadályokat. Kapolyi László ipari miniszter arról ir, milyen feladatok állnak az ipar előtt a stabilizáció időszakában. Rámutat, hogy iparunk versenyképességének javítása érdekében piacorientált és mindenekelőtt exportorientált iparfejlesztést kell végrehajtanunk. A piacépítés során azonban tekintetbe kell venni, hogy a hazai piac a szocialista piac és a konvertibilis piac egymással sodrott szálként szorosan összefonódó szerves egységet képez. Nemcsak abban az értelemben, hogy a jövőben még élesebb verseny várható mind a konvertibilis, mind a szocialista piacon, és remélhetőleg a hazai piacon is, hanem azért is, mert a konvertibilis piacon sem képzelhető el igazi expanzió, valóságos áttörés, ha nem vesszük figyelembe a hazai és a szocialista piac követelményeit. Paszternák László, a vasas szakszervezet titkára megvilágítja az érdekvédelemmel járó konfliktusok társadalmi hátterét. Véleménye szerint a gazdasági és szociális szempontok egyeztetésének egyik legkritikusabb területe napjainkban a foglalkoztatáspolitika. A vasas szakszervezet hatókörébe tartozó vállalatok közül idén mintegy harmincötnél került sor a foglalkoztatott létszámnak munkáltatói döntés alapján történő csökkentésére. A Központi Bizottság megbízásából elemzés készül a párt vezető szerepének érvényesüléséről. a politikai rendszer működéséről, a továbbfejlesztés irányainak kijelöléséről. Az előzetes munkálatok során mindinkább kirajzolódik, hogy a párt és a társadalmi szervezetek viszonyának korszerűsítése az egyik legfontosabb eleme a politikai rendszer megújításának. A társadalomban végbement változások számos ponton módosítják a tömegszervezetek szerepét. egymáshoz fűződő viszonyukat. Ennek következtében szükségszerűen felmerül a kérdés, hogy megfelelő-e a mai feltételek között a párt és a társadalmi szervezetek közötti feladatmegosztás. Erről a kérdéskörről rendezett kerekasztal-beszélge- tést a szerkesztőség. Az eszmecserét Lakos Sándor. a Pártélet főszerkesztője vezette. Ma hazánkban a családok tizenöt százalékában senki sem vesz könyvet a kezébe. E megdöbbentő megállapítás — egy reprezentatív felmérés eredménye — a múlt héten hangzott el Szolnokon, a .gyermekkönyvtárosok regionális tanácskozásán. A négynapos eszmecserén Bonsod- Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bi- har, Heves. Nógrád, Pest, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye, valamint Debrecen és Miskolc gyermek- könyvtárosai a 6—10 éves gyerekek olvasási kultúrájáról hallgattak meg előadásokat, vitatkoztak, beszámoltak eredményeikről, gondjaikról. Hogy kerül mégis a gondolatok élére a családról szóló megállapítás? Nos, a vizsgálatok egyértelműen bebizonyították, hogy a gyerekek olvasóvá nevelésében meghatározó a családi környezet. Mégpedig elsősorban az édesanya úgynevezett „olvasási aktivitása”. Tehát nagy mértékben már akikor eldől, hogy a gyermek olvasóvá válik avagy sem, amikor még tulajdonképpen nem is tud olvasni. Ez aligha szorul különösebb bizonyításra, hiszen a gyermek egész életmódjában, gondolkodásában nagyon fontos helyet foglal el az otthon látott minta. Az olvasáskutatási vizsgálat a szülők réteghovatartozása szerint is elemezte a könyv helyét a családban. Aligha okoz meglepetést az eredmény, mely azt igazo1- ta, hogy az értelmiségi családokban többet olvasnak, mint például a mezőgazdaságban dolgozók. Rendszeres olvasónak csak az értelmiségi családok nagyobb hányada bizonyult. Mit jelent a rendszeres olvasó? A szakirodalom nem támaszt túl nagy követelményt, amikor leszögezi, hogy aki havonta legalább egy könyvet elolvas rendszeres olvasónak tekintendő. Ez egy év alatt tizenkettő, tíz év alatt százhúsz, harminc év alatt háromszázhatvan, de ekkorra a rendszeres olvasó — mivel hogy 6—7 éves mire megtanulja a betűvetést — már megközelíti negyvenedik életévét. Azt a kort, amikorra már feltétlenül „beért”, tudása, felkészültsége legjavát adhatja, mondhatni a „csúcson” van. Háromszázhatvan könyv. Elég lenne ez egy igazi értelmiséginek a minőségi munkához? Elég ahhoz, hogy csak a Gutenberg óta eltelt ötszáz év termésének színe javát tartalmazza? Valószínűleg ennél több olyan könyv van, amit az emberek negyvenéves korára illik elolvasni. Felmerülhet a kérdés, hogy mikor. Számos tapasztalat és tudományos kutatások bizonyítják, hogy a legtöbb könyvet húszéves körüli korunkban olvassuk el. Amíg a 7—10 évesek 26 százaléka nem vagy alig olvas, tizenéves korban a nem olvasók aránya már jóval kevesebb, 20—24 éves korig tovább javul az arány majd ezt követően újra csökken az olvasási kedv. Az iskolás gyermek jelenléte a családban kicsit ugyan lendületet ad a szülők olvasási hajlamának, de a csökkenés változatlanul érvényes. Az iskolai olvasás irodalom tanítás ilyenformán nemcsak a kisdiákok, hanem a szüleik olvasására is hatással van. Hát ha még eredményesebb lenne az olvasás tanítás! Az iskolai anyanyelvi nevelés az esetek jelentős hányadában nem éri el a kívánatos szintet. A középiskolában — elsősorban a hagyományos szakmunkásképző intéztekben — tovább tanuló fiatalok egy részének gondot okoz az olvasás, a helyesírás, olykor még a beszéd is. Már pedig akinek nehézségbe ütközik egy-egy mondat elolvasása, értelmezése, az aligha fog bele a Háború és békébe, hiszen más tantárgyak tanulásával is épp elég baja van. Nem csoda hát, hogy bizakodással hallgatták meg a tanácskozás résztvevői, — a gyermekkönyvtárosok mellett sok szolnoki pedagógus is jelen volt — Zsolnai József előadását. Az immár alternatív tantervként elfogadott Zsolnai-módszer szerint tanítják az anyanyelvet az ország ezerkétszáz osztályában. A módszer tulajdonképpen nem is annyira módszer hanem inkább „alternatív pedagógia”, amely nem osztályközösséget, hanem az egyes gyermek személyiségét „veszi célba”. Az úgynevezett nyelvi, kommunikációs program öt „tantárgy- blokkból”, s azon belül tizenegy tárgyból áll. Olvasás, szövegfeldolgozás. önművelés, írás, helyesírás, anyanyelvismeret, beszédművelés, kommunikáció, illem, fogalmazás, irodalom szerepel a programban, amely átfogja az anyanyelvi kultúra összes elemét. Ezen belül az olvasás például így tagolódik tovább néma, értő gyors olvasás, felolvasás, ismeretlen szöveg olvasása, a későbbiekben versmondás. Nem csoda hát, hogy a pedagógusok, s szülők, akiknek gyermeke a Zsolnai- program szerint tanul elégedettek az eredménnyel. Noha az igazsághoz tartozik, hogy a módszer igazából akkor a legsikeresebb, ha valamennyi tantárgyat a törökbálinti kísérleti iskola mintájára tanítják. A kísérletét jelenleg az ország öt iskolája követi, köztük a Szolnoki Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola. A másfél évtizedes késés, amely a módszer megszületésétől a megvalósítás engedélyezéséig eltelt nehezen hozható be. A program léte, alkalmazása egyelőre még nem nagyon követhető nyomon a 6—10 évesek olvasásában, annál is inkább mivel a kisdiákok túlnyomó többsége nem a Zsolnaimódszer szerint tanul. Mit olvasnak a gyerekek? Mire irányítja figyelmüket a tananyag? Az óvodáskorban egyértelműen a mese, a vers a gyermekek irodalma. Természetesen ideális körülmények között mindennapi igényük a mesehallgatás, s jobb esélyük van az olvasóvá válásra. A három-hatéves kor ugyancsak fontos szerepe aligha vitatható. Az alsó tagozat első osztályában a gyerekek olvasmányaiban már 76 százalékra szorul vissza a szépirodalom, a többit az ismeretterjesztő könyvek teszik ki. A második, harmadik osztályban tovább csökken végül a negyedikes kor végére 60 százalékra esik vissza a szépirodalom az ismeretterjesztő művek javára. A kisiskolás gyerekek jobbára a saját illetve a családi könyvtárból „kölcsönzik” az olvasmányaikat, illetve egymástól. A klasszikus irodalom mellett már ekkor megjelennek olvasmányaikban a szórakoztató, könnyed stílusú könyvek. Óriási hát a felelőssége mindazoknak a felnőtteknek, akik a 6—10 éves — de mondhatnánk az ezt megelőző korosztályt is — gyermek közelében élnek, hogy milyen könyvet adnak a kezébe. Külön fejezetet érdemelne persze az is, hogy hol tart ma a gyermek és ifjúsági irodalom, hány olyan könyv jelenik meg, ami fejleszti, alakítja a személyiséget. Az első olvasmányok, amik tetszenek — s ezek természetesen lehetnek kevésbé értékes alkotások is — rányomják bélyegüket a gyermek ízlésvilágának fejlődésére. Mivel az általános iskolások 11—14 éves korukban kerülnek szorosabb kap>csolatba a könyvtárral — a jelzett korosztály 80 százaléka beiratkozott olvasó, valamennyi korcsoport közül a legnagyobb az arányuk — a gyermek- könyvtáros szerepe inkább a felső tagozatban érvényesül. Természetesen azt nem lehet megakadályozni, hogy a gyermek kezébe kevésbé értékes irodalom is kerüljön. Abból a szempxxntból még jó is lehet, hogy megmutassuk neki, hogy mitől értékesebb a másik. Vagyis a kisiskolás olvasót különösen nem szabad magára hagyni a könyvek kiválasztásában, az élményei feldolgozásában. Okosan irányítva, az ízlését formálva kell eljuttatni, addig, hogy ő maga érezze szükségletnek az olvasást, mégp>edig az értékes irodalom olvasását. Tál Gizella A Savaria Őszi Fesztivál rendezvénysorozatának egyik kiemelkedő eseményeként New York-i hárfa- együttes adott koncertet a napokban Szombathelyen, a Bartók Béla teremben. Az együttesi húsz évvel ezelőtt Aristid Würzler hárfaművész alapította, aki Budapesten. a Zene- akadémián tanult. szerzett diplomát. A képen a koncert után a közönség ismerkedik a hangszerekkel. (MTI Fotó: Czika László)
