Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
6 Nemzetközi körkép 1987. OKTOBER 17. Keresik a szervezeti formát Egyesített nyugat-európai haderő? Amióta a Szovjetunió és az Egyesült Államok között elvi megállapodás jött létre az európai középhatótávú rakéták felszámolásáról és mind elérhetőbb közelségbe kerül az erről szóló egyezmény, egyre erősebb Nyugat-Eu- rópában a törekvés az önálló — szavakban: ..az Egyesült Államoktól független., — egyesített katonai erő létrehozására. Indokul azt hozzák fel, hogy az amerikai rakéták zömének Európából történő visszavonása „megfosztja Nyugat-Európát az amerikai nukleáris fegyverek ernyőjének védelmétől, és az ki van téve a Szovjetunió és a Varsói Szerződés, hagyományos fegyverzetét tekintve nyomasztó fölényben levő haderői támadásának.” Az indoklás többszörösen is sántft. A Varsói Szerződés fegyverzetének „nyomasztó fölénye” csak a Pentagon és a NATO makacsul ismételgetett jelentéseiben van még, s az azokban közzétett adatok meg egymással is elképesztő ellentmondásban vannak. Ezenkívül: éppen a Varsói Szerződés tagországai Politikai Tanácskozó Testületé javasolta még 1986. nyarán budapesti felhívásában. hogy kezdjenek tárgyalást a hagyományos fegyverzet egyensúlyáról Európa egész területén, az Atlantióceántól az Uraiig. S hamis az a panasz is, hogy eurorakétái visszavonásával „az Egyesült Államok magára hagyja és kiszolgáltatja Nyugat-Európát”. Washington nem egyszer hangsúlyozta: az amerikai hadsereg mintegy 350 ezer főnyi csapategységei teljes felszereléssel továbbra is Nyugat-Európában állomásoznak, s a NATO hadműveleti tervének egyik legfontosabb pontja marad „amerikai hadosztályok gyors átszállítása Nyugat- Európába konfliktus esetén”. Ez utóbbi gyakorlása volt egyik főfeladata a NATO idei őszi — eddigi legnagyobb méretű — hadgyakorlatának is. Ezenkívül: az amerikai hadsereg európai támaszpontjain telepített, atomfegyvert hordozó repülőgépek és az európai vizeken horganyzó amerikai tengeralattjárók, illetve repülőgéphordozók nukleáris fegyverei bőségesen ellátják továbbra is e bizonyos „nukleáris ernyő” szerepét, s eszközül szogál- nak a „rugalmas nukleáris visszacsapás” doktrínájához amelyet a NATO az eurora- kéták felszámolása után is változatlanul katonai stratégiája alapjának tekint. A nem helytálló, de legalábbis erősen vitatható hivatalos érvek helyett az „önálló nyugat-európai haderő” létrehozásának tén> leges oka alighanem az, hogv megtalálják a módját a NATO keretében fokozni katonai erejüket, végrehajtani a hagyományos fegyverzet nagyszabású fejlesztésének programját, s meggyőzni a nemzeti parlamenteket az ehhez szükséges költségek szükségességéről. Mindez egyszer s mind cáfolat is lenne az amerikai kongresszus ama gyakori vádjára. amely szerint „Nyugat-Európa nem nagyon törekszik saját katonai ereje kiépítésére, hanem mindenben Amerikára hagyatkozik”. E közös nyugat-európai haderő létrehozásának első és fontos jele az a hadgyakorlat volt, amelyet — a NATO őszi hadgyakorlatsorozatán kívül — a nyugatnémet Bundeswehr és a francia hadsereg egységei együttesen tartottak Bajorországban szeptember utolsó hetében. A feltételezés az volt, hogy „a Szovjetunió és a Varsói Szerződés csapatai megrohanják az NSZK-t”. a francia—nyugatnémet manőver feladata pedig annak gyakorlása, hogy a segítségül hívott francia hadsereg gyors-alakulatai és atomfegyverei a Bundeswehr csapataival karöltve azonnal bevethetők legyenek. Néhány nappal később Wilfried Martens belga miniszterelnök volt Kohl kancellár vendége, s megszemlélték az NSZK-ban állomásozó belga hadtest gyakorlatát. Martens miniszterelnök Belgiumnak a nyugateurópai katonai erőben való részvételéről szólva hangsúlyozta: itt állomásozó 30 ezer katonájával lakossága számához arányítva valamennyi NATO-tagország közül Belgium adja a legnagyobb létszámú csapatkon- tingest a nyugat-európai haderőbe. Hangsúlyozta továbbá: ha a középhatótávú rakéták felszámolásáról kötendő megállapodás folytán Belgium nem is fogad be több nukleáris rakétákkal felszerelt amerikai robotrepülőgépet és a Florennes- ben már telepítetteket le is szerelik, a belga hadsereg F—16-os vadás2bombázói Lance rakéta-egységei és aknavető ütegei továbbra is fel lesznek szerelve nukleáris fegyverekkel. A belga— nyugatnémet tanácskozáson is szó volt közös ezred vagy dandár felállításáról. Kedvezően nyilatkozott a parlamentben Win van Eekelen holland hadügyminiszter is egy nyugat-európai közös haderő felállításáról és kijelentette: Hollandia kész ebben részt venni. Hangsúlyozta a holland hadügyminiszter azt is, hogy egy ilyen haderő megalkotása nem ellentétes a NATO- val, ellenkezőleg, annak „nyugat-európai oszlopa” lenne. Olaszország viszont a jelek szerint fékezni kívánja a közös védelmi rendszer kialakulásának folyamatát, mivel haszontalannak tartja, s ezért továbbra is számít — a NATO keretein belül — az amerikai védelemre. Most keresik azt a szervezeti formát, amelynek keretében ez a nyugat-európai haderő elhelyezkedhet — anélkül, hogy egy új katonai szövetséget hívnának életre. Ez utóbbit a megenyhült európai politikai légkörben sehol sem fogadnák szívesen. Fábián Ferenc Törökország Szavaxás, bizonytalansággal Meglehet, a turistaszezon csúcsán már messze túljártunk, ám az isztambuli bazár forgatagában ez alig tűnik fel. Itt ugyanakkora most is a nyüzsgés, éppoly sűrű csoportokban járnak- kelnek a külföldiek az árujukat egymással vetélkedve kínáló, nemegyszer hangerőben is egymással versenyre kelő kereskedők aprócska boltjai között, mint akármelyik nyári hónapban. Mostanában azonban, ha kilép az idegen a híres-ne- Ves fedett bazár árkádéi 'alól, gyakorta kint is leg- 'alább akkora hangzavar fogadja. A sokmilliós nagyváros . forgalma mellett e keitekben tetőzik ugyanis a November 1-jére kiírt általános választások kampánya, s egymást érik a különböző pártok nagygyűlései, a Szépszámmal induló jelöltek kortestalálkozói. A tét kétségtelenül nem kicsi: meg- őrzi-e posztját az ország kormányrúdjánál négy éve álló Turgut özal, vagy át kell, hogy adja helyét valamelyik vetél y társának, s — bár ennek a megfigyelők •kevesebb esélyt adnak —, hogyan változna ebben az esetben a fontos stratégiai helyen fekvő Törökország kül- és belpolitikája, sor kerülne-e érezhetőbb irány- változtatásra Ankarában ? A találgatások és komolyabb politikai elemzések egyaránt az évtized kezdetéig nyúlnak vissza általában e fogas kérdés megválaszolásához. Ekkor pontosabban 1980-ben következett be ugyanis az a katonai haTurgut özal miniszterelnök talomátvétel, amely a belső — káoszig és véres utcai erőszakhullámig fokozódó — pártkonfliktusok időszakát lezárta. A tábornokok három év elteltével adták csak át az ügyek intézését ismét polgári politikusoknak, ám előbb külön tilalommal tiltották el a köz- szerepléstől az előző kormányzati gárdák töbhszáz neves személyiségét, őket hibáztatva elsősorban a feszültség kiéleződését A légismertebb két ex-kormányfő, Szulejman Demirel és Bülent Ecevit azóta — legalább is elvileg —i nem foglalkozhatott (volna) közvetlenül politikai ügyekkel, de az is nyílt titok, hogy e rendeletet mindketten rendszeresen áthágták. Érthető figyelmet keltett tehát az a múlt havi népszavazás, amelyen épp e tilalom fenntartásáról vagy megszüntetéséről kellett dönteni az urnákhoz jánűó 23 millió szavazónak. A végeredmény (ha roppant ki6 különbséggel is) a rendelkezés eltörlését hozta, így — mivel özal egyfajta bizalmi kérdésnek tekintette a szavazást —, nem maradt más választás* mint idő előtt, csaknem egy évvel hamarabb, mint az a jelenlegi kormány mandátuma diktálná, kiírni a parlamenti választásokat. S ez az a pont, ahol a szakértők jóslata rendszerint elbizonytalanodik. Korántsem világos ugyanis, hogy a Demirel és Ecevit melletti voksok egyben egy általános választáson is hasonló szavazatmegoszlást vetítnek-e előre. Elvégre özal teljesítménye az elmúlt években —, ha gazdasági és társadalmi gondoktól természetesen Törökország sem mentes — sok szempontból elismerést érdemel. Nemcsak a gazdasági fejlődés terén tud felmutatni sok szempontból biztató javulást, hanem a demokratizálás kényes területén is határozott erőfeszítéseket tett. Igaz, erre ösztönözte a kormányfőt a belső szempontok mellett Ankara közös piaci érdekeltsége is. Törökország ugyanis az idén hivatalosan is beterjesztette csatlakozási kérelmét äz EGK illetékeiseinek, ám valószínű, hogy még jó ideig lesz kénytelen várakozni. Akadnak persze más bizonytalansági tényezők is szép számmai. Ilyen pélReformgyorsítás Lengyelországban Ha nem is váratlanul és nem is nj irányban, de mindenképpen meglepő szélességben és mélységben látszik meglendülni a lengyel társadalmi és gazdasági reform folyamata. Az ország parlamentje, a szejm legutóbbi ülésén felvázolt reformcsomag drasztikus változásokat irányoz elő a gazdasági mechanizmusokban, a központi állam- és gazdaságirányítás módszereiben és szerkezeti rendjében. Közmegegyezés — népszavazás A most hirtelen lendületet vett reformfolyamat, annak alapelvei és céljai valójában semmiféle eltérést nem jelentenek azoktól az elképzelésektől, amelyeket a Lengyel Egyesült Munkáspárt 1981-es IX. kongresszusán fogalmazták meg, és amiket öt évvel később a X. kongresszus is megerősített. Eltávolodás az akkor kimunkált stratégiától a gazdaságpolitikában nem most, hanem az elmúlt néhány évben következett be. Egészen pontosan: az 1981- ben kitűzött reformcélok, részben az ország objektív gazdasági helyzete, részben a vezetés és a végrehajtás következetlenségei miatt nem valósulhattak meg. A gazdasági reform 2—3 évre előirányzott teljes befejezése helyett a valóságban évrőil-évre a korábbi mechanizmusok és gazdaságirányítási gyakorlat visszarendeződése történt. Egyfajta ellentmondásos helyzet alakult ki. Miközben az ország társadalmi és politikai stabilizációja, a szocialista demokrácia kiszélesítése az élet minden területén az al- képzeltnél és a vártnál is gyorsabb ütemben haladt előre, a gazdasági élet megújulása, korszerűsödése késett, sőt megtorpant, vagy Vegyes területeken még visszalépés is érzékelhető volt. Miiben foglalható össze a szejm ülésén ismertetett reformcsomag lényege? A legál talánosabban: Lengyel - ■ország következetesen tovább akar haladni a társadalmi közmegegyezést szolgáló, a szocialista demokrácia kiszélesítését és a gazdasági hatékonyság növelését célzó politikai irányvo- tnalának teljes megvalósítása felé. Az ország vezetése az 'egész lengyel társadalom növekvő politikai, társadal- fni és gazdasági aktivitásával akarja valóra váltani elképzeléseit. Ennek egyik legutolsó és látványos megnyilvánulása, hogy a szejm 'népszavazást írt ki a gazdasági reform kérdésében. Az országos referendum nemcsak a reformelképzelések bevezetésének üteméről dönt majd, de egyfajta új társadalmi megegyezést is jelenthet a feladatok és az azokkal járó nehézségek közös vállalására. Vállalkozói szellem, önállóság A gazdaságirányítás és a gazdasági mechanizmusok átalakítása szintén a társadalom és az egyén aktivitásának felszabadítását irányozza elő. A vállalkozói szellem élénkítését, a szocialista piac létrejöttét, a felelős vállalati önállóság kereteinek kimunkálását Célozza. A központi irányító szervek hatáskörének megnyirbálásával minden eddiginél . nagyobb szerephez jutnak a területi közigazgatási szervek, az önállóan Vállalkozó és saját kockázattal gazdálkodó szocialista és magánvállalkozások. A reformcsomag elemzéséből az tűnik ki* hogy a legnagyobb hangsúlyt az egységes 'áru- és pénz viszonyok és a piaci automatizmusok kialakítására helyezik. Az orientáló és szabályozó belső piac működtetése érdekében kívánják nagyon rövid Idő, 2—3 év alatt helyreállítani a lengyel belgazdaság egyensúlyát. Ennek érdekében határoztak a drasztikus A főváros, Ankara látképe Fotók: MTI Külföldi Képszolgálat — KS dául, hogyan alakulnak az erőviszonyok a „két nagy túlélő" aktivizálódása után. Demirel t a közelmúltban máris visszahelyezték az Igazság Párt élére, Ecevit pedig szintén átvette a Demokratikus Baloldal Pártja irányítását. Legtöbbször mégis a vallási tényezők szerepét emlegetik mostanában a török színtér elemzői. Az utóbbi években ugyanis —, ha némileg enyhéhb formában is, de — Törökhonban is érezhetően megerősödött a radikal ista iszlám csoportok befolyása. Az utcákon máid gyakrabban tűnik fel az Iránból jól ismert csador, a nők e hagyományos fekete leple, és sokan sürgetik a muzulmán törvénykezés, a saria előírásainak átvételét is. Egy ilyen lépés azonban gyökeres ellentétben állna Kemal Atatürk örökségével: hiszen a köztársaság-alapító államféri egyik fő hagyatéka éppen az állam és az egyház szétválasztása, a modern, Európához kötődő Törökország megteremtése - volt. Jónéhány társadalmi és gazdasági kérdés függ tehát attól, ki győzedelmeskedik a küszöbönálló választásokon. özal dolga legutóbb, 1982-ben jóval kömy- nyebb volt* mivel kevesebb politikai ellenféllel kellett szembenéznie. Kérdés, el tud-e- hasonló eredményt érni a „Haza Pártja” élén, vagy visszaeséssel kell szembenéznie. A legtöbben úgy vélik, neki. van a legnagyobb esélye, s számítani lehet mandátumának újabb öt esztendős meghosszabbítására. Ám sokan azt is hozzáteszik, hogy amióta a „nagy öregek” ismét megjelentek a politikai színpadon, semmit sem lehet biztosra venni Törökországban... Szegő Gábor Összeállította: Zsoldos Gyár*7 áremeléseket jelenítő érés az ehhez kapcsolódó bérreformról. A piaci szemléletet szeretnék kiterjeszteni a fogyasztási javakon túl a beruházási eszközök kereskedelmére és a tőkemozgásra is. Mégpedig úgy, hogy megszüntetik néhány vállalat monopóliumát, az árak központi szabályozását, lehetővé teszik a vállalati vagyontárgyak szabad adás-vételét, értékpapírpiacot hoznak létre, ahol a kereslet-kínálat szabályai szerint cserélnek gazdát a kötvények és a részvények á vállalatok és korlátozott keretek között a magánsze- hiélyek bevonásával. Bankreformot hajtanak végre. A nemzeti bank felügyeletével kereskedelmi bankok irányítják majd üzleti megfontolások szerint a hitelpiacot, illetve versenyeznek a köztük szabadon választó vállalatok betéteiért. A vállalkozói magatartás erősítése érdekében gazdasági tevékenységet engedélyezés nélkül, egyszerű bejegyzés után lehet majd kezdeni valamennyi szektoriban. A vállalkozók szabadon dönthetnek működési körükről, vagy annak megváltoztatásáról. Megszüntetik a mezőgazdasági felvásárlók monopóliumát, megkönnyítik a földdel való kereskedelmet, a magán- gazdaságok területének növekedését. A vállalatok saját akkumulációját növelve új adórendszert dolgoznak ki, ami egyben megszünteti a jelenlegi gyakorlatot; amelyben a jól gazdálkodók tartják el a rosszabbakait. Nagyobb szabadságot kapnak a vállalatok a külkereskedelemben, növelve a külkereskedelmi joggal rendelkezők számát, egyes áruknál pedig megszüntetik az engedélyezési kényszert. Deviza- tőzsdét indítanak, ahol a vállalatok a kereslet-kínálat szabta áron adhatják, vehetik devizaköveteléseiket. Tervezik a személyi jövedelemadó bevezetését i6. Növekszik a pénzpolitika szerepe Általában nagyobb szerepet szánnak a pénzpolitikának. Az inflációt figyelembe vevő reális kamatpolitikát dolgoznak ki úgy a vállalatok, mint a lakosság hitelügyleteire. Folytatni kívánják az aktív árfolyampolitikát, vagyis közelíteni szeretnék a dollár feketepiaci árfolyamát a hivataloshoz; ami rövid távon a zloty újabb leértékelését jelenti majd. A legtöbb vita valószínűleg a tervezett árintézkedések körül bontakozik ki majd. Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások árainak jelentős emelésével is elsősorban a piaci egyensúly helyreállítása a cél. Szeretnék elérni, hogy az árak a társadalmilag indokolt ráfordítások körül mozogjanak, ami elengedhetetlen az állami dotációk csökkentéséhez, az észszerű gazdálkodói és fogyasztói magatartás kialakításához. 'Egyelőre nem ismert a jövőre tervezett fogyasztói áremelkedés, de a kormányzat ígéri, hogy bérkiegészítésekkel, a szociális juttatások és a nyugdíjak emelésével össztársadalmi szinten nem csökkennek a reálbérek és az életszínvonal sem. A legnagyobb egyetértés viszont az állam- és gazdaságirányítás központjának átszervezését, vagyis a 16 minisztérium, illetve államhivatal bezárását és 8 Híj alakítását fogadta Ennek célja, hogy hatékonyabb és olcsóbb apparátust hozzanak létre, amely 'alkalmazkodik az új gazdaságirányítás megváltozott feladataihoz. Zsebesi Zsolt
