Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-15 / 243. szám

1987. OKTOBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Csatornák karbantartása vegyszerekkel Országos tanácskozás Szolnokon Nemosak a nyereség Jelenti a sikert A szakosodás már hozott eredményeket Szerdán a Középtiszai Vízügyi Igazgatóság (Kötivi- zig), a Magyar Hidrológiai Társaság és a MAE Szolnok Megyei Szervezete meghívá­sára vízgazdálkodási szak­emberek gyűltek össze a megyeszékhelyen, hogy a vízilétesítmények fenntartá­sában használatos vegysze­rek alkalmazási lehetőségei­ről tanácskozzanak, és meg­ismerjék a Kötivizig gyakor­lati tapasztalatait, kutatási eredményeit. A tanácskozás aktualitását az adta, hogy az elmúlt évek folyamán egyre csökkentek a csatornák és más vízfolyá­sok karbantartását ■ szolgá­ló anyagi erőforrások, így a mechanikus módszerek — kaszálás stb. — helyett ol­csóbbat és hatékonyabbat kellett keresni. A Kötivizignél 1982 óta foglalkoznak a vegyszeres karbantartással, és az eltelt öt év alatt sok gyakorlati ta­pasztalattal lettek gazdagab­bak az igazgatóság szakem­berei. A vegyszerezés kétségte­len előnye, hogy jelentősen olcsóbb a hagyományos módszereknél és mivel a nö­vényzet gyökereit is elpusz­títja. hatása több évre szó­ló. A szolnoki igazgatóság út­törő szerepet, vállalt az új módszerek bevezetésében, annak ellenére, hogy a „szakma” még korántsem egységes e kérdésben, sőt a különböző főhatóságok ál­láspontja is eltér egymástól. Felvetődik persze a kér­dés, hogy már megint vegy­szereket juttatunk a termé­szetbe? Nem lesz ebből baj? Ezzel kapcsolatban a szak­emberek elmondták, hogy csak engedélyezett szereket használnak, szigorúan be­tartott technológia szerint juttatják ki azokat, és több­szöri vízmintavétellel ellen­őrzik, nem történt-e mérge­zés a vegyszerezés során. A tegnapi tanácskozáson képviseltette magát a teljes hazai vízgazdálkodó „szak­ma”; a vízügyi igazgatósá­gok és vízgazdálkodási tár­sulások, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a rendező szervek munkatársai. A Kötivizig célja a tanácskozás megren­dezésével ; közzétenni ai ed­digi eredményeket, így mér­sékelni a vegyszeres módsze­rekkel szembeni fenntartá­sokat. Az ülés kétségtelen gya­korlati hasznai közé sorol­hatjuk, hogy azon részt vett és rövid tájékoztatót tartott a Dow Chemical Garlon vegyipari cég és bemutatta legfontosabb, e célra alkal­mas termékeit. A tanácskozás helyszíni gyakorlati bemutatóval zá­rult, ahol a résztvevők vegy­szerrel kezelt csatornákat te­kintettek meg. Örvények a medence körül Hetekkel ezelőtt már ott lógott a tábla a tiszaörsi für­dő kapuján: zárva. Rendre jöttek a melegvizet keresők, mert őket a Köjál döntésé­ről senki nem értesítette. Hogy miért zárták be a strandot? Aki ismeri ezt a kis alföldi fürdőcskét, a fák közé bújtatott medencékkel — s persze mostanában lát­ta, annak nemigen kell ezt magyarázni. Ha valamire, akkor az itteni épületekre igazán illik a szó: lelakottak. Hiába az évenként többszöri meszelés, az avult, megöre­gedett házak nem fiatalod­nak. A WC kicsi és hm .. . összerondított, legalábbis ak­kor, amikor a Köjál főorvo­sa személyesen ellenőrizte. Korábbi helyettese, Szé­kely Imréné vette át leltár szerint az utóbbi hetekben a „hatalmat”. Hiába süt a nap ezen az őszi reggelen, az iro­dában ugyancsak hideg van. A szőke fiatalasszony nem szívesen beszél az esemé­nyekről. — Takarítottunk, meszel­tünk, megpróbáltuk rendbe­hozni azokat a dolgokat, amiket a Köjál kifogásolt. Jobb volt a dolgozók hangu­lata, mint korábban. — Nemcsak az egészség- ügyi állapotokat kifogásol­hatta itt egy kívülálló, ha­nem az emberek, a dolgozók közötti rossz viszonyokat is. Mi volt ön szerint az oka? — A főnökkel nem egyez­tünk. A volt főnökkel. Han­goztatta ugyan, hogy negy­venkilenc óta vezető, azóta bánik az emberekkel, de mégsem értett hozzájuk. — Több éven át ő volt itt a vezető és ez nem derült ki? — Szerintem burkoltan mindenki tudta, mert panasz ment ide is, oda is ellene, de azt nem tudom, hogy mi ok­Hegyi György, a tulajdo­nos termelőszövetkezet ága­zatvezetője szinte végszóra lép be. — Májusban tudtunk már a kialakult helyzetről, akkor az elnök elvtárssal egyetér­tésben írásbeli figyelmezte­tést adtunk a fürdővezető­nek és arra is fölhívtuk a fi­gyelmét, hogy változtasson a magatartásán. Mi már tudjuk, nem vál­toztatott, így azután a Köjál intézkedése elindította a la­vinát. Komlósi Imrét ala­csonyabb beosztásba helyez­ték. — Önöknél ez a szokás? — teszem föl a kérdést az ágazatvezetőnek. — Végül is nem éppen mindennapos gyakorlat, hogy a dolgozók panasza egy vezető leváltá­sát eredményezi. — Nálunk ez így szokás a Petőfi Termelőszövetkezet­ben. Bármelyik ágazatban. az volt, mégpedig alaposan. Az árnyas fák alatt szemét szemét hátán, a konténerek megtelve, körülöttük millió­nyi légy. Éppen akkor nem szállították el — magyaráz­ta a fürdő akkori vezetője, Komlósi Imre. A főorvos nem sokat teke­tóriázott — egy vendég beje­lentésére érkezett egyébként —, hanem bezáratta a für­dőt, s a különféle hiányossá­gok megszüntetését jelölte meg az újranvitás föltételé­ül. Október elején, egy hó­nappal az ominózus Köjál­látogatás után még nem nyi­tott ki a tiszaörsi strand. Pe­dig a korábbiakhoz képest már szép rend van. És Kom­lósi Imre sem vezetője a fürdőnek. ból tartották mégis itt. Dur­ván beszélt vendéggel, mun­katárssal egyaránt és hát ivott is. — Erről beszéltek-e vele? — Nem, mert nem lehe­tett. Azt, hogy ő ittas, soha el nem ismerte volna. Olyan­kor csak lepihent, s az elnö­kön kívül senkinek nem volt itt. Velünk fagyoskodik Doma László, a testes karbantartó is. Jobb véleménye neki sincs Komlósi Imréről, kivált ami a rossz modort és az ita­lozást illeti. Erősebb kifeje­zésekkel érvel, mint az imén­ti fiatalasszony. Bakosné, az idősebb kor­osztályhoz tartozó pénztáros nem áll be az egykori strandvezetőt szapulók tábo­rába, s ennek oka van. Az ő unokáját utasította ki minő­síthetetlen hangon Komlósi Imre az egyik lakóépületből a nyáron, mert az ott tartóz­kodó vendégeknek, késő éj­jel, még strandbelépőjük sem volt. Az unoka volt a házi­gazda. Az akkori veszekedés miatt inkább nem mond vé­leményt ... Nemrég egy osztályvezetőtől váltunk meg hasonló fegyel­mezetlenségek miatt. Az elnök, Szalay László végighallgatva munkatársát hozzáteszi, hogy Komlósi Imrének nem kevés érdeme volt abban, amit a strandon lévő panzió sok-sok vendége évek óta hangoztat: nagysze­rű kiszolgálásban volt részük. Azt pedig Komlósi Imre és fe­lesége közösen „intézték”. Vi­szont az is tény, hogy az ér­demek és rossz tulajdonsá­gok közül ma már az utóbbi felé billent a korábbi egyen­súlyból a mérleg nyelve. De mit szól mindehhez Komlósi Imre? Nagyiván- ban, a Kishatház nevű falu­részen csak a feleségét talá­lom a verőfényben, maga is éppen indulóban. A férje a termelőszövetkezeti irodán most számol le. Ezen hall­gattunk egy sort, azután az asszony sóhajtva sorolja: fél, talán nem adják meg az en­gedélyt a lángossütőhöz, amit a faluban nyugdíjasként nyitni akar. A férje körül kialakult rossz légkörre gon­dol. Nem nagyon tudunk mit beszélni.1 A férjet másnap találom meg, akkor is a veje portá­ján, építenek. Komlósi Imre keze reszket, egészen a vál- láig hullámzik a mozgás, amikor a kávéscsészét a szá­jához közelíti. Most látom csak, hogy a malteros ruha alatti inghez nyakkendőt kö­tött. — Engem ez a határozat, ami a szabadságom alatt ér­kezett, meglepett, nagyon rosszul esett, mert valótlan­ságok miatt kaptam. A Köjál véleményével tökéletesen egyetértek, a medencék ösz- sze vannak szakadozva. A dolgozókkal a viszonyom jó volt mindig, csak egyszer kiabáltam nagyon helytelen módon Székely Imrénével. De hát tizenhat ember tar­tózkodott a fürdő területén illegálisan! — Más munkatársával nem volt összetűzése? — Senkivel — mondja megbicsakló hangon. A mal­terfoltos köpeny zsebéből előkerül a zsebkendő. Hall­gatunk egy sort. Alacsonyabb beosztásban — Volt-e bármilyen fe­gyelmije korábban? — Negyvenkilenc óta fo­lyamatos a munkaviszo­nyom, nekem még fegyel­mim nem volt soha. — A termelőszövetkezet­ben sem? — Ott sem. Sőt! Hát hogy nagyobb legyen a rend a für­dőben, én hívtam meg a ti­szaörsi, meg a nagyiváni nyugdíjasokat segíteni! És jöttek! Magam vettem mar­hahúst a pörkölthöz, sört! A gyerekeknek, mert azok is jöttek, üdítőt! — Maga szerint milyen ál­lapotban van a tiszaörsi für­dő?^ — Nagyon rossz. — Megfelel egy magyaror­szági fürdőnek? — Nem felel meg. Hiába kértem a vezetőket, adjanak rá pénzt. Nem adtak. — A fegyelmi határozatot elfogadja? — Egyelőre el. Megyek az üzemanyagraktárba, dolgo­zom. Ha bírom, csinálom. Ha nem bírom, majd csak lesz velem valami. Nincs mit beszélnünk to­vább. Komlósi Imre föláll, a kapuig kísér. A csahos kutya miatt erősítem föl a hango­mat: — Ha igaztalan a fegyelmi, miért nem íöllebbezi meg? — Ugyan minek? Eldőlt ez már. A kutya már nem velem törődik, Komlósi Imrét kísé­ri végig a veje portáján. Há­tul megállás nélkül forog a betonkeverő. Hortobágyi Zoltán Panasz ment ide Is, oda is Elbillent a mérleg nyelve Beszélgetés a Gyermek- és Munkahelyi Étkeztetési Leányvállalat igazgatójával A Jász-Nagykun Vendég­látó Vállalat sokrétű tevé­kenységet folytat. Szerződé­ses, jövedelemérdekeltségű, közvetlen irányítású egysé­gek működtetésével, gyer­mek és munkahelyi étkezte­téssel, illetve idegenforga­lommal egyaránt foglal,kfo7 zik. Az egyes területek irá­nyítása, munkaszervezése, ellenőrzése egymástól elté­rő feladatokkal jár. Ebből a széles működési területből; adódó gondokat a vállalat központja már nem tudta maradéktalanul megoldani A hiányosságok a túlzottan központosított, „mamut vállalattá” növekedett cég szervezeti felépítéséből kö­vetkeztek. Éppen ezért a vállalati tanács múlt év ele­jén megalapította a Pelikán Szálloda és Idegenforgalmi Leányvállalatot és ez év áp­rilisától teljes önállóságot kapott a gyermek- és mun­kahelyi étkeztetéssel foglal­kozó „részleg" is. — Mik voltak az első lé­pések a Gyermek- és Mun­kahelyi Étkeztetési Leány­vállalat életében? — kérdez­tem Si.pula Józsefet, az igaz­gatót. — A különváláskor a szakmai és a gazdálkodási gondok mellett rögtön nagy problémát jelentett az, hogy dolgozóink az anyavállalat­nál 1986-ban még nem kap­tak béremelést. Az ehhez szükséges pénzt ki kellett gazdálkodnunk. Ennek ér­dekében a központi appará­tust minimálisra csökkentet­tük, harmincötén dolgoznak most itt, és van két nyugdí­jas alkalmazottunk. Tavasz­szal már pótoltuk a bérfej­lesztést, s az idén még to­vábbi béremelésre is lesz le­hetőségünk... Sürgős teendő­ink közé tartozott még az is, hogy étnézzük a vállaia- tokksíl, iskolákkal, kollégi­umokkal kötött szerződése­inket: megállapítottuk az egy adag elkészítéséhez szükséges víz- és energiafel­használás reális költségeit, s a számítások alapján kezde­ményeztük a szerződések módosítását. Szinte hihetet­len mennyi pénzt megtaka­rítottunk ezzel a minden konyhára kiterjedő vizsgá-, lattal. Költségek megtakarí­tására adott módot az is, hogy mindenütt felmértük a munkaerőszükségletet. Két új konyhát nyitottunk, s ezek létszámigényét is bel­ső átcsoportosítással oldot­tuk meg. — Visszatérve a központi létszámra: a vállalat körül­belül hatszáz embert foglal­koztat. Ekkora létszám mel­lett nem ritka az olyan vál­lalat sem, ahol a központban kétszer ennyien dolgoznak. Nem vállalnak önök túl sokat magukra? — Nem, ezt a kollégáim nevében is merem mondani. Ugyanis egységeink nagy ré­sze jövedelemérdekeltségű rendszerben működik, önálló beszerzési joguk van, ne­künk operatív utasításokat nem keli adnunk. Mindenről a jól képzett, régi, rutinos üzletvezetői gárda gondoej •kodik. Központi raktározást nem folytatunk, nincs sa­ját járműparkunk, a Szöv- taxival szállíttatunk. — Az anyavállalattal mi­lyen a kapcsolatuk? ! — Teljes függetlenséget élvezünk, tehát önálló vál­lalati jogaink és kötelezett­ségeink vannak. Kötődé­sünk abban nyilvánul meg, hogy nem mi rendelkezünk a teljes adózott nyereséggel, egy bizonyos százalék az anyavállalatot illeti meg. Év elején megállapodtunk a felosztási arányban, az „osz­tozkodás” alapjául a válla­latok pénzügyi helyzete, fej­lesztési terveik, törlesztési kötelezettségeik szolgálnak. Az anyavállalat anyagilag felelős a leányvállalatért, összegezve közős a siker, de a kudarcban is osztozunk. — Mik a további elképze­léseik? — A konyhák felszerelése elavult, korszerűbb gépeket kell beszereznünk. Az el­múlt évben 1,5 millió forin­tot költöttek eszközfejlesz­tésre, mi ebben az évben ennek a háromszorosát ter­vezzük. Jobb kapcsolatot szeretnénk kialakítani a „fo­gyasztóinkkal”, 40 ezer gye­rek és diák napi étkeztetését, tízezer felnőtt ebédjét biz­tosítjuk. A mi munkánk eredményessége nemcsak at­tól függ, hogy év végén mekkora a nyereségünk. Mindennap megmérette­tünk azáltal, hogy jó étvágy- gyal elfogyasztják-e, vagy érintetlenül visszahozzák-e az ételt. Azért, hogy főz­tünk megfeleljen a minden­kori helyi igényeknek.és az egészséges táplálkozás köve­telményeinek, még nagyon sokat kell tennünk. K. Zs. Idősek után a fiatalok , NEB~ vizsgálat a tanulóifjúság helyzetéről A Szolnok Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság idén tekintette át a megye idős­korú lakosainak helyzetét. A bizottság most újabb soka­kat érintő vizsgálatba fo­gott. Ezúttal az összlakos­ság jelentős hányadát kite­vő fiatalokra terelődött a fi­gyelem. Az éves tervben szereplő ellenőrzésnek kü­lönös aktualitást ad, hogy a legnépesebb korcsoportok koptatják az általános, a kö­zép- és felsőfokú oktatási intézmények padjait. A demográfiai csúccsal hogyan birkózik meg ok­tatási rendszerünk, miként vált gyakorlattá az 1986. szeptember elsején életbe lépett új oktatási törvény? Ezekre az alapkérdésekre keresi a választ a megyei NEB, miközben ellenőrei a vizsgálat során áttekintik azt is, hogy a megyei ta­nács és a helyi tanácsok mi­lyen intézkedéseket tettek az oktatás tárgyi és szemé­lyi feltételeinek javítására. A fölmérésben hét terü­leti NEB vesz részt, mintegy 40 iskolából szerzett adatok alapján derítenek fényt ar­ra, hogy milyen is iskoláink eszközellátottsága. Túl ezen különös hangsúllyal foglal­koznak a diákok szociális ellátásának helyzetével, va­lamint az iskolaegészségügy jelenével. Az októberben és novem­berben tartó vizs®ála|tokon a diákoknak, a szülőknek és a pedagógusoknak is alkal­mat adnak arra, hogy véle­ményüket, javaslataikat el­mondhassák. Ehhez a HNF, a KISZ és a szakszervezet aktivistái adhatnak segítsé­get, akiket az ankétok szer­vezésére kértek föl. A vizs­gálat fontosságát támasztja alá, hogy a Szolnok Megyei NEB példájára ebben az év­ben további tizennégy me­gye és a főváros tűzte prog­ramjára a vizsgálati témát. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság koordinálja, fogja össze a megyék vizs­gálatait, helyzetfölmérését, így nemcsak helyi, országo­san általánosítható összkép kialakítására is mód nyílik. Érdekes magyar szabadalom gya­korlati megvaló­sítására került sor Győrött, a Kisal­föld Volán Válla­latnál. A buda­pesti Műszer- technikai Kisszö­vetkezet Blicc- Stop elnevezésű fedélzeti kompu­tert alakított ki, amely minden tö­megközlekedési eszközön alkal­mazható. Az elektronikus adat­rögzítő a gépjár­mű műszakba in­dulásától folya­matosan rögzít minden adatot: a megállók számát, a megállók közti útvonalak távol­ságát, idejét, a fel- és leszálló utasok Mámát. A komputer jegy- és bérletkexelő auto­matával egészít­hető ki, és így a „bliccelők” ki­szűrését Is lehető­vé testű

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom