Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-04 / 208. szám

1987. SZEPTEMBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Bányászok saját iskolában Olajipari oktatámi központ Saolnokon — Ez az oktatási, pontosabban 'oktatási és kitörésvé­delmi központ valóban újdonság, az olajiparban hasonló önálló vállalati intézményről nem is tudok, ám ez koránt­sem azt jelenti, hogy a Kőolajkutató Vállalatnál csak a múlt év novembere óta foglalkozunk intenzíven dolgozó­ink képzésével, továbbképzésével — igyekezett már rögtön a beszélgetés elején érzékeltetni Ősz Árpád oktatási fő­osztályvezető feladataik újszerűségének határait. — A múlt év végén azonban korántsem csak annyi történt, hogy a személyzeti főosztályból kivált és önállósult az „oktatás­ügy”. A szervezeti változtatást is a képzéshez kapcsolódó teendők megszaporodása indokolta, természetes tehát, hogy módszereinket is meg kellett újítani. Néhány, a Kőolajkutató Vállalatnál végzett oktató munkát jellemző adat: a 3500 dolgozóból tavaly 2800- an vettek részt valamilyen ismereteket gyarapító kép­zésben (néhány napos, „fel­frissítő” tanfolyamokon, szakmunkás-bizonyítványt adó házi szervezésű iskolák előadásain vagy éppen vala­melyik egyetem mérnökto­vábbképző kurzusán), okta­tásra 1986-ban 48 millió fo­rintot költött a KV, erre az idén is legalább 35 millió fo­rintot szán. A szolnoki Mun­kásőr úti irodaház egyik emeletén kialakított oktatá­si létesítményre és felszere­lésére — a legkorszerűbb audiovizuális eszközök, vi- deoberendezések, szemlélte­tő eszközök, kellemes kör­nyezetet biztosító termek és kabinetek szolgálják az olajbányászok tudásának gyarapítását — mintegy 50 millió forintot költöttek. Gyakran hallani ma, hogy az oktatás a legnagyobb hasznot hozó, leggyorsabban megtérülő befektetés. Vall­ják ezt az alföldi szénhidro­génkutatók is. sőt saját ta­pasztalataikkal bizonyítva azt is állítják, dolgozóik is­mereteinek gyarapítása, és az első pillantásra nagynak tűnő, milliós „áldozatok” nélkül képtelenek megélni. Az utóbbi években az or­szág szénhidrogén-vagyoná- nak javát rejtő Alföldön mind nehezebb munkával le­het csak megtalálni egy-egy földgázt vagy olajat rejtő mezőt, de nemcsak a felde­rítéshez nélkülözhetetlenek a korszerű műszerek, a kedve­zőtlen geológiai feltételek között mind inkább csak a legújabb eljárásokból, a leg­modernebb berendezésekkel érdemes dolgozni. Szerencsé­re — többek között a Világ­bank „Petroleum project” elnevezésű programja kere­tében — a Kőolajkutató Vál­lalat a korábbinál könnyeb­ben juthat hozzá az új tech­nikához. A gépiek, műszerek azonban önmagukban mit sem érnek — velük biztonsá­gosan dolgozni tudó mérnö­kökre. szakmunkásokra van szükség. A szolnoki központ azon­ban például a szakmunkás- és technikusképzésből is ki­veszi részét. A magyarázat: a középfokú végzettségű szakembereket adó várpalo­tai szakmunkásképzőből és a nagykanizsai középiskolából évente csak néhány kezdő szakmunkás, illetve techni­kus érkezik a vállalathoz, pedig szakmunkásból 50—60, technikusból pedig 10—20 újra is szükség van. Egyet­len megoldás marad, a KV maga is vállalkozik az olaj­ipari szakmák oktatására. A szolnoki központban a vár­palotai iskolával kialakított együttműködés keretében tanulnak a levelező hallga­tók: az állami előírásoknak megfelelő anyagot még az alaptárgyak például a fizi­ka, a matematika és a ma­gyar esetében is a vállalat megfelelő végzettségű dol­gozói tanítják. Az állami is­kolák zömében megirigyel- hetően gazdag oktatási se­gédeszközt használva. Az olajipari technikusokat pe­dig a szolnoki „Gépiparival" közösen képezik: itt a spe­ciális szakmai tárgyakat ok­tatják a KV szakemberei. És csak a dologról először hallva tűnik nehéznek ösz- szeverbuválni az oktatói gárdát. A főállásban egyete­meken. középiskolákban ta­nítók megnyerése végül is csak szervezés kérdése. (Az oktatási főosztály teendőinek jelentős részét a tanítók és a tanulók „beszervezésének” munkája adja.) A Kőolajku­tató Vállalatnál azonban el­sősorban a saját szellemi ka­pacitásokra építenek. Töb­bek között azért, mert spe­ciális tárgyakhoz előadót az egyetemi mérnöktovábbkép­ző intézetektől és a vállalat­tól kérnek — vannak prob­lémák, amelyeknek igazán csak a gyakorlati szakembe­rek a tudorai. A KV vezetői műszaki szakembereinek le­hetősége van a világ külön­böző tájain is rendszeresen ismerkedni a legújabb tech­nikai vívmányokkal. Vonzó is a több hónapos külföldi kiküldetés, de egy ilyen csapatba kerülve csak, az találja meg a számítását, aki valóban a szakmai gya­rapodás érdekében kívánt utazni. Ősz Árpád szobájá­nak falát például számos külföldi intézetben, oktatási cégnél szerzett oklevél díszí­ti. A gyűjtemény azonban sokakat biztos csak addig késztet irigykedésre, amíg meg nem tudják a trófeák árát. A főosztályvezető ta­valy három hónapot tölthe- tett el az Egyesült Államok­ban, ennyi idő alatt két spe­ciális tanfolyam anyagát kellett sikeres vizsgával is igjazolhatóan elsajátítania, csoportjuk ötven vállalat munkájába nyerhetett bete­kintést és két nemzetközi ki­állítás újdonságait ismerhet­te meg. Nem turistaút egy ilyen kiküldetés, hazatérve pedig nem lehet egyetlen úti je­lentéssel elintézni a szakmai élmények feldolgozását. A vállalat számít az igen drá­gán szerzett ismeretek to­vábbadására. Például úgy is, hogy az itthon tanultakat külföldön gyarapítók előadá­sokat tartanak a KV oktatá­si központjában. Nemcsak az Alföldön dolgozó kőolajkuta­tóknak, más cégek szakem­bereinek is. V. Szász József A gyorsítás feltótolrondsxero Miért van szükség bérreformra? Az 1988. évi ár- és adóre­form előkészületei során sokszor elhangzott a bérre­form szükségességét sürge­tő vélemény, többnyire ab­ban az összefüggésben, hogy javítaná az ösztönzés felté­teleit, segítené a személyi jövedelemadó befogadását. E vélemények — kimondatla­nul — azt sugallják, hogy a bérreform gyors végrehajtá­sa nyomán növekednének a reálbérek, javulnának a ke­reseti arányok, nagyobb mozgástere volna a vállala­ti bérpolitikának, kedvezőbb megítélést kapna a lakosság körében a tervezett adóre­form is, ha párosulna egy bérreformmal. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának állásfoglalása a gazdasági-társadalmi kibon­takozás programjáról rámu­tat a bérreform szükségessé­gének lényegére, amikor ki­mondja: „Az adó- és árre­form mellett olyan bérre­formra v,an szükség, amely elősegíti a munka szerinti elosztás elvének érvényesülé­sét. Első lépésként csökken­teni kell a keresetszabályo­zás kötöttségeit. Hosszabb távon olyan bérarányokat kell kialakítani, amelyek ki­fejezik a munka társadalmi hasznosságát”. Az egész gazdaságot érinti A bérreform szükségessé­gét nem valószínű. hogy bárki is vitatná. Miért? Az okok nem egyszerűen a szé­les körű bérlemaradásokban, az alacsony átlagkeresetben keresendők. Bérezési viszonyainkban, bérgazdálkodási gyakorla­tunkban, bérpolitikai törek­véseink megvalósításában igen gyakran. találkozunk megoldásra váró problémák­kal, feszültségekkel. Elsőként kell megemlíteni, hogy a munkaviszonyból!, szövetke­zeti tagsági viszonyból szár­mazó munkajövedelmek színvonala alacsony a más forrásokból, például a fő­munkaidőn kívüli tevékeny­ségből, kisvállalkozásból ere­dő jövedelmekhez képest. Az elmúlt tíz év alatt a dolgo­zók számottevő részét meg­Kemplnghíítök Energiatakarékossági okok miatt a háztartások nagy ré­széből itthon, és külföldön egyaránt kiszorultak az ab­szorpciós rendszerű hűtőgé­pek. Melyüket a kevesebb energiával működő komp­resszoros társaik vették át. A Jászberényi Hűtőgépgyár az igények változását követ­ve visszafogta a nagyobb űrtartalmú kombinált üze­mű abszorpciós gépek gyár­tását, ugyanakkor felfejlesz­tette a hétvégi házakba, la­kókocsikba, kempingezéshez alkalmas kisebb berendezé­sek előállítását. Abszorpciós hűtőszekrény üzemük nagy sorozatokban gyártja a 220 voltról. 12 voltról és gázpa­lackról egyaránt működő 25, 35, 55. 60 és 80 literes hűtő­ket. Az évente elkészülő 130 ezer kombinált üzemű kis szekrény többségét nyugat­Alkatrészgyártás. A svájci automata gép az előre beállított formára hajlítja meg a csöveket európai országokba expor­tálják, de jut belőle a hazai vásárlóknak is. Egy éve működik az Özem­ben az automata poliuretán habosító berendezés élhetési gondok ás sújtották a bérek reálértékének csök­kenése miatt. A létfenntar­tási költségek növekedésénél lassúbb ütemű béremelke­dés elsősorban azoknak oko­zott és okoz ma is gondot, akiknek nincs lehetőségük jövedelmük kiegészítésére. Ez az első jelentős feszült­ségforrás. A második az ösz­tönzés és elosztás bonyolult kérdéseit érinti. Ismert, hogy a bérnek, il­letve tágabb értelemben a munkajövedelemnek nagy szerepe van a gazdaságpoli­tikai célok realizálásában. A megfelelő bérpolitika és bér- gazdálkodás egyrészt ösztön­ző erőt hoz létre a teljesít­mények javítására, másrészt a bérek, a munkajövedelmek képződése során olyan elosz­tási, illetve kereseti arány­rendszer hozható létre, amely segíti jövedelem-, il­letve életszínvonalpolitikai céljaink elérését. E követel­ménynek sem tudott mara­déktalanul eleget tenni a bérpolitikai, a bérezési gya­korlat. Tehát a társadalmi­gazdasági reformfolyamat lényeges változásokat igé­nyel a bérpolitikai, bérren­dezési elemekben is. De fel­vethető a kérdés: elégséges-e önmagában a bérezési gya­korlat változása? A válasz: nem. A jelenle­gi bér, illetve munkajöve­delmi folyamatokban igen sok feszültség, ellentmondás halmozódott fel, ami sürgeti az orvoslást. Eloszlás, ösztönzés, érdekegyeztetés Az aggregáthegesztés nagy pontosságét kíván Hatvanliteres hűtök a szerelősoron (Fotó: T. K. L.) Mit értünk konkrétan bér­reform alatt? A munkajövedelmek — ezen belül a bérek — képző­désénél továbbra is elsődle­ges aliapelv a munka sze­rinti elosztás, a teljesítmé­nyek szerinti jövedelemke­letkezés. A különböző mun­kajövedelem-szerzési szfé­rákban (főállás, szocialista szektorbeli kisvállalkozás stb.), viszont szükséges, hogy azonos teljesítménnyel azo­nos jövedelmek legyenek el­érhetők. Ettől eltérő jövede­lemtöbbletet kizárólag a va­lóságos vállalkozói magatar­tás (kockázatvállalás stb.), adhat. Továbbra is alapkö­vetelmény, hogy a keresetek, munkajövedelmek ösztönző szerepet töltsenek be. Az utóbbi évek fokozatosan el­torzuló felfogására, illetve gyakorlatára tekintettel azonban fel kell lépni az olyan nézetekkel szemben, amelyek lényege, hogy az ösztönzés azonos a többlet­bér juttatásával. Az ösztön­zés — minden szinten — mindenekelőtt világosain megfogalmazott, szigorúan érvényesített és ellenőrzött teljesítménykövetelményt je­lent annak kilátásba helye­zésével, hogy a kívánt telje­sítmény létrejötte esetén (és csak akkor) meghatározott bérmennyiség jár. A kereseti, munka jövedel­mi arányok gazdasági-társa­dalmi-politikai szempontból kiemelkedő fontosságúak, ma nem fejezik ki megfele­lően a végzett munka társa­dalmi hasznosságát. A szocialista szektoron be­lül elsősorban a munkaköri kereseti arányokat kell ja­vítani, az indokolt kereseti szinttől nagymértékben el­marad az érdemi, alkotó munkát végző, illetve álta­lában a diplomás szakembe­rek (mérnökök, orvosok, köz­gazdászok, pedagógusok stb.), keresete. Hasonlóan nem kapják meg a kívánatos kereseti többletet a magas­fokú kvalifikáltsággal és a nehéz munkakörülmények között tevékenykedő fizikai dolgozók. Nem javul érdem­ben a közép- és alsó szintű vezetők, termelésirányítók kereseti pozíciója. Olyan feltételeket kell mi­előbb teremteni amelyek mellett a bérgazdálkodás ke­reteit a vállalat saját hatás­körben, hatékonysági meg­fontolások alapján döntheti el. A döntési jogkörök meg­osztásának változtatásával kapcsolatosan valamennyi szinten fokozni kell a bér­döntések demokratizmusát. Ki kell alakítani az általá­nos tájékozottságra épülő, szervezetében szabályozott, intézményesített érdekegyez­tetés mechanizmusát. A bérpolitikai célok meg­valósítása változtatást köve­tel az eszközrendszerben is. A bér-, illetve keresetszabá­lyozási rendszer szerepét a gazdasági környezet egészé­nek, az érdemi érdekegyez­tetésnek kell átvenni. Ez azt jelenti, hogy a bérnek, mint költségnek a megkülönböz­tetett szerepe megszűnik és azáltal a központi, óhatatla­nul bonyolult, bürokratikus szabályozás szerepét valÓ6 érdekek és azok hordozói (munkaadók, munkavállalók, szakszervezet, kormány stb.) veszik át. Indokoltak a változások a vezetők érdekeltségében, az alapbér-besorolási és tarifa­rendszerben, és nem utolsó­sorban a vállalati bérrend­szerben (pótlékok, jutalma­zás stb.). Fekozatos megvalósítás Mikor kerülhet sor a bér­reformra? A bérreform a gyakorlat­ban nem függetleníthető a gazdaság helyzetétől, az ál­talános reformfolyamat ak­tuális állomásaitól, ennejt megfelelően nem lehert egyetlen év eredménye. A bérreform fokozatos — a re­formfolyamat egészébe il­leszkedő — megvalósítása­kor bizonyos korlátozó té­nyezőkkel kell számolni. Így a bérreform, a bérrendszer átalakítása önmagában csak átmeneti vagy látszólagos hatásokat tud kiváltani. Amennyiben a gazdaság egé­sze nem a kívánt irányban hat, s ennek nyomán a gaz­daság objektív viszonyai nem közelednek az egyensú­lyi viszonyokhoz, a bér- és munka jövedelmi folyamatok elsősorban ezek negatív kö­vetkezményeit fogják tük­rözni, nem pedig a bérrend­szer módosításának valósá­gos céljait. Tehát nagyfokú a kölcsönösség és egymásra­utaltság. A másik fontos dolog, hogy a bérreformot indo­kolttá tevő feszültségek nagy része csak fokozatosan szün­tethető meg... Belátható, né­hány éven belül még nem áll rendelkezésre olyan forrás, amely lehetővé tenné a re­álbérek jelentős emelését, a kereseti feszültségek felszá­molását. Csökkenő reálbérek mellett a bérátcsoportosítá­sok érdemleges lehetősége is nagyon korlátozott mind a szocialista szektoron belül, mind a szocialista szektor javára a második gazdaság jövedelméből. A vállalatok igazi vállalkozássá alakítása indokolttá tenné, hogy fel­használható béreszközeik meghatározásában a mainál sokkal nagyobb szabadságot élvezzenek. A közeljövőben például 1988-ban ez még nem oldható meg, mivel a gazdaság egyensúlyi helyze­tét súlyosan rontó keresetki­áramlással járna. 1988-ban még csak a bérreformhoz szükséges előkészítő lépése­ket lehet megtenni. Mindez nem teszi kétségessé azt az irányt, amely felé haladva a bérpolitikai napi gyakorlat a mainál jobban találkozik az egyes emberek igazságérze­tével, számol a megélhetési költségeinek átalakulásával, de mindenekelőtt elősegíti a hasznos, jól végzett munka, — a teljesítménnyel arányos — anyagi elismerését. Halmos Csaba államtitkár az Állami Bér­es Munkaügyi Hivatal elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom