Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-09 / 212. szám
1987 SZEPTEMBER 9 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Meddő drámák Két tévédrárrua bemutatójáról kívánok ezúttal szólani. Felvonulás volt a képernyőn bűnös asszonyokból, az elmúlt héten a Mauriac- regényből készült tévéjátékban egy férjét mérgező előkelő hölggyel. Az öreg című bűnügyi tévéfilmben egy szeretőjét gyilkosságra felbérelő titokzatos asszonnyal, végül a Meddőhányóban egy fiatalasszonnyal találkozhattunk, aki úgy szeretett volna megszabadulni gazdag férjeurától, hogy ifjú szerelmével kirablását tervezte, ettől remélvén annak elpusztulását. Véletlen műve ez, hogy hasonló témájú, tárgyú művek ily módon sereglettek egybe az elmúlt hét végére? Két estére? Hisz az elsőt pénteken este. a másik kettőt pedig szombaton sugározta a televízió. Vagy műsorszerkesztői figyelmetlenség eredménye? Egyre megy: tény, hogy sok volt a bűnüs asszonyokból. Még akkor is, ha merőben más jellegű, más műfajú alkotásokban találkozhattunk velük. Sőt, még annak ellenére is, hogy a kérdéses három mű közül, kivéve a gyengécske nyugat-német krimit, kettő, mindkettő magyar gyártmányú, színvonalas profimunka, azaz jól megcsinált — gondos forgatókönyv, kitűnő színészek, jó rendezés — átlagon felüli alkotás. Persze korántsem arról van szó. hogy az említett műveknek témája lenne elcsépelt, vagy épp a közöttük lévő tárgyi hasonlóság csökkentené az értékeit. Hogy még a két színvonalas alkotás sem volt igazán képes felszítani érzelmeinket, magyarán hidegen hagyott bennünket — engem legalábbis igen — annak főképp tartalmi okai vannak. Az éjszaka végében például túlságosan elvontnak érezhettük az idősödő asszony lelkében lezajló folyamatokat. A megfáradt, „bűnös” életmódja miatt kiközösített, a polgári világ morálja szerint elítélt asszony nem tud igazán a közelünkbe férkőzni, szívünkbe lopózni pedig pláne nem. Mert drámája egyszerűen túlságosan steril, lélektani. Mondhatnám azt is: laboratóriumi. Hiába nagyszerű Vass Éva főleg azokban a jelenetekben, amelyekben egy fiatalember váratlanul rázúduló szerelmét elutasítja, bár érezhetően ez a rajongás megtépázott lelkének jól esik. Ez is kevés, mert nem eléggé érződik a tévéjátékban annak a kettősségnek az ábrázolása, ami az elkövetett bűnéért bűnhődő, de ugyanakkor őszinte, igaz szeeetetre vágyódó nőt jelenti ugyanazon személyben. Therése emberi konfliktusain egyszerűen kívül rekedünk. Ahelyett, hogy érzelmi viharaiba sodródnánk, csak kívülről bizonytalanul mér- legelgetjük, vajon mennyiben bűnös és mennyiben ártatlan ez a vonzó külsejű, egykor szebb napokat megélő asszony, s bűne és erénye mennyiben a koráé és mennyiben csupán az övé. Ha Az éjszaka vége lélektani tanulmány, akkor a Meddőhányóról az mondható, hogy egy kisváros életének, konfliktusainak szociológiai rajzolata inkább, mintsem forró dráma. Jóllehet sisteregnek benne az indulatok. Már az indulás is milyen magas hőfokon történik: titokban oson ki szerelméhez Nóra, a szenvedélyes találkozás percei, majd a reá törő pappal való viaskodás — mondhatni mindettől szinte felizzik a kihűlt meddőhányó is. Nyers, kemény indulatok kavarognak, komor, sötétlő világ. A századelő naturalista hazai és nagyvilági irodalmából is jól ismert ellentétekkel, szociális feszültségekkel. Bűnös érdekösszefonódásokkal. álszent morállal szemben a tiszta élet utáni elfojtott vágy — mindez sűrűn van meg az O’ Flaherty művéből készült magyar tévé- filmben, Horváth Z. Gergely gondosan felépített munkájában. S a színészek? Udvaros Dorottya (Nóra) szokásához híven kiváló, de igen jók a külföldről hozott lengyel vendégművészek is, különösen Marek Walczewski a pap szerepében. Mégis ez a balladás hangvételű, erős érzelmekben dús játék, valahogy nem hat a felfedezés újszerűségével. Színvonala tiszteletre méltó, de tartalma mégis mai izgalmak nélküli. Televíziós mű, amely nagy mesterségbeli tudásra vall, de amely készülhetett volna akár a századfordulón is — ha már akkor is lett volna televízió. Mauriac és O’ Flaherty a világszínvonalat jelentik irodalomban, helyük nyilván ott lehet a magyar televízió képernyőjén is; megismertetésük része lehet televíziónk művészeti programjának, megszólaltatásuk gyarapíthatja erényeit. Napjainkban azonban, a szűkösebb magyar tévédrámatenmés idején izgalmasabban mai problematikájú és mondanivalójú műveket látnék szívesebben a képernyőn, amelyekben az emberi-erkölcsi kérdések mellett társadalmunk megoldásra váró, feloldásra váró ellentmondásai kapnának helyet. V»lkó Mihály Belmondo-sorozat Egy képességvizsgáló pszichológus úgy találta a fiatal fiúról, hogy bolond. Brumot mester, a Comédie Francai- se tagja a tehetségnek a szikráját sem tudta benne felfedezni. De Raymond Girard tanítványául fogadta a tizennyolc éves fiút. Rövid színpadi próbálkozás után a Conservatoire-ban folytatta tanulmányait, közben megnősült, és megszületett első gyermeke. Szerepre szóló színházi szerződések következtek — egyszer hopp, másszor kopp. Első filmszerepét 1956-ban kapta. Aztán kapcsolatba került az „újhullámos” rendezőkkel. Belmondo eszményi partnerük tett, s Godard Kifulladásig című filmjének főszerepével egy- csapásra világhírű. Huszonhat éves akkor. A Larousse Lexikon szerint „a létezés nehézségeinek szimbólumává” vált. Alig három esztendő múlva már filmek sorát tudta maga mögött. Abban az időben még a komoly, igényes alkotások és szerepek voltak túlsúlyban, a Moderato Cantabile szerelmes munkásától az Oscar-díjas Egy asszony meg a lánya félszeg értelmiségije alakításáig. Aztán egyre inkább a kalandfilmek, krimik foglalják el a főhelyet Belmondo hol üldözött, hol üldöző. Emberi portréjához tartozik, hogy évekig töltötte be Gérard Philipe halála után a francia színészszakszervezet elnöki tisztét, és nemcsak tiszteletbeli pozíciónak tekintette. Most tíz filmjében láthatjuk viszont a tévé jóvoltából. A sorozat ma indul a 2-es programban, este 21.35 órai kezdettel, a Moderato Cantabilével. A fenséges lé] A Hortobágyi Alkotótábor kiállítása Karcagon Kurue-z D. látván: Magányos fa Jövőkutatók a globális problémákról A technikai és társadalmi fejlődés jövőbeli kölcsönhatásáról kezdődött három napos európai szakértői tanácskozás kedden Budapesten, a SZOT Központi Iskolájában, amelyen 18 ország 80 szakembere vesz részt. A tanácskozás előkészülete az 1990-ben szintén Budapesten megrendezendő jövőkutató világkongresszusnak. amelynek résztvevői a Földünket érintő globális problémákat vitatják meg. A jövőkutató szakértők tanácskozásán az elkövetkezendő napokban hatvan előadás hangzik el, az európai országok gazdasági-műszaki- társadalmi fejlődésének várható alakulásáról. Kiállítás a fővárosban Szibéria és a tudomány Szibéria és a tudomány címmel kiállítás nyílt kedden, Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A kiállítás megismerteti a látogatót a Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagozatának munkájával. Az idén 30 éves fenállását ünneplő tudományos központ kutatóintézetek, tervezőközpontok és kísérleti termelőegységek hálózatából áll. Több mint 60 tudományos szervezetében a természettudományok, a műszaki- és a társadalomtudományok csaknem minden területén alap- és alkalmazott kutatásokat végeznek. Újdonság, hogy a kiállításon lehetőség van a bemutatott tárgyak többségének megvételére és licenc vásárlására. A tárlat október 7-ig tekinthető meg, péntek kivételével naponta 10—18 óráig. A fenséges táj, ahogy költőnk írta, a Hortobágy. Talán a Tisza vetekedhet vele népszerűségében, bár ki tudja, á pusztát, avagy a folyót dalolták, írták, festették-e le többen. De ez nem is statisztika kérdése, a mi kincsünk a Tisza hullámain táncoló ritmus is, meg a Hortobágy ezernyi vászna, a puszta ihlette képek sokasága is... A Tiszát és a Hortobágyot körülbelül azonos időben fedezték fel maguk számára a festők, a múlt század közepén. De jó lenne itthon látni azokat a festményeket, amelyek a puszta igézetében, alkotó művészek révén messzi országokba kerültek. A pusztáról festett képek 1880 után már Münchenben és más városokban rendezett kiállításokon szerepeltek. Az 1900-as párizsi világkiállításon is ott voltak már a Hortobágy ihlette művek. Iványi-Grünwald Béla, Glatz Oszkár, Edvi-Illés Aladár és mások a fenséges puszta hangulatának, színvilágának legnagyszerűbb mesterei. 1901-ben már film is készült; a Hortobágyról — A délibábok hazája — amely sajnos nem maradt ránk, de Sz. Kürti Katalin Debrecenben az idén megjelent kitűnő könyvéből — Régi debreceni családi képek a címe — tudjuk, hogy a Haranghy György fényképész által készített film hívta fel Csont- váry Kosztka Tivadar figyelmét a Hortobágyra. Megszületett Csontváry első nagy jelentőségű műve, a Vihar a Nagy Hortobágyon. A későbbi festőnemzedékek egész sora festette meg a pusztát, a Tornyai János által igen kifejezően és szellemesen „nagy sömminek” nevezett látványt, az ég és föld találkozását. Az első hortobágyi művészkolónia az 1920-as évek végén alakult ki. Ennek az időszaknak' Káplár Miklós és Maghy Zoltán voltak a legjelesebb képviselői. örvendetes, hogy a Karcagon hétfőn délután megnyitott kiállításon, amely a Hortobágyi Alkotótábor idei képeit mutatja be, szerepel Maghy Zoltán is, a mai magyar festészet egyik doyenje. A tárlatot Czine Mihály irodalomtörténész méltatta megnyitójában. Tizenhat művész állított ki: Bőd László, Egerházi Imre, Dévényi- né Pál Katalin, Fátyol Zoltán, Fekete Borbála, Horváth János, Józsa János, Kurucz D. István. Lakatos József, Madarász Gyula, Maghy Zoltán, Petkes József, Sipos Zsófia, Szilágyi Elek, Tar Zoltán és Torok Sándor. A kiállítás természetesen nem egységes, ahány művész, annyi féle, fajta látásmód, művészi kifejezési forma. A különböző felfogásban alkotó művészek között azon erős híd a téma, a puszta szeretete, a szabad terek levegője, a tanyák magányossága, a hortobágyi emberek élete. Bár testi valóságában csak néhány képen jelenik meg az ember, de szinte minden vásznon ott érezzük azt a életformát, amelyet a* pusztai élet feltételez. Az egyes alkotások művészi értékének méltatása a műtörténészek faladata, ám annyit minden tévedés kizárásával megállapíthatunk, hogy a közönségre gyakorolt összhatásában is igen erős ez a tárlat, amellett, hogy gyönyörködtet, felhívja arra is a figyelmet, hogy milyen nagy nemzeti kincsünk a Hortobágy, mennyire óvnunk. védenünk kell ezt a szépséges tájegységet, hogy évszázadok múlva is gyönyörködtetni tudja utódainkat. — ti — 'CmLüM^^ l Tavaly a megyeszékhely Ság- vári kőrútján átalakítással megnyílt az az ifjúsági intézmény, amely egy jónak ígérkező országos hálózat részeként jött létre — Budapest, Eger, és Nyíregyháza után. Hogy milyen céllal? Nos, a város középisségük. Nos, itt lesz remek kolás diákrétegének szolgálna elsősorban (immáron harmadik) otthonául — természetesen szem előtt tartva a kulturált szórakozás nyúj- otta lehetőségeket. Az elmúlt bő egy esztendő alatt — sokak szerint — a Diáktanya nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Igazán akkor szenvedett csorbát az intézmény tekintélye, amikor ez év januárja és júniusa között — különböző okok miatt — értő szakember nélkül volt kénytelen a diákokat „csábítani”. Június 15-én azonban új, népművelői végzettségű vezető kapott bizalmat, s ezzel párhuzamosan a Diáktanya helyén 17 óráig működő gyorskiszolgáló étterem vezetésében is váltás történt. A változások új reményekkel kecsegtetnek; az idei tanévtől gazdagabb, összetettebb programokat kínál a Diáktanya megújhodott vezetősége. A cél ugyanaz maradt, mint ami az első időkben is megfogalmazódott: a diákok tanyája a tanítás utáni kulturális kikapcsolódást, a spontan beszelgetese- ket szolgálná. Az eszközök azonban változtak: közismert, hogy az ifjúság érdeklődésének homlokterében manapság a popzene áll. Ezért a rendezvények java része a könnyű múzsa háza tájára kalauzolja a diákságot, ugyanakkor helyet kapnak itt sporttémák, filmek. Újdonság a poppresszó, amelyben hírek, érdekességek hangzanak el majd a popvilágból. (Elsőként Nagy Feró rockzenész tart élménybeszámolót, azután pedig Deák Bili Gyula.) A Diáktanya a jövőben együtt kíván működni a Ságvári Művelődési Központtal, amelynek nagytermében könnyűzenei koncerteket rendeznének. Természetesen, nem a magas fellépti díjjal zenélő együtteseket hívnák meg ide, hanem elsősorban az amatőröknek nyújtanának bemutatkozási lehetőséget. (Tudvalévő, az amatőr zenekarok rendszerint arról panaszkodnak, hogy nincs fellépési lehetőalkalom!) Tárgyalások folynak arról is, hogy a megyei KISZ-bi- zottság irányítása alatt tevékenykedő pol-kaszinó állandó otthonra lelne a Diáktanyán. Ezenkívül a vezetők — minimális költségek mellett — vállalják, hogy a különböző osztályrendezvényeknek (klubdélutánoknak és más hasonló összejöveleknek) helyet biztosítanak. A szolgáltatásba beletartozna — kívánságra — egy-egy olcsó menü vagy videodiszkó-műsor és más technikai jellegű programok lebonyolítása. A rendezvények többsége majdhogynem ingyenes lenne, kisebb részéért minimális összeget kell majd leróni. Mert a lényeg továbbra is az. hogy a Diáktanyára minden kényszer nélkül, szívesen térjenek be a város, de akár a megye közép- iskolás fiataljai. Képünkön: még üresek a székek, de csütörtökön Nagy Feró bizonyára tömegeket vonz. J. J. Esztergomban Honismereti tanácskozás Bővül az önkéntes kutaték kiadványainak száma Országos tanácskozást tartottak kedden Esztergomban a honismereti híradók és lapok szerkesztői. A honismereti mozgalom helyzetét, jövőjét és a híradók, lapok ebből adódó feladatait vitatták meg. A tanácskozáson elhangzottak szerint több mint 50 honismerettel foglalkozó kiadvány jelenik meg rendszeresen hazánkban. Ezek többsége mind hívebben tükrözi a változatos formájú szervezetekbe tömörülő önkéntes történészek, irodalmárok, földrajzkutatók céljait, munkásságát, társadalmilag és tudományos szempontból is egyre jelentősebb eredményeit A többezer lelkes lokálpatrióta a múlt történelmi, irodalmi, földrajzi és sok egyéb értékét nem öncélból, hanem a jelen és a jövő szolgálata érdekében kutatja. Az egész mozgalomnak egyik fontos új vonása, hogy az érdeklődése kiterjedt a jelenre is: bekapcsolta a témakörébe az üzem- és a téesztörténet-írást, a műemlékvédelmet, a természet- és környezetvédelmet, valamint a nemzetiségi honismeretet. Bejelentették a tanácskozáson, hogy a jövő évi honismeret» országos konferenciát Tatán rendezik. E tanácskozásnak az egyik fő témája a nemzeti emlékhelyek helyzete lesz. A jelölt és a nem jelölt történelmi emlékhelyek katalógusa a magyar Munkásmozgalmi Múzeum gondozásában rövidesen megjelenik. Hogy megmaradjon a varázs
