Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-05 / 209. szám
10 Pilótapalánták számára Is: dűl repülnek vitorlázó géppel, a második évfolyamon a teljesítményrepülés alapjait sajátítják el, a harmadikban pedig kezdődik a motoros gépekkel való kiképzés. Kezdődik, ha az orvosi vizsga megfelelően alakul. És ha nem? Beszélgejtőíá maimhoz sze- gődik a gyöngyösi Eperjesi Richárd és a pilisborosjenői Kovács Krisztián. Körülvesszük Telepovszki Tibor őrnagyot, a kollégium igazgatóját és máris záporoznak a kérdések, ezeknek a lényege: mi lesz azzal, aki nem felel meg pilótának? A kollégium vezetőjének élete válasz a kérdésekre: Nem lehetett vadászpilóta, mégis a seregeit választotta. Műszaki tisztként szolgált, közben még most iá vitorlázórepülőként rengeteg időt tölt a levegőben. (Meggyőző erővel mondhatja tehát: — Nem szabad csalódnotok az életben, megfelelően készülni kell rá. Nem dől össze a világ, ha nem lehettek vadászpilóták. Repülhettek szállítógépen, helikopteren vagy vitorlázó- gépen. Lehettek repülő műszaki tisztek, vagy elmehettek más katonai főiskolára. Közületek a legjobbak a néphadsereg ösztöndíjasaiként hazai és külföldi egyetemek bármilyen szakán tanulhatnak. Akár pilóták lesztek, akár mások, egyedül a tanulással alapozhatjátok érvényesüléseteket. Azt hiszem, ha a szülők hallanák, egyetértőén bólogatnának. Látnák, hogy jó pedagógiai érzékkel megáldott, a fiatalokat felnőttként kezelő kollégiumi igazgató keze alá kerültek fiaik. És egyelőre ez a fontos. A többi meg már a fiukon múlik. .. Simon Béla A budaörsi Trombitás Károly magabiztosan kijelenti : — Én már hatéves koromban eldöntöttem, hogy repülő leszek. — Mi ösztönzött erre? — Akkor utaztunk repülőgéppel Bulgáriába. A keresztapám volt a pilóta, bementem hozzá. A többség azonban még nem ült repülőgépen, de nemsokára fog. A repülő Első fecskék a középiskolai honvéd kollégiumban. Az ország minden részéből jöttek ide Szolnokra, ebbe a Killiám «yörgy Repülő Műszaki Főiskola utánpótlási bázisát képező intézménybe. Gimnáziumi tanulmányukat polgári intézményben folytatják. Alig néhány napja érkeztek, jószerével most ismerkednek egymással. Egyértelmű, hogy a repülés szeretete vonzotta őket, vitte távol már tizennégy éves korukban a szülői háztól. A kollégium alapítólevele tanulás az érvényesülés alapja elméleti kiképzés megkezA szobarend .ajánlatos” Fotó: Mészáros János dése előtt vitorlázógéppel felviszik őket néhányszor. A karcagi Horváth András is nehezen várja azt a napot: — Az őrnagy elvtárs megígérte, hogy a szobák közti futballmérkőzések legjobbjai repülnek először. Szőke Tamás rajparancsnok és mint mondja: — Egyelőre osztályelső, de rá kell kapcsolni, hiszen a leggyengébb társunk átlag- osztályzata is felül van a négyesen. A gimnáziumi tárgyak mellett a kollégiumban a repüléssel is megismerkednek. Az első év végén egyeOrszágjárás négy korákén A kukoricásban egy éjszaka is sok volt A húszéves szolnoki Farkas Andrea és huszonegy éves barátja: Nagy Zoltán autóvillamossági szerelő azzal dicsekedhet, hogy az idén huszonegynéhány napig négy kerékkel több volt nekik a megszokottnál. Mielőtt bárki a leírtakból azt a következtetést vonná le, hogy ebből eggyel több is már komoly pszichiátriai eset, megnyugtatásul csak annyit, hogy ez a keréktöbblet véletlenül sem az elmebeli állapot, hanem azt a két Csepel kerékpárt jelenti, amely nyergében bő három hét alatt körbekarikázták a fél országot. Hogy mi módon arról tanúskodjanak feljegyzéseik. Július 17. Tószeg, Tiszakécske, Tős- erdő után Tiszaalpár határában minden lakott helytől távol óriás vihar ért utol bennünket. Dörgött, villámlott és félve az istennyila szeszélyétől egy kukoricásban vertük fel a sátrat. A kerékpárokat ösz- szelakatoltuk és a karókhoz kötöttük, de rablók helyett csak néhány sün- disznó kíváncsiskodott körülöttünk. Egy órát ha aludhattunk ég másnap Kiskunfélegyháza, Soltvad- kert érintésével a gyönyörű Szelidi tó parkolójában táboroztunk le pár napra. Július 20. Pakson át Tamási volt a cél. Az út akár a hullámvasút: fel, majd lefelé vezetett. Alaposan kifáradtunk, de a településen szerencsére találtunk egy ismerőst, így az éjszakát nála tölthettük. Ezen az estén a kalóriák pótlására temérdek sajtot, tejfölt eltüntettünk. Július 21. Megérkeztünk Baiaton- földvárra és mivel a kemping csordultig megtelt, a vízparton vertünk tanyát. Másnap este odalopózott két szürke kánya és a közterület felügyelet nevében száz forintra bírságoltak bennünket, majd sajnálkozásukat fejezték ki, mivel szabad hely, fűszálnyi sem adódott. De azért, egy hetet töltöttünk a magyar tengernél és Révfülöpön felfedeztünk egy csodálatos rom templomot. Július 27. Irány Kaposvár. Az éjszakát Kapuvár előtt kempingben töltöttük: a kerékpárokat egymáshoz lakatol- tuk, és ha otthagytuk a sátrat, a bejáratot elhúzva benn nyitva hagytuk a rádiót: az arra tévedő kóbor lelkek hadd higgyék, valaki benn hallgatja a műsort. 1987. SZEPTEMBER 5. Az elsi csengetésen tél Pályakezdő pedagógusok között Lemezfigyelö Érintsd meg a lelkem I A hazai popberkekben az idei nyár legnagyobb rockszenzációja vitathatatlanul a Tolcsvay-testvérek Magyar Mise című oratóriuma volt. Merész vállalkozásnak tűnik kiadni egy ilyen nagyobb lélegzetű művet néhány évvel az István, a király fergeteges sikere után — ráadásul ugyanannak a „cégnek”, a Fonográf társulatnak a „bejegyzésével”. (Köztudomású, hogy a Szörényi— Bródy szerzőpáros korszak- alkotó darabját követően könnyűzenei életünket még gazdagította néhány „istenkísértése” mű, mint például a János, a vitéz is, melyek bemutatása után a Ludas Matyi egymondatos szlogenjében kénytelen volt eké,pp összegezni e zeneművek értékét: „Néző, a hülye”.) Manapság az alkotók zenei műhelyében — külföldi példák után haladva — egyre több rockopera születik, és kisebb-nagyobb sikerrel fut is. A jelek szerint a közönség igényli a több tételes műveket, fokozott várakozással néz a bemutató elé. . A Tolcsvay- testvérek munkája terjedelménél fogva látszólag a nagy rockoperák korába tartozik, jóllehet műfaját tekintve egészen más. A cse- lékményességet mellőzve korunk emberéhez szól a mű. Leegyszerűsítve: mint afféle zenés lelki segély- szolgálat” a hit elhanyagol- hatatlansága a felbolydult emberi kapcsolatok tisztasága, a méltóság mellett tör lándzsát. „Vezéreljen téged az igaz szeretet... Légy hű hitedhez rendületlenül. .— a dalbetétek örökérvényű erkölcsi útra- valói a ma ifjúságát tarisz- nyázzák fel, s egyben segélykiáltások is a külső-belső zaklatottság enyhítéséért, az egymáshautáitság igényéért: „Segíts, hogy bennem rend legyen!... Érintsd meg a lelkem!” Lehetne még folytatni e sokatmondó, elmélyült gondolatok idézését, szűkszavú magyarázatát, de fölösleges: a Magyar Mise mindenkiben más és más érzelmi húrokat penget meg, ebben rejlik nagy- szerűsége. Mégis a Magyar Mise körüli sajtókampányt és a lemezeladást elemezve az a következtetés vonható le, hogy a mű bemutatása nem járt zajos sikerrel; dalait nem dúdolják az utcákon, nem játsszák a rádióban. Hiba lenne azonban ezekből a jelekből ítélni, ugyanis a Magyar Mise sokkal fajsúlyosabb, időtállóbb alkotás, mintsem hogy a slágerlisták „vendégeként” tiszteljük. Nehéz, olykor reménytelen tetten érni a pillanatot, megfogni, megállítani — ha csak másodpercekre, is — az időt. Pályakezdő pedagógusokkal beszélgettem, első órájuk után Szolnokon, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban. Baráth Márta jászberényi lány. a Lehelben érettségizett, a szegedi József Attila Tudományegyetemen végzett történelem—magyar szakon: — Egy pillanatig nem volt kétséges a pályaválasztásom, amióta az eszemet tudom tanár akartam lenni. Szüleim mindketten pedagógusok, a tágabb, a nagyobb családban, a rokonságban is mindenki tanár, tanító. Egészen kicsi koromban édesapám igazgatta a tőte- vényi, összevont osztályokat foglalkoztató tanyai iskolát, édesanyám is ott tanított. Mit kezdhettek volna velem, bevitték az óráikra. Ha ezt az időt is beszámítom nemcsak tizenkilenc évet töltöttem az iskolapadban, hanem többet. Baráth Márta Kővári Dóra matematika— fizika szakos: — Az én indíttatásom kevésbé romantikus. Ojszászi vagyok, az általánosban Szabó Mihály tanár bácsi oktatott számtanra, mértan- ra. az ottani gimnáziumban pedig Szigeti Zsuzsa matematikára. Az ő egyéniségüknek köszönhetem a pályámat. Márta: — Hadd említsem meg én is legkedvesebb tanáromat, dr. Nagy Mihály- nét. A Lehelben ő tanította a történelmet. Ami még érdekes: a jászberényi gimnázium hangulata, rangja, tekintélye a megye középiskolái között, sőt, az országban. Hogy mást ne említsek; a fölvételi arányt tekintve a Lehel a harmadig az országban. Slzóval. csak azt akarom mondani, hogy aki onnan kerül ki, azt ez a rang kötelezi...-------------— Most jöttek ki tanár- életük első órájáról. Milyen volt? Márta: — A kollégák elláttak néhány jótanáccsal, merthogy negyedikesek közé mentem, a negyedik D- be. Mit mondjak? Nagyon kellemes volt. Az osztály fele éppen magyarból és törtéKövári Dór» nelemből szeretne fölvételizni. Nem sok az önbizalmuk, tavaszig erősitgethetem. A tárgyaim iránti óriási érdeklődésnek természetesen nagyon örülök, mert engem ezzel ösztönöznek diákjaim. Dóra: — A második A osztály nem örült túlzottan a technikai órának. Hamar bevallották, sokkal többre becsülik a társadalomtudományi, a humán tárgyakat, a zenét. — Nem lehetett könnyű kezdés... — Az óra végére azért nagyjából közös nevezőre jutottunk. Talán elismerték, hogy a korszerű műveltséghez hozzátartoznak a természettudományos ismeretek is. Persze, maradt még egy-két kételkedő tanuló. őket ezután kell a többiekkel együtt, közösen meggyőznünk. — Mi a legfontosabb az iskolán kívül? Dóra: — Az iskolán kívül? Dehiszen az iskola is bőven elég; fölkészülni a holnapi öt órára! Ez mosta legfontosabb! Hogy megfeleljek, hogy a diákok és a kollégák egyaránt jó pedagógusnak tartsanak. Márta: — Nagy kérdés számunkra, hogyan szervezhetnénk úgy az életet, hogy le ne maradjunk, hogy győzzünk lépést tartani az információ-áradattal. Az egyebemen könnyen ment, hiszen ez volt a legfőbb feladatunk. Nos, azt kell most, a munkával együtt megszerveznünk. hogy nyitottak maradjunk. — E — A négyszámjegyű utat és távolságot megtett két ifjú kerékpáros a szolnoki utcákon Fotó: H. L A csel bevált, tőlünk egy tűt se menekítettek, csak az elem merült ki. Szigetvárt, illetve Drá vakeresz túrt is felkerestük, itt határőrök irányítottak Harkány felé. Nagycsánv határában jószívű dinnyések degeszre etettek bennünket, és még a bódéjukat is átengedték éjszakára. Mohácsról az a véleményem, hogy látszólag máig sem heverte ki az 1526-os vészt. Augusztus 2. Estére a Dunától Szegedig tepertünk. Ez a táv megvan jó 140 kilométer, valahogyan mégsem fáradtunk el. Itt. négy napig ismerkedtünk a várossal, majd 6-án Hódmezővásárhelyt, Szentest, Türkevét elhagyva egy csáíomaparton éjszakáztunk. A szándék a szúnyogok körében végtelenül népszerűnek bizonyult Augusztus 9. Sűrű fekete, fellegek ker- getőztek mindenfelé mikorra az abádszal$ki tározóhoz jutottunk. A szerencséi érkezést a Tó vendéglőben vörös borral és kólával ünnepeltük. Másnap Tiszarof- fon kapta Zoli az első decktet: kicserélte a belsőt, é$ Fegyvernek mellett a kpmpon kora estére Nagykörűbe jutottunk a szülei- hpz. Az édesanyja már aggódott, meg nekem is az apukám, bár mindenhonnan: lapokkal tudattuk: jól vagyunk. Az összegzéshez egy kis adalék: Ez bizonyult eddig a legérdekesebb közös utunknak, és olajválság ide, árak oda egy deciliternyi gépolajjal, bejártuk a fél országot Jövő nyárra Ausztriába tervezünk hasonló kiruccanást, bár azt is tudjuk, hogy az ottani buckák meredekebbek, mint amilyenekkel Tamási környékén találkoztunk. De hát nem azért akad esetenként mindegyikünknek néhány kerékkel több, hogy efféle apróságokon fennakadjunk. D. Szabó Miklós Eszmecsere az igazgatóval (A nyári formaruhát csak a fotós kedvéért vették fel a növendékek)
