Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-25 / 226. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. SZEPTEMBER 25. Megkésett követcsere A nukleáris leszerelés gondolata közel került a megvalósuláshoz Varsó és Washington négy és fél év múltán újból nagy­ikövetet cserél. Erre azóta nem volt példa, hogy Fran­cis J. Meechar legutóbbi amerikai nagykövet 1983 februárjában elhagyta Len­gyelországot, és a lengyel diplomáciai képviselet ve­zetője, Romuald Spasowski a szükségállapot bevezetése után az Egyesült Államokba disszidált. Washington a lengyelországi szükségálla­pot bevezetésére, és a Szoli­daritás nevű szakszervezet betiltására hivatkozva olyan intézkedéseket foganatosí­tott, melyek már-már a kri­tikus pontra sodorták a két ország kapcsolatát. Az Egye­sült Államok gazdasági em­bargót léptetett életbe az amúgy is rossz ellátási hely­zetben lévő ország ellen, s több formában is beavatko­zott a Lengyel Népköztár­saság belügyeibe. Az amerikai kormányzat retorzióit a lengyel demok­rácia védelmével indokolta. Nem kell azonban mélyre ásni, hogy felszínre kerülje­nek a valódi indítékok. Ma­ga Reagan elnök nyilatkoz­ta 1981-ben: a lengyelorszá­gi helyzet „az első hasadás a vasfüggönyön. Az, aminek Lengyelországban vagyunk tanúi, a világkommunizmus végének kezdete”. Lengyelország vezetése azonban még 1981 decembe­rében kinyilatkozta: célja a szocializmus vívmányainak védelme, a belpolitikai konf­liktus végső kiéleződésének elkerülése. A rendkívüli ál­lapotot 1983-ban feloldották, a politikai foglyok számára két ízben is amnesztiát hir­dettek, s az országban meg­indult a közmegegyezésre irányuló párbeszéd. Reagan kormányzatának sohasem sikerült teljes gaz­dasági-politikai blokádot vonni Lengyelország köré. Most, hogy Wojciech Jaru­zelski államfő több nyugati államban is a legfelső veze­téssel tárgyalhatott, még ér­telmetlenebbé vált az ame­rikai magatartás. 1987-ben folyamatossá vált a párbe­széd a két ország között, mind politikai, mind gazda­sági téren. Ennek egyik leg­fontosabb eredményeként Lengyelország amerikai ex­portja újból a legnagyobb kedvezményes elbánásban részesült. Zbigniew Bree- zinski így jellemezte a wa­shingtoni diplomácia meg­változott álláspontját: „A z európai béke szempontjából Lengyelországnak kulcsfon­tosságú szerepe van; ezt a szerepet azonban csak egy gazdaságilag és politikailag stabil ország tudja betölte­ni”. A stabilitást pedig Len­gyelországban nem lehet már megkérdőjelezni. A megújult lengyel szocializ­mus számára ma már nem jelent megpróbáltatást a jövő héten Varsóba látogató George Bush alelnök kérése sem. Bush találkozni akar Lech Walesa volt Szolidari­tás-vezetővel, és beszédet akar mondani a lengyel te­levízióban. Polgár Demeter BECS Az osztrák fővárosban csütörtökön felújították a tárgyalásokat a közép-euró­pai haderők és fegyverzetek csökkentéséről, de változat­lanul nem látszik esély kö­zeledésre. Ez már a 43. for­duló az 1973 óta folyó tár­gyalásokon, amelyeken a VSZ és a NATO tagjai vesz­nek részt, köztük — a kü­lönleges státuszú államok sorában — hazánk. NEW YORK Közép-európai idő szerint este kilenc órakor kezdett tárgyalást New York-ban Eduard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter a Perzsa (Arab)-öbölben kialakult helyzetről. A találkozót Shultz kérte, hogy megsze­rezze a Szovjetunió egyetér­tését Washington terveihez. (Folytatás az 1. oldalról) misítésére vonatkozó kon­venció. — Várható, hogy mindez­zel párhuzamosan az elegen­dő biztonság koncepciója alapján eredményes fejlő­désnek indul a hagyományos fegyverzetek csökkentésének folyamata* A szovjet külügyminiszter a továbbiakban emlékezte­tett arra, hogy „A biztonsá­gos világ realitása és ga­ranciái” címmel az ülésszak előtt jelent meg Mihail Gor­bacsov cikke. — A biztonságos világ megteremtése lehetséges. Le­hetséges, mert egy másféle világ túlságosan veszélyes lenne. A biztonságos világ lehetősége azonos e világ szükségességével. Ez a reali­tás, a garanciákat pedig az egyetemes biztonsági rend­szerben látjuk. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének magától értetődő dolga, hogy ösztönözze és irányítsa egy ilyen rendszer kollektív lét­rehozását. — Nem lehet ki­zárólag a Szovjetunió ügyé­nek tekinteni azt a törekvé- sétj hogy véget vessen a hi­degháború olyan következ­ményeinek, mint a világ egymással ellenséges szövet­ségi rendszerekre osztottsá­ga. Új politikai hangot — Az Egyesült Nemzetek Szervezete pontosan az a hely. ahol az új politikai gondolkodásmódnak hangot kell kapnia — hangsúlyozta a továbbiakban a szovjet külügyminiszter. — A konfrontáció és az el­lenségeskedés miatt bármi­lyen tnegosztott is legyen a világ, saját maga megvédé­sének és az emberi faj fenn­tartásának szükségessége egyformán vonatkozik min­denkire. — Ebből az objektív adottságból származik az új politikai gondolkodásmód vezérelve: napjainkra meg­változott a nemzeti és az egyetemes viszonya. Megvál­tozott abban az értelemben, hogy az igazi nemzeti érde­kek nem állhatnak szemben az egész emberiség érdekei­vel. — Ha önök nemzeti gőg­ből, vagy arra hivatkozva, hogy ellent mondi a nemzet- biztonsági érdekeknek, el­utasítanak mindent, ami az Öntöknek nem tetsző rend­szerek vagy kormányok poli­tikai gondolkodásából ered. akkor ez előbb-utóbb veszé­lyeztetni fogja az Önök sa­ját népének nemzeti érdeke­it. Aa új politikai gondolko­dásmód éppen ennek a ma­gatartásnak kell hogy véget vessen. 1 Eduard Savardnadze a továbbiakban leszögezte, hogy a szocialista országok­kal szembeni ellenségesség politikája mind elméleti, mind gyakorlati szempontból kudarcot vallott. — Már az ENSZ létreho­zásának tényében megvol­JOHANNESBURG Katonai hatalomátvételről érkeztek csütörtökön — egyelőre ellentmondásos — hírek a dél-afrikai Trans- keiből. A területnek a pre­toriai kormány 1976-ban „függetlenséget” adott, de ezt külföldön sehol sem is­merték el valódi önállóság­nak. A Durban és East Lon­don dél-afrikai kikötőváros között, az Indiai-óceán part­ján fekvő, több mint há­rommillió lakosú Transkei bantusztán a feketék elkülö­nítésének jegyében jött lát­tak az új politikai gondol­kodásmód csírái. E gondol­kodásmód elvei megfogalma­zódtak már az ENSZ alap­okmányában, abban a do­kumentumban, amely két­ségtelenül minden idők és népek legnagyszerűbb poli­tikai normagyűjteménye. — Az a tény, hogy az ENSZ immár ötödik évtize­de működik, az általános emberi értékeknek a szűk nacionalista és nagyhatal­mi gondolkodásmód feletti győzelmét jelenti. Az átfogó biztonsági rend­szerre vonatkozó szovjet el­képzeléseket részletesen ki­fejtve Sevardnadze leszö­gezte: a rendszer körvona­lai ma már mind a négy te­— Az átfogó biztonsági rendszer lehetőséget nyújt a helyi konfliktusok megoldá­sára is. Minden bizonnyal ez az egyik legnehezebb fel­adat. Ezzel kapcsolatban hadd térjek ki a napokban itt elhangzott gondolatokra. Az Egyesült Államok elnö­kének felszólalásáról van szó. Nem tesz boldoggá, hogy vitába kell szállnom vele. A szónok azonban az emberi szívről beszélt, mint­egy. kisajátítva magának, s megvonva másoktól a tiszta szív adományát. Ezért sze­retném kijelenteni: — Nem vall tiszta szívre a „szabad világ” különleges érdekövezetének nyilváníta­ni azokat az országokat és kontinenseket, ahonnan a más népek birtokában lévő forrásokat átszivattyúzza sa­ját gazdaságába; — Nem vall tiszta szívre zsoldosokat toborozni és felfegyverezni, . szabadság- harcosoknak nevezni őket és több millió dollárt fizetni nekik azért, hogy gyilkossá­gokat kövessenek el; — Nem vall tiszta szívre lázadók kezébe adni a fegy­vert. hogy azzal utasszállító gépeket lőjenek le. — Aki még nem szenve­dett, az senkinek a szenvedé­sét sem tudja átérezni. Mi a saját területünkön éltük át a háborút, s nem az ékesszó­lás kedvéért biztosítjuk tá­mogatásunkról az Egyesült Nemzetek Szervezetének erőfeszítéseit. "A Perzsa-öbölbeli hely­zetről az álláspontunk a kö­vetkező; a helyzet kritikus­sá vált és kicsúszhat az el­lenőrzés alól. Minél széle­Eduard Sevardnadze. az SZKP KB tagja, szovjet kül­ügyminiszter szerdán New Yorkban több külföldi poli­tikussal találkozott. A közel-keleti válság át­fogó rendezésének lehetősé­geiről és a palesztin kér- késről volt szó azon a meg­beszélésén, amelyet Faruk Kaddumival, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet po­litikai osztályának vezető­jével folytatott. rületen — a katonapolitikai, a gazdasági, az ökológiai és humanitárius téren — pon­tosan kirajzolódnak. — Katonapolitikai téren a rendszer az államoknak ab­ból a kötelezettségvállalásá­ból tevődik össze, hogy nem vetnek be elsőként atom­fegyvert. nem alkalmaznak erőszakot és nem fenyeget­nek erőszakkal; a katonai doktrínáknak kizárólag vé­delmi jelleget adnak; nyilvá­nosságra hozzák a védelmi kültségvetés adatait, a kato­nai manőverek és hadgya­korlatok terveit; mindenki elfogadja a nem támadó jel­legű védelem elvét, egyetért a megbízható ellenőrzés megteremtésével. sebb körű a katonai jelen­lét, annál nagyobb a való­színűsége egy újabb konf­liktusnak és annak, hogy eb­be a térségbe nem tartozó államok is belekeverednek. Ez aggodalommal tölt el bennünket és arra késztet, hogy józanul, alapos mérle­gelés alapján cselekedjünk, ismét határozottan felvessük a tömeges katonai jelenlét veszélye elhárításának kér­dését. — Meggyőződésünk, hogy az államok és népek számá­ra a bizalom önmaguknál kezdődik, a bizalom jelentős részben a szavak és a tettek egységén alapul, azon, hogy teljes összhang legyen a po­litikai nyilatkozatok és a va­lós tettek között. Kül- és belpolitikánkat ez az elv ha­tározza meg most és a jövő­ben is. Ugyanakkor fenn­tartjuk magunknak a jogot, hogy ugyanezt megkövetel­jük minden más kormány­tól. Az emberek politikai, szociális, gazdasági és kultu­rális jogait az általánosan elismert nemzetközi doku­mentumok alapján kell biz­tosítani. — A közgyűlési ülésszak a legjobb alkalom arra, hogy elgondolkozzunk mind­ezen. Ne terheljük konfron­tációval és ellenségeskedés­sel' A világ belefáradt ezek­be. Elég volt az olyan idé­zetekből, amelyek pokolbéli ördögöknek próbálnak fel­tüntetni másokat. Ez nem komoly dolog. Elég volt a népek méltóságát sértő vá­daskodásból. Át kell térni a komoly párbeszédre, munká­ihoz kell látni — hangsú­lyozta végezetül a szovjet külügyminiszter. Sevardnadze találkozott Bernardo Sepulveda mexikói és Uffe Ellemann dán kül­ügyminiszterrel is. George Shultz amerikai külügyminiszter szerdán — az ENSZ-közgyűlés kereté­ben tartott kétoldalú tár­gyalásai sorában Oskar Fi­scher NDK-beli külügymi­niszterrel, majd az NSZK külügyminiszterével találko­zott. re, és feketebőrű vezetői Dél-Afrika akaratának meg­felelően gyakorolják „hatal­mukat”. LUSAKA Mind Csád, mind pedig Lí­bia továbbra is fenntartja igényét a közös határuk mentén fekvő Aouzou-öve- zetre, de hajlandó tisztelet­ben tartani a szeptember 11-én meghirdetett tűzszü­netet addig, amíg egy sem­leges fél ki nem dolgozza a vita megoldásának módjait. Az Afrikai Egységszervezet (AESZ) ugyanakkor szakér­tők bevonásával igyekszik megoldást találni a két or­szág között évek óta húzódó viszályra — ezzel az ered­ménnyel zárult csütörtökön Lusakában az AESZ ad hoc bizottságának ülése. Nagy visszhangot váltott ki szerdán az ENSZ-közgyű- lésen résztvevő szovjet de­legáció vezetőjének, Eduard Sevardnadze külügyminisz­ternek a felszólalása, s kü­lönösen beszédének az a ré­sze, amelyben a feszültsé­gektől mentes világ megte­remtéséről szóló szovjet el­képzeléseket tárta a világ közvéleménye elé. Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár na­gyon fontosnak nevezte a be­szédet. s méltatta a világ problémáinak újfajta szov­jet megközelítését. Diego Cordovez. az ENSZ- főtitkár Afganisztánnal fog­lalkozó különmegbízottja kö­szönetét fejezte ki azért a támogatásért, amelyet a Szovjetunió nyújt az ENSZ békéltető tevékenységéhez, s nagyon pozitívnak nevezte Sevardnadze fellépését, amely — véleménye szerint — „új korszakot jelez a smzetközi kapcsolatokban'. Út kell térni a komoly párbeszédre Találkozék, visszhangok Vendégünk Kaunda Zambia elnöke Dr. Kenneth David Kaun­da 19i'4-ben született. Zam­biában folytatott iskolai ta­nulmányai befejeztével ta­nári diplomát szerzett, 1949- ig tanítóként dolgozott. Po­litikai pályafutása 1949 után kezdődött, amikor csatlako­zott az ország akkori egyet­len politikai pártjához, az Afrikai Nemzeti Kongresz- szushoz (ANC). Kezdetben területi szervezőként, 1953- tól pedig a párt főtitkára­ként tevékenykedett. 1958- ban megalakította a Zambiai Afrikai Nemzeti Kongresz- szust (ZANC). A pártot azonban egy évvel később betiltották, Kaunda politikai tevékenységét pedig szigorú korlátozó intézkedéseknek vetették alá. 1960 januárjá­ban az újonnan megalakult Egyesült Nemzeti Független­ségi Párt elnökévé válasz­tották a politikust. Zambiában 1962-ben tar­tották meg az első választá­sokat. A megalakult kor­mányban Kaunda a helyi kormányzati és szociális ügyek miniszteri posztját töltötte be. A két évvel ké­sőbb, 1964 januárjában le­zajlott választásokon Ken­neth Kaunda kormányalakí­tása után, 1964. október 24- én kikiáltották a Zambiai Köztársaságot. Dr. Kenneth David Kaun­da nemzetközi tekintélyt ví­vott ki politikai tevékenysé­gével. 1962-ben megválasz­tották a Pán-Afrikai Sza­badság Mozgalom elnökévé, s egy-egy időszakon *át ő töltötte be az el nem köte­lezett mozgalom és az Afri­kai Egységszervezet elnöki tisztségét. Kenneth Kaunda jelenleg a frontországok szö­vetségének és az Afrikai Egységszervezetnek is elnö­ke. Munkássága elismerése­ként a világ több neves egyeteme választotta dísz­doktorrá a zambiai vezetőt, aki emellett számos külföldi elismerés és kitüntetés bir­tokosa. Dr. Kenneth David Kaun­da nős, hat gyermeke van. II magyar külügyminiszter konzultációi New Yorkban Dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter, aki New Yorkban az ENSZ közgyű­lés 42. ülésszakán tartózko­dik, megbeszéléseket folyta­tott a kétoldalú kapcsolatok­ról, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről Jean-Bernard Raimond fran­cia, Kalevi Sorsa finn, Leo Tindemans belga, Abdel- Aziz ed-Dali JNDK-beli, Vahit Halefoglu török és Mochtär Kusumaatmadja in­donéz külügyminiszterrel. A magyar külügyminisz­ter ugyancsak találkozott Willy de Clercq-kel. az Európai Gazdasági Közös­ség bizottságának külkap- csolatokért felelős tagjával. s megbeszélést folytatott ve­le a Magyar Népköztársaság és az Európai Gazdasági Közösség között folyó tár­gyalások helyzetéről. Dr. Várkonyi Péter a kö­zel-keleti konfliktus békés rendezésének lehetőségéről tárgyalt Simon Peresz izra­eli külügyminiszterrel. Vár­konyi Péter megerősítette az MNK változatlan állás­pontját a közel-keleti vál­ság békés, tárgyalások út­ján történő tartós megoldá­sáról. Kifejtette, hogy ezt a megoldást szolgálná egy, az ENSZ égisze alatt, minden érintett fél részvételével tar­tandó nemzetközi konferen­cia. Első ízben létesítettek élő televíziós hidat szovjet és ameri­kai parlamenti képviselők között. A képen: a szovjet részt­vevők egy csoportja, a baloldali monitoron pedig a capitó- riumban ülő amerikai honatyák láthatók (Telefotó — KS) NSZK—Franciaország Közös védelmi tanács Az NSZK és Franciaor­szág közös védelmi taná­csot kíván létrehozni, hogy ily módon politikai súlyt is adjon a két ország erősödő katonai együttműködésének. Ezt Francois Mitterrand francia köztársasági elnök jelentette be csütörtökön a bajorországi Manch ingban a „Szemtelen veréb” jelzésű közös francia—nyugatnémet hadgyakorlat megtekintése után. Az államfő, aki a reg­geli órákban érkezett az NSZK-ba. Helmut Kohl kan­cellárral együtt tartott saj­tóértekezletet. A sajtóértekezlet előtt a kancellár és az államfő megszemlélte az 55 ezer nyu­gatnémet és 20 ezer francia katonát mozgósító tíznapos manőver befejező szakaszát, és Kelheim térségében egy dunai pontonhídon kézfo­gással pecsételte meg a to­vábbi katonai együttműkö­dés bővítésének szándékát. A „Slzemtelen veréb” fe­dőnevű hadgyakorlat idején a nyugatnémet zöldek párt­jának szövetségi és tartomá­nyi képviselői, Franciaor­szágból érkezett környezet­védő barátaik, helybeli pa­rasztok és a Német Kommu­nista Párt (DKP) tagjai „Vagány galamb” néven tüntetést tartottak a manő­verek ellen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom