Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
Megkezdődött az őszi ülésszak a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) közi realitásokkal. Saját maga és családja gyarapodásáért, szocialista céljainkért akar dolgozni, cselekedni, alkotni, de igényli a világos útmutatást és a döntésekben való érdemi részvételt. őszinteséget, a célok egyértelmű megfogalmazását, gyorsabb döntéshozatalt, azok következetesebb végrehajtását és felel őssé g-váila- lást követel az állami vezetéstől. Elvárja, 'hogy a társadalmi életben tapasztalható nemkívánatos jelenségek ellen határozottabban lépjünk fel. Ez az igény a munkaprogram tervezetének vitája során is erőteljesen megnyilvánult és egybeesik a kormány szándékaival. Ugyanakkor azt is érzékeljük, hogy a politikai hangulat, a társadalmi közérzet érezhetően rosszabb, mint néhány évvel ezelőtt. Rosz- szabb annál is, mint ahogy azt az átlagos színvonalon élő állampolgár helyzete indokolná. Társadalmunkban a szélsőséges nézetek is felerősödtek. A rosszabbodó közérzet oka, hogy az elmúlt években az életszínvonal jelentős rétegeknél stagnált, sőt egy nem lebecsülendő nagyságú köriben csökkent. Sokan élnek nagyon nehéz körülmények között, miközben egy viszonylag kis réteg munkateljesítményével nem arányos mértékben jól, és nem ritkán hivalkodóan él. A másik ok az, hogy a társadalom jelentős csoportjai bizonytalannak látják a holnapot, a jövőt. Nincs elég hitük abban, hogy nem vagyunk a kialakult helyzet foglyai, hogy van kibontakozás. Csökkent a vezetés iránti bizalmuk. S előfordul, hogy a szocializmus életképességét vonják kétségbe. A közéleti emberek keveslik politikai intézményeink munkastílusának fejlődését, kifogásolják társadalomirányításunk merevségét. Lényegesen több értéket teremtve kell dolgoznunk Egyik feltűnő ellentmondásunk, hogy bár csaknem két évtizede élünk a reform szellemében, az élet számos területén még mindig erős a konzervatizmus. Jelen van a változtatás igénye, de ellenállás tapasztalható mindenfajta komolyabb változással szemben. Mindebből levonhatjuk azt a következ- tetést, hogy a gazdasági kibontakozás érdekében nemcsak a termelésben, hanem a politikai közéletben is változást kell elérnünk. Továbbá, hogy a gazdaság stabilizálását a korábbinál ellentmondásosabb, bonyolultabb politikai viszonyok között kell megvalósítanunk. .Erre figyelemmel kell lennünk a döntések meghozatalánál, de nem engedhetjük, hogy hangulati hatások élvényesülje- nek, döntenünk csak az ország objektív érdekei szerint szabad. Tisztelt Országgyűlés! Ma a közvéleményt legjobban az foglalkoztatja, hogy képesek leszünk-e a gazdálkodás folyamatait a kívánatos irányban megváltoztatni, hogy milyen módszerekkel kerekedhetünk felül gondjainkon? Amire készülünk, hogy megállítsuk az adósság növekedését és közben korszerűsítsük gazdaságunkat úgy, hogy ennek terhei csak elviselhető mértékben háruljanak a lakosságra, az sokak szerint szinte lehetetlen vállalkozás. A kormány meggyőződése, hogy több éves következetes, fegyelmezett, végiggondolt .gazdálkodással céljaink megvalósíthatók. Ehhez azonban módosítani kell felfogásunkat, át kell csoportosítani eszközeinket, újra kell gondolni törekvéseinket, hatékonyabban, lényegesen több értéket teremtve kell dolgoznunk. Rendre, fegyelemre, és ami ennek alapjául szolgál: a teljesítmény-elv maradéktalan érvényesítésére van szükség mindenütt. A szocializmusnak az az alapvető célja, hogy az emberek jobban, kulturáltabban, boldogabban éljenek, nem változik. De ehhez a szocialista fejlődés új, hatékonyabb útját kell megtalálnunk és meg kell teremtenünk ennek anyagi feltételeit is. A stabilizációs szakaszban a gazdasági növekedés ütemét azoknak az eredményeknek kell meghatározniuk, amelyeket a szerkezetátalakításiban, a hatékonyság és az egyensúly javításában elérünk. E szakaszban a megtermelt jövedelemnek ■tartósan meg kell haladnia a belföldi felihasználást. A megnövekedett adósságterhek az évi megtermelt jövedelem 3—4 százalékának megfelelő kiviteli többlet elérését teszik szükségessé. Joggal tehetik szóvá, hogy ez a korábbi korlátozó gazdaságpolitika folytatása, s hogyan lesz ebből kibontakozás? Azt válaszoljuk erre, hogy igen, ez korlátozás, de szelektíven fogjuk alkalmazni. Olyan gazdasági környezetet és feltételeket akarunk létrehozni, amelyben a kollektívák, a vállalatok és egyének valós teljesítményük arányában jutnak jövedelemhez. Ugyancsak előnyben részesítjük a legjobb műszaki eredmények alkalmazását, a kölcsönös érdekeket szolgáló nemzetközi együttműködést, a termelést segítő Infrastrukturális területek fejlesztését. A gazdaságos export dinamikus növelésére törekszünk, biztosítva hozzá a szükséges importot. Mindezt szem előtt tartva, a kormány azt a célt tűzi maga elé, hogy mérsékli, majd megállítja az adósság- növekedést, megőrzi az ország fizetőképességét; mindent megtesz, hogy a vállalatok, intézmények és az egyének növelhessék teljesítményeiket, a termelés szelektíven bővüljön, emelkedjen a magas műszaki színvonalú termékek aránya; hogy bontakozzanak ki az érdekeltségi és piaci mechanizmusok, hatékonyabb legyen a kormányzati irányítás, korszerűsödjön a népgazdasági tervezés és mérséklődjenek a legsúlyosabb társadalmi, szociális feszültségek. Kihasználatlan tartalékaink Tisztelt Országgyűlés! Joggal vethető fel a kérdés: mire alapozza a kormány a jövőbe vetett bizakodást, mire építi a programiban megfogalmazott céljai megvalósítását? Erre azt a választ adjuk, hogy nagyok a kihasználatlan tartalékaink. Az egyik az emberi tényezőkben és a termelés fejlesztésében, hatékonyságának növelésében rejlik. A másik tartalékunk a nemzetközi gazdasági munka- megosztásban rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Önök is mondhatják: ezt már régen hirdetjük, ebben semmi új nincs. Igaz! Az új abban van, hogy most korábbi elhatározásainkat végrehajtjuk, a meglévő tartalékokat — amilyen gyorsan csak lehet — felszabadítjuk. Akkor is, ha egyesek, kisebb társadalmi csoportok átmenetileg nehezebb körülmények közé kerülnek. S akkor is, ha ez helyi konfliktusokkal jár együtt. Tisztában vagyunk vele: minden intézkedésünk mellé nem tudjuk az egész társadalmat felsorakoztatni. De hisszük, hogy a felelősen gondolkodó, józan, a jövőért felelősséget érző többséget igen. Belső tartalékaink között kiemelt hely illeti meg a tudást, a munkaerkölcsöt és -kultúrát, az irányítás és vezetés színvonalát. Ebben az összefüggésben is jelentős szerepet tulajdonítunk a tudománynak, a munkaerő magas szintű képzésének, a tudás nagyobb társadalmi és anyagi megbecsülésének. Számunkra egyértelmű, hogy a szűkös beruházási feltételek közepette az oktatás az egyik leggazdaságosabb termelő célú befektetés. A hatékonyság növelése azonban e területen is elengedhetetlen. Az iskolákban szilárd alapokra kell helyezni az általános képzést, és az üzemek fokozottabb közreműködésével korszerű ismeretekkel kell bővíteni a szakképzést. Minden területen honorálni, ösztönözni kell a szakmai és általános ismeretek folyamatos gyarapítását. Céljaink tükrében is elfogadhatatlan az az igénytelenség, szürkeség, amellyel! nap mint nap találkozni lehet: akár a hanyag munka, a környezetszennyezés, a megbízhatatlanság, a követelődző magatartás formájában, akár az emberi együttélés szabályainak semmibevételében, az egymás iránti közömbösségben és durvaságban. Az emberi feltételek fejlesztését olyan társadalmi közfelfogás részeként is értelmezzük, amelyben régebbi és újabb erkölcsi értékeink társadalmi mozgósító erővé válhatnak. Ezek közé soroljuk a munkaerkölcs és a munkafegyelem dolgát. Itt szeretném megjegyezni: szemünkre vetik, hogy a másod- és harmadállásokkal tönkretesszük az embereket, rákényszerítjük őket az ön- kizsákmányolásra. Ez a szavakkal való játszadozás: a lehetőségeket összekeverik a kényszerrel. Mindenki tudja, hogy a főmunkaidőben általában kisebb a munka hatékonyságéi, mint a kiegészítő tevékenységekben. Ezért csak egy elvet követhetünk, azt, hogy mindenütt azonos módon fizetjük meg a teljesítményt. A munkaidő pedig a világ igen sok, tőlünk gazdagabb országában is hosz- szabb, mint hazánkban, s ez mégsem jelenti a társadalom önpusztítását. A Világgazdaság fő folyamataihoz való kapcsolódásunk stratégiai szellemben gondolkodó és cselekvő, vállalkozó, széles látókörű vezetőket igényel. A vezetők — legyen szó miniszterről vagy gyár-igazgatóról — megítélésének fő mércéje a rábízott hivatal vagy üzem működésének eredményessége. Az a vezető, aki nem tud eredményeket felmutatni, az emberek bizalmát megnyerve rendet, fegyelmet tartani, át kell adja a helyét olyannak, aki erre képesnek mutatkozik. Tartalékaink nagyon fontos forrása, s egyben gazdaságpolitikai oéljaink megvalósításának döntő feltétele a termelés fejlesztése, hatékonyságának javítása. Iparunk ma sokrétű feladat megoldására kell, hogy vállalkozzék. Népgazdasági érdek jövedelemtermelő képességének fokozása. Fontos feladata a fo glal kozta tás-po - litikai követelmények teljesítése is. Növekszik a felelőssége az emberi környezet megóvásában is. Az élelmiszergazdaság alapvető feladata a jó színvonalú belföldi ellátás megőrzése. A : külgazdasági egyensúly javítása érdekében továbbra is számítunk az ágazat exporttevékenységére. Az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt — ha nem is egyforma mértékben — a korábbinál nagyobb szelektivitásra van szükség. Elodázhatatlan feladatunk a veszteséges vállalatok nyereségessé tétele vagy felszámolása, a szerkezetváltási folyamat felgyorsítása. Tudom, hogy még politikai szempontból sem tanultuk meg kezelni ezt a nálunk tényleg újszerű problémát. Szelektív műszaki fejlesztés Mindez a munkaerő átcsoportosításra is vonatkozik. A legmerészebb szakmai számítások szerint sem várható a következő néhány évben olyan arányú mozgás, ami társadalmi méretekben elviselhetetlen lenne. Gondoljunk arra, hogy egyéni elhatározásból milyen sokan változtatnak ma is munkahelyet. Az is közismert, hogy még igen sok nálunk a fölösleges munkahely, illetve a létszám jelentős része nem elég hatékonyan dolgozik. Ugyanakkor sok területen égető a munkaerőhiány. A szolgáltatás ham, a kereskedelemben és más helyeken azért nem javul a színvonal, mert nincs elegendő ember az elvégzendő feladatokhoz. A kétkedőkkel szemben azt valljuk, hogy átcsoportosítással megvalósítható a teljes és hatékony foglalkoztatás. Tudjuk, hogy a legkisebb átcsoportosítás is emberi gondokkal jár. Ennek mérséklésére létrehoztuk a foglalkoztatási alapot. Ez lehetőséget ad olyan munkahelyteremtő beruházások támogatására, melyek a népgazdasági érdekeket és az adott települések népességmegtartó törekvéseit is szolgálják. Támogatást kapnak a szakmai átképzést vállaló személyek. A kormányzat a szak- szervezetekkel közösen dolgozik azon, hogy a népgazdaságig szükséges munkaerőátcsoportosítás ne veszélyeztesse a dolgozók szociális 'biztonságát. Változtatni kell a beruházási arányokon is. A váltás lényege, hogy a beruházásokon belül a feldolgozó Ipar javára csökkentenünk kell az alapanyagok és az energia termelésére fordított eszközöket. A viták során többször is megfogalmazódott, hogy szükség van-e ilyen 'körülmények között a külföldi nagyberuházásokra, nem ■takaríthatok-e meg máshol felhasználható források e téren. Körültekintő mérlegelés után arra a következtetésre jutottunk, hogy súlyos gazdasági hiba lenne megváltoztatni az ezzel kapcsolatos korábbi döntéseinket. Elzárt a megvalósítás gyorsabb útját kell választanunk. Ennek megfelelően hoztuk előre 15 hónappal — egyetértésben csehszlovák barátainkkal — a bős—nagymarosi létesítmény befejezését. Ugyancsak a takarékosabb kivitelezésre kell törekednünk a tengizi beruházás esetében. A műszaki fejlesztés is csak szelektíven valósulhat meg. Az eszközök túlnyomó többségét azokra a területekre kell koncentrálnunk, ahol a gyorsabb ütemű haladáshoz hazai adottságaink a legkedvezőbbek. Kulcskérdés a támogatások jelentős csökkentése a termelésben és a fogyasztásban egyaránt. 1986-ban a központi költségvetés 30 százalékát tette ki a gazdálkodó szervek támogatása, ami elfogadhatatlanul magas arány. Ugyancsak tarthatatlan az a helyzet, hogy az anyagi ágazatokban a termeléshez kapcsolódó támogatások a nyereség 58 százalékát tették ki. A támogatások teljes megszüntetését természetesen nem tűzhetjük célul, de átrendezését mindenképpen. Az olyan támogatásokat tartjuk kívánatosnak fenntartani, melyek versenyképes, korszerű termékeket előállító területekre irányulnak, ahol a megtérülési idő a leggyorsabb. A támogatások csökkentése kikerülhetetlen azért is, mert a költség- vetési hiányt fokozatosan meg kívánjuk szüntetni. 1938-ban már szeretnénk a jelenlegi 30—35 milliárd, forint hiányt 15—25 milliárdra leszorítani, 1990-re pedig egyensúly körüli állapotot kialakítani Gazdasági rendszerünk alappillére változatlanul az állami és a szövetkezeti tulajdon. Ezt azért tartom szükségesnek külön is hangsúlyozni, mert csakis erre a szilárd alapra épülhet az a törekvésünk, hogy a tulajdonformák gazdagodjanak, egymáshoz minél változatosabb módokon kapcsolódjanak. Nincs okunk arra, hogy egy rosszul értelmezett ideológiai stabilitás jegyében ne lépjünk olyan gyakorlati ügyekben, amelyek ellen csak az szól, hogy eddig még nem alkalmaztuk. Megújulásra képes és megújuló szocialista társadalmunknak a változó világ minden, a társadalmi haladást szolgáló jelenségét be 'kell tudnia építeni a maga rendjébe. Ezért törekszünk az állami tulajdon belső zártságának további oldására, többek között arra, hogy megteremtsük a vállalati kollektívák és a dolgozók vagyonérdekelt- ségét. Versenyegyenlőséget akarunk kialakítani az állami, szövetkezeti vagyon, illetve az egyéni kistulajdon alapján gazdálkodó szervezetek között. Támogatni' kívánjuk a magántulajdonnak a szocialista vállalkozásokhoz 'kapcsolódó formáit — növelve ezzel szocialista vonásaikat —, valamint az önálló egyéni és társas kistulajdon t. Országunk fejlődését távlatilag is az dönti el, hogy mennyiben sikerül összehangolni a stabilizációs programot az átfogó világ- gazdasági nyitás stratégiájával. Olyan külgazdasági politikát kívánunk folytatni, amely lehetővé teszi a külkereskedelmi, pénzügyi, műszaki-tudományos és gazdasági együttműködés sokirányú és sokoldalú fejlesztését minden, hazánkkal együttműködni kész nemzettel. nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezettel. Ennek jegyében ösztönözzük a tartós termelési kooperációkat és a külföldi működő tőke fokozott bevonását, tovább javítva az ehhez szükséges' feltételeket. Miként eddig, a jövőben is maradéktalanul eleget teszünk fizetési kötelezettségeinknek. Kölcsönösen előnyös külgazdasági együttműködés Gazdasági fejlődésünk egyik legfontosabb alapja a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés hosszú távú fenntartása. Ehhez forgalmunk jelenlegi szintjét meg kell őrizni, de ha lehet, bővíteni kell. Az együttműködés egyik színtere a KGST. Arra törekszünk, hogy az eddiginél jobban használjuk fel a szocialista gazdasági közösségben rejlő lehetőségeket. Ezért támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek az együttműködés egész rendszerének erőteljesebb ütemű korszerűsítésére, a szocialista közösségnek a világfejlő- déshez való minél szorosabb kapcsolódására irányulnak. Nagy figyelmet fordítunk a fejlett tőkés országokkal való kereskedelemre és ahol lehet, a műszaki-tudományos együttműködésre. Egyrészt a termelő alapunk modernizálása. a fejlett termelési módszerek átvétele, másrészt fizetési kötelezettségeink teljesítése igényli a gazdasági kapcsolataink fejlesztését. A konvertibilis elszámolású külkereskedelmi áruforgalomban már 1988-ban jelentős aktívumot kell elérni. Döntően fontos, hogy a szükséges aktívumokat ez export-bevételek növelésével érjük el. Figyelmeztető jel, hogy a dollárban elszámolt magyar kivitel értéke az évtized eleje óta lényegében változatlan. Ennek legfőbb oka, hogy kivitelünk termékszerkezete mindinkább elmarad a nemzetközi élvonal, sőt újabban a középmezőny mögött is. A magyar gazdaság műszaki korszerűsítése, szerkezeti átépítése, a veszteséges tevékenységek importtal való helyettesítése külön-külön és együttesen követelik az import rendszeres bővítését. Ez viszont szintén elválaszthatatlan az export teljesítmények növelésétől, a teljesítmény javulását kikényszerítő gazdaságpolitikai fordulattól. A stabilizációs időszak céljainak megalapozásához a konvertibilis elszámolású kivitel évi átlagban 4 —5 százalékos, az ipari kivitel 6—7 százalékos bővítése szükséges. Különleges erőfeszítéseket igényel az a körülmény. hogy jelenleg még nincs mód az import általános 'bővítésére, vagyis az igényeknek csupán szelektív kielégítése biztosítható. Feltétlenül javítanunk kell viszont az import szerkezetét. Az ipar által felhasznált tőkés importon belül például rendkívül alacsony, mindössze 10 százaléknyi arányt képvisel a gépimport, s ez taríhatatlan. ösztönözzük a szocialista import növelését. Szocialista partnereink részéről is megvan a politikai szándéli. de a konkrét megvalósítás útjai nincsenek még kimunkálva. Tisztelt Országgyűlés! A tartalékok mozgósításához, erőforrásaink jobb kihasználásához sürgetően szükséges a gazdaságirányítási rendszer megújítása. A kormánynak az a véleménye, hogy irányítási rendszerünk és eszközeink nem fejleszthetők csak a szabályozók módosításával, ahogyan ezt a korábbi években rendszeresen tettük. Munkaprogramunk — a Központi Bizottság júliusi határozatának megfelelően — átfogó feladatokat tartalmaz irányítási rendszerünk megújítására, továbbfejlesztésére. Számunkra tehát nem kérdés, hogy reformpártiak vagyunk-e vagy sem! Ezt azok vitatják, akik politikai kételyeket akarnak elhinteni. A kérdés inkább az; milyen reformot vagyunk képesek megvalósítani! Megfelel-e a mai követelményeknek? A változások három fő területre irányulnak: — Az egyik a szabályozó rendszer egyes fő elemeinek gyökeres átalakítása, új eszközök beléptetése; ezt szolgálja a monetáris eszköztár bővülése, a vagyonérdekelt- ség elemeinek kiépítése és az új társulási törvény kidolgozása; — A változások másik területe a piád mechanizmusok kiteljesítése, a megteremtett vállalati önállóság tartalmának erősítése, a központi elvárások informális csatornákon történő közlésének megszüntetése, a részletekbe menő szabályozás kötöttségeinek oldása, a vállalkozás és a vállalati felelősség következetes érvényre juttatása; — S végül szándékunk a kormányzati irányítás. a tervezés módszereinek olyan továbbfejlesztése, amely az új körülmények között is eredményesebben képes a folyamatokat az össztársadalmi érdek, a gazdasági célok szerint 'befolyásolni, ami nem kisebb feladat, mint a piaci viszonyok érvényre juttatása. Új eszközök a változáshoz Ezekhez a változásokhoz olyan új eszközöket is igénybe kell vennünk, mint a mostani ülésszakon előterjesztésre kerülő adóreform. Az adóreform előkészítésének nagy és ellentmondásos társadalmi visszhangja jelzi, hogy itt nem egyszerűen adótechnikáról van szó. hanem a .társadalmi újraelosztás és a közteherviselés új rendszeréről, vagyis fontos társadalompolitikai kérdésről. A közvélemény érdeklődése érthetően a személyi jövedelemadóra összpontosul, de itt is szeretném hangsúlyozni, hogy népgazdasági szempontból, így a lakosság szempontjából az általános forgalmi adó jelentősége nem kisebb, és a kettő szorosan összefügg. Az új adórendszert a gazdaságirányítás olyan eszközének tekintjük, amellyel a vállalati és sok tekintetben az állampolgári magatartás is befolyásolható. Ebben a rendszerben a vállalat érték- termelő tevékenységét várhatóan pontosabban tudjuk követni. Ha növelni akarjuk az emberek vállalkozó kedvét, kibontakoztatni alkotó erejüket, akkor el kell fogadnunk a teljesítményekkel arányos, kiugróan magas jövedelmeket is. De az adórendszer átalakításával is eló kell segíteni, hogy ezek jelentős része visszaáramoljon a műszaki-technikai fejlesztésibe. (Folytatás a 3. oldalon)
