Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-15 / 217. szám
1987. S7EPTFMBER 15 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Két képből egy harmadik Diaporáma fesztivál Pécsett rendezik meg október 23-tól 25-ig a IV. Nemzetközi Diaporáma Fesztivált. Hat ország — Belgium, Csehszlovákia, Franciaország, Hollandia, Jugoszlávia és az NSZK — közel 60 művésze küldte el jelentkezését. A diaporáma alkotások versenybemutatója után szakmai konzultációkat tartanak. A fesztiválhoz kapcsolódóan Harnóczy Örs és Borbély Tamás fotóművészek alkotásaiból kiállítás nyílik. A diaporáma csaknem két évtizede honosodott meg hazánkban — lényege, hogy két állókép egymásra vetítéséből egy harmadik, minőségileg magasabbrendű. új tartalmat hordozó kép jön létre. A mű hangulati hatásának fokozását szolgálja a látványhoz komponált vagy vágott zene, szöveg, zörej. A műfaj hagyományos műhelyei — Vácon a Dunakanyar Fotóklub, a pécsi Ifjúsági Ház Diaporáma Stúdiója, Miskolcon a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ — mellett jelentős a makói Művelődési Központ Fotókörében végzett alkotó munka, valamint a szolnoki és a szegedi klubok tevékenysége is. A szakmai továbbképzést szolgálja a Makón létrehozott Dia- és Diaporáma alkotótelep. ahová kétévenként várják az alkotókat. llndri Kertész emlékműsor A francia televízió vasárnap este André Kertész emlékműsort sugárzott. Az egyórás műsor nem sokkal halála előtt kísérte végig még egyszer a világhírű, magyar származású fotóművészt élete három városán, Budapesten, Párizsban és New Yorkban. Az akkor már 90 esztendős mester felidézte benne életét, elmondta, hogyan jegyezte el magát már ser- dülőkorábain a fotóművészettel. A film végigjárta az agg művésszel fiatalkora kedves tájait — Budapestet, a Dunakanyart. Esztergomot. Rég felvett helyek, házak újrafelfedezését, az emberekkel való közvetlen találkozást. André Kertész Párizsra hagyományozta életművének javát, negatívjainak gyűjteményét, amiből őszre készíti elő a retrospektív kiállítást a modern művészetek múzeuma. „Ártatlan hősök” a Körös-parton Filmet forgattak Kunszentmárton mellett A film Kunszentmárton- ban forgatott jeleneteiben bőségesen jutott szerep a helybelieknek is. Akadt olyan nap, amikor kétszázötven statiszta és kaszkadőr dolgozott együtt! A Körös-partján több jelenetet is rögzítettek; harc a németekkel, a híd fölrobbantása és a zsidók kiszabadítása a vagonokból. Gyorsan cáfoljuk a máris lábrakapott pletykát. Természetesen nem a Tisza- tenyő—Kunszentmárton— Szentes—Hódmezővásárhely vasútvonal Körös-hídját robbantották fel, hanem csak a híd korlátjára szerelt díszleteket. A híd ép! Ezt nemcsak a MÁV illetékesei igazolták a helyszínen, hanem az azóta zavartalan vonatközlekedés is bizonyítja. A kunszentmártoni forgatás egyébként befejeződött, a hét végén Csongrád mellett vettek föl egy jelenetsort, mostanában pedig a fővárosban és Pilisborosjenőn dolgozik a stáb. Kérdés persze, hogy kerültek egyáltalán Magyarországra? Nos, egyszerű a magyarázat: Szenes Hanna szülőhazája önkéntelenül kínálkozott színhelyül. Ha a rendezőt, és a főszereplőket említettük, föltétlenül említsük még meg a két operatőrt, Ragályi Elemért és Szabó Gábort, az Oscar-díjas amerikai jelmez- tervezőt John Mollot, a lengyelek sztárját Dorota Sta- linskát, a gyártásvezető Elek Andrást és a felvételvezető Tóth Sándornét. A készülő film munkacíme angolból fordítva: „Ártatlan hősök”. Felvételeink a kunszentmártoni forgatás utolsó napján készültek. (Fotó: Hargitai) Szenes Hanna 1921-ben született Budapesten, tehát a második világháború éveiben huszonéves, föltűnően szép lány lehetett. Persze, elsősorban nem szépsége okán nyert fölvételt a hitleri Németország ellen harcoló brit hadseregbe ! Lelkiismerete parancsolta a fasizmus elleni harcba. A nemzetközi legénységet a jugoszláv—magyar határ közelében pottyantja le az angol légierő. A csapat két részre szakad; az egyik csoport Tito partizánjaihoz csatlakozik, a másik — Szenes Hanná- éké — pedig Siklós környékén nyugtalanítja a németeket. Jelentéseket küldenek az angol főparancsnokságnak az itteni csapat- mozgásokról, rajtaütéseikkel, szabotázs-akciókkal okoznak bajt a németeknek, zsidókat szabadítanak ki a haláltáborok felé rohanó szerelvényekből. Hannát elfogják, Budapestre viszik, vallatják, kínozzák, de az angol kapcsolat rejtjeleit nem tudják kiszedni belőle. Dióhéjban ennyi az az igaz történet, amelyről könyvek íródnak, s amelynek filmre vitelét 23 éve forgatja tervei között Menahem Golan izraeli filmrendező, producer. A film egyik mozgalmas jelenete; kiszabadítják a marhavagonokból a zsidókat A főszereplők: Maruschka Detmers és Anthony Andrews ze alatt; magyarok, angolok, hollandok, amerikaiak, algériaiak, spanyolok, izraeliek, jugoszláviaiak, lengyelek, csehszlovákok, szovjetek és franciák. A forgatókönyvet közösen írták Yoram Glóbussal, aztán Golan elindult megkeresni a film főszereplőjét. Párizsban találta meg azt a holland származású fiatal színésznőt. Maruschka Det- mers-et — Godard felfedezettjét —, aki a filmben Hannát alakítja. Partnere a filmben az angol Anthony Andrews, a történetben az angol légierő tisztje. Nos, az elmúlt héten Kunszentmárton mellett, a Körös-parton vert tanyát a nemzetközi társulat, összesen tizenkét nemzet színészei, filmesei dolgoznak Golan — ő a rendező is — keA vonat feltartóztatása ... Mini Woodstock Diósgyőrben Egész nap rockfesztivál A kép, ami a diósgyőri stadion mellett sétálgató bámészkodókat fogadja, már elárul valamit abból, hogy itt bizony most nem NB I-es fordulót rendeznek. A bejáratok előtt a fűben zavaros (tekintetű fiatalok százai he- verésznek — néhányian hálózsákban, mások a puszta földön. Csak sejteni lehet, hogy a tömeges mámoros hangulat nem a pályáról kiszivárgó rookmuzsika hangfoszlányainak köszönhető . . . Színes, megkülönböztető ruhákba öltözött rendezők tüsténkednek, terelik a „nehezen kezelhető” zenerajongókat. Urai a helyzetnek; a rend péld ásnak tűnik, pedig a rockzene mint mágnes a tűt, úgy vonzza a rendezetlen családi hátterű, olykor túlzott „lazításra” is hajlamos fiatalokat. Benn a stadionban a színpad fölött óriásira felfújt, eső ellen védő műanyag „hurkák” alatt éppen a „Gitárpárbaj” zenészei nyüstölik hangszereiket. Az erősítés elsőrendű; a lelátókon is remekül hallani a feldübörgő hangszereket. A rövid szünetekben a technikusok sürögnek-forognak a hangfalak körül. A gondosan letakart pálya gyepén ugyanaz a kép folytatódik. mint ami kinn fogadott. A különbség 180 forint. Nem sok, ha belegondolunk. hiszen a mérleg másik serpenyőjében 15 élvonalbeli rockzenekar produkciója áll. A hangulat már kezdéskor woodstock-i. csak éppen miniben; szétszórt műanyag poharak, papírhulladékok között hálózsákok, szegecselt bőrruhás és farmeres fiatalok — no és természetesen mindent elsöprő rockzene. Deák „Bili” Gyulát konferálják be; a levegő sűrűsödik, s vele együtt a színpad előtt csápolók sora. Az utóbbi mind vastagabb lesz. A Skorpió káprázatos játékot nyújt, Frenreisz nagy kedvvel muzsikál; a magasba emelkedő karok láttán rádob néhány lapáttal. Régi nóták keverednek újakkal. A közönség most először a megfelelő szintre „spanoló- dott”. A Hobó Blues Band is állja a sarat — Biliéi kiegészülve melegen tartja a tenyereket. S aztán a világot jelentő deszkákra lép a legendás Beatrice. A babos kendős csápolók még jobban összepréselődnek. Egy szar- diniás dobozba minden bizonnyal több levegő szorul, mint ide. .. Nagy Ferdék sajátos show-műsorral rukkolnak ki; számaikat vaskos poénokkal kötik össze. Jót derül mindenki. Befejezésül fellép még a Bikini, az Edda, az egyetlen nívósabb fémzenét játszó együttes, a Pokolgép és a Z’zi Labor a Veresegyházi Asszony kórussal. Jegyzőkönyv : Rockfesztivál — Miskolc DVTK-stadi- on. Ideje: 1987. szeptember 12. 10 órától 24-ig. .Jók: a 15 fellépő együttes. J. J. A hangfalhegyek tövében még nyugalom honol Önállóság, nyitottság demokrácia Ment-e az oktatási törvénytől előbbre az iskola? Ivan Illich szerint az iskoláztatás nem segíti elő sem a tudást, sem az igazságot. Csak arra való, hogy engedelmes szolgákat neveljen. Uniformizálja az egyéniséget, mert minden fokon előregyártott ismereteket nyújt. Olyan illúziót kelt, hogy a tudás kizárólag tanítás eredménye lehet. Ezáltal beleneveli az emberbe azt az igényt, hogy tanítsák, ugyanEz a „faltalan” és parttalan szabadság a ló másik oldala, míg a bürokratikus, vaskos bástyákkal körülvett iskola az innenső oldal. Ennek tarthatatlanságát mi is felismertük. Az oktatási törvény többek között ezért ad nagyobb önállóságot, választási lehetőséget, azaz szabadságot, ami persze a felelősséget is magában foglalja. Ment-e az új törvénytől előbbre az oktatás ügye? Tapasztalataim alapján ezt a választ adom: csak kismértékű elmozdulásokkal találkoztam. Mindjárt hozzáteszem: én ezt természetesnek tartom, mert türelmes vagyok, s realista is. A demokráciát, az önkormányzatot nem lehet „bevezetni”, „elrendelni”, a törvény életbelépésével „hatályba helyezni”. Minden törvény tendenciaszerűen érvényesül. Az egyik megyei tanácsi művelődési osztályon hosz- szú ideig csak halkan merték kimondani, hogy ajánlást készítettek a szervezetiműködési szabályzatok elkészítéséhez. Eluralkodott ugyanis az az alaptalan optimizmus, miszerint a jogászi és közgazdászi erényeket is kívánó feladatot segítség nélkül meg tudják oldani az iskolák. Voltak, akik ezzel érveltek; nem kellenek a minták, a mankók, mert azok sértik az önállóságot. Az országos tapasztalatok végül azt igazolták: igenis szükség van útmutatókra, kalauzokra, hiszen alapvetően új feladat a helyi „alkotmány”, a saját „kódex” megszerkesztése. Mert ezt olymódon kell megalkotni, hogy a cselekvő kedvet ne korlátozza, ne fékezze, hanem minél tá- gabb mozgásteret teremtsen. Ezt az igényt felismerve, a Művelődési Minisztérium útjára indította a továbbképzési füzeteket, amelynek első száma a működési szabályzat elkészítéséhez ad útmutatást. Ez a segítő, előkészítő magatartása végül országos jó példa lett. Nagy gondot fordítottak a jogszabályi előírások egységes értelmezésére, s ezt írásos orientáló anyaArra a jövő idejű kérdésre: megy-e az új törvény által előbbre az iskola, egyértelműen igent mondok. De csakis fokozatos előrehaladásra számítsunk, s ne rohamos fejlődésre. Lassítja az iskolák innovációját az iskoláskorú népesség nagy tömege, és a minőségi követelmények feszültségei, az oktatásra fordítható anyagiak, és az új igények közötti ellentmondás, s nem utolsósorban az iskolák öröklött, csak fokozatosan felszámolható nehézkessége, lassú alkalmazkodása. A változás azonban elodázhatatlan. Meggyőződésem, hogy a kényelmességnek nem lesz élettere, mert ma mindenütt igaz, de az oktatásban különösen, hogy a késlekedés veszéllyel jár. Talán nem túlzók, ha azt akkor kiölik belőle az önálló fejlődés igényét. A polgári társadalom lerombolásához vezető első lépésnek tartja az iskolák felszámolását. Utópisztikus álmodozásaiban, a „falak nélküli iskolákban” mindenki kedve, egyéai érdeklődése által vezérelve tanulna, az értékelést is az egyénre bízza. Maximális teret ad az önkéntességnek, a szabadságnak. A benne megfogalmazott kívánalmaknak lehetőségeknek fokozatosan lehet megfelelni, méghozzá a mindennapok gyakorlatában. A szakmai önállóság, az önfejlesztő képesség, a nyitottság, a demokrácia alapvetően új Viszonyrendszereket feltételez, ezt tanulni, gyakorolni kell, hogy majdan olajozottan működjék. A pedagógusok jó része, beleértve vezetőiket is, nem készültek fel eléggé arra, hogy az új kihívásokat bátran értelmezzék, élni tudjanak és merjenek a kínálkozó lehetőségekkel. Meggyőződésem, hogy ez nem elsősorban az oktató-nevelők mulasztása, hanem az eddigi gyakorlaté, amely adminisztratív béklyókkal bénította az iskolákat, aprólékos gyámkodásokkal szerelte le a cselekvő kedvet, az önálló gondolkodást. gok is szolgálták. Nemcsak a működési szabályzatra készítettek ajánlást, a pályázatok lebonyolítására is. Ezekben a segédanyagokban értelmezték a jogszabály egy-egy előírását, javaslatot tettek a pályázati kiírást megelőző és követő teendők körültekintő ellátásának módjára, felhívták a figyelmet a pályázók kellő informálásának fontosságára, a különböző teendők helyi sajátosságoknak legjobban megfelelő ütemezésére. „Forgatókönyvünk” mindenütt jótékonynak bizonyult, hiszen bonyolult lépések sorában zajlott és folyik a vezetők véleményezése, megbízása, kinevezése. A tapasztalat országszerte ez: a pályázatokra vállalkozók száma kevesebb, mint remélték. Az állások többségére egy pályázó jelentkezett, főleg a jelenlegi igazgató. Téved, aki azt hiszi; népszerű, vonzó feladat ma vezetőnek lenni. Különösen oktatási intézményekben nem az, ahol rengeteg az új feladat, viszont a személyi és tárgyi feltételek még sok helyen rosszak. Ezek mellett a múlt jóidéig még eltakarífchatat- lan maradványai is hatnak, fékeznek. mondom: eddig a gazdaság fejlődésétől függött a képzés fejlesztése, mostantól viszont a képzés minősége határozza meg gazdaságunk, társadalmunk fejlődését. Szeretném hinni, hogy Takács Géza Örkényi tanárnak nem lesz igaza, aki egy „értetek aggódom, nem ellenetek haragszom” esszében így fogalmazott: „Nálunk az új pedagógus generációk nem az újítás lázában égnek, hanem elkeseredett és reménytelen harcot folytatnak foszló önbecsülésük maradékaiért... Csak akkor remélhetnek sikert, ha elvakultak és legyűrhetetlenek”. Az elvakul tságra már nincs szükség, de a legyűrhe- tetlenség a jövőben is fontos erény. És nemcsak ezen a pályán! Z. E. A mindennapok gyakorlatában A segítés nem korlátozás! A késlekedés veszéllyel jár
