Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
1987. AUGUSZTUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 összefogás utón ráfizetés ? Útépítés Jászberényben LÓIolwolrUal A Fenyő utcai bizonyíték i^wlidy wBlklVwl __________mégis megéri_____ A z eső mégosak a kavargó port se verd el a földuta- kon, máshol pedig, mintha tél lenne, csont keménnyé szikkadt, és úgy őrzi az átázott földbe mé- lyedő keréknyomokat. A tanácsnak ugyan gondja van a föld- utakra, évenként kétszer is gréder járja végig a várost, de most a kátyú nem enged a gépnek. Mégis jobb még így, mint ősszel és télen, amikor az autósok a garázs kulcsot akár el is hajíthatják, mert nem járja autó a tengernyi sarat. Otépftés hősei a Fenyő utcában Jászberényben a tanácsi kezelésben lévő utak 42 százalékát fedd valamilyen burkolat és mintegy 70 kilométer a földutak hossza. Nem csoda, ha köny- nyen ráragasztják a jelzőt: porfészek. Régi örökség ez, és nem könnyű tőle megszabadulni. (Egyébként A társadalmi munkás útépítéseknek kialakult rendje van. A városi tanács városgazdálkodási osztályán a napi teendők mellett 2—3 ügyintézőnek, a főmérnöknek és az osztályvezetőnek is munkát ad az ilyen útépítések szervezése, irányítása. — Az előzetes igények alapján megrendeljük és leszállítjuk a követ, zúzalékot — tájékoztat Hajas Gyula, aki nyugdíjasként csaknem másfél évtizede foglalkozik a város útügyeivel. — Ha kell közreműködünk a terveztetésben, majd a befizetések után műszaki irányításunk mellett megkezdődhet a munka. A tükörkiemelés, kőelteregetés, útpadka rendezés, árok kialakítás a lakók feladata. Mi tűzzük ki a hossz és magassági pontokat, az útalap behengerlését, pedig majd egy-két év múlva a végleges itatásos lezárást a tanács készítteti. a megye más városaiban se jobb a kép). Éppen ezért a tanács a lakók áldozatvállalására, pénzére, munkájára is számít. Így épült meg az elmúlt években több. mint tíz kilométer útalap, melyet a tanács később saját pénzéből fedett le. Az elmondottak alapján egyszerűen, mint a karika- csapás, mégis rengeteg bajjal, problémával épül meg egy-egy út. Ennek ellenére a múlt évben 3 és fél kilométer készült el lakossági összefogással, idén 3,2 a terv. A gondok forrása az, mondják a műszakiak, hogy gépek és szaktudás nélkül, kezdetleges szerszámokkal felszerelt önkéntes társulástól nem lehet megkövetelni a munka és technológiai fegyelmet, a legalapvetőbb műszaki előírások megtar*- tását. Tanácstag, vagy egy utcabizalmi fogja össze a munkát és a tanácsi ügyintéző hiába kér még 20 centi süllyesztést az úttükörnéi, nincs kin behajtani a mulasztást. Kevés a jó szándék, és sokszor még az is hiányzik. A kezdeti lendület a befizetéskor megtorpan, sőt amikor lapátot is kellene fogni, akkor már hiányzik az ember a gátról. haza Kalocsáról és lehangolt az a feneketlen sár ami fogadott. Alig tavaszodott kezdtem is a szervezést. Kiábrándultam legyintettek az utcabeliek, hogy már évek óta kínlódnak az előkészületekkel, de nem jutnak semmire. Nem adtam feL Végigjártam az utcát, voltam a tanácsnál, semmi akadálya nem volt az építésnek. Tervet készítettünk és azután a tanács 340 ezer forintot kért a homokért, kőért, hengerlésért, a többi a mi dolgunk, kiadásunk lett volna. Ügy gondoltam olcsóbban is megúszhatjuk és végül az 510 méter hosszú utat ostorkivágásig, vagyis kétszeri bitumenes zárással együtt 280 ezerből kihoztuk. A jó példa tanulsága A megbízható szervezést látva a lakók nagyobb arányban vettek részt az áldozatokból, így elegendő volt telkenként 6 ezret befizetni. Aki nem bírt az Ö6Z- szeggel, annak megelőlegezték a pénzt a többiek. Tanácstagi pályázat 90 ezer forinttal csökkentette a kiadásokat. Az irányítást szakemberre bízták, ez garantálta, no meg a lakók valóban lelkes összefogása, a minőségi munkát. A tanácson is példaként emlegetik a Fenyő utcát, csak azt sajnálják, hogy nem mindegyik útépítés ilyen. A Kinizsi és Béla utcákKell a pontosság — Egy útépítésre berendezkedett vállalatnak se gyerekjáték az útépítés — magyarázza Hajas Gyula. — Speciális gépeikkel, gréde- rekkel, földtolókkal dolgoznak, hogy az úttükör keresztirányú lejtését centi- méter pontosan kialakítsák. Fontos a homokágyazatnak, azután pedig magának a zúzaléknak az egyenletes elterítése, tömörítése. Sok gond van a padkával, a vízelvezető árkokkal is. A néhány éve hasonló összefogással épült utak sorra mennek tönkre. A burkolat megrepedezik, megsüllyed, jóvdl több kiadása van velük a tanácsnak, mintha tisztességesen elkészültek volna. A pénzügyi keret pedig ennek arányában nem nő. így járt a Nádverő, a Túzok, a Komáromy, de talán a kátyúival legszembetűnőbb Lázár Henrik utca is. Az idős szakember nem is titkolja véleményét: „a lakossági önkéntes útépítésekkel azt hisszük, hogy pénzt takarítunk meg, holott hosz- szabb távon ez egyértelmű pazarlás. Épüljön kevesebb, de jobb”. Az osztályon sincs egyetértés ebben a kérdésben, mert a társadalmi munkaszervező, Kelemen Gáborné az útépítők mellett érvel. — Lehet, hogy nem tökéletes az út, nem is várható el a lakóktól, mégis saját pénzükön, saját kezükkel, kevéske tanácsi segítséggel építették. Ha megsüllyed is néhány év múlva, de a mentő nem marad az utca végén, a tüzelőt bármikor bevihetik az udvarra, és ha már van, használni tudják az autójukat. Tavaly a 13 utca mintegy 6 millió forint értékű társadalmi .munkát végzett és a lakók összefogása nélkül még ma is poros út volna ott, ahol éppen a napokban terítették le az aszfalt záróréteget. A vita mindennapos, de az útépítések még annyi nehézséggel is, 'haladnak. Most készült el a Fenyő utcában a legújabb, hétfőn este utcabállal ünnepelték meg az építők az elkészülést. Volt is mit ünnepelni, mert igazán példaszerű szervezéssel, gyorsan és jó minőségben dolgoztak maguknak. A szervező, az építés lelke, Török Lajos nyugdíjas volt. — Az ősszel költöztünk ban jóval nehézkesebben halad minden. A Béla utcai kátyúk mellett a délutáni hőségben idős asszonyok panaszkodnak. — Itt volt szombaton két gép is a tsz-bői, de senki nem mondta nekik, mit csináljanak. Várakoztak néhány órát és hazamentek. Az árok is három napig készült ezen a rövid szakaszon, mikor lesz ebből út? Mi csináljuk, hogyan? Tény, hogy a tanácsnak alig van pénze, az útra pedig szüksége volna az ellátás a városi közlekedés érdekében. Lebonyolítással, valamint pályázat útján 50— 400 ezer forint támogatással segíti az útépítéseket, de ha a lakóknak nem érdeke, akkor csak az egymásra várás és mutogatás mariad. A betegsége miatt nehezen mozgó Török Lajos nem volt rest kilincselni, győzködni), pénzt beszedni, A tervezettnél olcsóbban, saját erejükből, egy hónap alatt elkészültek az egymilliót érő úttal. A közös munka pedig közelebb hozta az utcabelieket egymáshoz. Lukácsi Pál Ki, miért vándorol 9 Vállalkozóbb szellem, magasabb jövedelem Mindenkire szükség van, de nem biztos, hogy ott és úgy, ahol és ahogyan most dolgozik. A struktúraváltással összefüggésben mind vállalati, mind összgazdasági érvénnyel egyre gyakrabban fogalmazódik meg e korszerű igény. Gyakorlatiasabban szólva ez nagyjából azt jelenti: számítanunk kell arra, hogy az új munkafeladatokhoz új helyre kell kerülnünk, vagy — esetleg: és — új foglalkozásba kell beletanulnunk. A helyváltoztatás, új társadalmi csoportba való átke- rülés korántsem újdonság: lényegében évezredek óta zajlik az emberi törtéjellegzetes adatok ezek, jól érzékeltetik a társadalomformálást, modernizációt célzó cselekvés lehetséges kereteit. Épp ezért vállalkozott arra a Központi Statisztikai Hivatal, hogy vándorlás, mobilitás, keresetalakulás címmel a közelmúltban közzé tegye egy fölmérés eredményeit. Maga a konkrét KSH- vizsgálat a nyolcvanas évek első felére jellemző állapotot kívánt tisztázni, ám a sorszámok mellett közölt elemzés szélesebb idősávra is kitekint. így kiviláglik, hogy a három fogalom — vándorlás, mobilitás, keresetalakulás — korántsem véletlenül kerül egyazon dolgozatba : ezek mindig is meglehetősen szorosan összefüggtek egymással. Azaz a vándorlás a legtöbbször együttjárt mobilitással, tehát más társadalmi csoportba, rétegbe való átkerüléssel, illetve valamilyen irányban módosította a keresetet is. Az ötvenes, hatvanas években egyes mezőgazdasáFigyelemkeltő megállapítása a KSH-fölmérésnek, hogy a vándorlás érzékelhetően javítja a mobilitás esélyeit! Az adatok arról tanúskodnak, hogy „a vándorló személyek a születési helyükön maradó társaikhoz viszonyítva kedvezőbb pályát futottak be.” Ugyanis a korábbi tapasztalatokkal ellentétben „a bevándorlók elsősorban nem a társadalmi netben. Zajlott ez változó intenzitással az utóbbi évtizedek magyar fejlődésében is. Gyakran emlegetett példa ennek szemléltetésére, hogy évtizedekkel ezelőtt a mezőgazdaságból tömegek áramlottak az iparba, bőséges forrást jelentve a nép- gazdasági ág extenzív fejlesztéséhez. A tömegesség mértéke csökkent ugyan, de még a hetvenes, nyolcvanas évek fordulóján is évi mintegy 350 ezer ember „vándorolt” — hagyta el eredeti lakóhelyét, s költözött új településre — széles e hazában. A nyolcvanas évek közepére a vándorlás évi 200 ezer főre csökkent. gi térségek „túlnépesedése”, egyidejűleg néhány ipari centrum erőltetett fejlesztése adott lökést a falvakban élő népesség eláramlásának. A hetvenes években viszont a decentralizált iparfejlesztés révén a munkahelyek „ingázó távolságra” kerültek a falvakhoz, s ez a vándorlás csökkenését idézte elő. Így míg a korábbi időben a lakóhelyváltás, és ezzel együtt az „átrétegződés” volt tömegesen jellemző, utóbb az eláramlás mérséklődött, ám — a paraszti származású fiatalok szakmaszerzésével — a mobilitás nőtt. A nyolcvanas évek mozgásait figyelve kitűnik, hogy míg korábban a faluból városba történő áramlás volt uralkodó, ma városból városba való költözés a jellemzőbb. Az is szembeötlik, hogy a vándorlás a helyi társadalmak belső tagoltságát már nem módosítja: a nagyléptékű társadalmi mozgások helyett a finomabb, rétegeken belüli átalakulások kerültek előtérbe. hierarchia alsó, hanem többnyire annak kedvezőbb lépcsőfokait foglalták el.” A vezető és értelmiségi csoportoknak bevándorlókkal való feltöltése a KSH-vizs- gálat szerint a vidéki városokban a legerőteljesebb. Ennek egyik fontos okát a statisztikusok abban látják, hogy a bevándorlók körében az átlagosnál nagyobb arányban találhatók „dinamikus, vállalkozó szellemű egyének”. A vándbrlás így végül is „egyfajta szelekciós mechanizmusként működik”. Kiderül az is a kapott adatokból, hogy á vándorlás és mobilitás együttesen mérhető kereseti előnyt jelentett az ennek megpróbáltatásait vállaló személyeknek: igaz, jórészt csak a férfiaknál. Ez ellentétes a hatvanas években tapasztalt állapotokkal : akkor a városokba jutó paraszti rétegek a legrosszabbul fizetett munkakörökbe jutottak be. Az 1983-as adatok szerint adott társadalmi csoporton belül a bevándorlók kisebb-nagyobb kereseti előnyt élveznek. Például a vidéki városokban a helyi születésű vezetők átlagkeresete 7067 forint volt, a más településről származó 7717 forint. A falvakban 6142 forint, illetve 6982 forint volt a megfelelő kategóriák átlagkeresete. A költözködés költsége A KSH szerint „hasonló különbségek figyelhetők meg az értelmiségiek csoportjában, sőt néhány fizikai szakmacsoportban is, így például a hagyományos vasas és az építőipari csoportokban.” A vizsgálatok szerint a bevándorlók életkora nem magasabb: például „a vidéki városokban élő vezetőknél átlagos életkorban nincs különbség, viszont a keresetek tekintetében csaknem 700 forintos az előny a bevándorlók javára.” Az okot kutatva a KSH elemzői óvatosan fogalmaznak: „Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a vándorlást vállaló személyek sajátságos módon egy dinamikus, vállalkozó szellemű csoportot alkotnak (vagy legalábbis jelentős részük az).” Realitásérzékre utal az elemzés, mikor kijelenti, hogy a bevándorlók többlet- keresete nem más, „mint a lakóhely-változtatással együttjáró többletkiadások fedezete.” Ám még így is kérdés marad: ez a többlet fedezi-e az új helyen való otthonteremtés — és -fenntartás — nem kis költségeit? Molnár Pál Városból városba Jobb állás, több fizetés Szárazon a kiskörei hajózsilip Ipari tévé a hajózás biztonságéért A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság megkezdte a kiskörei vízlépcső hajózsilipjének ötévenkénti esedékes revízióját. Az évente átlagosan 1500—2000 tojó- egységet átbocsájtó zsilipet a három hónapig tartó karbantartási munkák idejére „szárazra” tették, lezárták a vízi járművek elől. A 85 méter hosszú és tizenkét méter széles medréből kiszivaty- tyúzták a vizet és eltávolították a lerakódott iszapréteget, hogy a műtárgy valamennyi részéhez hozzáférhessenek. A revízió során átvizsgálják az immáron húszéves létesítmény egész rendszerét, hidraulikai berendezéseit, elektronikus szerkezeteit, biztonsági forgórészeit, a zsilip kapuit. Sor kerül a zsilip teljes korrózió védelmére, és ahol szükséges az alkatrészek cseréjére. A teljes biztonság érdekében a Vitukit is segítségül hívták a kutatóintézet ultrahangos műszerrel röntgenezi meg a vízalatti részeket, hogy az esetleges rejtett hibákat is feltárják. A revízióval egyidőben a hajók átkelésének biztonsága érdekében ipari tévékamerát szerelnek fel, amely végigköveti a hajó útját a zsilipben, ott is, ahol az irányító toronyból jelenleg nem látható. A képeket a vízlépcső vezénylő termében, valamint az irányítótoronyban monitorra vetítik. A kiskörei hajózsilip rekonstrukcióját összehangolták a tiszalöki vízlépcső hasonló munkáival, amelyet az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság végez. Az időpontok egyeztetésével is rövidítik a hajózási korlátozások idejét a térségben.
