Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-07 / 185. szám
1987. AUGUSZTUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Plenáris üléssel folytatódott a könyvtárosok vándorgyűlése Luxumholmlk helyett modern gópek Kevesebb whisky és nyugati cigaretta (Folytatás az 1. oldalról) jKfra, hogy a könyvtárak közösségteremtő erejét mindjobban kihasználjuk. A megyéről szólva Fábián Péter hangsúlyozta, hogy a ^gyarapításról továbbra sem mpndtunk le. — Szándékunk világos és őszinte; mindenki cselekedjen társadalmi felemelkedésünk érdekében. Gondolati és cselekvési bátorságra van szükség. A megyei pártbizottság titkára beszédét Vörösmarty 1 egyik gondolatával zárta: „Rakjuk le hangyaszorgalommal, amit az agyunk egy ihletett órában teremt!” Ezt követően Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettese angol nyelven köszöntötte a külföldi vendégeket; majd Pusztai Ferenc miniszterhelyettes tartotta meg a könyvtárügyről és a tájékoztatáspolitikáról szóló bevezető előadását, amelyben elsőként az információhiány problémakörét boncolgatta. A téma azért is érdekes, mert az információt jeles szerzők az egyén életképessége kulcsának tartják, hiánya rendkívüli visszahúzó erő. Elég, ha a harmadik világra gondolunk. A hiány oka több irányú: elsősorban a befogadásra való felkészületlenség említhető, de az elzártság, a motiválás hiánya is jelentős tényező. Nálunk egyre jobban érződnek a külföldi információs anyagok beszerzésének nehézségei, melynek oka a szűkös devizában jelölhető meg. E kényszerhelyzet is voltaképp információhiányt idéz elő. A legnagyobb baj azonban az, hogy a külföldi folyóiratok zsugorítása Koordinálatlanul történik. Szinte állandóan hangsúlyozzuk a naprakész informáltságot, ennek ellenére „a szellem napvilága még nem ragyog be minden intézmény ablakán.” A tanácsi és a szakszervezeti könyvtárakról szólva a (miniszterhelyettes emlékeztetett arra, hogy azok még mindig magukon viselik a felülről történő szervezettség jeleit. A központi bábáskodásból több konzerválódott, mint amennyi kellett volna. — Itt az ideje annak, hogy könyvtárügyünk lakóhelyi és munkahelyi üggyé váljon. Kezdeményező szolgáltatások kellenek, nagyobb segítségre van szükség a fenntartók részéről is. A A vándorgyűléssel egytdőben a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár országosan új számítógépes kísérletét tekinthették meg a vendégek (Fotó: D. G.) művelődési tárca fokozni kívánja ebbéli tevékenységét, nem taszítja el magától a könyvtárügyet, annál is inkább, mert mostanában baljós jelek mutatkoznak. Egyre fenyegetőbb veszély lett például az állomány összeszűkülése, ám ennél is nagyobb probléma az, hogy legjelentősebb könyvtáraink nem készültek fel erre a deffenzív állománygyarapításra. Nehézkesek a könyvtári katalógusok is, többek között éppen ezért a műszaki fejlesztés gyorsítása előtt zöld út nyílt. Minden bizonnyal változást hoznak e téren az Országos Széchenyi Könyvtárban készült szakmai kiadványok. Mindezek mellett azonban elengedhetetlen a könyvtárosok szakmai felkészültsége. A bevezető előadás után Vámos Tibor akadémikus az információs infrastruktúráról beszélt. Külön kitért az elektronikus enciklopédiákra, amelyek forradalmasíthatják a társadalom információs hálózatát. — Azok a társadalmak, amelyek nem rendelkeznek ilyen eszközökkel, lemaradnak a fejlődésben. Ezek után önkéntelenül adódik a kérdés: mi a helyzet Magyarországon? A kormányprogramban szereplő tervezet 1,5 milliárd forintot igényelne. Az ügy már folyamatban van, s ha kiépítése befejeződik, hálózatunk kapcsolódna a nemzetközi hálózathoz, s ezzel egy információsláncot alkot' nánk. A következő előadó dr. Hoffmann Istvánná, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanára volt. Előadásában az információ áru voltát elemezte, a könyvtárügyet piaci megközelítésben vizsgálta. Mindenekelőtt leszögezte, hogy az információt termelni és elosztani kell, a folyamat tudatos és értéktermelő. Tanulmányának első részében kifejtette, hogy az információ a gazdaság fejlődését segítő áru, majd ezt ellenpontozván a továbbiakban az információ nem áru voltáról beszélt. Az előadások után Pusztai Ferenc kitüntetéseket adott át kiváló könyvtárosoknak. A Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült Iván Margit, a Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola könyvtárának osztályvezetője; Pifkóné Rácz Agnes, az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjának főmunkatársa; dr. Szabó Sándor, az ELTE BTK könyvtártudományi tanszékének adjunktusa és dr. Varga Gyuláné, a Hajdú Megyei Könyvtár igazgató- helyettese. Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Cser- nus Gyuláné, a Tisza Cipőgyár Művelődési Központ Könyvtárának vezetője és Nagyné Rónay Kinga, a Budapesti Műszaki Egyetem központi könyvtárának mód- Szertanosa. Miniszteri dicséretben egy könyvtáros részesült; a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Emlékérmét hatan vehették át, közöttük Hfr. Dr. Ferdinand Baumgartner, a bécsi Egyetemi Könyvtár igazgatója. A vándorgyűlés ma szekcióülésekkel folytatódik. 1. J. Kereskedelmi ellenőrzések A bútorok egyharmada hibás A kereskedelmi felügyelőségek az év első felében 34 állami és 46 szövetkezeti vállalat, 17 gyártó és öt magánkereskedő 172 üzletében és áruházában — immár visszatérően vizsgálták a bútorértékesítés körülményeit. A figyelmét elsősorban a forgalomba hozott termékek minőségére összpontosították, ez ugyanis évek óta a bútorkereskedelem legneuralgikusabb pontja. A minőségellenőrzés tapasztalatai ezúttal sem kedvezőek: a megvizsgált 2644 bútor mintegy harmada nem felelt meg az előírásoknak. A 'hibák jelentős része azonban a korábbiaktól eltérően nem a szállítási sérülésekből adódik, hanem a gyártás hiányosságaiból, elsősorban á technológiai fegyelem be nem tartásából. Feltűnő hiba egyebek közt a bútorrészek pontatlan illesztése, a durva megmunkálás, a díszítő elemek felületes eldol- gozása, a 'kárpitozott garnitúrák fémszerkezeteinek érdes, eldolgozatlan felülete. Emellett továbbra is rontja e kiskereskedelmi bútorrak- tár-hálózat alapterülete kicsi, s az árumozgatási technológia sem kielégítő. A rossz raktározási körülmények, a szakszerűtlen árukezelés miatt ugyancsak jelentős a minőségi károsodás. A kereskedelmi felügyelőségek ellenőrizték a garanciális bútorjavítást végző vállalatok, szövetkezetek munkáját is. Megállapították, hogy a bejelentések száma az idén emelkedett, s ha kismértékben is, de nőtt azoknak a garanciális panaszoknak a száma amelyeket szervizek csak 60 napon túl orvosoltak. A szervizek döntő többségénél a javítási idő tartalmával meghosszabbítják a garancia levelekben a jótállási időt Az előjegyzés értékesítési rendszer a vizsgálatok tapasztalatai szerint megfelelő, viszont fokozatosan csökken azoknak az árucikkeknek a köre, amelyek ilyen módon vásárolhatók. A legtöbb helyütt csak elemes bútorokra vesznek fel előjegyzést, s a szállítást 60— 90 nap múlva, vagy ennél Szarvasmarhatenyésztósre Új szervezet alakult A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az állattenyésztés szervezeti rendszerének korszerűsítése kapcsán lehetővé tette tenyésztő szervezetek alakítását, önkéntes elhatározás alapján. Az újonnan adódó lehetőséget kihasználva kötött szerződést csütörtökön Szetkszárdon, a Boscoop Agráripari Fejlesztő Közös Vállalat és a szekszárdi Állattenyésztő Vállalat. Együttműködésük elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését segíti. Abból indultak ki, hogy a gazdaságoknak — ha az állattenyésztés fejlesztését határozzák el —, általában több termelési rendszerrel, állattenyésztő vállalattal kell kapcsolatot teremteniük. A szolgáltatást nyújtó vállalatok viszont az esetleges hibák esetén legtöbbször másokban vélik fölfedezni a gondok okozóját. Elsősorban ennek a kedvezőtlen helyzetnek a feloldása vezette a szerződő feleket az együttműködés kialakítására. Ezentúl a két vállalat közösen, egymást segítve tevékenykedik. a bútorok minőségét, hogy is hosszabb időre vállalják. Egyáltalán nem lehetne csodálkozni azon, ha a jövőben — vagy akár már a közeljövőben — elkezdene zsugorodni a tőkés importból t származó fogyasztási cikkek kínálata. Nincs szándékomban az ördögöt a falra festeni, de egyre nyilvánvalóbb, hogy a gazdaságpolitika rákényszerül a fogyasztás korlátozására, és nem csupán az import termékek vonatkozásában. Méghozzá éppen azért, hogy később nagyobb bőségben álljanak rendelkezésre olyan termékek, amilyeneket ma jobbára csak konvertibilis devizáért képes importálni. Ha csupán arra emlékszünk, hogy tavaly ismét passzív volt az ország külkereskedelmi mérlege — vagyis kevesebb árut tudtunk a tőkés országokba exportálni, mint amennyit azokból importáltunk — már jó okunk van feltételezni : a mérleg egyensúlya megköveteli a behozatal mérséklését. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a nemzetközi pénzpiacokon Magyarország mind számottevőbb hiteleket vett fel, amelyek visszafizetése csakis a konvertibilis exportból származó bevételekből képzelhető el, akkor további indokát is látjuk annak, miért válik szükségessé az önmérséklet az import cikkek fogyasztásában. Korszer a Iparágakat A legnyomósabb ok azonban nem az úgynevezett egyensúly-politika, vagyis nem az a kényszerű törekvés, hogy mind a külkereskedelmi, mind a külföldi fizetési mérleg egyensúlyba kerüljön, hanem valami más, ami mindezeknél több, fontosabb. Az, amit tömören úgy szoktunk nevezni, hogy szerkezetváltás. Értve ezalatt az ország termelési struktúrájának radikális korszerűsítését. Mely korszerűsítésre a többi között éppen azért van szükség, hogy a ma csak külföldről beszerezhető termékek javát itthon állíthassuk elő, és azokért ne kelljen a szomszédba menni. És hogy amiért mégis a szomszédba kell menni — mondjuk kávéért, narancsért, kakaóért vagy autóért — azért fizethessünk olyan termékekkel, amelyeket haszonnal — és nem ráfizetéssel — értékesíthetünk a világpiacon. Mert ma a külkereskedelem csak nagy üggyel-bajjal képes összehozni azt az exportképes árualapot, amely az import ellentételéül szolgál. Olyannyira, hogy gyakorta ráfizetéses ügyletekre is rákényszerül: a drágán termelt magyar árut a világpiacon diktált nyomott áron értékesíti. Gondoljunk csak egyes mezőgazdasági cikkekre, például a gabonára, a húsra, amelyekből tartós túlkínálat figyelhető meg a világpiacon, és amelyek fontos, nélkülözhetetlen alkotóelemei a magyar exportnak. Persze, csak addig nélkülözhetetlenek, amíg nem termelünk helyettük kelendőbbeket, korszerűbbeket, jobb áron eladhatókat. S hogy ilyeneket termelhessünk, haladéktalanul modernizálni kell azt a bizonyos szerkezetet, másnéven struktúrát. A szerkezetváltáshoz — ha a Míg a korszerűtlen termelés visszaszorítását jobbára társadalompolitikai meggondolások késleltetik — a megszüntetendő munkahelyeken felszabaduló munkaerő átképzése, foglalkoztatása számunkra még meglehetősen kitaposatlan út, amelyet járva társadalmi feszültségek keletkezhetnek —1 addig a modern iparágak meghonosítását az importlehetőségek szűkössége miatt halogatja a 'gazdaságpolitika. Most azonban már elérkeztünk egy olyan pontra, amikor mindenki belátja: a szerkezetváltás tovább nem halasztható. Nem, mert a késlekedés csak tovább mélyíti azt a műszaki-technikai szakadékot, amely létrejött egyfelől a fejlett országok, másfelől a magyar gazdaság között, és mert a késlekedés csak tovább növeli azokat a tetemes veszteségeket, amelyeket a korszerűtlen, a ráfizetéses termelés okoz. Készülnek tehát a különféle műhelyekben a javaslatok a szerkezetváltás mikéntjére, eszközeire. Bár a variációk számosak, az mindben közös, hogy a Bár az utóbbiakra is akad példa — osztrák közreműködéssel folyik tetőcserép- gyártás, japán tőkével és technikával szigetelőanyagok előállítása, amerikai és nyugatnémet részvétellel szerelnek össze Budapesten színes tévét és képmagnót — a magyar ipar szerkezetének radikális korszerűsítéséhez mindez édeskevés. Ahhoz tetemes konvertibilis devizára, illetve az azon megvásárolható nagyarányú technika-importra van szükség. Olyan gépek, berendezések, eljárások, műszaki ismeretek tömeges behozatalára, amelyek révén idehaza gyárthatók a modern termékek, közöttük a ma készen importált fogyasztási cikkeknek legalábbis egy része. Mindebből következik, hogy ha nem akarunk még- inkább leszakadni az élmezőnytől, ha nem akarjuk tovább viselni termékeink világpiaci leértékelődését, a könnyebb érthetőség kedvéért leegyszerűsítjük a dolgot — alapvetően két irányba kell lépni. Egyfelől fokozatosan visszaszorítani az olyan korszerűtlen termelést, amilyen például a kohászatban, a szénbányászatban folyik, másfelől létrehozni olyan, viszonylag új iparágakat, amelyek produktumai itthon is, külföldön is kelendők: gondoljunk csak például az elektronikára, vagy a gyógyszer- és növényvédőszer iparban használt intermedier gyártásra. modern ipar megteremtése aligha oldható meg korszerű termelőberendezések konvertibilis importja nélkül. A technikát, a technológiát külföldről kell megszerezni, hiszen értelmetlen is lenne mindazt megpróbálni itthon kitalálni, amit külföldön már rég kitaláltak. A korszerű technológia megszerzését célozzák egyebek között a magyar—külföldi vegyesvállalatok, amelyek éppen ezért kapnak kedvező működési feltételeket. Ám azt kell tapasztalni, hogy a kedvezményes adózási és más feltételek sem annyira a csúcstechnikát képviselő termelést, mint inkább különféle szolgáltatásokat vonzottak az országba. Gondoljunk csak az olyan vegyesvállalatokra, amilyen például a Fotex, a Club Tihany Rt, vagy az OTP—Penta Tours utazási iroda, ahol a külföldi tőke a magyar fogyasztói szolgáltatásokban fellelhető lyukakat igyekszik betömni. Az ilyen könnyebben megvalósítható és biztosabb üzletnek ígérkezik a tőkés vállalkozók számára, mint modern gyárak létesítése Magyarországon. cserearányromlásból származó veszteségeket, akkor az importlehetőségeket nem a fogyasztás, hanem a termelés szolgálatába kell állítani. Más szavakkal: nem whiskyt és cigarettát, nem parfümöt és szempillafestéket kell nagy üggyel-bajjal megszerzett konvertibilis valutáért behozni, hanem modern technikát, technológiát, gyártási eljárást, amelynek segítségével előbb-utóbb mi is. tudunk majd gyártani korszerű, jó minőségű, itthon és külföldön egyaránt kelendő termékeket. Legalábbis ezt diktálja a józan megfontolás, a magyar ipar és mezőgazdaság termelésének korszerűsítését célzó, mind elszántabb törekvés. Ezért mondom: nem lehetne csodálkozni azon, ha akár már a közeljövőben elkezdene zsugorodni a tőkés importból származó fogyasztási cikkek kínálata. Gál Zsuzsa Gyártás! eljárásokat A csúcsteohnlka Importja A Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyáregységében az idén új termék, az úgynevezett T-modul számítástechnikai irodabútorok gyártását kezdték meg. Felvételünk a Horn ag automatikus megmunkáló gépsorról készült (Fotó: D. G.)
