Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-05 / 183. szám
1987. AUGUSZTUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Háromszáz énekes a színpadon, két zenekar, két énekkar külsőségeiben is látványosn kivitelezett a margitszigeti premier után augusztus 22-én, 23-án a Szegedi Szabadtéri Játékokon szereplő Magyar Mise. Az alkotók, Tolcsvay László és Tolcsvay Béla azonban inkább a tartalomról beszélnek, a gondolatról, mely végül is ilyen nagy hagyományú, ünnepélyes zenei formát követelt ki magának. — Az egyéves munka legnehezebb része az volt, amíg rájöttünk, hogy milyen forma felel meg leginkább a mondandónknak — mondja a zeneszerző, Tolcsvay László. — A hitről, a hűségről, a szeretetről akartunk szólni a mai kor, mai gondokkal küzdő emberéhez. Baráti beszélgetések Müller Péterrel. Nemeskürty Istvánnal, Makovecz Imrével, No- vák Ferenccel, és a saját gondolataink vezettek végül is oda, hogy felismertük: e mondandónak van már kész szertartása, a mise. A mi dolgunk tehát annyi volt, hogy zenénk és szövegeink a mai ember szertartásának feleljenek meg, ne valamelyik vallás liturgiáját idézzék csak, hanem valami még egyetemesebbet. Ügy érezzük ugyanis, hogy ez a néhány szóban összefoglalható mondandó minden alkotó és minden alkotás központi magva. Ilyen értelemben „mise” például Kosztolányi Hajnali részegsége, vagy József Attila sok-sok verse. juk magunkat, mely a harmónia a kötelezettséget rója a zenészre, hogy ezzel helyreállítsa a csillagok megzavart rendjét. S ez fordítva is igaz: ha nincs rend a csillagok között, — úgy érzem — a zenésznek is van itt a földön tennivalója. — A mise magyar voltának magyarázata egyszerű: bármilyen egyetemesen emberi kérdések azok, melyeket boncolgatunk, saját történelmünk és kultúránk fényében látjuk őket, nem is láthatjuk másképp. Attól azonban óvakodnunk hogy valamiféle — a gondolatot leegyszerűsítő — magyarkodás hatása érződjék munkánkon. — Kitűnő, és látszólag nem egymáshoz illő alkotótársakat sikerült megnyerniük. Pitti Katalin és Begá- nyi Ferenc áll egy színpadon Demjén Ferenccel, Vikidül Gyulával, a Muzsikás Együttessel és az Amadina Ütőegyüttessel. — Nagyon sokan azért vettek részt szívesen a munkában, mert ugyanazok a gondolatok foglalkoztatják őket, amelyek bennünk létrehozták a misét. A különböző tételek pedig különféle hangokat, előadói egyéniségeket kívánnak. A Kyre ősi motívumokat megszólaltató tétéKamaszszerelem Jövőre ismét lf|úsági parlamentek Az Ifjúsági és Sport Közlönyben, az ÁISH hivatalos lapjában megjelent a Minisztertanács határozata és az ÁISH elnökének rendelkezése az 1087/88. évi ifjúsági parlamentekrőli, s megrendezésük egyes kérdéseiről. Korábban a Miiniszterta- nács, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Köziponti Bizottsága együttes határozatban szabályozta az ifjúsági parlamentekkel» összefüggő kérdéseket Az új határozat a SZOT-bal, a KISZ KB-val és a szövetkezeti érdekképviseleti szervekkel egyetértésben született, ugyanakkor erősödött állami jellege. Az ifjúsági parlamenteket, illetőleg diákparlamenteket — az ÁISH elnöke által szabályozott keretekben — 1988. június 30-ig kell megrendezni valamennyi közép- és felsőfokú nevelési - oktatási intézményijén, továbbá azoknál az állami szerveknél és gazdálkodó szervezeteknél, ahol legalább tíz fiatal dolgozót foglalkoztatnak. A szabályozás — többek között a KISZ Központi Bizottsága szorgalmazására — jelentősen egyszerűsödött. Növekedik az új rendelkezések értelmében az intézmények, a munkahelyek ifjúsági közösségeinek szerepe, mert hatáskörükbe utaltak korábban központilag szabályozott kérdéseket. Így azokat az előírásokat, amelyek az ifjúsági parlamentek ösz- szehívásáról, megrendezéséről, a szavazati joggal résztvevők köréről, a válaszadás szabályairól szólnak. A részvételi korhatár e fórumon eddig általánosan 30 év volt, de legfeljebb 35 éves korig terjedhetett. Most az állami szerveknél, a gazdálkodó szervezeteknél munkaviszonyban áldó fiatal 30. életévének betöltéséig jogosult részt venni az ifjúsági parlamenten, illetve ettől csak két évvel lehet eltérni. léhez a Muzsikás Együttes és ifj. Csoóri Sándor hangja kívánkozik, a Glóriában szólal meg a tisztaságot képviselő Pitti Katalin hangja Demjén Ferenccel, majd Begányi basszusa, mindenre rákérdez. — A Magyar Mise bemutatkozását nagy érdeklődés kísérte, s a premier idején már a lemezfelvétel is készen állt. Milyen sorsot szánnak az alkotók a műnek a továbbiakban? — A siker természetesen nekünk is — mint minden művésznek álmunk. A munkának azonban nem ez volt a mozgatóereje, még azt sem tudtuk, előadhatjuk-e, amikor már belefeledkeztünk az alkotásba, s számomra hatalmas zenei szabadságot jelentett a komponálás — mondja Tolcsvay László. — Sokéves bizonytalan időszakainkban is erőt adott, ha dalainkat tereken, iskolákban hallottuk énekelni, egy Erkel Színházi koncert és zenélés az óvodásoknak egyformán fontos nekünk. Egyvalamit ígérhetünk most a hallgatóinknak: ha negyvenöt percet rászánnak életükből a Magyar Misére, kapnak tőlünk, olyat, amit eddig még nem adhattunk. Sólyom Gabriella huri heátrum — Ha ilyen komplex a mondanivaló, és ilyen szigorúan klasszikus a forma, mitől mai mégis ez a mise, és főként mitől magyar — ahogy a cím jelzi? — A mise klasszkius tételeit — Kyrie, Gloria, Sanctus — megtartva, sok szöveget is megőrizve írtam a verseket — válaszol Tolcsvay Béla. — Arra törekedtem, hogy mindaz, ami nemcsak bennünket, hanem minden embertársunkat foglalkoztat manapság, helyet kapjon benne. Persze ez nagyon általános is lehetne, ahogy ilyen általános kérdés ember és természet, a halhatatlannak látszó világ és a halandó élet viszonya, az emberiesség, vagy az áldozat. .. Azt hiszem azonban, hogy nincs olyan kortársunk, aki életében legalább egyszer ne ért volna meg a saját mércéje szerint magasztosnak, vissza nem térének ítélt pillanatot, és olyan sincs, aki a mai zilált világban ne vágyna valami biztonságot adó állandóságra, értékre. — Számunkra például ilyen vissza nem hozható értékek szülője volt a hatvanas évek időszaka — veszi át a szót az alkotótárs testvér, Tolcsvay László —, a közösségteremtő alkotás lehetősége. Ennek ellenére óvakodtunk attól, hogy nosztalgikus művet írjunk: bár a mi nemzedékünknek alapélménye az az időszak, a mai művésznek más kérdésekre kell válaszolnia, amennyire telik tőle. Egy szép kínai mondáshoz tartA tavaszon láttam őket először. A diáknapokon. Március volt. Kamaszszerelmet játszottak. Az volt a címe: Kamaszszerelem. Nekem tetszett. Bár akkor a karcagiak színjátszó csoportja, a Yorick KHT mindenkit lesöpört a színről, egy aranyat azért ők is kaptak. Azóta többször találkoztam a nevükkel: Thuri Theátrum. Itt-ott. Újságban, ingen... Olykor a csapat egy-egy tagjába is belebotlottam. Egy „misét” megérnek. • • • Hallottam valakitől, az új előadásra készülnek. Paródiára. Az ember tragédiáját akarják bemutatni. Mezőtúron keresztül visz az utam. ötletszerűen érdeklődöm a kultúrháaban. Szerencsém van. Az igazgatói szobából átkísérnek egy, az udvar végében lévő épületbe, ahol a Thuri Theátrum próbál. Végignézem a játékot. Előre tudom,' hogy e színpad, és az igazi közönség hiánya megfoszt a teljes élménytől. A terem szűk. Meleg van. De azért akadnak elleshető, szép pillanatok. A gitár hangjába olykor belesír egy hegedű. Kádár Edit a csoport vezetője, a mezőtúri művelődési ház népművelője: — Lehet, hogy a látottak után azt gondolja, van félnivalónk a bemutatótól. Addig már csak három nap van. De én nyugodt vagyok. Kipróbált, régi emberekből áll ez a csapat. A színpad, az éles helyzet fegyelmet parancsol úgyis rájuk, s hozni fogják önmagukat. Ennél többet pedig elvárni sem lehet. — Mióta játszanak együtt? — Szeptember közepén jöttünk össze először. Lehettünk úgy húszán. Többnyire középiskolások. A Telekiből, innen-onnan. Egy gyerekdarabot és az Amphit- riont akartuk színre vinni, ám csak az elsőt sikerült megvalósítanunk. A másiknál szervezési problémák akadtak és nagy volt a lemorzsolódás is. Amikor pl. az egyik főszereplő kivált, kezdhettük volna elölről. — S a gyerekdarabot bemutatták valahol? — Igen. Azt vittük iskolákba. óvodákba a Télapó környékén, karácsony tájékán. Most utóbb a gyereknapon adtuk elő. Közben felvetődött, hogy ne csak kisiskolásoknak, hanem nagyobbaknak is csináljunk műsort. így készült el a Kamaszszerelem, amivel a megyei diáknapokon arany minősítést értünk el, és bemutathattuk Egerben is. Jó volt ez a kis siker, a csapatot is jól összerázta. A Kamaszszerelmet aztán több helyen is bemutattuk: Szolnokon, Mezőtúron. Kenderesen. — Az ember taragédiája paródiájának az ötlete hogyan született meg? — Van most itt Mezőtúron egy KISZ továbbképzőtábor. A táborosok rendeznek egy fordított napot, és mi tulajdonképpen itt szeretnénk bemutatni a darabot. Erre készült. Már régebben hozzáfogtunk, de csak az utolsó hét volt az intenzív munkáé. A szövegkönyvet én írtam, de nagyon sokat alakult, változott természetesen a próbák során. A gyerekek rengeteg szöveges és mozgá- sos ötlettel bővítették, úgyhogy csapatmunka ez az előadás. — Máshol tervezik a bemutatását? — A túri vásáron, már szerepltünk, hát jó lenne máshol is. Dolgoztunk vele, a visszajelzés pedig mindig kell. Gondolkoztunk már utcaszínházon is. .. De főképp városokba szerelnénk elvinni a produkciónkat. Már úgy városokba, hogy ahol össze tud jönni egy jó közönség. Mert pl. Kenderesen borzalmas volt játsaa- nunk. A Kamaszszerelem kicsit kényes téma, olyan szempontból, hogy Kenderesen kivezényeltek egy iskolát, s a közönség végig rö- higcsélte az előadást. Sajnos az ilyesmi nem táplálja a mi ambícióinkat sem. — Anyagilag ki a patro- nálójuk, s mik a további terveik? — A művelődési központ a gazdánk. Itt biztosítanak nekünk próbatermet, és hát mostanában nemigen tudtunk olyasmit kérni, amit ne tett volna meg az igazgatóság. Nagyon jó a kapcsolatunk. Aztán nemrég nyertünk a KISZ KB egyik pályázatán tizenötezer forintot. Soknak nem sok, de azért jól jött. Olyan ösztöndíjszerűség. A tervek? Szeretnénk együtt maradni, játszani, amíg lehet, amíg fontosnak érezzük. J. Gy. íözmüvelődésünk lehetőségei A sok egyéb eszköz mellett statisztikai adatokkal is lehet bizonyítani, hogy a műveltség állapota nagy mértékben meghatározza a tudományos-technikai fejlődés irányát és ütemét; a gazdaság előrehaladásának lehetőségeit. Már- már unásig ismételjük a kézenfekvő tapasztalatot, hogy az alig-alig művelt, az igények tekintetében is visz- szamaradott emberekkel minőségi termékét előállítani nem lehet. Ügy sem, ha az embereknek nincs lehetőségük arra, hogy munkaidejük után kellő módon és mértékben kikapcsolódhassanak, hogy a következő napra akkumulálódjanak, szellemileg és érzelmileg feltöltődhessenek. A közhangulatot — ha úgy tetszik: a poláti-, kai közérzetet — tudja kedvező vagy kedvezőtlen irányba befolyásolni a fenti feltételek léte vagy hiánya. A megoldás elodázására nem lehet indok, sem mentség. A klasszikus mondás szerint, aki fát ültet, az a jövőre gondol. Manapság kevés fát ültetünk. A ma, a pillanat a fontos, az azonnal jövedelmet eredményező gazdasági siker. Így aztán a termelő üzemek — enyhén szólva — nem sokat törődnek a mindennél nagyobb hasznot hozó (.kétségtelen, hogy nem holnap, hanem két-három, akár öt-tíz év múlva megtérülő) beruhá-. zással, a szellemi tőkebefektetéssel. Ha a világ műszaki-technikai színvonalától végérvényesen nem akarunk elmaradni, akkor a műveltségre is hangsúlyt kell helyeznünk. Megfellebbezhetetlen tényekkel lehet bizonyítani, hogy ma is a tudás a legjobban konvertálható befektetés. Minden tekintetben. Sorokon keresztül lehetne most azoknak az országoknak a nevét felsorolni", amelyek az elmúlt évtizedekben úgy döntöttek, hogy öt-tíz évig elsősorban azzal foglalkoznak, hogy megalapozzák a műveltség alapokra ható felépítményét, és hozzá a kellő színvonalú, a világ ilyen irányú napi változásaira érzékenyen reagáló infrastruktúrát. Ennek megteremtése után soha nem látott ütemben indultak el, s tudták meghódítani a gazdasági világpiacot, lehettek érdemi meghatározói az egyetemes tudományos-technikai forradalom előrehaladtának. Hogy ezt mi is megtegyük, még nem teljesen késő ugyan, de lehetőségeink ennek _ véghezviteléhez szinte óráról órára csökkennek. Nem világrengető dolgokról van szó, csupán arról, hogy az emberi kultúra társadalomépítő, a fejlődést elősegítő és alapjaiban meghatározó erejét mindenhol és mindenki megértse. Az elvek azonban csak akkor válhatnak valósággá, ha azok színtereit is megteremtjük, s folyamatosan gondozzuk: például a köz- művelődési házakat. De hát egyáltalán kell ma művelődési ház? Ha más névvel illetjük, talán mindenki figyelmét felkelti, szimpátiáját elnyeri. Á művelődési háznak ugyanis mára igazi közösségi házzá kell változnia. A hely közélet fórumának foglalatává. Ahol a község, a város minden nagyobb tömeget vonzó rendezvényét illő környezetben meg lehet tartani. Tanács- és falugyűlést, pártértekezletet és közérdeklődésre számot tartó ismeretterjesztő előadást, tüdőszűrést és tanácsi választást, ünnep előtti zsibvásárt és mozielőadást. A művelődési házak jelentős hányada ilyen feladatok ellátására nem alkalmas... Mégis viszonylag minimális költséggel meg lehet teremteni modernizálásuk feltételét. A kialakított közösségi házakat a csendes hétköznapokon is tartalommal, ha úgy tetszik: élettel szükséges megtölteni. A fenntartó tanácsok az elmúlt években — hol drasztikusan, hol csak mérsékelten, de — költség- vetésünkben elsősorban a művelődésben takarékoskodtak, — sokszor kényszerből is — miközben a helyi tanácsok kötelessége és felelőssége, hogy az állampolgárok művelődéséhez (kultúrához, szórakozáshoz stb.), való jogát hogyan és miképpen (s főleg: miből!) biztosítsák. A korábbi évekhez, évtizedekhez képest széles körű önállósággal gazdálkodhattak, a kérdés csupán az, jól tudnak-e ezzel a szabadsággal élni, sáfárkodni. Az is kérdés — és meggondolandó — hogy mindezeket a feladatokat 'kivel hajtja, hajtatják végre? A közművelődés az a terület, amely (iskolai és szakmai tekintetben) ugyan felsőfokú végzettséget követel, ezt azonban eddig csak részben tudták megvalósítani. A helyi tanács tehet a legtöbbet azért, hogy rátermett, tapasztalt, a feladatot ellátni képes népművelőt, könyvtárost alkalmazzon. S hogy miből? Sok helyütt meg tudták már oldani, korábban is. Mert- le kell szögezni : a közművelődésben dolgozni politikai munka. Ezt csak hivatásszerűen, fel- készülten lehet tenni. S rátermettséget is igényel. Sok év tapasztalata igazolja, hogy másképpen nem megy. (Köz)művelődésünk jelenéről, jövőjéről; valamennyiünk jövőjéről van 6zó! Nemesi László A Magyar Kereskedelmi Kamara Ipari Formatervezési Tájékoztató Központjának kiállítótermében, a budapesti Gerióczy utcai Desing Centerben hat ország ajándéktárgyaiból rendezték az Emléktárgyak című bemutatót. Az augusztus 28-ig nyitva tartó kiállítás ugyan nagyon szerény, ám mégis jellemző képet ad az osztrák, a csehszlovák, a dán, a finn, az NDK-beli, az olasz és magyar formakultúráról. Képünkön az egyik osztrák emléktárgy.
