Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-04 / 182. szám
1987. AUGUSZTUS 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Élményekben gazdag UdUléa „Ettől (is) szép a mi hivatásunk” A pedagógusok nyáron jól megérdemelt pihenésüket töltik, nagy töhbségük munkájára azonban egynkét hét erejéig továbbra is számít az iskola — természetesen csak akkor, ha vállalják az egyébként nem kis megterhelést. Mert a nyári üdültetés, táboroztatás korántsem felelősség nélküli pihengetés a szabadidejüket feláldozó tanárok számára, kivált akkor nem, ha egy nevelő önkéntesen, senki által nem biztatva gondjaiba vesz fnondjuk tíz nebulót, s öt napon át a saját hegyvidéki nyaralójában csak velük foglalkozik, nekik szervezi az élvezetesebbnél élvezetesebb programokat; egyszóval nekik él. Ilyesmiről persze meglehetősen ritkán hallani, de amint az alábbi eset is mutatja: e nagyszerű kezdeményezés június Vége óta nem példa nélkül álló. A Szandaszőlősi Általános Iskolában tanít Dobi Dénesné matematika—technika— testnevelés szakos tanárnő. Az elmúlt tanévben két-két hatodik, illetve hetedik osztályban adott órákat, s az egyik hatodiknak osztályfőnöke is volt. Még tavaly szeptember közepén a Pajtás újságban jelent meg az a matematikai pályázat, amelyre Szandaszőlősről is mintegy harminc tehetséges tanuló nevezett be — töbDobi Dénesné ben Dobi Dénesné osztályaiból. A pályázók közül három gyermeket jutalmaztak elért eredményeikért, ők részt vehettek a nagyvis- nyói tehetséggondozó táborban. A legtöbb gyerek azonban 80 százalék fölötti teljesítményt nyújtott, s ez a tény arra ösztönözte Dobi Dénesnét, hogy megjutalmazza kiváló tanulóit is. Mátrakeresztesi nyaralójának (szoba-konyhás régi paraszt ház) udvarára meghívott tíz gyermeket öt napra üdülni. A sátrazás az anyagi terhek megosztása miatt piknikszerűen alakult; mindenki vitt magával kellő mennyiségű élelmet. A program jobbára ■ túrázással telt, de nem egy alkalommal előkerültek a matematikai példák is. Esténként tábortüzek gyúltak a romantika kedvéért, éjszaka pedig önszorgalomból ügyeletet adtak a kisdiákok. Vajon mi késztette arra Dobi Dénesnét, aki mellesleg családanya is, hogy önszántából nyáron felelősséget vállaljon tíz gyermekért? — Egyszerűen azért, mert szeretem ezeket az értelmes, jópofa gyerekeket, akikkel most a helyi túrázás szépségeit is meg akartam szerettetni. Azt hiszem sikerült. A gyerekek azt mondták, ha másért nem, hát azért neveznek be újra a pályázatra, hogy eljöhessenek a jövő nyáron ide. Én jó szereplés esetén megígértem nekik a táborozást. Egyébként nyugodt szívvel vállaltam a nyaralást az idén; még a gondolat sem merült fel bennem, hogy esetleg fegyelmezni kell majd őket. Jó érzés volt látni, hogy tíz gyermek néhány napra felszabadulttá válik, s élményekkel gazdagon tér haza. Ettől (is) szép a mi hivatásunk. .. — jurkovics — Fotó: Dede G. Kameraközeiben kÖRHINTA Emlékműsor Sarkad! Imre életéről Tévedés ne essék: nem a három évtizede készült gyönyörűséges filmet sugározza kt tudja, hányadszor, televíziónk- Ez a Körhinta egy emlékműsor címe, és annyi köze van a filmhez, hogy az Sarkadi Imre írása alapján készült Ez a műsor pedig Sarkadi Imrére emlékezik. A kétszer 45 perces adásra augusztus 7-én és 8-án kerül sor. A szerkesztővel, Kuczka Judittal beszélgettünk róla, mi mindent tartalmaz ez a kétszer háromnegyed óra. — Elsősorban rengeteg visszaemlékezést — hangzik a válasz. — Sarkadi Imre volt írótársai, barátai beszélnek. Sokain, akik a színházi, vagy a filmes munka során kerültek kapcsolatba vele, mint például Ránki György, a Körhinta azóta is gyakran felcsendülő zenéjének szerzője, és Törőcsik Mari, a film egyik főszereplője. — Megkerestünk néhányat azok közül, akik 1953-ban balmazújvárosi tanárkodása idején növendékei voltak. Es néhány akkori tanártársát is. Az iskolában érdekes, az íróval kapcsolatos anyagot találtak. — Beszél az az ember, aki vitorlázó társa volt, akivel a vizet járta, aki hajóját szerezte. És megszólal Sarkadi Imre unokatestvére, akit gyakran szerepeltetett írásaiban. — Rengeteg, kevéssé ismert dokumentumnak sikerült a nyomára bukkannunk — folytatja a szerkesztő. — önéletrajz, édesanyjához és feleségéhez írt levelek, riportok, újságcikkek, az író felszólalásai, félbemaradt, a hagyatékban meglelt novellák részletei. Ezekből hallunk majd Gáti Oszkár tolmácsolásában. Ezek a szövegek szinte feleselnek, vitatkoznak a visszaemlékezésekkel. beleszólnak a róla mondottakba. — Sajnos nem találtunk egyetlen filmkockát sem Sarkadi Imréről. Ezért nem lehet az alakját mozgásban felidézni. A Rádióban rengeteget szerepelt. Halála napjának délelőttjén még beszélt Gagarin repüléséről. — de a szalagot letörölték azóta. — Az író hozzáférhető darabjait bel- és külföldön egyaránt játsszák. Csak Sar- kadi-jelenlét nincsen. Amit mégis sikerült megtalálnunk, néhány archív híradó- felvétel. De ezeken a tömegben látható Sarkadi szinte felismerhetetlen. Mégis bejátsszuk, továbbá azt a régi, még a felszabadulás előtt készült híradórészletet. amelyet a debreceni gimnázium diákjainak ballagásáról forgatták, és amelyen Sarkadi Imre is rajta van. A Körhinta című műsor — amelynek alcíme; Sarkadi Imre emlékére — első részét augusztus 7-én sugározza a televízió a 2-es műsorban, 20 órai kezdettel. A második részt másnap, 8-án láthatjuk. Az emlékműsor alkotói Kuczka Judit szerkesztő mellett: Tnanger Márta vágó, Molnár Péter operatőr, Mátai Lászlóné gyártásvezető, valamint Soós Árpád és Szűcs Fruzsina rendezők. <KS) Palacsinta A mamának a nagyobbik fiától, a városból hozott a postás levelet. Rohant vele a szomszédba. Nem mintha nem tudna olvsani. de már régen eltört az olvasószemüvege és nem volt, amiért megcsináltassa. A szomszéd felolvasta, mit ír a Pista fiú. Kispityuval két hétig nem tudnak mit kezdeni, mert éppen nyaralni sem mennek, tábor sincs, atthon egyedül meg nem szívásén hagyják, így hát felteszik a jövő hétfő reggeli vonatra, a mama menjen »léje, déli fél tizenkettőkor itt is lesz. A mama repdesett örömében. Palacsintát 6Ütött. Má- tosat, túrósat, mert tudta, az 1 Kispityu kedvence. Bor- lólevest is csinált apró, szaggatót galuskával. Tizenegy ira volt, amikor elkészült «le. Már előző nap megkérte az egyik szomszédot, akinek Trabantja van, vigye ki őt az állomásra. Kivinnék még gyalog is az öreg lábai, de hát a gyerek biztos nagy kofferrel érkezik, jó lenne az az autó. A szomszéd szerette az öregasszonyt, aki soha nem kért tőle semmit, inkább még ő segített ebben-abban. A tanácsnál dolgozott, súgy csinálta, hogy ebédidőben kijussanak a vonat elé. A mama ünneplőt vett fel, világos kendőt kötött — a gyerek nem szereti a feketét — és irány az állomás. Tíz perc alatt ott voltak, negyedórát vártak a vonatra. A vonat megállt, az utasok leszálltak, már a postazsákot is ledobták, de Kispityu sehol. A mama körül megfordult a világ. Csak nem lett beteg? Csak nem szállt le elébb? Csak nem aludt el? Gondolt is rá. hogy egy ilyen tizenkét esztendős kisgyereket még nem szabad egyedül ilyen nagy útra engedni. A postás közben kinyitotta a csomagot és éppen a legfelső levélre nézve, látta, hogy az a mamának, Ábris néninek szól; — Ábris néni, levele van! — kiáltotta és már hozta >s. A trabantos szomszéd olvasta el. Mindössze ennyi állt benne; „Kispityu mégsem jön, mert sikerült erre a két hétre egy jobb megoldást találni! Csókol fiad, Pista és menyed, Aranka”. A mama előtt elsötétült a világ, a szomszéd úgy támogatta be az autóba: — Mi az, hogy jobb megoldás?.. . Mi az, hogy jobb megoldás...? — egyre csak ezt mondogatta magában. A palacsintát pedig megették a macskák. <»■>) Ásatás Túrkave—Terehalmon Régészek a bronzkorban Az eddig föltárt tereprész és néhány az előkerült leletek közül (Fotó: T. Z.) Vannak szezonális munkák. A régészeti ásatás mindenképpen közéjük tartozik. Nyáron a régészek kiköltöznek a terepre, földszínre ka- pirgálják letűnt kultúránk emlékeit. Olykor kincseit, amíg az időjárás engedi, amíg el nem fogy a múzeumok által rendelkezésükre bocsátott költségvetés, anyagi keret. Utóbbi mindig kevés, mióta tart a kultúra sok szűk esztendeje. • • • A szolnoki Damjanich János Múzeum részeit nyaranta három-négy lelőhely várja a megyében. Közülük az egyik Túrkevén van, nem messzi az állami gazdaság központjától, Terehalmon. Valamikor a múlt században is folytak már itt ásatások, ám az akkori munkálatok eredményeit rögzítő feljegyzések elkallódtak. Pedig a környék bronzkori történetének alapvető jelentőségű lelőhelyéről van szó. Túrkeve környéke az ideig meglehetősen fehér volt a bronzkori kultúrákkal foglalkozó kutatók számára. Ennek egyik oka ott lelhető föl, hogy a Terehalom három régészeti kultúra (a. gyulavarsándi, a füzesabonyi és a perjámosi) határmezsgyéjén található. Három évvel ezelőtt azonban a Damjanich múzeum Népi iparművészek Föltámadó mesterségek Az alkotmánynapi ünnepségekig még két hétnél is több van hátra, ám a szervezők teendői most sűrűsödnek. Kisújszálláson például, alkalmi kirakodóvásárt terveznek erre a napra. A hír önmagában nem gyújtja föl az olvasó képzeletét, de az talán igen, hogy a hagyományos résztvevők mellé szeretettel várják a népi mesterségek művelőit, szeretnék, ha ők is elhoznák portékájukat a sokadalómba. Ezeken a kirakodó vásárokon annyiféle műanyag autóval, rakétapisztollyal, csilicsáré trikóval és ki tudná még fölsorolni hányféle csekély ízlésre valló holmival találkozni, hogy alighanem üdítő dolog lesz a vásárfiát keresők számára egy- egy szép csupor, hímzett te-' rítő, kékfestő kendő. Abban, hogy a népi hagyományokat kedvelők is találjanak nekik tetsző tárgyakat, csak anyival segíthetünk a kisújszállásiaknak, hogy megpróbáljuk fölhívni e mesterségeket egyre többen űzők figyelmét: augusztus 20-án elvárja őket az alföldi váro6. régésze, Csányi Marietta irányításával megkezdődött ennek a teli-halomnak a föltárása is. Idén, már másfél hónapja tart az ásatás. A domb mellett katonai sátrak, lakókocsi, teljes tábori szerelés. A bőm bon hatalmas földbucka, amit az immár több mint két méter mély ásatási gödörből hánytak ki a munkások, a gödör melletti tartóedényekben laikus számára egyforma kacatoknak tűnő cserép- és csontdarabok. Rengetek. Csányi Mariettától megtudom, hogy egy bronzkori település lakóházait ássák, megidézve az úgy három és fél ezer év előtti időt. Annak idején a sík vidék közepette egy aprócska kis kiemelkedésre kezdtek építkezni az emberek. (Persze akkoriban teljesen más volt a környék vízrajzi térképe). Aztán ha egy-egy ház tönkrement elpusztult, esetleg leégett, annak azoknak a tetejére építették az újabbakat. Így azután egy több rétegű halom, tel] jött létre, ahol egy-egy földréteg egy-egy időréteget is jelent illetve jelöl időszámítás előtt kb.. 1800—1300-ig. Most úgy i. e 1400 táján tartanak, de a próbafúrások ígérete szerint több mint 6 méteres rétegződésre lehet számítani, vagyis jó pár évig még munkát ad ez a domb a régész, csapatnak. Alul még új-kőkori rétegek is sejthetők. „Szép szó’ magyarul testet öltött érvet jelent. A szép szó nemcsak eszközünk, hanem leélünk is. Célunk az a társadalmi és állami életforma, melyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül" Oj sorozattal jelentkezett a Kossuth Könyvkiadó. A magyar népfrontmozgalom, az 1935—45 közötti évek legfontosabb eseményeinek dokumentumait, a baloldali politikai-szellemi irányzatok legjelentősebb sajtóorgánumait, publikációit jelenteti meg ismét — fakszimile kiadásban. E sorozatnak egyik érdekes darabja a fél évszázada indult, három és fél év alatt harminc alkalommal napvilágot látott Szép Szó című folyóirat írásaiból készült válogatás, melyet a Magvetővel közösen jelentetett meg. A csaknem hatszáz oldalas kiadvány teljes keresztmetszetet ad a lap politikai, társadalmi és esztétikai törekvéseiről. Ezzel együtt hiánypótló szerepet is vállal, hisz nemcsak az irodalomtörténet Az idei nyáron kiásott ház Is igen gazdag, értékes leleteket rejtegetett. Előkerültek hordozható tűzhelydarabok, csontból, agancsból készült lószerszámtartozékok (bár a kocsit már jóval korábban is ismerték, lófoga- tolásra utaló leletek először ebből a korból kerültek elő), valamint épségben megmaradt gyönyörű, turbántekercses díszítésű kis agyagbögrék. És rengeteg egyéb cserép, csont, amely majd a restaurátoroknak és az arc- heozoológusoknak ad nem kevés munkát a közeljövőben. A csontleletek egyébként arra utalnak, hogy a rézkor terehalmi embere már ismerte (a baromfi kivételével) az összes háziállatot, de persze (a kiásott vadcsontok tanúsága szerint) vadásztak is a földművelés mellett. A házak konyharészében talált edények között pedig mind a három környező kultúra jegyei azonosíthatók, ami annyit jelent, hogy b kultúrák határait nem kell olyan mereven kezelni, mint azt eddig tették a kutatók. Eme igen gazdag bronzkori lelet értékét kiegészítendő egyetlen dolog hiányzik még, a temető, ahnt ezideig nem sikerült a régészeknek föllelniük. J. Gy. és Kutatás adós a Szép Szó szellemi értékeinek, hagyatékának teljes értékű, monografikus feldolgozásával, de ennek hiányában a politikai gondolkodásból is hiányoznak fontos, eleddig figyelembe nem vett értékei. A folyóirat — mint Ady esetében a Nyugat — elsősorban József Attila számára teremtett a publikációs lehetőségeken túl otthont adó műhelyt. A költő, valamint Ignotus Pál és Fejtő Ferenc nevével fémjelzett lapban — egyúttal az igényes válogatásban is — az 1930-as évekbeli szellemi progresszió olyan jelentős képviselőit is olvashatjuk, mint Thomas Mann, Jean- Paul Sartre, Bálint György, Móricz Zsigmond, Veres Péter, Déry Tibor és Bartók Béla. Örömmel fedezheti fel az olvasó, a Szép Szó 1937. július—augusztusi számában Örkény István Forradalom cftnű korai novelláját, vagy Devecseri Gábor és Somlyó Zoltán egy-egy versét. Az utókor számára a legnagyobb hatású és legmegrázóbb olvasmány mégis a költő halála után a József Attila emlékének szentelt külön- szám, Könyvespolc A Szép Szó 1936-1939
