Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-31 / 204. szám
1987. AUGUSZTUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Zuhanás közben A vonat majdnem pontos volt 140 éves a Pest—szolnoki vasút Megemlékezések, ünnepségek, kiállítások A nosztalgiaszerelvényt sokan várták Nem is tudtam először, hogy miért, de nagyon szomorúan jöttem ki a vetítőteremből Tolmár Tamás Zuhanás közben című filmjének megnézése után. Ez magánügy, mondhatná bárki, igaza is léteié, csak éppen azt tapasztaltam, hogy nem egyedül engem hangolt reménytelen mélabúra a film. Tehát hatásos film, tehát jó film? A kérdés nem ilyen egyszerű. Kétségkívül hatásos, olyan mozi, amelynek gondolatai, képei benne maradnak a nézőben. De ettől még — sajnos — konvencionálisán sem mondhatjuk rá, hogy jó film. Nehéz megmondani, hogy miért idegeníteti el magától ez a film. Ha igaz, hogy a jóból is megárt a sok, akkor elképzelhető, hogy a rosszból már a keveset is soknak érezzük. Olyan mélységekbe hatol a Zuhanás közben, hogy struccmadárrá válik a néző: tudja, hogy szembe kellene nézni valamivel, de jobb ha homokba dugja a fejét, legalább nem látja... Logikátlan okoskodás, de úgy vélem, nemcsak velem a nézővel „van baj”. A kérdések kérdése ott kezdődik, hogy az első filmes rendező — megint egy nagyon tehetséges valaki! — vállalhatta-e filmjének forgatókönyvét is. Igen, hiszen a forgatókönyvet is ő jegyzi. Kétszeres kockázat! Sajnos, hogy a Zuhanás közbentől ennyire idegenkedik az ember, azért a forgatókönyv a ludas. Nem vallom, hogy a fikció kívül esik a megtörténhet halálmezsgyéin. Az élet — írhatnám nagy É-vel — olykor fölüllicitálja a fikciókat, — Ifjúsági nagygyűléssel ért véget vasárnap Tatabányán a Munkásfiatalok III Országos Találkozója (MOT). A mintegy 1500 munkásfiatal a három nap során plenáris üléseken, fórumokon, kerekasztal - beszélgetése ken vitatta meg azokat a mozgalmi módszereket, politikai tevékenységformákat, valamint munkahelyi, szakmai követelményeket, amelyekkel zsiikát, így nem véletlen, hogy a mutatós, szépen berendezett szülői házban hatévesen már neki is vonót nyomtak a kezébe. Ettől kezdve naponta öt, olykor hat órát is gyakorolt, és immáron harmadik éve hetente kétszer Szolnokon Horváth Béla prímás foglalkozott vele. Bizony nem kevés anyagi áldozatba, fáradtságba kerültek ezek a szombati, vasárnapi utazgatások, amelyek eredményeképpen a kis muzsikus az s már egészen máshogyan hívjuk ezeket! Sőt, egyetlen fikcióra építve is mennyi jó filmet láttunk már. A Zuhanás közben nem egy, nem is több fikcióra épül, hanem egy újsághírhez kötődő esetre, egészen kétköznapi emberi viszonyokra stb. De amikor ez a dramaturgiai szálakra felfűzött sok-sok hihető esetet együtt látjuk, úgy tűnik mintha az egész egy nagy fikció lenne. Pedig nem az, a rendező érezhetően nagy felelősséggel, becsületes szákimondással, jószándékkal forgatta filmjét. Hisszük hogy ugyanilyen szándékok vezérelték a forgatókönyvírót is. De a szándék és a hatás nem azonos. A történetek fele-harmada is elég lett volna ahhoz, hogy a rendező szándékát megérezzük és letisztult filmélményt kapjunk. A Pogány Judit és Kaszás Attila hordozta cselekményszál már önmagában is elvitt volna abba a világba, amelyről rendező szólni akart. A sokat markol és keveset fog panelje minden bizonnyal elkerülhető lett volna az unalmas, erőltetettnek tűnő részletek elhagyásával. A sokféle, majd később egymásba torkolló történet-erek egyes epizódainak túlhangsúlyozása sajnos csak a közhelyek ismétlésére vált alkalmassá, míg kevésbé feltárt részletek egyenesen kiestek a néző látóteréből. Egy bizonyos: Pogány Judit alakítása maradandó ebben a jószándékú, nagyformátumúnak indult, de ösz- szességében felemás filmben. az ország előtt álló feladatok megoldásához kívánnak hozzájárulni. Az ifjúsági nagygyűlésen Szórádi Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titkára hangsúlyozta, hogy a célul kitűzött politikusabb ifjúsági mozgalom igényli a munkásfiatalok legjobbjainak részvételét a KISZ-ben és a termelő munkában egyaránt. idén, június 29-én Pesten, a Rottenbiller utcában felvételizett a Rajkó zenekarba. A népes vizsgabizottság előtt először kottából kellett zenélni, majd egy nótát, csárdást, illetve variációt játszani. Remekül sikerülhetett a párperces megméretés, mert a bizottság vezetője a felvételi után külön gratulált a folyosón a kísérőknek. Ekkor már sejtették, ami július 6-án bizonyossá Eszmecsere Sopronban Keleti műveltség Nemzetközi orientalisztikai tanácskozás kezdődött vasárnap Sopronban, 18 ország mintegy 80 tudósának részvételével, a Körösi Csorna Társaság rendezésében. Ezúttal ötödik alkalommal gyűltek össze a keleti népek műveltségével, nyelvével foglalkozó tudások, s adnak számot kutatásaik legfrissebb eredményeiről. A mostani konferencia tudományos jelentőségét emeli, hogy a kínai delegáció tagjaiként első ízben vesznek részt ilyen tanácskozáson a Tibeti Társadalomtudományi Akadémia tudósai. A Körösi Csorna Társaság tiszteletbeli tagjává választotta Luciano Petech professzort, az olaszországi ti- betisztika nemzetközi hírű vezetőjét. Az erről szóló diplomát a vasárnapi megnyitón vette át az olasz tudós. A tanácskozás azoknak a kutatóknak — Belső-Ázsia, Tibet, valamint a buddhizmus tanulmányozásának — ad fórumot, amelyek Körösi Csorna Sándor érdeklődésének középpontjában álltak. A hat napig tartó szimpozio- non előadások hangzanak el Belső-Ázsia történetéről, a tibeti gyógyászatról, a buddhista művészet és vallás kérdéseiről. Befejeződött a műemléki konferencia • Az országos műemléki konferencia szombaton befejezte munkáját Pécsett. A tanácskozáson mintegy négyszáz szakember vett részt; a műemlékvédelem hivatásos és társadalmi dolgozói mellett ott voltak a városvédő egyesületek vezetői is. A szekcióüléseken három témacsoportot vitattak meg: a műemlékvédelem és a településfejlesztés kapcsolatát. a történeti települések XX. századi építészet, valamint a műemléki helyreállítás eredményeit és gondjait. A záró plenáris ülésen a szekcióelnökök beszámoltak a végzett munkáról, s ennek során javaslatokat, ajánlásokat is megfogalmaztak. A konferencia állásfoglalása kiemelte: a történeti települések arculata különösen fontos érték, ezért a műemlékek védelme mellett fokozott gondot szükséges fordítani az ott megjelenő új építészeti elemekre. vált: a KISZ KB művész- együttesétől érkező levél arról értesítette a szülőket, hogy a felvételin kimagasló teljesítményt nyújtó, nyolcadik osztályba menő fiukat szeptembertől felvették a Rajkó zenekarba. Azóta már a szerződéskötés is megtörtént, így a tiszaböi kislegény tíz évig ebben az együttesben játszik, miközben iskolai tanulmányait is folytatja. Zoltán nem kis izgalommal készül a közelgő nagy útra, elvégre életében először hosszabb időre búcsút int a szülői háznak. Azért a hegedűje most sem pihen, hiszen a napi párórás gyakorlás ilyenkor is szükséges. Ha másért nem azért, mert a tervében nem kevesebb szerepel, mint az, hogy egykoron nevezetes zenészprímás legyen belőle. Ehhez az első lépcsőfokot sikeresen teljesítette, a többi pedig a téhet- ségétől, még inkább a további szorgalmától függ majd. P. Bz. M. 1847. szeptember 1-én adták át rendeltetésének a Pest—Szolnok közötti vasútvonalat. Erről az eseményről a Társalkodó című korabeli hetilap a következőképpen ír szeptember 5-i számában; „A magyar vasúttörténet évkönyvébe szeptember 1-én egy új, korszakot alkotó nap iktatódott. Nagy nap, dicső nap volt ez, mely- lyel Magyarország két fő folyama, a Duna és a Tisza testvériesen összeköttetésbe hozatott”. Akkor a tizenhat kocsiból álló különvonat tíz órakor érkezett Szolnokra, olyan jeles utasokkal, mint József főherceg, Széchenyi István, és az ünnepi beszédet is mondó Kossuth Lajos. Nem volt véletlen, hogy a születő vasút második vonalát a reformkorban éppen Szolnok felé irányították, hiszen városunk a kora középkor óta fontos átkelőhelynek számított a Buda és Erdély közötti kereskedelmi úton. Annak a száznegyven év előtti napnak a jelentőségére emlékezett szombaton délelőtt a szolnoki vasufcastár- sadalom és az érdeklődő közönség. Tíz óra után már hatalmas tömeg verődött össze a peron pesti oldalán, várva a hamarosan befutó nosztalgiavonatot, ami (igaz közel negyedórás késéssel) meg is érkezett, némi csalódást okozva a várakozóknak. A sűrű tülkölések közepette befutó gőzös ugyanis Az egészségmegőrzés szellemében Családi fesztivál a Népstadionban Több ezer gyermeket és felnőttet vonzott szombaton az egészségmegőrzés tervezett társadalmi programjához kapcsolódó családi fesztivál a Népstadionba. A fesztivál reggel a Csepel Sportklub pályáján, illetve a ferencvárosi József Attila lakótelepen, a Nyúldombon a Kölyök Egyesület szervezte programmal kezdődött. Mindkét helyszínen futóversenyt, kerékpáros körversenyt, BMX-cross vetélkedőig go-kart versenyt, kismotoros futamokat és több más érdekes programot szerveztek a nagyszámú érdeklődőnek, akik élsportolókkal, olimpikonokkal, Európa-bajnokok- kal is találkozhattak. A Népstadion szoborkertjében kora délután a BM tűzoltó zenekara fogadta a fesztiválra látogatókat, ezt követően a miskolci fúvószenekar és a majorettek felvonulása szórakoztatta a résztvevőket. A különféle színes műsorok, neves művészek fellépése, divatbemutatók és -tanácsadók mellett itt is találkozhattak híres személyiségekkel. ezenkívül közös tornára, családi sportprogramokra, így futóversenyre, kispályás labdarúgásra, lábteniszre is benevezhettek a fiatalok, idősebbek egyaránt mindössze négy kocsit húzott maga után, ebből kettő teljességgel modem vagon volt, kettő pedig az úgy jó évtizede történt utazásaimra is emlékeztető fapados. Mindenesetre a kamerák folyamatosan vették az eseményeket, s a fényképezőgépek is igencsak sűrűn kattogtak. A beálló szerelvényt megrohamozó gyerekhad számára pedig újdonságként hatott a két fapados kocsi, a korabeli egyenruhát viselő vasutasok, no és természetesen az ezúttal kéményseprőkre emlékeztető masiniszták is. A nosztalgiavonat ünnepélyes fogadása után fölcsendültek a Himnusz hangjai, majd Erdőhegyi György, a MÁV Debreceni Igazgatóság helyettes vezetője mondott Még az utolsó délelőtt is szorgos munka közben találta a zalai diákokat Szolnokon a városi tanács elnöke, aki meglepetésszerűen látogatott ki a Tiszai! getbe, a harmadik önkéntes környezetvédő építőtábor lakóihoz. Keresetlen szavakkal köszönte meg amit a városért tettek, kívánt jó tanulást az elkövetkező hónapokra, és búcsúzott tőlük a jövő nyári viszontlátásig. Utoljára cibálta meg a szél pénteken délután az árbocon lengő tábori zászlót, vezényszavak hangzottak fel, és elérkezett a számadás órája. Bizony, a 160 Zala megyei fiatal két keze és szorgalma nyáridőben, amikor a parkok rendbentartása, a közterületek ápolása megnövekedett feladatot jelent, napi hat órában, két hónapon át a Közterületfenntartó Intézmény 29 dolgozójának munkáját pótolta. Mi minden fért ebbe? Nem kevesebb, mint 4300 négyzetméter virágágy gondozása, 384 ezer négyzetméter területen a fűnyírás utáni, gereblyé- zés, kazlazás, 940 pihenőpad festése. Tréfásan jegyezte meg valaki: befestették még az eget is, annyira igyekeztek... Akadt a korábbi évektől eltérő munka is: a harmadik turnus beliek részt vettek a megyei tanács által elrendelt gyalogosforgalom- számlálásban. a most búcsúzok pedig a fizető autóparkoünnepi beszédet a pályaudvar épületének Pest felőli oldalánál elhelyezett muzeális értékű mozdony és vagon előtt. Beszédében utalt Szolnoknak a vasúti közlekedéssel való egybeforrottságára, majd mintegy bemutatta a Szolnok Vontatási Főnökség kocsijavító műhelyének szocialista brigádjai illetve dolgozói által felújított vasúti személykocsit, amely ezentúl aprócska vasúttörténeti múzeumként működik. Ezt követően Horváth Tibor a Közlekedési Múzeum gazdasági igazgatója jelképben átvette a helyreállított muzeális kocsit, (amely természetesen Szolnokon marad a későbbiekben is), a Vontatási Főnökség képviseletében pedig Papp Ferenc a Killián György Szocialista Brigád vezetője ünnepélyesen védnökséget vállalt a múzeumkocsi felett. Délelőtt 11 órakor a MÁV Csomóponti Művelődési Házban rendezett kiállítást is megnyitották az érdeklődők előtt, ahol különféle mozdony, illetve szerelvény makettek láthatók, kisebb méretű vasúti alkatrészek, kellékek társaságában. A szolnoki pályaudvar utascsamo- kában pedig a „Tisza” nevű vegyesvonati mozdonynak a Milleneum évében készült működőké p>es (M 1:5) modellje vonta s vonja magára az utazóközönség figyelmét. J. í»y. lók díjbeszedői feladatát is jól oldották meg. Érdékes módon a táboro- zók teljesítménye turnusonként javult: az utolsó csoporté már meghaladta a 140 ezer, az egész táboré az 536 ezer forint értéket. Az ünnepélyes zászlólevonás porcéit nem véletlenül követték az elismerő szavak, a jutalmazások. Pusztai Tamás, a tábort fenntartó intézmény igazgatója adta át az oklevelet a táborvezetőnek, Beké- nyi Istvánná, a Hazafias Népfront városi titkára p>e- dig Kiváló és Érdemes Társadalmi munkás kitüntetésekkel köszöntötte a munka irányításában,, a gyerekekkel vigló törődésben oly sokat fáradozott intézményi dolgozókat, közöttük nem egy nyugdíjast, akik időt és fáradságot nem ismerve igyekeztek a gyerekekkel szót érteni, a munka örömét megismertetni. Ok is ott ültek a búcsú- tábortűz körül, együtt derültek a fiatalokkal az izzó zsarátnokok fényében rögtönzött tréfákon, velük nótáz- tak még akkor is, amikor kihunyt az utolsó parázs. Csomagolásra még akkor se gondolt senki, hiszen még a palacsintát is meg kellett] enni, amiből háromszázat sütöttek a hálás fiatalok, hogy megvendégelhessék vendéglátóikat. — rónai — — ti Tatabányán Találkoztak a munkásfiatalok Tizenhárom évesen Ügy tűnik, a tizen hármas szám nem mindenkinek szerencsétlen, sőt a tiszaböi Maga Zolinak bizonyára nem az, hiszen ennyi évesen felvételizett a Rajkó zenekarba. A merész elhatározás előzményéhez tartozik, hogy a kisfiú édesapja — aki nap>onta Szolnokra jár dolgozni az építőiparba — is kedveli a mua Rajkó zenekarba Zoltán napirendjéből a párórás gyakorlás ilyenkor sem hiányzik (Fotó: T. K. L.) A korabeli dokumentumok is számos érdeklődőt vonzottak (Fotó: H. L.) Elhamvadt a búcsútábortűz.