Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

Io Kulturális kilátó 1987 AUGUSZTUS 29. Utazás a múltba a nyugati végeken Újra megnyilt a soproni Storno-gyüjtemény Négyéves fel­újítási munkák után újból meg­nyitották Sopron­ban a Stomo-ihá- zat és a benne el­helyezett stomo- gyűjteményt. A hajdani magán- gyűjtemény meg­alapítója, idősebb Storno Ferenc, 1845-ben telepe­dett le Sopron­ban. A kémény­seprő mesterség mellett hSdolt műgyűjtő hajla­mainak, emellett egyre elismertebb restaurátori mun­kát is végzett. Fia, ifjabb Storno Fe­renc (1851—1938) örökölte apja mű­vészhajlamát és gyű j tőszenvedé­lyét, s hosszú élete során tovább gyarapította az egyre inkább is­mert és látogatott házi múzeumot, ö is megszerezte a kéményseprő mes­terlevelet, de ehelyett a festészetnek és a A soproni Fő tér a Storno-házzal és a tűztoronnyal restaurálási szentelte életét. mim kának A gyűjte­1983-ig magángyűjtemény­ként működött, ekkor vásá­rolta meg az állam a kül­mény örököse és továbbfej­lesztője — a legutóbbi idő­kig — ifjabb Storno Ferenc harmadik fia, Storno Gábor iparművész lett. A Storno- gyűjtemény a magyar histo­rizmus egyetlen, érintetlenül fennmaradt értéke. földön élő örökösöktől. A Storno-ház a soproni- Fő tér kétemeletes barokk külsejű palotája, melynek falai kö­zött a nagy magyar király, Corvin Mátyás is lakott 1482—83 telén, amikor is hadaival Bécs ellen vonult. (Mátyás király itt töltötte 1482 karácsonyát, itt ünne­pelte 40. születésnapját is). A ház a második világhábo­rút követően állami tulaj­don lett, a gyűjtemény utol­só soproni örököse, Storno Gábor már bérlőként lakott benne. Az Országos Műemléki Felügyelőség soproni kiren­deltsége 1982-ben fogott hoz­zá az erősen megrongáló­dott ház helyreállításához. Közben — 1983-tól — folyt a Storno-gyűjtemény anya­gának leltározása, tudomá­nyos feldolgozása, a búto­rok, az iparművészeti reme­kek, a festmények, faliképek restaurálása. Megvalósult a soproni mu­zeológusok álma, kialakult Sopron központjában egy egységes város történeti gyűj­temény. Itt található — a Fabricius-házban — a vá­ros történetét az ősikortól a 17. századig bemutató kiál­lítás; a Stomo-ház első eme­letén pedig a város 17. szá­zadtól napjainkig tartó fej­lődéséről látható helytörté­neti gyűjtemény. A második emeleten helyet kapott Stor- no-gyűjtemény, a művészet- történeti ritkaságok gazdag tára ugyanakkor bepillantást enged a múlt század máso­dik felében élő gazdag vidé­ki polgárság életébe is. A lakások berendezéseit kora­beli fényképek alapján ál­lították össze a múzeumi szakemberek. — borbély — A Barna Gyöngyök sikere Cigánvfolklór-fesztivál Miskolcon Jövőre Csehszlovákiában szerepelnek A Barna Gyöngyök első fellépése (Fotó: Laczó) A hazai cigányfolklór tör­ténetében rendeztek már látványos amatőr fesztiválo­kat. érdekes Ki mit tud?- okat, de olyan találkozót még nem, ahol a zömmel magyar résztvevők mellett külföldről is érkeztek vol­na fellépő csoportok. Au­gusztus közepén Győr és Miskolc erre szolgáltatott példát, tudniillik a két me­gyeszékhelyen egyidőben rendezték meg az első Nem­zetközi Cigányfolklór Talál­kozót. Miskolc városa jobbára a keleti országrész cigány- együtteseit fogadta, míg Győr a dunántúliakat. A ta­lálkozókra külföldről — Csehszlovákiából, Lengyel- országból és Franciaország­ból — érkeztek vendégek, akik itt-tartózkodásuk alatt a gálaműsorokban mindkét város közönségének bemu­tatkoztak. A kétnapos talál­kozón összesen tizenkét együttes lépett színpadra, s valamennyien az eredeti ci­gányfolklórból nyújtottak ízelítőt. A rendezvénynek verseny jellege nem volt, árp mégsem nevezhető tét nélkü­linek, hiszen a csoportok fel­lépésével ismertebbé vált a cigánykultúra e sajátos vo­nulata, ezen kívül pedig a hazai együttesek és a közön­ség jobban megismerhette az országhatárokon túli amatőr csoportok munkáját, hagyományőrző tárcáit. A miskolci találkozóra meghívást kapott a szolnoki Barna Gyöngyök nevű együt­tes ás. Műsorukban Szolno­kon gyűjtött cigánydalokat szólaltattak meg — remek színpadi mozgással, maga­biztos tánctudással kísérve. A nyitószámot a fiatal Ko­zák Lajos adta el. A kivá­ló hangú énekesről érdemes külön is megemlékezni, hi­szen tehetsége egészen rend­kívüli. A másnapi szakmai értékelésen a találkozó meg­hívott, folklórral foglalkozó vendégei is szuperlativu- szokban szóltak Kozák La­jos produkciójáról. A tánco­sok szintén csak dicsérő sza­vakat hallhattak teljesítmé­nyükről, és viseletűk is egy­értelmű tetszést aratott — de nemcsak a szakemberek körében; a közönség az el­ső fellépés és a szombat es­ti gála során is vissza tap­solta a Barna Gyöngyöket. A jutalom csak ezután kö­vetkezett. A Csehszlovákiá­ból érkezett együttes — el­ismerése jeléül — jövő nyár­ra vendégszereplésre hívta meg a szolnokiakat; a Bar­na Gyöngyöknek ez lesz az első külföldi útja. A találkozón díjakat nem ajánlottak fel a legjobbak­nak, a mieink mégis boldo­gan térhettek haza Miskolc­ról, hiszen szakmai és kö­zönségsikerük vitathatatlan volt. j. a. Dióhéjban SZÍN és A fertőd! kastély barokk csodájával nem lehet betelni Széchenyi István házi cipője, melyet élete utolsó éveiben viselt (Fotó; Hargitai Lajos) A nagycenki Széchenyi kastély tiszteletet pa­rancsoló kerengő je Történelmi emlékhelyeink szép számban találhatók Sopron környékén. Jóleső ér­zéssel nyugtázhatja az arra vetődő túris­ta. hogy az értékőrzés jól szolgálja törté­nelmi tudatformálásunkat, hiszen egy-egy kirándulás a nyugati végekre felér egy múltba ve2ető expedícióval. A fertődi Es­terházy kastély, a nagycenki Széchenyi emlékház, de Sopron semmi mással össze nem hasonlítható panorámája is sokáig megmarad a látogató emlékezetében. Ké­peink ezek felidézésében segítenek. Sopron alighanem legforgalmasabb tere, a Szentháromság szoborral A „hűséges város” és környéke A kulturális élet hírei Az országos múzeumi és műemléki hónap alkalmá­ból októberben jelenteti meg a Mezőgazdasági Múzeum a Magyar Agrártörténeti Élet­rajzok című kiadvány első kötetét. Az intézmény mun­katársai által szerkesztett kötet 640 oldalon, kétszáznál több olyan neves agrárszak­embert mutat be, akik ma­radandót alkottak többek között a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdészet, a vadászat vagy a fagazda­ság területén. A tegnap és a ma építé­szete a történeti települések­ben címmel háromnapos or­szágos műemléki konferencia kezdődött pénteken Pécsett. A Sumeni Történeti Mú­zeum anyagából nyílik bol­gár népművészeti kiállítás szeptember elején a debre­ceni Déri múzeumban. Ugyanebben a hónapban ün­nepli fennállásának 75. év­fordulóját a Kossuth Lajos Tudományegyetem, ebből az alkalomból jubileumi kiállí­tást tekinthetnek meg a Debreceni Könyvtár látoga­tói. A társművészetek külön­leges találkozójának lehet­nék tanúi szombaton a Kecs­keméti Galéria vendégei. 14 órától Darvas Ferenc mara­toni zongorázását hallgathat­ják meg, ezt követően vetí­tik le Fritz Lang 1926-ban készült Metropolis című filmjét; s ekkor nyitják meg az 1972-ben elhunyt grafi­kusművész, Gross-Bettel - heim Jolán alkotásaiból vá­logatott kiállítást is. Két-két budapesti illetve vidéki társulat vendégszere­pei augusztus 23 és szeptem­ber 2 között Hatvanban, a zenés színházi nyár rendez­vényein. A népkerti szabad­téri színpadon augusztus 31-én a huszonhárom tagú Hódmezővásárhelyi Big Band lép fel, szeptember 2-án, szerdán Zerkovitz— Mészöly: A szélhámos király című kétrészes zenés komé­diáját adja elő a Békéscsa­bai Jókai Színház. Jó pár éve kísérem figye­lemmel a Szegedi ifjúsági napok rendezvényeit. Ügy érzem, vannak változások. Az emlékek és az emlékezés útvesztőiben azonban na­gyon könnyen eltévedhet az ember. Éppen ezért nehéz felelősséggel ■kijelenteni, hogy azok a pár évvel ez­előtti Napok fényesebben ragyogtak. Így azután más­féle megfogalmazásra kény­szerülök: öt-hat éve mint­ha zöldebb lett volna a fű a Széchenyi téren, Szegeden... Stoppal érkeztem a város­ba szombaton délelőtt. A szimpatikus pszichiáternő, aki felvett, s aki már jó ide­je drogos témában utazik, most Marek Kotansky nar- komániáról tartandó előadá­sát meghallgatni zarándo­kolt diákéveinek városába. Az Ifjúsági Ház melletti par­kolóba kormányozta kocsi­ját. Első meglepetés: a ház kihalt, üres. Az egyetlen ta­karítónő rábök a SZÍN prog­ramjait hirdető plakátra. Hosszasan tanulmányozom a műsorajánlatokat. Nem talá­lok olyan rendezvényt, amelynek olvastán azt gon­dolhatnám, ezt föltétlenül meg kell néznem. A Dugonics téren tömeg. Szélen árusok sokasága is. Furulyát tessék, pornó-nap­tárt tessék, bizsukat tessék, képregényt tessék, ronda kis népmüvészieskedö köcsögö­ket tessék...!” Tessék, tessék, minden eladó! Egyik asztal mögött ismerős arc. Viselő­je idén végzett a Képzőmű­vészeti Főiskolán. Űgymond- ják szépreményü... ö azt mondja, valamiből élni kell... Kis agyagfigurák... Kos, Bika, Ikrek, Rák... Bőr­szíjra fűzve nyakban is vi­selhetők... A Kárász utcán is tömeg. Igaz, ott máskor is. De most kicsit tömegebb. Zöld és lila hajú fiatalok. Közömbösek. Nem zavarnak, csak a né­melyikhez társuló viselke­dés. Néhány kézben literes borosüveg, a kezekhez tarto­zó mozdulatokban részeg­ség. Nemsokára dél lesz... A Kárász egyik mellékut­cájában egy srác tántorog társai gyűrűjében. Nem be­teg, illetve beteg, de nem úgy... Hanyatt vágódik. Ügy marad. Barátai előbb jót rö­högnek rajta, majd éleszt­getni kezdik. Ivott, vagy ta­lán „drog jegyében?" Már elmúlt dél... Nemsokára létrejön egy élölánc, kétezer emberből, a Tisza-parton, az árvízi em­lékműtől az ifjúsági házig. Kotansky szervezi. Tavaly •Lengyelországban másfél- millió ember fogott kezet, szimbólumaként a „fehér por* ellen irányuló össze­fogásnak. A Kárász egyik mellékutcájában egy srác hanyatt vágódik. Ügy marad. Nem beteg, illetve beteg, de nem úgy... Éjszaka. A hangulat a te4 tőpontjára hág. Koncertek. Üj-Szegeden, a Móra-park- ban, itt-ott. Sok az ismeret­len nevű zenekar. Több fia­tal, akikkel beszéltem, vala­hogy eképpen fogalmazott: — Ezek a programok nem nekünk szólnak... Aztán a hangulat átmegy valami másba. A folyó mellvédjén egyre sűrűbben csattannak az üres üvegek. A parkokban, a parton egyre többen készülődnek az alváshoz. Szemetelni kezd az eső, de szerencsére nem tart soká. A többség háló­zsákban tölti az éjszakáját, de sokan anélkül. Fiatalok. Szimpatikusak, bohémek. Kicsit kiszakadva az iskolai, az otthoni környezetből, job­ban elengedik magukat. A többség viselkedése a tisz­tességben megőszült szegedi polgárok nyugalmát sem sérti. Mindig akad viszont néhány tucat hangoskodó, kötekedő alak, akiknek pusz­ta létezése is megkeseríti a SZIN-en résztvevők szájízét. Persze az ő létezésük sem önmagukból eredő, családi és társadalmi problémák tet­ték őket olyanná, amilye­nek. Persze ez még, így túl egyszerű. De a mögöttes igazságok mélyére hatolás komoly, elemző munkák, ta­nulmányok, témája, és ter­mészetesen társadalmi-kö­zösségi cselekvések feladata kell hogy legyen... A Hősök Kapuja fölött büszke fesztivál-zászlót tép- des a hűvös reggeli szél ez elősziesedett nyárban, Sze­geden... — jene! —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom