Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-27 / 201. szám

1987. AUGUSZTUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Emberi, szakmai erényeiket gyarapítják levonulók ünnepélyes búcsúztatása Szolnokon A bútorgyár javít is Üj szolgáltatás, hitelre is A HNF megyei bizottsága és a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancs­nokság ünnepélyesen bú­csúztatta tegnap délután a szolnoki Jubileum téren a bevonuló fiatalok egy cso­portját. Az ünnepi esemé­nyen részt vett Rábold Gá­bor, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Bozsó Péter, a megyei tanács vb-titkára és Bálint Ferenc, a városi tanács elnöke is. A fiatalok hozzátartozóinak népes tö­mege vette körül a bevonu- lókat. A Himnusz hangjai után Bokor József alezredes, a megyei hadkiegészítési és te­rületvédelmi parancsnokság nevében köszöntötte a fiata­lokat, majd Tóth Lajos, a HNF megyei bizottságának A bevonulók egyik csoportja titkárhelyettese búcsúztatta a bevonulókat. A jelképes fegyverátadás után az egyik bevonuló édesanyja, Hackler Imréné a szülők nevében kérte a fiatalokat, hogy szakmai és emberi erényei­ket gyarapítva legyenek jó katonák. Cser Ferenc őr­nagy, az átvevő és a fiata­lok további neveléséért fele­lősséget vállaló tisztek ne­vében arra tett ígéretet, hogy a bevonulókról meg­felelően gondoskodva segítik elő, hogy fegyelmezett, a ha­za védelmére mindig kész katonák váljanak belőlük. Az ünnepség befejeztével a fiatalok fegyelmezett so­rokban indultak szolgálati helyeikre, hogy megkezdjék katonaidejük letöltését. A búcsú ntolsó pillanatai (Fotó: Mészáros) — sb — A Bútor-. Fa és Kárpitos­ipari Vállalat új szolgálta­tást vezetett be: ezentúl a lakosság' részére is vállalja modern és stíl kárpitozott bútorok javítását, áthúzá­sát, felújítását. Az OTP-vel kialakított együttműködés eredményeként arra is le­hetőség van, hogy e célra a megrendelők OTP-hitelt ve­gyenek igénybe. A vállalat korábban a bú­torkészítő gyárak termékei­nek garanciális javítását vé­gezte, az elmúlt öt esztendő­ben azonban e tevékenysége iránt csökkent az igény, mert a gyártók saját márkaszer­vizeket alakítottak ki. Ezért határoztak úgy a vállalatnál, hogy bővítik a lakosság ré­szére nyújtott szolgáltatáso­kat. A stílbútorok felfrissí­tése során speciális igények­nek is eleget kell tenniük. Ezekhez a különleges mun­kákhoz a vállalat az alvál­lalkozó kisiparosokat is meg­keres. A bútorjavító vállalat ma- gánmegrendelőknek, ingat­lankezelő vállalatoknak az egyedik igényeknek megfe­lelően beépített szekrénye­ket, kisebb konyhabútorokat is készít asztalos részlegé­ben. E tevékenységének bő­vítésére mintegy 500 négy­zetméteres új üzemcsarno­kot épít, melynek munkála­tait a tervek szerint még az idén megkezdi. Viszontlátásra, jövőre Kapuzárás a mezőtúri képzőművészeti alkotótelepen Győrfi Sándor: — jobbról — Szellemi műhely lettünk Idén harmadszor Munkásfiatalok találkozója fatabinyán Debrecen és Győr után (1983 és 1985) a hét végén Komárom megyében, Tata­bányán rendezi a KISZ KB a már hagyományossá vált nagy nyári seregszemléjét, a Munkásfiatalok Országos Találkozóját Sajátos gazdasági helyzet­ben, változásokkal teli bel­politikai hangulatban ke­rül sor az eseményre, és ez alapvetően meg is határoz­za a céljait. A találkozás, a szórakozás és ismerkedés mellett most sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a közel­múlt és a jövő fő kérdései, ami eleve egy politikusabb hangú rendezvényt jelez, mint az előző kettő volt. A KISZ KB ezúttal a tár­sadalompolitika iránt fogé­kony, progresszíven gondol­kodó fiataljait invitálja Ta­tabányára, velük akarván párbeszédet folytatni e há­rom napban, elsősorban a jövő dolgairól. A fő cél a fiatalok fogadókészségének és fogékonyságának erősíté­se, a párt KB július 2-i prog­ramja és az ahhoz kapcso­lódó feladatok iránt. Szolnok megyét hetven ta­gú küldöttség képviseli a ta­lálkozón. Öntözögóp- be mutató Magyar kertészek igényei­nek megfelelően konstruált gépet mutatott be szerdán a Kecskemét-SEikrai Állami Gazdaságban az osztrák Bauer cég. A berendezés szőlők, gyümölcsösök öntö­zésére és levéltrágyázásra egyaránt alkalmas. A gyü­mölcsfákra 3,5 méter magas­ságból szórja a mesterséges csapadékot. Az önjáró gép öntöző berendezéseit számí­tógép vezérli. A bemutatott páldányt a Kecskemét-Szik- rai Állami Gazdaság vásá­rolta meg 62 hektáros almás- máskertjéhez. Kedden délután bezárta kapuit a mezőtúri képzőmű­vészeti alkotótelep. Az ötö­dik alkalommal rendezett táborozáson — amely a me­zőtúri üzemek, gazdaságok, intézmények támogatásával valósulhatott meg — az idén Agotha Margit grafikusmű­vész, Rékassy Csaba grafi­kusművész, Csikai Márta szobrászművész, Borbás Ti­bor szobrászművész, Győrfi Sándor szobrászművész, Ba­logh Géza festőművész, Fa­zekas Magdolna festőmű­vész, Meggyes László festő­művész, Németh József fes­tőművész, Váncsa Ildikó fes­tőművész és Valentin Vita- nov festőművész (Kjuszten- dil, Bulgária) vettek részt. Az alkotótelep zárását kö­vető baráti beszélgetésen le­hetőségünk volt találkoz­nunk a művészekkel. Mit adott, mit adhatott ez a nyár, a város, a festői kör­nyezet az alkotóknak? — kérdeztük Győrfi Sándor szobrászművészt, a telep művészeti vezetőjét. — Én mór nem is alkotó­telepnek nevezném együttlé- tünket, ezen már túlléptünk, inkább szellemi műhely va­gyunk, a külső körülmények ezt lehetővé tették számunk­ra, de talán még ennél is fontosabb, hogy élvezhettük az alkotói szabadság jogát. Ez a legerősebb kapocs, amely a városhoz, az itte­ni emberekhez és az alkotás­ra inspiráló környezethez köt bennünket. Leltárt vagy affélét természetesen nem készítettünk, hiszen elsősor­ban a feltöltödés ideje volt az itt töltött szűk hónapocs­ka A mérleg a kiállítás lesz majd, — de a már elkészült művekből arra következtet­hetünk, hogy az élmények nem válnak múló emlékké. A magam „portájáról” csak annyit, hogy elkészítettem Teleki Blanka reliefjét, ame­lyet a nevét viselő gimnázi­um bejáratánál helyezünk el. tendili festőművész két munkáját ajándékozta a vá­rosnak. — Csak azért kettőt, mert a bolgár kiállításlátogatók érdekében egy kicsit kénytelen vagyok önzőnek lenni. Szep­tember 2-án Szófiában nyí­lik kiállításom, s mezőtúri ihletésű képeimből is szeret­nék néhányat bemutatni ha­zai közönségemnek. De .ígé­rem, ha bezár ez a tárlatom, még két festményemet visz- szaküldöm Mezőtúrra, oda, ahonnan vétetett. Nagy meg­tiszteltetés számomra, hpgy részt vehettem ennek az al­kotóműhelynek a munkájá­ban, s külön öröm, ha a ter­vezett mezőtúri képtár meg­alapításához a magam sze­rény lehetőségeivel hozzájá­rulhatok. A baráti találkozón Papp János a mezőtúri városi ta­nács elnöke bejelentette, hogy jövőre az alkotótelep tanácsa Papi Lajos-díjat ala­pít, amelyet a nyári táboro­záshoz kapcsolódva adnak ki. Az alkotótelep zárórén- dezvényén a mezőtúri párt és állami vezetőkkel együtt ott volt és felszólalt Fábián Péter, a megyei pártbizott­ság titkára is. Az ötödik mezőtúri alko­tótelep művészeinek kiállítá­sára a jövő év augusztusá­ban kerül sor, amikor meg­nyitja majd kapuit — a Győrfi Sándor kifejezésével élve — az újabb szellemi műhely. — ti — Valentin Vitanov kjusz­Vaientin Vitanov: Élmény volt itt lenni Akár gépkocsival, akár gyalog Kultúra a közlekedésben is Nem tudom, az embernek a háborúsko­dása került e annyiba, mint a helyváltoztatásáa; a köz­lekedés. Egy-egy év végi baleseti statisztika felér egy hadi jelentéssel: hol, há­nyán, milyen körülményiek között vesztették életüket, váltak örökre nyomorékká, csökkent munkaképességű­vé, mindez anyagiakban, or­vosi költségekben, összetört autókban annyi mint... Meggyőződésem, hogy a közlekedés oltárán lerótt ál­dozat nem sorscsapás: az or­szágúton legtöbb esetben maga-magának keresd az ember a bajt. Azok, akik naponta szívják a közutakon a kipufogógázt, bizonyíthat­ják, hogy idegesek, türelmet­lenek és olykor kegyetlenül gonoszok is tudunk egymás­hoz lenni a közlekedés sod­rában. És az ára, mindennek a már fent említett komor kimutatás. Sietünk, roha­nunk, tiporjuk egymást és közben eldurvul a hangnem. A közúton szinte mindenki tegeződik, ez azonban nem valamiféle familiáris össze­tartozásra vall: az egy-két szavas véleményt egyes szám második személyben lehet, a legtömörebben és a legbántóbban a másik fejé­hez vágni. Szomorúan konstatálom, hogy lassan kikopnak a szép hagyományaink is. Valami­kor még lehetőséget kínálta közlekedés arra, hogy az ember a napi jó cselekede­teit megtegye. Egy-egy ud­varias gesztus hasonló vi­szonzást váltott ki: a soron kívül magam elé invitált pi­lóta dudált, barátságosan ki­intett és köszönte, hogy fi­gyelmes voltam vele. Most legtöbbje már nem várja meg, míg én ajánlom fel a gyorsabb haladás lehetőségét számára: elém vág. s ha van még benne jó érzés, úgy le­zser kézfelemeléssel nyug­tázza, hogy nem rohantam neki. Egy statisztika makacsul állítja, hogy Európában a magyar ember az, aki idő­ben a legtöbbet dolgozik. Valami lehet benne, mert mi mással magyarázhatnánk azit, hogy annyi idegileg nyú­zott és fáradt autós közleke­dik az utakon? A türelmet­lenség, a terheltségből adódó stressz, egy-egy értekezleten plusz cigarettákban, doboló ujjakban nyilvánul meg. A közúton mindez esetleg pad­lóig nyomott gázpedálban, kalandos előzésben, Lila fej­jel kiüvöltött indulatban kér teret magának. Mondják, mindez világje­lenség. Am ismerősöm, aki a napokban tért haza külföldi útjáról, irigylésre méltó ké­pet festett arról, miként an- dalogta végig ott kinn kocsi­jával az országutakat anél­kül, hogy bárki is sürgető­en rádudált volna, netán az árokba szorította, felöklelte volna a vastagabb karosszé- ria-erősébb motortulajdonos jogán. Azt mondja, amikor a határon átlépett azonnal felpörögtek az események: útjában volt mindenkinek, aki csak egyetlen kilométer­rel gyorsabban kívánt „re- peszteni”, egyetlen köbcenti­méterrel is nagyobb henger­űrtartalommal rendelke­zett és ekkor tűnt fel, itthon mennyire kell figyelni a ke­rékpárosokra, akik iimbolyog- va, lámpa nélkül élik fan­toméletüket közútjainkon. Ügy tűnik, a közlekedés­rendészet belefulladt abba a programba, hogy „láttassa magát” biciklis, ha sötétedés után az országúira kanyaro­dik. Emlékszem, néhány év­vel ezelőtt r. megye legna­gyobb lélekszámú gyárában a tárolóban lévő kerékpáro­kat nézte végig a közleke­désrendészet és a hiányzó dinamókat, égőket a hely­színen cseréltette ki a ke­reskedelem beavatott mun­katársaival. Mindez kedvező fizetési feltételek mellett, fizetési napon vonták le a pár forintos tételeket. Aznap este talán minden dolgozó „kivilágítva” tért haza, ápn néhány hét múlva újra le­hetett volna kezdeni az egé­szet. A kiégett égők, lesze­relt dinamók száma semmi­vel nem volt kevesebb, mint az akció előtt. Az autós per­sze azt mondja: ha ma elő­írják, hogy biztonsági .öv kell, akkor a föld alól is muszáj előteremteni bánni áron. Ugyanúgy meg kell vásárolni az ilyen vagy olyan színű lámpabúrát. Mát ak­kor miért nem lehet a ke­rékpárost a pár forintot érő égő pótlására kötelezni? Mi­szen ezen is emberélet mú­lik? Ezt mondja az autós, és alighanem igaza van. A járművek vezetői a megmondhatói, hogy a gya­logosok nagyvonalúsága is megér egy misét.. A napok­ban kinéztem a szerkesztősé­gi szoba ablakán és az egyik mellékutcában kibogozha- tatlannak tűnő közlekedési dugó árulkodott arról, hogy valami rendkívüli történt. Az utca közepén ismerősöm állt fialtfehéren a rendőrök gyűrűjében. Melyszínelés folyt. Egy óvodás korú srác idősebb testvérével olyan iramban rohant át az úton, hogy szinte nekicsapódott a lépésben haladó Barkas ele­jének. Alighanem akkor ia csúnyán összetörte volna ma­gát a gyerek, ha áll a gép­kocsi. De haladt, — igaz, nem többel mint harminc ki­lométeres sebeséggel — ám a megállósra így sem gondol­hatott. Az édesanya a boltból kilépve a vérbefagyott gyer­mekét találta. Hogy mi volt az asszony első reakciója? Természetesen nekiesett a tettesnek, a gépkocsivezető­nek, aki jószerével semmit nem tehetett a dologról, ha­csak éppen abban nem volt vétkes, hogy arra vitt az útja. Ha valakinek oka lett volna megemelni a hangját, az ő lett volna, mivel a bal­eset kapcsán egy hosszan tartó tortúra tevékeny részt­vevője lesz. Korunk egyetemes áldása a motori­záció és a ménesnyi ránk szabadított lóerejével akkor is követelne áldozatot, ha mindenki mindenben szigo­rúan tartaná magát a köz- lqkedésrendhez. Megsok­szorozza azonban a tragédiák számát emberi esendősé- gimk. Sokszor érezhetjük úgy, hogy a technika a köz­úton már-már megelőzte az embert: sem a kormány mel­let, sem a gyalogos forga­lomban nem készültünk fel arra, hogy kellő önmérsék­lettel, egymás iránti figyel­mességgel vonuljunk azokon a betoncsíkokon, mélyeket számunkra kijelöltek. Adja a sors, hogy a nyári baleseti statisztika ránk cá­foljon! — pb — Martfűn Zavartalan a vízellátás Egyetlen percig sem szom­jaztak ezen a nyáron a martfűiek, noha a korábbi évek gyakorlatától eltérően még a nagy kánikulában se rendelt el a tanács vízkor­látozást. Este hattól tízig ta­pasztaltak ugyan némi nyo- márcsökkenést, de ez sem volt akkora, hogy bárhol is vízhiány lépett volna föL A nagyközség vízellátását jelenleg három kút biztosít­ja. Az 1985-ben megvalósí­tott 2x250 köbméteres fel­színi tároló képezte a víz- műbővítés fő részét, amely lehetővé tette a zavartalan ellátást Sőt! A megnöve­kedett fogyasztás következ­tében többször, és rövid eb b időszakokban cserélődött a víz a tárolóban, így a minő­sége is jobb lett, mint a ki­sebb fogyasztási idlőszaikak- ■ban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom