Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-26 / 200. szám

1987. AUGUSZTUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt A Bánk bán és a többiek Az elmúlt hét műsorára érezhetően rányomta bélye­gét az alkotmány napja, te­levíziónk igyekezett sokol­dalról, számos változatban közeledni a jeles ünnep hár­mas tartalmához: emlékezni az államalapító István ki­rályra, a jogainkat és köte­lességeinket keretbe foglaló alkotmányra, és jutott figye­lem szokásosan az új ke­nyérre is. A hét első műsor­napjának estéjén az utca embere kérdezett és szakem­berek válaszoltak; téma pe­dig az alkotmány. Afféle jo­gi ismeretterjesztés volt ez, szerencsére nem is akart több lenni. Elevenen tálalt olyan tudnivalókat, amelyek jó, ha frissen élnek napi köztudatunkban. Amolyan prológnak is tekinthettük a Kárpáti György rendezte fél­órás filmet. Az ünnepnap előestéjére pedig a hét talán legrangosabb programja ke­rült, a Bánk bán televíziós bemutatója — amelyről ké­sőbb külön szeretnék szólni. Majd következett augusz­tus 20-a. Színpompás virág- karnevál reggeli képei Deb­recenből, aztán emelkedett hangulatú közvetítés a Kos­suth Lajos térről, a tisztava­tásról, majd a vízi-légi pará­dé látványos képei, jóminő­ségű közvetítéssel. És dél­után az ünnepi kavalkád: zenés, táncos programok közvetítése a Budai Várból. S az egészet házigazdaként összefogta-irányította Vitray Tamás a tőle megszokott magabiztos módon. Közben pedig „pihentetőül” rövid filmek. Például a haza fo­galmáról. Egy pályázat si­keres győztesei szólaltak meg a kamerák előtt, őszintén, olykor megható pillanatokat is előidézve hazáról szóló vallomásukkal. De érdekesnek bizonyult az István király egyéniségé­ről, szerepéről, ellentmondá­sos jelleméről szóló összeál­lítás is, amelyet hozzáértés­sel — igen szakszerű kérdé­sek — Ács Zoltán készített kiváló történészek, régészek rokonszenves közreműködé­sével. Szinte megelevenedett a história. Tanúlságos volt megismerni Szent István Intelmeit is — és még ko- rántsincs vége a sornak, mert jutott program, alkot­mánynapi péntekre is. Lát­hattunk riport-dokumentum filmet a Korona hazakerü­léséről. Aztán volt játékos vetél­kedő is, esti szórakoztatás, A há romm ill i omodi k; csalá - di csapatok vonultak fel, kö­rülülve egy-egy asztalt és Vitray Tamás kérdezgette őket, főképp régebbi televí­ziós események, személyisé­gek mibenlétét és kilétét ku­tatván az emlékezésnek is beillő, érezhetően a Posta és a Televízió barátságát is demonstrálandó játékban. Sajnos vérszegény, sovány játékra sikeredett a csalá­dok vetélkedője. A játék va­lahogy a levegőben lógott, talajtalanul. Bizonytalan esz­mei tartalma és csaknem kócossá váló formája is ezt „igazolta". És egyéb techni­kai zökkenők is előfordul­tak. De ne keressük a cso­mót a kákán, beszéljünk in­kább a Bánk bán televíziós változatáról. Katona drámája vitatha­tatlan remekmű, de közis­mertek hibái is. Minden egyes bemutatója: birkózás azokkal a feloldhatatlannak látszó ellentmondásokkal, amelyek a darab remekmű volta és itt-ott feltűnő dra­maturgiai homálya között feszülnek. Ráadásul egy mai bemutatónak kétségtelenül meg kell küzdenie a Bánk bánra idővel rárakódott, sok szempontból már megavaso- dott hagyományokkal. Így például a hamis teatralitás­sal, amikor hatalmas nemze­ti zöngeménnyé válik az előadás, a súlyos emberi konfliktusokat is hordó tra­gédiát elfödik a zengzetes szavak. De másik oldalról ott az ellenkező előjelű kí­sértés arra, elsősorban kor­szerűsítési vállalkozásokban, hogy Katona munkáját hol­mi családi drámává szelídít­sék, csaknem teljesen meg­fosztva nemzeti tartalmától. Szőnyi G. Sándor jól is­meri ezeket a lehetséges tév- utakat és nemcsak ismeri, Bánk bánjában dicséretesen és bátran el is kerüli őket. Innen „hiányoznak” a bun­dái indulatok, de ugyanak­kor jelen van, méghozzá hangsúlyosan és következe­tesen a hazáért, a nemzet sorsáért érzett felelősség és aggodalom. Már az első ké­piek, az indító farsangi jele­net kép>ei szembeállítva a hazatérő Bánk képiéivel — a maskarabál önfeledten szórakozó udvari népsége és a hívó szóra titokban haza­térő bán — erőteljes feszült­séggel intonálják a ‘uragé-, diának ezt a nemzeti tartal­mát. Amellett, hogy a ren­dezőnek a farsangi mulatság megteremtésével sikerült természetessé tennie azt, ami általában színházi előadáso­kon kissé idegen a Bánk bánban, ezúttal ugyanis Bánik természetesen bukkan fel, vegyül el az álarcot vise­lők, mulatozók forgatagában, itt nem tűnik szemünkben leselkedő gyanakvónak, aki rangja ellenére mint vala­mi útonálló vagy alattomos betörő settenkedik oda a ki­rályi palotába. De látványnak sem akár­milyen ez az ötletes indítás. Egyszerre fogja meg az agyunkat és a tekintetünket, szóval remek. A vaskos fa­lak, a robosztus környezet is jól sugallja a nehéz konflik­tusok súlyát. Szőnyi 6. Sán­dor láthatóan igyekszik filmre fogalmazni a törté­netet, elsősorban külső jele­netek finom közbeiktatásá­val, felvillantván képekben azt is például, amiről egy színházi előadás zárt világá­ban csak szó esik. Látjuk például, hogyan bánnak el Gertrudis hívei a lázadó ma­gyarokkal, és Endre haza­tértét is, és sok más egyebet. Ezek a „külsődleges” elemek némileg megtorpiantják ugyan a belső drámai cse­lekményt, de ugyanakkor értelmezik is azt, ami tör­ténik. A rendezés okosan él ezekkel a képi „adalékok­kal”, szükséges mértékben és arányban, így holmi képes- könyvvé nem hígul fel a történelmi dráma. Tisztes, kiérlelt művészi munkát lát­hattunk, színvonalas színé­szi játéknak „tapsolhattunk”. Blaskó Péter Bánkja eltér a szokványtól, az a nagyúr, aki biztos tudatában van fe­lelősségének, akit határozott meggyőződés fűt. Visszafoj- tottsága, érzelmi racionaliz­musa ebből fakad. Erőteljes alakítás, imponáló Bánk bán. Almási Éva Gertrudis sze­repében nyújt figyelemre­méltót: az elidegenedett, ri­deg hatalom megtestesítője. Érdekes Szirtes Ági Melin­dája. Ez a Melinda nem ár­tatlan áldozat — színesebb érzelmi világával egy mai asszony —. Koncz Gábor Tiborca is elüt a figura sab­lonjaitól, ez a Tiborc nem panaszkodó, sopánkodó öreg­ember, erő duzzad benne, szavait fenyegetően szórja. Kiemelve néhány teljesít­mény az egyenletesen jó színvonalú színészi játékból. Szőnyi S. Sándor és mun­katársai — oparatőr Ráday Mihály, dramaturg Kocsis István — tiszteletre méltóan szép tévéjátékot tettek le a televízió ünnepi asztalára; tiszteletre méltóan érdekeset. Ez a televíziós játék semmi sanszot nem adott a klasszi­kusokat gyakorta megkör­nyékező unalomnak. ' — V. M. — Doktor Zsivagó - III. Richard Hót gyormokdarab Évadnyitó társulati ülés a Szigligeti Színházban Sikeres volt, újra megrendezik Szabadegyetem Nyugdíjasoknak A TIT Szolnok Városi és Városkörnyéki Szervezete a megyeszékhely több egész­ségügyi és társadalmi szer­vezetével, intézményével kö­zösen újra meghirdeti az egyszer már jól bevált, fél­éves rendszerű, kétéves programot adó nyugdíjasok szabadegyetemét. A félévek hat-hat foglal­kozásból tevődnek össze. Az első félév témái a testi és szellemi egészség megőrzése köré csoportosíthatók. Szó lesz bennük többek között az öregedés élettanáról, az időskori szív- és érrendsze­ri megbetegedésekről, azok gyógyításáról, a szervezet anyagcsere-zavarairól, nap­jainkban a család szerepé­ről, jelentőségéről és még több érdekes, az idős embe­reket különösen érintő prob­lémakör is szóba kerül. A nyugdíjas szabadegye­tem foglalkozásait hétfőn délutánonként tartják majd. A jeletkezéseket szeptember közepéig várják a TIT Szol­nok Városi Szervezeténél. Táncos Kalevala Különleges színpadi pro­dukcióra kerül sor a Tánc­fórum szervezésében szep­tember 18-án, pénteken dél­után 6 és este 9 órakor a Fővárosi Operettszínházban. A Helsinki Városi Színház balettegyüttese adja elő Jor- ma Ljotinen Kalevala című táncjátékát. Tegnap évadnyitó társu­lati ülést tartottak a Szolno­ki Szigligeti Színházban, amelyen ott volt Ürmössy Ildikó, a megyei tanács és Lengyel Boldizsár a szolno­ki városi tanács elnökhe­lyettese. Schwajda György igazgató köszöntötte a társulatot, s bemutatta a színház új tag­jait. Kézdy György, a Mafilm társulatától szerződött Szol­nokra, a színház látogatók­nak nemcsak a fővárosi és jeles vidéki színpadokról, de a televízióból is ismerős. A tavalyi szezonban már fellé­pett Thália Tisza-parti haj­lékában is. az emlékezetes Csáth-darab, a Janika fő­szerepét játszotta nagy szak­mai és közönségsikerrel. Helyey László sem isme­retlen művészi sikerei révén a szolnoki közönségnek; a már-már legendás kaposvári társulat egyik alapító tagja, de játszott a Nemzeti Szín­házban, a Katona József Színházban, majd Pécsről szerződött Szolnokra. A Cy­rano címszerepével, a La Mancha lovagja Don Quijo- téjával aratta legnagyobb művészi sikereit. Földesi Judit friss diplo­más, Marton László osztá­lyában végezte a Színművé­szeti Főiskolát, több tévé­filmben láthattuk már, va­lamint a Vígszínház színpa­dán, például a Játszd újra, Sam című nagysikerű pro­dukcióban. Ismertette Schwajda György a színház műsorter­vét, elmondta, hogy szep­tember 13-án bemutatásra kerülő mesejáték — Óz, a nagy varázsló — próbáit már elkezdte a társulat. Új­donságként jelentette be, hogy október 10-én a Szo­baszínházban egy másik mesejátékot is bemutatnak, az egyelőre meghatározha­tatlan műfajú darab főleg az óvodásoknak nyújt majd élményt. Tegnap megkezdődtek Móricz Zsigmond Nem, élhe­tek muzsikaszó nélkül című színművének próbái is. a bemutató október 2-án lesz. A Mágnás Miska premier­jét pedig november 13-án tartják. Borisz Paszternák költői játékának, a Doktor Zsivagonak valószínűleg de­cember második felében lesz a bemutatója. A Goldoni-komédia, a III. Richard és a Rákóczi tér cí­mű új magyar musical elő­adásaira a télen, illetve ta­vasszal kerül sor. A Szobaszínházban Faulk­ner—Camus: Requiem egy apácáért című drámáját, a Stúdió „K” új bemutatóját és Sultz Sándor A hattyú halála, avagy a hosszú szék­let című komédiáját láthat­ja majd a közönség. A társulati ülésen Vincze Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának ve­zetője kívánt az új évadra eredményes művészi mun­kát. A társulati ülés résztvevői Esti dal — magyar nyolven A Trieszti Kamarakórus hangversenye Többféle művészeti ág — tegyük hozzá, méltó — talál­kozóhelye volt hétfőn este a Szolnoki Galéria. Hamza Dezső Ákos festőművész el­ragadó képei és Borbereki Kovács Zoltán markáns szobrai mellett csendültek fel Mozart, Schumann, Dvorak és Villa-Lobos kó­rusművei. A „Galéria Esték” sorozatban ugyanis ekkor lépett fel a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki kihelyezett tagoza­ta énekkarának vendégeként egyhetes magyarországi vendégszereplésre érkezett Trieszti Kamarakórus. A hazai reformkorral egy- időben alakult ki. illetve nyerte el végső formáját az a színes virágokkal díszített, helyi népviselet, melyben a harminc tagú kórus tagjai, zömmel 15—22 éves diáklá­nyok dobogóra léptek. A hangverseny előtt Alberto Moro karnagy, az együttes vezetője mondta el, hogy ez nem véletlen. — 1981-ben alakult mega kamarakórus, amely zenei repertoárját tekintve azt a célt tűzte ki maga elé, hogy erejéhez, képességeihez mér­ten ápolja a hazai, olasz folklór, a népdalok hagyo­mányait. Emellett természe­tesen szívesen énekeljük más országok népeinek dalait is, és persze kedvenceink közé tartoznak Bach, Mozart, Mendelssohn és Orff szerze­ményei, kórusművei. Ez az első külföldi utunk és fellé­pésünk, így igyekeztünk iga­zán hazai, olasz ízeket be­csempészni a remélhetően sikeres hangverseny-prog­ramba. A Gelériát zsúfolásig meg­töltő, kétszáznál több hall­ható, néző vastapsa, a rá­adásként elénekelt dalok szép száma mutatta, hogy az Olaszország több városában — egyebek között Aostában, Trevisoban, Bassanoban vagy Gemonában — már oly sok szép sikert aratott együt­tes a szolnoki közönség tet­szését is elnyerte. Macchi- Compri Ki tudja? című tri­eszti dala, Renato Rugger Ricordi de mia nona című kórusműve, a spirituálék és a kánonok mellet a szerző halálának 20. évfordulója alkalmából és a közönség tiszteletére az olasz lányok hamisítatlan magyarsággal adták elő Kodály Zoltán Es­ti dalát. A koncerten el­hangzó tizenhárom kórus­művet az együttes vezetőjé­nek, Alberto Moronak a le­ánya, Chiara Moro vezé­nyelte nagy hozzáértéssel és lelkesedéssel. A Trieszti Kamarakórus magyarországi programján a szolnoki fellépésen kívül még egy budapesti koncert szerepel. Ismerkedve ha­zánkkal a fővároson kívül ellátogatnak még Egerbe. Hazatérésük után pedig — mint azt Alberto Moro kü­lön is kiemelte —. hozzá­látnak az innen vitt kot­tákból több magyar kórus- mű megtanulásához. — bálint — Schumann: Die capelle című, négy szólam ra írott kórusművét Chiara Moro vezényli (Fotó: T. Z.) Az Ifjú Gárda XIV. Országos Szemléje IÁI szerepeltek a megyeiek Augusztus 20-án ünnepé­lyes keretek között Dombó­váron nyitották meg az If­jú Gárda XIV. Országos Szemléjét. Az idei találkozó jelentősége minden eddigi­nél nagyobb volt, hiszen a KISZ és vele együtt a gárda megalakulásának isN a har­mincadik évfordulója szel­lemében rendezték meg. Szűkebb hazánkat a me­gyei szemle győztes szaka­sza képviselte Jászberény­ből. Áz országos szemlén Szolnok megye csapata ezüst minősítést kapott. Az ese­ményen elismeréseket nyúj­tottak át az Ifjú Gárda szervezéséért, támogatásáért, a mozgalmi munkában elért kiemelkedő teljesítménye­kért. A Haza Szolgálatáért Érdemrend ezüst fokozatát kapta meg Sauerwald Ru­dolf. a Szolnok megyei Ifjú Gárda parancsnoka, bronz fokozatot Hommer Béla, a Szolnok Megyei Polgári Vé­delmi Parancsnokság fő­tisztje. a Szolnok Megyei Ifjú Gárda Parancsnokság tagja. öt kötetben Békéscsaba története Több éves szervezés, elő­készítés és kutatás után jö­vőre megjelenik a Békéscsa­ba történetét és néprajzát bemutató ötkötetes mű első része, amely a mai békési megyeszékhely múltját 1848-ig tárja föl. Ezt köve­tően a tervek szerint éven­te várhatók az egyenként mintegy 800 oldal terjedel­mű kötetek. A második rész 1848-tól a fölszabadulásig, a harmadik 1948-tól napja­inkig mutatja be Békéscsa­ba történetét, a negyedik köteti a város művelődés- és nemzetiségtörténetét, az az utolsó rész pedig Békés­csaba szlovák és magyar néprajzát foglalja össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom