Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-18 / 194. szám

1987. AUGUSZTUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A szeptemberi iskolakezdéskor négy új tanterembe költözhetnek be az örményesi Általá­nos Iskola diákjai. A több mint 5 millió forintba kerülő épfiletszárnyban tanári szobák, szertárak és vizesblokkok kapnak még helyet (Fotó: T. K. L.) Könyvespolc Utassy lézsef: Ragadozó Fűid I kultúrához való Jog Szélesebb a taneszközök választéka Uj típusú iskolabútorok Szélesebb taneszköz-vá­lasztékot és a hagyományo­sak mellett több új típusú iskolabútort kínált vásárlói­nak, elsősorban az oktatási intézményeknek — a há­romezernél is több általános iskolának és az ötszáz kö­zépiskolának — ebben az évben az Országos Tanszer­ellátó Vállalat (TANÉRT). A megrendelt termékek döntő része már az iskolákba ke­rült. A hetvenféle óvodai, nyolc­százféle általános iskolai és háromszázféle középiskolai taneszközt, valamint az öt­ven különböző audiovizuális technikai berendezést a vál­lalat három budapesti és hat vidéki boltján kívül a TAN­ÉRT központjában működő csomagküldő szolgálat is for­galmazta. Az elmúlt tanév­ben sokan keresték a bioló­giai modelleket, a földrajzi és a történelmi térképeket, az orosz nyelvi ragozási táb­lázatokat, a kézi sportszere­ket, valamint a talaj- és ve­tőmagvizsgáló készleteket. Újdonságokat is forgalomba hozott a vállalat, így a rajz­gömböt, a „Barátom a tört” manipulációs eszközt — az általános iskolai matemati­kához — és a nukleáris nyomdetektoros készletet. Az óvodákban igen népszerűek a Képek az anyanyelvi neve­léshez című albumok, míg az általános iskolások köré­ben a földrajz, az orosz nyelv és a biológia tanításához az új applikációé jelek és ké­pek. Kiugróan sikeresnek bizo­nyultak a műsoros video­kazetták, közöttük például a Velünk élő történelem és a Születésünk titkai című té­véprogramok A TANÉRT eljuttatta az iskoláknak az új video- műsorokat bemutató Televi- deo II. című füzetét is. A friss fejlesztésű „Játssz ve­lem!” oktatójátékot — tanu­lói manipulációs eszközt — minden korosztály egyaránt jól használhatja. Tér- és sík­beli formák, játékok, geo­metriai modellek készíthetők belőle, s a kézügyességet fejlesztve az alkotó fantázia kibontakozását is elősegíti. A nyelvi kazettákat nem­csak az iskolák, hanem az idegen nyelveket otthon ta­nuló diákok és szülők is szí­vesen vásárolják. Bekapcsolódik a vállalat a Video Oktatási Rendszerek (vidor) gyártásába is. az is­koláknak modulokból épített, bővíthető, zárt láncú tévé- rendszert is ajánlanak, teljes bútorzattal és technikával. Az elsőt Tatabánya óvárosá­ban augusztus végén adják át Az Elérhetetlen föld című antológia szerzői gárdájából néhányan végérvényesen az irodalmi köztudat perifériá­jára szorultak, néhányan pe­dig a középszerűség polcain kaptak örökös helyet. Utassy József nem közéjük tartozik. Tagja ugyan a Kilenceknek, ám nem mindennapi lírikusi tehetsége messzi a többiek fölé emeli. Új kötetét régóta vártuk. Folyóiratokban meg­jelenő versei erős, nagyon erős könyvet ígértek. Aztán kézbe véve s letéve a Raga­dozó Földet... Egy bizonyos: lenyűgöző verseket zár magába az új kötet. Mindjárt az indítás: „Rombol már az idő, roha­mozzák arcom a ráncok, / gesztenyebarna hajam zúz­mara-vert, odavan. / Kbpnak a porcok is, elmeszesednek a nyűtt csigolyák mind: j fúj­nak az őszi szelek, fájnak a gyöngy idegek." A tematika körülhatárolható, a kórjelen­tés pontos. Ezt írja a költő; „szeptemberedek” Ennél a helyzetjelentésnél csak a képei pontosabbak Utassy- nak. Nem azt mondom, hogy A Művelődési Minisztéri­um, a SZOT és a Borsod megyei tanács — több orszá­gos hatáskörű szervvel kö­zösen — augusztus 28—29— 30-án Leninvárosban, a Der- kovits Gyula művelődési központban „Munkakultúra és művelődés” címmel orszá­gos tanácskozást rendez. A háromnapos rendezvényen Ügy tűnt, hogy minden rendben van, a készülődés a ballagásra, a tanévzáróra, az­tán az öregerdei úttörőtábor­ban néhány napos nyaralás, ahol ők, a jászberényi Kos­suth Üti Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulói elbúcsúznak Erzsi nénitől, szeretett tanárnőjüktől. Er­zsi néni is készülődött szo­rongva, hogy milyen is lesz az az utolsó táborozás, ahol búcsút kell majd mondani a szivéhez nőtt kedves gyere­keknek, a nyolcadikosoknak. Ezek a gondolatok foglal­koztathatták azon a napon is. amikor lakásáról elindulva a lépcsőn megcsúszott. Nem esett el, de a bokája alábi- csaklott és több helyen pi­szébbek, mert attól még üre­sek is lehetnének akár. De pontosak, kíméletlenek, s ép­pen ez a kegyetlen szigor ad­ja meg a forma tökéletessé­gének hitelét is. A kötet központi kérdése az elmúlás, a halál, az, hogy az ember porszem csak ebben a „Koz­mikus körhintában”, hiszen a törvény félreérthetetlen: .Testeddel vagy / a Földnek adósa, / s úgy meredsz rá, mint ragadozóra”. Am a be­látásnak mégis ellenszegülni látszik minden. A kimondott vagy kimondatlanul körbe­írt nagybetűs dolgok. Egyál­talán a Kimondás, az Ének kényszere. Szóval a Minden- ség, a Szabadság, a Szere­lem. Aztán letéve a könyvet: valahogy soványnak tűnik az egész. Sok, túl nagy a koráb­bi kötetekből átemelt ver­sek száma. A kérdőjeleké, így lehetett csak egységessé szervíteni a Ragadozó Föl­det? S mikor lesz kötet a többi versből? A meg nem jelentekből. Az elbitangol- takból. az ország minden részéből érkező több mint másfélszáz, a gazdasági életben és a köz- művelődésben dolgozó veze­tő szakember vitatja majd meg: a közművelődési intéz­ményekben milyen lehetősé­gek vannak a gazdaság és a közművelődés számára a je­lenleginél hatékonyabb együttműködésre. tört. A kórházba látogató nyolcadikosoktól tudta meg, milyen volt a ballagás, a tanévzáró, azt is, hogy a ter­vezett búcsútáborozás elma­radt. Súlyos gipszkötést cipelve hagyta el a kórházat, az új tanévet botra támaszkodva kezdte el. Amikor azonban megkapta az új osztályát, el­dobta a botot. Esztendőre pedig mindent — fájdalmat, gipszkötést, mankót — elfe­lejtett, amikor a volt nyolca­dikosok felkeresték és rábe­szélték az egynapos, közös kirándulásra. A napokban érte az újabb meglepetés. Eljöttek a régi tanítványok, akik azóta szakmunkásképző iskolában, A hazai mozikban Szovjet filmújdonságok A szellemi megújulás lég­körében született szovjet filmalkotások legjavát a ma­gyar nézők is láthatják a közeli hetekben, hónapok­ban. E filmek az utóbbi esz­tendőben bejárták a világ számos városát, díjakat nyertek rangos nemzetközi seregszemléken, s nemcsak a kritikusok, a szakmai köz­vélemény, de a szélesebb né­zőtábor elismerését is kivív­ták. A beszámolók, recenziók élén szerepelt a grúz rende­ző, Tengiz Abuladze immár világhíressé lett filmje, a Vezeklés. A művet már meg­előzte híre, hiszen egyike volt azoknak a dobozban tartott filmeknek, amelyek most sorra eredeti helyükre, a mozik vetítővásznaira ke­rülnek. A Vezeklést úgy tartják számon, mint a sze­mélyi kultusznak és magá­nak Sztálinnak első mélyre­ható kemény hangvételű bí­rálatát a szovjet filmművé­szetben. Nem kevésbé értékes és érdekes alkotás Konsztan- tyin Lopusanszkij munkája, A halott ember levelei. A film egy atomkatasztrófa utáni világban játszódik; színhelye az a földalatti bun­ker, ahol a néhány túlélő — dacolva a külvilág kény­szerével — az élet újrain­dításán fáradozik. Rövidesen a mozikba ke­rül Elem Klimov Búcsúzás című alkotása, amelyet Va- lentyin Raszputyin nálunk is megjelent kisregénye, az Is­ten veled, Matyóra nyomán forgatott. A film középpont­jában egy szigetre épült kis falu sorsa áll, illetve az a konfliktushelyzet, amikor a víztározó építése miatt ki­ürítésre ítélik a települést, s a helybelieknek távozniuk kell őseik földjéről. A tör­ténet érzékenyen boncolja a szülőföldhöz való ragaszko­dás kérdését csakúgy, mint a gyakorta meggondolatlan, a környezetvédelemmel, ökológiai egyensúllyal nem törődő ipartelepítés proble­matikáját. A velencei strandon Parti móka Augusztus 20-án a velen­cei ifjúsági strandon — rossz idő esetén a HI-FI popbázi­son és az Expressz-szóban — délelőtt fél 11-től Parti móka címmel szórakoztató műsorokat, versenyeket ren­dez az Express Ifjúsági Iro­da és a Videoart. Lesz Lee Cooper divat bemutató, break-, diszkó- és rock and roll-táncverseny amatőrök­nek, hamburger evő verseny és tlippervetélkedő. A mű­sorban közreműködik a 100 Folk Celsius és a Bergendy- zenekar. Az ifjúsági rendez­vényt este Fan Fan koncert és az Arató-diszkó zárja. Diákigazolvánnyal rendelke­zőknek a rendezvények in­gyenesek. gimnáziumban, óvónőképző­ben tanulnak tovább. Eljöt­tek hogy meg kell tartani végre azt a búcsú- vagy, hogy jobban hangozzék: nosz­talgia táborozást. Három nap az öregerdöben. Erzsi néni ez idő alatt sokszor érezte, hogy szaladni, köny- nyedén futni tudna, azzal a 2 éve még törött bokával. Fehér Imréné tanárnő, a volt nyolcadikosok szeretett Erzsi nénije sok emlékeze­tes esztendővel a háta mö­gött a nyugdíjas korhoz kö­zelit. Nemsokára, emlékeit felidézve gondolhat egykori tanítványaira. Aztán elmo­sódnak, összekeverednek majd a nevek, az arcok. A volt nyolcadikosok megható ragaszkodásukkal nagyon so­káig megmaradnak emléke­zetében. — illés — Napjainkban gyakran hallunk az emberi jogokról. Fontos részüket ké­pezik a kulturális jogok, amelyeknek egy-egy ténye­zője a budapesti Európai Kulturális Fórumon is előlke­rült. A kulturális jogok az egyetemes társadalmi és em­beri fejlődés általános ter­mékei . A művelődésihez való jog magában foglalja a nem ha­gyományos iskolaszerű okta­tást, továbbá a felnőttokta­tást, sőt a felnőttműveűődést is, a műveltségszerzés spon­tánnak nevezhető módjait. Ez a jog magában foglalja a szakmai képzést és tovább­képzést, a hozzáférhetés le­hetőségét és jogát a művelt­ség lelőhelyeihez: a könyv­táraikhoz, az irodalomhoz, a művészetekhez stb. Igényli a színház, a film, a tömeg­kommunikációs eszközök megnyitását mindenki előtt. A neveléshez való jog az 1948. december 10-én kelt Egyetemes Nyilatkozatban szerepel első ízben nemzet­közi okmányban, amelyet az ENSZ III. közgyűlése foga­dott el. A nyilatkozat e jo­got oktatási szintek szerint felbontja. E szerint a neve­lésihez való jog tartalmához tartozik az elemi és az alap­vető oktatáshoz való jog igé­nye, az elemi oktatás kötele­ző voltának leszögezése, a technikai oktatás általánossá tételére vonatkozó igény megállapítása, és a felsőok­tatás egyenlő indulási felté­telek nyújtásának fontossá­ga. A nevelésnek az emberi személyiség kibontakozását kell szolgálnia. Az ENSZ 1966. évi közgyűlésén elfoga­dott nemzetközi egyezmény leszögezi, hogy a nevelésnek minden személyt olyan hely­zetbe kell hoznia, amelyben hasznos szerepet játszhat egy szabad társadalomban. Le­szögezi az államok kötele­zettségeit is, de a neveléshez való jog személyi oldalának kibontása hiányzik a doku­mentumból. A kultúrához való jog mintegy összefoglalása az oktatáshoz, a művelődéshez, a neveléshez való jognak, de túl is lép rajtuk a legáltalá­nosabban a kultúrához való szabad hozzájutást, a kultu­rális életben való részvételét jelenti. Napjainkban az ál­lamok mindegyikében meg­határozott kulturális politi­ka érvényesül. E kultúrpoli­tikával szemben támasztott nemzetközi igény, hogy meg­feleljen a demokratikus kul­túrpolitikai törekvéseknek, törekedjék a békére, utasít­sa el a nemzetek vagy fajok közötti gyűlölködést, erősítse a népek barátságát, s bizto­sítsa az egyének és a népek jogát a kultúrához. A lakos­ság minden rétege számára biztosítani kell a részvételt a kulturális javak létrehozásá­ban és fejlesztésében, s min­denkinek elidegeníthetetlen joga, 'hogy korlátozás nélkül hozzájusson a kultúra kin­cseihez. A munkásmozgalom. a kezdetektől nagy jelentőséget tulajdonított a kulturális jo­goknak. A Kommunista Ki­áltványban „valamennyi gyermek nyilvános és ingye­nes nevelése” szerepel a programban, a Gothai prog­ram (1885) kritikája fontos­nak tartja ........ általános t örvénnyel meghatározni a népiskolák anyagi kereteit, az oktatásrendszer képesíté­sét, a tanítási ágakat...” Az Erfurti program (1891) az is­kolák világi jellege és köte­lező nyilvános népiskolák mellett foglal állást. A szocialista alkotmányok­ban a kulturális jogok foko­zatosan bontakoztak ki. Mai formájukat az 1936-os szov­jet alkotmányban, illetve az 1947—1949. évi népi demok­ratikus alkotmányban nyer­ték el. Napjainkban a kultúrához való jog mint általános nem­zetközileg kifejezett társa­dalmi igény, a maga „pasz- szív” és „aktív” vonatkozá­sában világméretekben pol­gár jogot nyert, önállósult és némileg el is szakadt kelet­kezésének közvetett és köz­vetlen feltételeitől. Az 1949. évi magyar alkot­mány, a művelődéshez való jognál kifejezetten szól a népművelés kiterjesztéséről és általánossá tételéről, il­letve a felinőtt dolgozók to­vábbképzéséről. Az 1947. évi bolgár alkotmány kiemeli az ifjúság kulturális nevelésé­nek fontosságát. Az első népi demokratikus alkotmányban a kulturális jogok kibonta­kozása és kereteik kiterje­dése már megmutatkozott, a szabályozás azonban részie­tekben történt. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság 1963. évi alkotmánya az alapvető jogok körében szól az isko­lában és a más művelődési intézményekben megszerez­hető tudásról és képzettség­ről, valamint a tudományos és a művészeti alkotás sza­badságáról, illetve a társa­dalmi közösség kötelességei­ről megfelelő feltételek biz­tosítására a tudományos, művészeti és kulturális tevé­kenységhez. A Német De­mokratikus Köztársaság 1968. évi alkotmánya beható­an foglalkozik a kulturális jogokkal. A Bolgár Népköz­társaság 1971. évben elfoga­dott alkotmánya a tudo­mányról, a művészetről és a technikáról szintén két he­lyen rendelkezik a társadal­mi-politikai rendszerrel kap­csolatban az alapvető jogok között a hangsúly az alkotó­munkán van. A Magyar Népköztársaság 1973-ban módosított és egyes részeiben újnak tekinthető alkotmánya két helyen fog­lalkozik a művelődéshez va­ló joggal, és a dolgozók to­vábbképzésével. Szól a tör­vény az állam kötelezettségé­ről a kultúra támogatását, a kulturális jogok feltételeinek megteremtését illetően. A Magyar Népköztársaság szer­vezi és támogatja a társada­lom fejlődését előmozdító tu­dományos munkát, segíti a haladást szolgáló művésze­tet, valamint biztosítja az állampolgárok képzettségé­nek és műveltségének állan­dó növelését. A törvényben megtalálható a kultúrához való jog lényegében minden ma ismert eleme. Fejlődik az oktatáshoz való jog tar- talma-terjedelme, ezután a jogok sora gazdagodik a ki­bontakozó népműveléssel, majd a kultúrához való jog kibontakozó elemeivel. Ezek között megtalálható a kultu­rális intézmények állam: vagy társadalmi létesítése és fenntartása, vagy a fenntar­táshoz való hozzájárulás, va­lamint a tudomány és a mű­vészet támogatása. Ezzel tu­lajdonképpen felrajzolódik a kulturális jogok egész köre. Az 1976. évi V. törvény a közművelődésről kimondja: „A Magyar Népköztársaság­ban az állampolgárok és kö­zösségeik művelődése, a köz­művelődés fejlesztése az egész nép közvetlen érdeke. Népköztársaságunk biztosít­ja állampolgárainknak a művelődéshez való jogot és gondoskodik művelődésük le­hetőségeiről”. A művelődéshez való jogot alaptörvényünk az ingyenes, és kötelező általá­nos iskola, a közép- és felső- oktatás, a felnőtt dolgozók továbbképzése, az oktatás­ban részt vevők anyagi tá­mogatása, valamint a köz- művelődés kiterjesztése út­ján valósítja meg. Ide tarto­zik a nemzetiségpoli tikáruk is. A közművelődési törvény az állampolgári egyenjogú­ság elvét úgy fejleszti ki, hogy előírja a nemzetiséghez tartozó magyar állampolgá­rok anyanyelvi kultúrájuk szabad művelésének támoga­tását az állam részéről. Konez János Országos tanácskozás Munkakultúra és művelődés A volt nyolcadikosok

Next

/
Oldalképek
Tartalom