Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-10 / 161. szám

1987. JÚLIUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 \z FKV Konfekcióipari Leányvállalat abádszalóki üzemében az idén a tervek szerint mintegy százezer női rubát varrnak. Jelenleg szovjet megrendelésre divatos könnyű nyári kosztümöket és ruhákat készítenek Fotó: D. G. Tanácsok és városvédők Együttműködési megállapodás A természeti és épített kör­nyezet megóvásáról, védel­méről szóló együttműködési megállapodást írtak alá a napokban a Város-Község Védő és Szépítő Egyesületek Szövetsége és két megyei ta­nács, Győr—Sopron illetve Somogy képviselői. A megállapodások értel­mében a helyi egyesületek. baráti körök, valamint a szövetség társadalmi eszkö­zökkel segítik a tanácsok előtt álló városszépítő, mű­emlékvédő feladatok megol­dását. Tevékenységük során nemcsak javaslatokat tesz­nek, véleményeznek, hanem aktív munkával, anyagi esz­közökkel is részt vállalnak az értékőrző munkából. Új Budalakk-üzem Űj festéküzemet építenek a Budalakk Festék- és Mű­gyantagyárban. Az 530 millió forintos beruházáshoz a Vi­lágbank 3 millió dollár hitelt folyósít, a többit a vállalat saját forrásaiból, illetve a Magyar Hitel Bank Rt. által nyújtott kölcsönből fedezi. Mit mutat a határ madártávlatból? Tegnap délelőtt kissé for­mabontó határszemlén vet­tünk részt Bugán Mihállyal, a megyei tanács elnökhelyet­tesével és Zelenyánszky And­rással, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezési osztály vezetőjével. A MÉM Repülőgépes Szolgálatának elegáns légi taxijából alig több, mint egy óra alatt tér­képezték fel a szakemberek a Kunság és a Jászság me­zőgazdasági kultúráját. Zöldebb minden, mint tavaly A kép 200 méter magasból bíztató: megnyugtató a ter­méskilátás szempontjából, de a légi ellenőrzés arra is vá­laszt adott, hogy a munkák állásában sincs jelentős le­maradás. A mezőtúri Ma­gyar—Mongol Barátság Ter­melőszövetkezet tábláin aratják az őszi árpát, öntöz­ték a kukoricát, ahol vízre volt szükség és az is kitűnt, hogy a belvíz okozta károk nyomait azért csak megpró­bálták etlüntetni a gazdasá­gok, igaz. több-kevesebb si­kerrel. — Május végén 18 ezer hektár vetetlen területtel számoltunk, ebből 2—3 ezer hektárt pótoltak a földek gazdái, a kiesés azonban így is hárojn jó szövetkezet te­rületét tenné ki — mondta Zelenyánszky András. Aztán hozzátette, hogy remény van arra, miszerint a kiesett területeket a termésered­mény pótolja, hiszen szemre zöldebb a határ, mint a ko­rábbi évben. Tiszaföldvár fölé érve csil­logó víztükröket láttunk. — A megye legjobb földje ez, itt korábban soha nem volt víz. most öntöztek ősz­szel. tavasszal, aztán a má­jusi csapadékot a talaj már nem bírta elnyelni — kom­mentálja a látványt a me­zőgazdasági osztály vezetője. Kunszentmárton fölött gazos táblák láttán csóválta a fe­jét Bugán Mihály. — A késői kelés és a sok csapadék miatt késedelmet szenvedett a növényvédelem. Különös milyen szemléle­tesen mutatja az emberi hi­bákat a szokatlan nézőpont: ahol elakadt a vetőgép, vagy nagyvonalúan kanyarodott a vontató vezetője, ott amo­Miután a vizsgálódás tárgykörébe a környezetvé­delmet is bevontuk, nem ál­hatom meg. hogy meg ne kérdezzem: a Kunsági főcsa­torna partját miért nem sze­gélyezik árnyat adó fák? Ze­lenyánszky Andrást látható­an nem érte váratlanul a kérdés. — Egy rossz beidegződést kellene megszüntetni mielébb — mondja a mezőgazdasági osztály vezetője, miközben alaposan szemügyre veszi a kietlen csatornapartot. A ko- rábbi években a fák kiirtá­sát ösztönözték és nem volt mód arra. hogy a telepítést „díjazzuk” a gazdaságokban. Adva volt ugye a szántóföld, amit védeni kell — tette is ezt a földhivatal foggal kö­römmel — aztán volt az er­dő, a nádas, a többi „ha­szontalan” terület. El kelle­ne érni, hogy az erdő is ter­mő területnek számítson, hi­szen haszna felmérhetetlen: megfogja a szelet, megköti a homokot, segít megtartani a nedvességet, búvóhelyet ad a vadaknak, a levegő tiszta­lyan selejtes „kordbársony- anyagot” produkáltak: a zöld szövet foghíjai szinte nevén nevezik a „tettest”. ságában és a taT esztétiku­mában betöltött szerepéről nem is beszélve. Nézzen le; alattunk Abádszalók és Ti­szafüred ártéri erdei látha­tók, közel sem annyira sivár a táj, mint a Kunsági, vagy a Jászsági csatorna mentén. Hamarosan Kőtelek fölé érünk majd és nyilvánvalóvá válik, hogy a Jászságban 30—40 kilométert is megte­hetünk anélkül, hogy egy üde facsoporttal találkoz­nánk. Bugán Mihály helyeslőén bólogat: — Valóban nagy szükség van a szántóföldre, de a területnek ne csak a ne­ve legyen szántó. Teremjen is. mert ha csak vetnek be­le, de még azt sem adja visz- sza. amit elnyelt, akkor in­kább fásítsuk, erdősítsük be. Ma már támogatást is kap­hatnak azok. akik a meliorá­cióval feljavított földeket szükség szerint fával telepí­tik be. Egyszóval szüntessük meg a kultúrsivatagokat — sommázta véleményét a me­gyei tanács elnökhelyettese. Jászság földje néz ki jobban Közben a Jászság fölé ér­ve elismerően bólogatnak az útitársak. Bugán Mihály megjegyzi, hogy az itteni táblák gondosabban művel­tek, mint a kunságiak. Keve­sebb a gyom. növekedésben is előrébb vannak a kapás­sok, egyszóval takarosabb az egész határ. Zelenyánszky András szerjnt ez azért nem­csak a gazdálkodók szemléle­tében lévő különbségről árul­kodik. hanem arról is. hogy az itteni talaj lazább, hama­rabb elnyelte a májusi esőt. így a munkák végzésére jobb lehetőség adódott. De azért azzal ő is egyetért, hogy a „jászsági szomszéd” rétje va­lóban zöldebb... Lent különös látvány hök­kent: egy szélesen tagosított táblába beleszántották a Millér egyik holtágát is; meg­művelték, bevetették, de az egykori meder nem terem. Ott kanyarog szárazon, ko­nokul a vetés kellős közepén, bizonyítva, hogy a természe­tet nem lehet egykönnyen le­győzni. Közben Szolnok fölé érünk, a Tiszán úttörők csónakja csurog lefelé, indiszkrét • pil­lantásokat vethetünk az ipa­ri üzemek udvaraiba, aztán egy kecsés libbenéssel földet érünk. A határszemle min­denképp tanulságos volt. Azt mondják a szakemberek, hogy konzekvenciáit augusz­tus elején egy aktívaértekez­let során fogják összegezni. — Pb — Erdőt vár a csatorna part Ülést tartott a szolnoki városi pártbizottság Csökkent az exportbevétel Érződik az importkorlátozás hatása Javult a termékváltás üteme Tegnap délután ülést tartott a szolnoki városi pártbi­zottság. Egyik napirendi pontként — Sándor Jánosnak, a városi pártbizottság titkárának előterjesztésében — szóbeli jelentést vitattak meg az 198?. évi gazdaságpolitikai irány­elvek időarányos végrehajtásáról. A vitában részt vett Sza­bó Béla, a Tiszaföldvári Lenin Tsz elnöke; Telek Zoltán, a Tisza Cipőgyár üzemi pártbizottságának titkára; Markót István, a Szotév üzemi pártvezetőségének titkára és Pálmai László, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója. Intenzitás és lehetőség A városi pártbizottság a szóbeli előterjesztéssel egyetértve megállapította, hogy a megyei és a városi pártbizottság irányelvei­ben megfogalmazott célki­tűzések teljesítésében érzé­kelhető előrelépés történt, — bár a fejlődés gyorsasá­ga és intenzitása elmarad a lehetőségiektől. Néhány te­rületen a korábbi évek gya­korlatánál is lassúbb az előrehaladás. A város szocialista ipará­nak termelése az I. félév so­rán a korábbi évekénél ki­sebb ütemben, 2—3 száza­lékkal növekedett, mert az élelmiszeripar termelése jelentősen visszaesett. Ki­emelkedő teljesítményt nyújtott viszont a papír­gyár, a bútorgyár és a Ganz Villamossági Művek Szolnoki Gyára. Az ipari gyáregységek termelésnö­vekedése kompenzálta az élelmiszeripari produktum csökkenését. Az értékesítés alapvetően összhangban van az ipari teljesítménnyel. Néhány vállalatnál és az ipari szö­vetkezetek többségénél a belföldi értékesítés nehézsé­geiből adódó készletgondok, pénzügyi feszültségek is előfordulnak. Az exportból tíz százalékkal 'kevesebb de­vizához jutottak a vállalatok és a szövetkezetek, mint ta­valy. Az importkorlátozás hatása is kedvezőtlenül ér­ződik a város néhány üze­mében. Nem véletlenül hangzott el a pártbizottsági ülésen, hogy annak mecha­Bizonyára mindez hozzá­járult ahhoz, hogy a vál­lalat szerződéses állományá­ra 1988-ra már most 70 szá­zalékos lekötöttség a jel­lemző. A fővállalkozásban végzett munkájuk aránya tevékenységük kétharma­dára jellemző. A városi pártbizottság megállapítása szerint a köz­lekedésben emelkedett a fi­zető utasok száma és ja­vultak az utazás körülmé­nyei. A vasúti áruszállítás az átmenő forgalommal nikus gyakorlatán változtat­ni kellene. A martfűi föld- gáziipari beruházás néhány héten belül kész lesz, üzem­behelyezése viszont néhány, csak devizáért beszerezhető műszer hiányában késik majd. Ilyen esetben kérdés: a korlátozás vagy a be­szerzés gazdaságosabb az országnak? A mezőgazdasági üzemek állattenyésztésből származó bevétele 5—6 százalékkal, az alaptevékenységen kívüli tevékenység pedig 5 száza­lékkal magasabb a tavalyi első félévinél. Ez is elősegí­ti a kiegyensúlyozott gaz­dasági helyzetüket. A nö­vénytermesztésben most kezdődik a munka dandárja. Feszes, célratörő szervező- munka kell az aratáshoz, majd azt követően az egyéb termények betakarí­tásához. A szakemberek kö­zepes termést jósolnak. Többségében kedvezően alakult az állattenyésztés jövedelmezősége a város­körzet gazdaságaiban. A különböző ágazatok kö­zül csak a kivitelező építő­ipar eredményei kisebbek annál, ami a bázisidőszak­ban volt. A saját építési­szerelési tevékenységük 8—9 százalékkal kevesebb. Az Állami Építőipari Vállalat veszteséggel zárja az dlső félévet. Az építők közül csak a Szotév helyzete sta­bil. Ennek titka — ahogyan a vállalat párt titkára kifej­tette: sokat kell dolgozni, is­merni kell a piacot, erősíte­ni a vállalkozói szellemet. együtt nyolc százalékkal nö­vekedett. Ami pedig a tanács» be­ruházásokat illeti: azok épí­tése a középtávú és az éves céloknak megfelelően ala­kult. Szolnokon például 690 lakásnak olyan a készültsé­gi foka, hogy építését várha­tóan még az idén befejezik. A községekben 109 lakást építenek. A telekkínálat ki­elégítő. Biztonságosabbá vált a vízszolgáltatás Szol­nokon, Tisza vánkony ban és Vezsenyen. Az eredmé­nyeket nyugtázva a városi pártbizottság egyetértett abban, hogy néhány jelen­tős feszültségponton nem sikerült enyhíteni. Ilyenek: a megfelelő csatornahálózat hiánya, a 4. számú főközle­kedési út zsúfoltsága, a la­káshoz jutás esélyeinek romlása. Kedvező és kedvezőtlen folyamatok egyaránt meg­találhatók tehát' a városban. Megkezdődtek olyan pozitív változások, melyek reményt keltenek a kibontakozásra. Bővült például a vállalatok, szövetkezetek tevékenysé­gi köre. Jobban alkalmaz­kodnak a piaci követelmé­nyekhez, jobban igazodnak a gazdaságos termeléshez. A Mezőgép, a Tisza Ci­pőgyár, a papírgyár, a bútorgyár, a BVM, a Vas­ipari Vállalat és a Sütőipa­ri Vállalat új termék, il­letve termékcsaládok gyár­tását kezdte meg. Jobb a termékváltás üteme, mint korábban. Határozottabb tö­rekvés érezhető az exportá­lók körének szélesítésére. A műszaki fejlesztések a tervek szerint haladnak. Kedvezőek a tapasztalatok a belső érdekeltségi rend­szerek korszerűsítésében, a gépipari kooperációban és a tanácsi gazdálkodásban. Alig változott viszont vala­mi az üzem és munkaszer­vezésben, a vállalatok közti együttműködésben, az alap- anyagellátásban . A városi pártbizottság ér­tékelése szerint a gazdaság­ban végzett pártmunkában sem érzékelhető megújulás. Erősödött ugyan a követel­ménytámasztás és a szá­monkérés, de a felelősségre- vonás elmarad. Alig van kezdeményezés a hasonló jellegű pártszervezetek együttműködésére, a párt- munka tapasztalatainak, módszereinek cseréjére. Eredmények várhatók Ami pedig az éves gazda­ságpolitikai célkitűzéseket illeti: azok végrehajtása az eddigi teljesítményeket és a várható fejleményeket £i- gyelembevéve sikeresnek tű­nik, — ezt állapította meg a városi pártbizottság. Tény viszont az is, hogy ehlhez néhány területen — példá­ul az építőiparban és a ke­reskedelemben — jelentős erőfeszítések szükségesek. Az éves gazdaságpoLitiíkai célkitűzéseket megerősítve, azok valóraváltása érdeké­ben a városi pártbizottság több, fontos feladatot hatá­rozott meg. S. DB. A céloknak megfelelően Üveggyapotot gyártanak Magyar—japán vegyesvállalat Nedű­szabadalom Külföldön már ismertek és keresettek a különféle gyü­mölcs alapanyagú üdítőital­porok; az első ilyen hazai terméket a Központi Élelmi- szeripari Kutató Intézetben állították elő, és gyártását a sikeres üzemi próbák után megkezdték. A „Nedű” fantázianevű termék receptjét és gyártási technológiáját szabadalmaz­tatták. Hasznosítására a DÉLKER és a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát — közös érdekeltséggel — gaz­dasági társaságot alapított. Eddig mintegy 200 ezer ta- sak almaport hoztak forga­lomba. Az új termék iránt külföldön is van érdeklődés, mivel a nemzetközi piacon még viszonylag ritka az ilyen nagy természetes anyagtar­talmú ivólé-por. Magyar—japán vegyesvál­lalat, a Salgótarjáni Üveg­gyapot Rt. létrehozásáról kö­töttek megállapodást az Üvegipari Művek, a Skála- Coop, egy japán konzorcium és az IFC, vagyis a washing­toni székhelyű Nemzetközi Pénzügyi Társaság képvise­lői. A közös vállalatot a Sal­gótarjáni Síküveggyár terü­letén. egy korábban leállí­tott üzem épületeiben rende­zik be finom szálú üveggya­pot termelésére. A fejlett ipari országokban felhasz­nált hőszigetelő anyagoknak 50—60 százaléka ilven finom üveggyapot, de náiunk egye­lőre kevéssé használják, mert külföldről kell importálni dollárért. Versenytárgyalás alapján a japán Nitto-Boseki cég szállítja a műszaki vi­lágszínvonalnak megfelelő technikai berendezéseket, amelyekkel majd évente 4400 tonna finom üveggyapo­tot állítanak elő. A hazai igé­nyek bőséges kielégítésén túl évente 1000—1500 tonna árut exportálnak, s így folyama­tosan biztosítják a külföldi hitelek törlesztését. A részvénytársaság törzs­tőkéjéből az Üvegipari Mű­vek 47, a Skála-Coop 10, a japán konzorcium 26 és az IFC 17 százalékkal részese­dik. A vegyesvállalat a ter­vek szerint 1989 nyarán kez­di meg a termelést. A finom­szálú üveggyapotból egyebek között hő- és hangszigetelő lapokat készítenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom