Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-09 / 160. szám
1987. JÚLIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Túrkevei Városgazdálkodási Vállalat több mint 15 féle tevékenységet folytat, többek között üzemelteti a fürdőt, karban tartja az állami lakásokat, utakat, közterületeket. A vegyes profilú vállalat lakatosüzeme gyárt a társvállalatok és más megrendelők részére az igények szerint a felvé telünkön is látható szemétgyűjtő konténert is Fotó: D. G. Miért izzadnak az utak 7 A technológia a régi, de olcsó Szolnok megye országos közútjain az autósok helyenként zúzalékfalverődéssel. bitumenes „izzadó” útfelülettel találkoznak. A kellemetlen útszakaszokon nem minden gépkocsivezető veszi figyelembe a kavicsfelverő- désre és a sebességcsökkentésre intő táblákat, ezért a többi autóban is kárt okozhatnak. azonkívül rongálják a nemrégiben elkészült útfelületet. Vajon miért akadnak izzadó utak, egyáltalán: kinek jó az, ha ezzel a túlhaladott technológiával végzik az útfenntartást? A kérdésekre Losonczi Zoltántól, a Szolnoki Közúti Igazgatóság osztályvezető főmérnökétől kértünk választ. — A Szolnok megyén áthaladó országos közutak ötvenöt százaléka korszerű aszfaltburkolattal rendelkezik — mondta a főmérnök. — Ez az arány jobb az országos átlagnál. A kisebb forgalmú, alsóbbrendű úthálózatból több mint félezer kilométer hosszon azonban jelenleg is hígított bitumenes itatással készült maka- dám burkolattal találkozik az autós. A korszerűtlennek Ítélt útnak nagy előnye, hogy felújítására a jól bevált, felületi bevonás alkalmazható amely minden létező technológia közül a legolcsóbb és négy-öt évre konzerválja az utat, meggátolja a viz behatolását. megakadályozza a bomlást és a kátyúsodást. A felújításokra a nyár a legalkalmasabb, ám a frissen készült felületi bevonatokon két hétig korlátozni kell a forgalmat, ennyi idő szükséges ugyanis ahhoz, hogy a meleg és a gumikerekek hatására a felületbe ágyazódjon a zúzalék, azaz az út „elaszfaltosodjon”. — Meggyőzően hangzik, mégis sok egy kissé a megnövekedett nyári forgalomban a kéthetes korlátozás. — A hígított bitumenesnél korszerűbb, úgynevezett bitumen-emulziós felületi bevonást is alkalmaz igazgatóságunk, az alsóbrendű utak nagy részén azonban nincsenek meg a feltételek ehhez a modernebb technológiához. Mi is szeretnénk ha ezt a módszert több szakaszon is alkalmazhatnánk, hiszen így a felújítás helyén két-három napon belül megszűnne a zú- zalékkipergés. felületizzadás. A burkolatizzadást egyébként folyamatos, tehát szombat—vasárnap is végzett zúzalékszórással igyekszünk mérsékelni. Ennek ellenére, a leggondosabb előkészítés és munkavégzés mellett sem kerülhető el teljesen a zúza- léfckipergés az „elaszfalto- sodás” idején, ezért nagy gondot fordítunk a közlekedők tájékoztatására. Kérjük a gépkocsivezetőket, vegyék figyelembe a jelzőtáblákat úgy elkerülhetik a kavics- felverést, az önmaguk és mások járművei épségének veszélyeztetését.- bj Szövetség klubokkal Titkárnők érdekképviselete Megalakult a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetségének titkárnői szakosztálya. A szövetség nemrégiben lezajlott küldött-közgyűlése elfogadta-azt a javaslatot, hogy a titkárnők a jövőben a szervezet keretei között tevékenykedjenek. Az országban 60 ezren dolgoznak e munkakörben ; részükre a szakosztály fórumot biztosít problémáik, javaslataik nyilvánosságra hozására, közös állásfoglalások kialakítására. A szakosztály máris munkához látott: megfogalmazták közelebbi és távolabbi elképzeléseiket. A legsürgősebb feladat, hogy november végén összehívják a titkárnők II. országos tanácskozását. A tavalyi első összejövetelen sok fontos észrevétel hangzott el. Az idén már szervezetten, a gyorsírószövetség szakosztályaként cserélhetik ki tapasztalataikat, számolhatnak be az eltelt idő alatt végzett munkájukról. Terveikben szerepel a titkárnői munkakör képesítéshez kötése. Ennek lényege: az anyagi-erkölcsi elismerés differenciáltan tükrözze a szaktudást, az iskolai végzettséget, a nyelvtudást, a gyakorlati időt és a rátermettséget. Még ebben az évben létrehozzák az első titkárnőklubokat. ahol kötetlen beszélgetéseket szerveznek. Szoltlaz helyett Sző vtaxi Egy hirdetés, s ami mögötte van Továbbra Is házhoz viszik a póbó-gázpalaokot és a háztartás! tüzelőolajat Kevés olyan hirdetést közöltünk mostanában lapunkban, amely annyira fölborzolta volna a kedélyeket, mint az, amelyikben a Szolnok Megyei Szolgáltató Termelő Ipari Szövetkezet — közismertebb nevén a Szol- tisz — értesítette ügyfeleit, hogy június 30-i határidővel megszünteti a pébé-gázpa- lackok és a háztartási tüzelőolaj házhoz szállítását. A hír hidegzuhanyként hatott. Éppen azért, mert sokakat — s főleg nyugdíjasokat — érintő kérdésről van szó, megpróbáltuk kideríteni, a szövetkezet miért voksolt amellett, hogy abbahagyja ezt a tevékenységét. Az okokat kutatva kopogtattunk be a minap Kucser Mátyáshoz, a Szoltisz elnökéhez, aki többek között elmondta, hogy ezt a munkát úgymond örökölték a jogelődtől, a Tempó Szövetkezettől, amelyik alapvetően lakossági szolgáltatásokat végzett. Így aztán mikor megalakult a Szoltisz, teljesen egyértelmű volt, hogy ők folytatják tovább a pébé- gázpalackok és a háztartási tüzelőolaj házhozszállítását. Sőt 8—10 éve már a megyében lévő 51 cseretelepükön állnak a fogyasztók rendelkezésére. Ez a jövőben is így lesz, csupán annyi különbséggel, hogy ezután nem vállalják a gázpalackok és a háztartási fűtőolaj megrendelőhöz való eljuttatását. A döntés végleges A miértre — mint hallottuk — egyszerű a válasz: a szövetkezetnek nem éri meg ezzel a tevékenységgel foglalkoznia. S a mai gazdasági helyzetben senki se kötelezhető arra, hogy eleve veszteséges dolgokkal foglalkozzék. Ugyanis egy liter olaj után sokáig 50 fillért, az idén februártól pedig 55 fillért, a 11 és fél kilós pébé- gázpalackért 17 forintot, a 23 kilósért 34 forint szállítási díjat számolhattak el függetlenül attól, hogy milyen távolságra vitték őket. Vagyis ugyanannyit kellett fizetni annak, aki mondjuk a Vegyiműveknél, a városközpontban vagy éppen Szanda- szőlősön lakott. Az olajat és a gázt is viszont a rendelet által előírt. külön-külön csak arra a célra használható és levizsgáztatott autókkal szállíthatták, amelyek az évek során annyira elhasználódtak, hogy nem éri meg tovább javítgatni őket. másikra pedig nincs pénze a szövetkezetnek. Tavaly például a két teherkocsi javítási és üzemeltetési költsége — beleszámítva a gépkocsivezetők bérét is — olyan magas volt, hogy a pébé- gázpalackok és a háztartási tüzelőolaj szállítási díjai sem fedezték azt, sőt csaknem 250 ezer forint veszteséget hozott a szövetkezetnek ez a tevékenység. Nos. ilyenkor sokakban felvetődnek kérdések, de úgy gondolom felesleges — sőt késő feszegetni — hisz a szövetkezet döntése végleges és megmásíthatatlan. Azt a kérdést azonban bizonyára más is megkockáztatná, hogy a Szoltisz évről évre a szűkös anyagi feltételek ellenére miért nem fordított nagyobb gondot a gépkocsik felújítására, karbantartására, és miért nem próbált megoldást találni a probléma orvoslására. A kör bezáru!7 Nos, akár hiszik akár nem, a szövetkezet kereste a megoldást. Többek között ennek egyik kézzelfogható bizonyítéka az a tavaly december 30-án íródott levél, amelyben a szövetkezet elnöke a HNF megyei bizottságán keresztül a fogyasztók megyei tanácsának írt. Abban szerepel, hogy milyen nagy igény van erre a tevékenységre — tudatosan nem említünk szolgáltatást, mivel ezt a munkát a rendeletek nem sorolják ebbe a kategóriába —, mert 1986-ban például 3 ezer kicsi — 11 és fél kilós és 250 nagy — tehát 23 kilós gázpalackot és több mint 250 ezer liter gázolajat juttattak el a megrendelőkhöz. Éppen ezért a szövetkezet kérte a címzetteket, segítsenek nekik abban, hogy két UAZ teherkocsit kapjanak térítésmentesen. S ezért ők újabb 5 évre garanciát vállalnak arra, hogy továbbra is elvégzik panaszmentesen a pébé-gázpalackok és a háztartási fűtőolaj házhoz szállítását. Ezt a kérést a fogyasztók megyei tanácsa továbbította a megyei tanácshoz és a Szoltisz felügyeleti szervéhez — az OK ISZ-hoz — de egyik helyről sem érkezett pozitív válasz. Az OKISZ éppen azért utasította el a kérést, mivel eleve gazdaságtalan tevékenységhez kérte a szövetkezet a támogatást, a megyei tanácsnak pedig egyszerűen nincs pénze. Nos, itt bezárul a kör. Vagy mégsem? Ugyanis a kívülálló azt gondolhatná, hogy egyszerű a bajon segíteni. Mint ahogy több, a szövetkezet elnökéhez címzett levélből kiderült, azt írták az emberek, hogy emeljék fel a szállítási díjakat, hisz a levélírók — köztük több, alacsony jövedelmű, idős nyugdíjas — hajlandó többet fizetni, de az nekik létkérdés, hogy időben megkapják a gázt és a tüzelőolajat. Ez valóban megoldás lenne, csak ott van a bökkenő, hogy jogszabály írja elő, mennyi lehet maximálisan a szállítási költség. Vagyis ebben az esetben tovább már nem emelhető. Rendelés még Júliusban Nos, amikor megérkeztek a szövetkezethez az előbb említett nemleges válaszok, április derekán a Szoltisz megkereste a városi tanács termelési ellátásfelügyeleti osztályát, s bejelentette, hogy abbahagyja ezt a tevékenységet. A tanács némi türelmi időt kért — s mint Márton Ernő osztályvezető szavaiból kiderült — ez idő alatt több magánfuvarozóval is tárgyaltak, de nem sikerült megegyezniük, mert a magánosok nem tettek egyértelmű ígéretet arra, hogy rendszeresen, az év minden napján felveszik és kielégítik az igényeket. így eleve kútba esett a dolog, hisz ebben az esetben alapvető követelmény a rendszeresség és a pontosság. — S itt lép be a történetbe — S ez már az elmúlt egy-két hét eseménye — a Szolnoki Taxiipari Szolgáltató Szövetkezet, — közismertebb nevén a Szövtaxi — amely az utóbbi időben már egyébként is több, újszerű vállalkozással hívta fel magára a figyelmet. Ök átérezve a gondot, augusztus 1-től megkezdik a pébé-gázpalac- kok és a tüzelőolaj szállítását, s így természetesen attól az időponttól a megrendeléseket is náluk kell leadni. S hogy addig se maradjanak az igénylők pébé- gáz és háztartási tüzelőolaj nélkül — bár ez utóbbira inkább télen lesz szükség — a szoltiszosok ígéretet tettek arra, hogy júliusban még elfogadnak megrendeléseket s ki is elégítik őket. — N. T. — Zslgmond király koráról Nemző tköz! Füstölgők magamban A Zsigmondikor történelméről és művészetéről kezdődött négynapos nemzetközi tudományos konferencia szerdán a Budapesti Történeti Múzeumban. Luxemburgi Zslgmond magyar trónra- lépésének 600. és halálának 550. évfordulója alkalmából megrendezett konferencián neves hazai történészek, valamint külföldi tudósok, egyebek között az NSZK-ból. Csehszlovákiából. Jugoszláviából, Svédországból. Ausztriából és Kanadából érkezett szakemberek vesznek részt. Áttekintik a Zsigmond-kori császári politika kérdéseit elemzik az uralkodó személyiségének és tevékenységének fő vonásait, valamint a korszaknak a képzőművészetben és az építészetben betöltött szerepét. Az MTA Történettudományi Intézete és Művészettörténeti Kutató Csoportja, valamint, a Budapesti Történeti Múzeum által megszervezett tanácskozáson a történészek öt szekcióban folytatnak eszmecserét: ezek során szó lesz továbbá a mindenkori történetírás Zsigmond-képéről. az 1387— 1437 közötti időszak európai történelméről. A tanácskozáshoz kapcsolódóan a Budapesti Történeti Múzeumban kiállítás látható Zsigmond és kora a művészetben címmel. Hej, fiacskám, hol vannak azok a régi szép idők. amikor megdézsmáltuk az uradalom szűzdohányát, levágtuk, megtömtük a meggyfaszárú pipát, s néztük, hogy mozog a lányok fara. sóhajtozott szegény jó nagyapám, még annak idején. S az se most volt. Rossz pillanataimban még emlékszem arra a bizonyos szűzdohányos világra. Az urasági határok úgy karácsonytájt vitték a szépen felfűzött, vendégoldalakra aggatott dohánycsomókat a fermentálóba. Minden határon két uradalmi ember ült: a kocsis, aki mereven előre nézett, s a „púpos” — így hívták e különleges beosztású cselédet — aki a dohánycsomók tetején trónolt, háttal a fogatosnak. Űgv tűnhet, ezeket a szállítmányokat lehetetlen volt megdézsmálni. Ah, csodát, az emberi elme végtelenül találékony! A kocsis látta a jó szélesen megrakott, előtte való szekér hátulját, a „púpos” a mögötte guruló fogat elejét, így hát nem maradt más hátra, a dülőút melletti vizesárokból oldalt ugrottunk be a batár alá, s kidobáltuk a dohánycsomókat a kocsi alól — bele az árokba. Egy-egy kisebb lány testvérkénk szépen zsákbaszedte, s vittük nagyapának a füstölni valót. Persze. dicséretet vártunk tőle, hogy milyen ügyesek vagyunk, akár az ispán bácsi szemét is kilopjuk. Ez utóbbival összefüggésben ma sem tarthatunk panasznapot, bár ispánok már nincsenek, de találékonyságunk egyenesen ível fölfelé azóta is. De most nem ezért füstölgők. Sőt, ha jól meggondolom egyre ritkábban füstölgők, s ha csoda nem történik, márpedig ezek létét megkérdőjelezhetjük, holnap már nem is füstölgők. Nincs ugyanis dohányom! Bejártam bizony már az egész Nagy- és Kiskunságot, jóné- hány „sajnos”-sal lettem tapasztaltabb. Ezek után nem maradt más hátra, mint az utolsó tömés füstje alatt azon morfondírozni, hogy hol, merre járnak az újmódi. állami dohányszállító határok? Nem kellett hozzá nagy ész, hogy belássam: a klasszikus módszer megbukott Valami rafinált, de mégis higgadt cselszövésre van szükség. Persze, a magamfajta pipás ember igazán nehezen tudja megőrizni a higgadtságát amikor látia. hogy nyolcvanhét féle fajta bélés külföldi cigarettát árulnak a boltokban. Pipadohány meg se ilyen, se olyan. Pedig — tudós emberektől is hallottam —, hogy a pipázás állítólag kevésbé ártalmas. mint a cigarettázás. Ép mindenesetre elhittem, nekem — eddig legalábbis — bevált a csibukolás. Fordult volna a kocka. — a pipázás az ártalmasabb — azért nincs pipadohány? Ékről mindenesetre még nem hallottam semmit így maradok a régi sémánál: a pipázás kevésbé ártalmas az egészségre. Az lenne persze az „igazi”, ha nem kellene a füstölnivaló hiánya miatt füstölögnöm. Még mielőtt az Illetékes tollat venne a kezébe és megírna a főszerkesztőmnek egy megsemmisítő célzatú tiltakozó levelet, „mely szerint” kitűnő holland pipadohányokat lehet kapni! Igen hétköznapi választ tudok elképzelni a levélre: nem szeretem százért, százhúszért a kitűnő holland pipadohányokat. sokkal inkább kedvelném a kitűnő magyar pipadohányokat harmincért... Ha lennének... — ti —
