Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-09 / 160. szám
1987. JÚLIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szedik a földiepret a Drégelypaiánki Szondi György Termelőszövetkezet földjein. Képünkön: az új palackozó gépsoron kanadai exportra készítik a lekvárt (Fotó: KS) Megalakuló Agrotours Téeszek a mezőgazdasági turizmusért Szervezeti keretet keresnek a termelőszövetkezetek ahhoz, hogy az eddiginél többet tehessenek az agrárturizmus fellendítéséért. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Továbbképzési és Oktatási Központjának gyámkodásával a közös gazdaságok számára megteremtették a részvényjegyzés feltételeit; a jelentkező termelőszövetkezetek tagjai lesznek majd a rövidesen megalakuló Agrotours Rt-nek. A részvényjegyzés sikeres volt. 91 termelőszövetkezet összesen 30 millió forintot irányzott elő arra, hogy a közös gazdaságok tulajdonában lévő létesítményeket, a szervezett vidéki turizmus szolgálatába állíthassák. Haltenyésztési tanfolyam Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO közreműködésével szervezett nemzetközi haltenyésztési tanfolyam fejeződött be szerdán a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben. A továbbképző oktatáson tizenöt ország szákem- berei vettek részt Többségük afrikai és ázsiai országokból érkezett. Azok a szép, szabad napok... Lengyel Andorról, a BHG kunhegyes! gyárának a műszerészéről valóban el lehet mondani, hogy sokoldalú színes egyéniség, hiszen volt már rókatenyésztő, sőt lőttek rá géppuskából is. Igaz, nem az iraki—iráni hadszíntéren, hanem filmstatisztaként. Azután dolgozott nyomdában, ezt követően orvosi műszerkarbantartóként lélegeztető készülékeket szerelt, majd ügyes váltással Szolnokon karatézott. Innen pedig úgy is mondhatnánk szinte egyenes út vezetett a Vízügyhöz, míg tíz éve kopogtatott a kunhegvesi üzemben. — Fel ne vegyétek, mert ez olyan fickó, akár a pipafüst. Az egyik héten itt. a másikon ott szeret tekeregni — súgták a bennfentesek a személyzeti vezetőnek. — Fogadjunk, meg sem melegszik, és máris továbbáll. Kész ráfizetés lett volna fogadni, mert az idén ünnepelte tízéves törzsgárdatag- ságát. Mellesleg nős, egy 11 éves fiú és egy 6 éves ifjú hölgy édesapja. Legalább egy hót csend — Az az Igazság, hogy én most legjobban — bármenynyire is hihetetlen — egy hét csendre vágyom. Ugyanis négy éve nekem még három nap szabadidő sem jutott. Mivel a feleségem óvónő, fizetése meg az én itteni keresetem sem több havi 10—12 ezer forintnál és ugye ahol két ilyen jóétvágyú gyerek pusztítja az elemózsiát, ott más bevételi forrás után is nézni kell. És nálam ez a más a rókatenyésztés volt. — Megérte? Maradt rajta haszon? — Maradt, de sajnos a folyamatos rendszeres etetés, gondozás miatt több napra soha nem tudtam elutazni. Éppen ezért most kitakarítottam az állományt, mivel ha többet nem is, de egy hetet feltétlenül pihenni akarok. Rendelkezem egy kajakkal. beevezem a tározóba, onnan az élő Tiszára, ijesztgetni a halakat — És azután. — Üjra kezdem a tenyésztést, hiszen sok mindenre kell a pénz. Húsz kék- és ezüstrókával telepítem be a ketrecet. Az utóbbi több forintot hoz, de kényesebb jobban kell vigyázni rá. A huszonnégy éves Ko- vácsné Halas Irén már hat éve férjnél van. de eddig bizony az otthonukat egy albérlet jelentette. — Semmi panaszom nem lehet a tulajdonosra, hiszen egyedül laktunk, de azért nem kívánom én ezt az állapotot senkinek sem. Miután a férjem leszerelt a katonaságtól, ezt követően úgy döntöttünk. hogy belevágunk az építkezésbe. Mivel ketten összesen havi tízezer körül hozunk haza, jól jött és kelSimon Jánosné — aki egyébként művezető — jól ismeri ezt az állapotot, hiszen ők ketten a férjével már, végigszenvedték az építkezés valamennyi mozzanatát. — Olyannyira, hogy noha 1983-ban kezdtünk hozzá, de tulajdonképpen csak most fejeztük be. Ügy tűnik, lesz egy kis szünetünk, bár meglehet, jövőre már javítgatni kell valamit. — Nyaralnak az idén? — Igen, mert valahogyan azt vettük észre, hogy évről évre több a munka, nagyobb a hajtás és kevesebb a szabadidő, pedig mi mindketten, pieg a gyerek is nagyon szeretünk úszni, strandra járni. Szerencsére kaptunk beutalót a cégem keszthelyi üdülőjébe. Két hétre háromezret kell hármónknak fizetni, ami tényleg nem sok. Igaz. hogy további négyet elviszünk. .. Kívánom a kedves fiatal párnak, hogy így legyen. Ellenpéldaként eszembe jut a Kunhegyesről elszármazott Piros Zsiga bátyám, akivel a lányánál készítettem jókét éve riportot Karcag határában. egy tanyán. Noha már azóta őt is kivitte a fekete fedeles hintó az örökös tanyára, ha ezt olvashatta vollett az állami meg a vállalati segítség is. — És most? — A város szélén, a Garai út végén vettünk portát, amelyen mára már tető alá került a két és fél szobás épület. Két gyereket is vállaltunk, bár így is az összes költség hétszázezer forint körüli, és a múltkor számolgattuk, hogy bizony csak 2021-ben telik le a törlesztés. A férjem akorra már nyugdíjas lesz. — A nyári szabadság? — A telken építkezéssel töltjük. Jönnek a testvérek, a, rokonok, a férjem munkatársai, én pedig főzök rájuk. Arra nem is gondolunk, hogy pár évig nyaralni is elmehetünk. Szabó Anikó 19 éves, és jelenleg ugyanebben az üzemben anyagkiadó. Kiderült, a korábbi szereplőkkel ellentétben őt ezen a nyáron teljesen más foglalkoztatja. — Július végén tartjuk az esküvőnket, amelyre százharminc meghívott lesz. Előzőleg a téesz ebédlőiébe terveztük az összejövetelt, de azon a napon közbejött egy másik rendezvény. Éppen ezért az étteremben tartjuk a lagzit. Igaz. előtte még kimegyünk egy hétre Törökországba is. — Utána? — Augusztus 5—18 között Sopronban üdülünk. — Elég sok nap kell minderre. — Tudjuk, hiszen talán ennyi szabadság a világon sincsen. Éppen ezért, ha lehet, fizetetlent kérek, elvégre efféle esemény egyszer adódik az ember életében. na, bizonyára csóválná a fejét: még. hogy egyszer adódik? Ugyanis őkelme összesen hatszor esküdött örök hűséget. A beszélgetés végén restellkedve hozzátette: azért csak ennyiszer kedves, mert közbejött a háború és ugye ott a pap is, meg én is mással törődtünk.. D. Szabó Miklós Építkezés után üdülés Más irányú elfoglaltság Sok a közvetítő? Drága? Miért csökken a zöldségfogyasztás? A zöldség- és gyümölcsforgalmazásról minden magyarnak van véleménye: sokan termelők, s szinte kivétel nélkül vásárlók vagyunk. Nézetünk pedig a munkamegosztásban elfoglalt helyünk szerint változik. A termelők az alacsony felvásárlási árakat, a Szerény jövedelmezőséget kifogásolják, a kereskedők a forgalmazáson elérhető nyereségét keveslik, a vásárlók viszont az értékesítési árakat tartják magasnak. A többféle érdekből fakadó helyzetet még, kuszái ja, hogy esetenként ugyanaz az ember másként vélekedik termelőként, másként fogyasztóként. Az viszont tény, hogy a zöldség és a gyümölcs állandóan a közérdeklődés homlokterében van, ezért gyakorta a vizsgálatok tárgya. Tavasszal a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnöksége a termelés, az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága a forgalmazás helyzetét vitatta meg. A rangsor második felében Bármilyen szélsőséges is a zöldség- és gyümölcstermelés, valamint a forgalmazás megközelítése, azon általában nem vitatkoznak, hogy az ország természeti adottságai, a mezőgazdaság fejlettsége lehetővé teszi a maradéktalan ellátást, s ezen felül még exportra is jut. Itthon zöldségre, gyümölcsre, burgonyára 11,2 milliárd forintot költünk, az élelmiszerek és az élvezeti cikkek vásárlására fordított összeg 5,7 százalékát. Az összes fogyasztási cikkekből viszont csak 2,1 százalékkal részesednek a kertészeti termékek. A kiadós mértékénél azonban jóval nagyobb a szerepük az ellátásban, hiszen mással nem helyettesíthetők, és naponta íogyasztandók. Jól tudjuk, hogy a zöldség és a gyümölcs a korszerű, egészséges táplálkoE statisztikát látva, hamarosan kimondhatjuk: kevés zöldséget, gyümölcsöt fogyasztunk, mert drága. Ezt a piacon szerzett tapasztalataink részben igazolják is, hiszen a primőrökért valóban borsos árat kell fizetnünk a tavaszi hónapokban. A valós helyzet azonban sokkal összetettebb és árnyaltabb, végül is a statisztika nem feltétlenül igazolja az elfogyasztott mennyiség és az ár között feltételezett összefügigést. A múlt évben például az előzőkhöz képest a piacokon átlagosan 4,6 százalékkal, a boltokban 5,9 százalékkal adták drágábban a burgonyát, a zöldséget és a gyümölcsöt, a szövetkezeti szektorhoz tartozó Zöldért- boltokban viszont 8,7 százalékkal olcsóbban. Az átlagos árszint 5 százalékkal emelkedett, de a tervezettnél 2 százalékkal alacsonyabb volt. Más esztendők összehasonlító adataiból is hasonló következtetések vonhatók le: 1981—1986 között csak egyetlen esetben — 1984-ben — volt magasabb a tervezettnél a fogyasztói árszínvonal. A Zöldért vállalatok boltjaiban viszont kivétel nélkül zásnak fontos része, de a statisztika nem igazolja e táplálkozás élettani felfogását. Az egy főre jutó zöldség- és gyümölcsfogyasztás ugyanis ingadozik, a legutóbbi időben pedig csők-- ken. 1981-ben az átlagos zöldségfogyasztás 74 kilogramm volt személyenként, két év múlva 78, a múlt évben már csak 75 kilogramm. A gyümölcsfogyasztás az 1981. évi 67 kilogrammról 63-ra csökkent. Nemzetközi összehasonlításban sem vagyunk előkelő helyen, az európai országok rangsorának második felében foglalunk helyet. Az 1983. évi adatok szerint Bulgáriában 137, Francia- országban 115, Olaszországban 158, Lengyelországban 103, Szovjetunióban 101, Magyarországon 78 kilogramm zöldséget fogyasztottak. minden esztendőben jóval az átlag alatti áron adták e termékeket, ha nem is mindig első osztályú minőségben. Hamis az a közvéleményben általánosan elterjedt nézet is, hogy a zöldség- és gyümölcsfélék árnövekedése megaladja a fogyasztási cikkekét. A statisztika szerint a kertészeti termékek fogyasztói árának növekedése összességében hasonló más fogyasztási cikkék árának emelkedéséhez. Az persze kétségtelen, hogy a fogyasztói árak emelkedése termelői és forgalmazói nézőpontból is indokolt. A TOT kimutatása szerint a burgonyatermelés költsége 1979—1985 között 65 százalékkal, a paradicsomé 73, a paprikáé 80 százalékkal emelkedett. Az is igaz, hogy a felvásárlási árak nem mindenkor követték a termelési költségek változását, s emiatt romlott a termelők kedve, csökkent egyes zöldség- és gyümölcsfajok termőterülete. S mivel a kertészeti termékek szabadárasak, árukat a kereslet-kínálat egyensúlya szabályozza, a mennyiségi változásokkal éppen ellenkező irányban mozognak az árak. Ilyen esetekben sok bírálat éri a forgalmazókat, mondván, a mennyiségi hiányon ők gazdagodnak meg. Elhangzanak olyan szélsőséges megfogalmazások ás, hogy a zöldségkereskedők csak Mercedesen -járnak. Nem vitatva a zöldség- és gyümölcspiac kuszaságait, a kereskedők és a meggazdagodás összetartozását mégis tagadnunk kell. Elismerve, hogy vannak ügyeskedő, gyorsan és jogtalanul meggazdagodni kívánó kereskedők, a többség tisztességesen, munkáját megillető haszonnal kereskedik. Ez vonatkozik a magánkereskedőkre, az árujukat szabadpiacon értékesítő termelőkre is, akik az összes forgalomból már 45 százalékkal részesednek, tehát a zöldség- és gyümölcspiac nélkülük elképzelhetetlen. Az állami és a szövetkezeti kereskedelem helyzetét pedig jól jelzi, hogy forgalmi részesedésük az 1981 évi 68 százalékról 55 százalékra esett vissza. Közben a forgalmazó vállalatok egész sora ment tönkre, néhány év alatt Komárom, Nógrád, Pest, Hajdú-Bihar és Szolnok megyében számolták fel a Zöldérteket. Hatásosabb piacfelügyeletet! Nem tagadható, hogy a szövetkezeti vállalatok gazdálkodásában is voltak kifogásolható módszerek, a felszámolások sora azonban a forgalmazás feszültségeire is figyelmeztet. A vállalatok árbevételével arányos nyereség mindössze 1—2 százalék, s ennek is nagyobb hányada ■ a zöldségforgalma- záshoz és tároláshoz képest kiegészítő tevékenységekből származik. A szakmai körökben megfogalmazott álláspontok szerint is korszerűsítendő a zöldség- és gyümölcsfceres- kedelem. Régóta hangoztatott, de változatlanul érvényes feladat a többszektorú- ság fenntartása, az állami és a szövetkezeti kereskedelem az új üzemelési formák fejlesztése, valamint az áru útját rövidítő közvetlen termelői értékesítés támogatása. Ennek ármérséklő hatása is van. A kereslet-kínálat egyensúlyának alakításaiban a jelenleginél nagyobb felelősséget kell vállalnia a piac- felügyeletnek is, hiszen esetenként elkerülhetetlenek a gyors és operatív beavatkozások. A tét ugyanis nem kisebb, mint a korszerű táplálkozás egyik alapjául szolgáló zöldség-' és gyümölcsfogyasztás csökkenésének megállítása, hosszabb időt tekintve pedig felzárkózásunk a tőlünk egészségesebben táplálkozó népek fogyasztási szokásaihoz. * V. Farkas József Átlagos áremelkedés üvegpalackok a szüretre. A Salgótarjáni Öblösüveggyárban az idén mintegy hetvenezer darab üvegballont gyártanak a szőlőszüret előtti hónapokban. A négyféle űrtartalmú edényekből a hazai piacot látják el, és az NDK-ba exportálnak nagyobb mennyiséget. Képünkön: az automata üvegfúvó gépsoron készül a tizenöt literes ballon (Fotó: KS)
