Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-08 / 159. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. JÚLIUS 8. Füred várja vendégelt Halas napok harmadszor Messze földről is elzarándokolnak már egész Európából a kiskörei víztárolóhoz. A víz kellemes, a vidék csöndes, itt nincs a más, fölkapott üdülőhelyeket jellemző zsúfoltságból semmi. Itt valóban pihenhet az. aki csöndre, nyugalomra, s ezzel együtt sportolásra is vágyik. Hollandok, osztrákok, nyugat-németek érkeznek a tiszafüredi. abádszalóki kempingbe évről évre, ami persze nem jelenti azt, hogy a hazai turisták ne érezhetnék otthon magukatNemcsak üzlet Azzal, hogy lehetőségeket teremtettek a víztároló környékén a messziről jött vendégek fogadására, még nem biztos, hogy a várt vendégek el is jönnek oda. Ezért is szerveződtek a különféle rendezvények, közöttük az immár harmadízben sorra kerülő tiszafüredi halas napok. Ahogy az eseményre megjelent tájékoztatóban olvashatjuk, nem csupán üzleti szempontok vezetik a rendezőket — sőt elsősorban nem azok! —, hanem a szándék, hogy ezt a sajátos hangulatú vidéket megismertessék az erre járókkal. Az viszont kétségtelen tény. hogy a vendég itt költi el a pénzét. közvetve tehát hozzájárulnak a vidék további gyarapodásához. Mit kínálnak? A kellemes környezeten kívül számtalan programot ajánlanak a vendéglátók július 10-től 12-ig. Nézzük hát a hétvége kínálatát. Pénteken reggel — megadják a módját — zenés ébresztő köszönti a halas napok résztvevőit, vendégeit. (Így lesz a következő két napon is.) Egész nap videofilmeket nézhetnek a gyerekek a város különböző pontjain. Ugyancsak egész napra szól a vásárcsarnoki kiállítás meghívója, ahol a környék termelőszövetkezetei mutatják meg termékeiket, a Halas téren az Ideál Kereskedelmi Vállalat kínál nyári holmikat, míg a Kossuth Lajos Gimnáziumban a karcagi és a tiszafüredi háziipari szövetkezet, a házigazdák alumíniumgyára, a berekfürdői üveggyár, Szűcs Imre tiszafüredi fazekasmester és mások mutatkoznak be. A Tisza Filmszínházban tudományos tanácskozáson vehetnek részt az érdeklődők, ahol a víztároló körüli üdülőkörzet fejlesztése, a természetes vizek halászatbiológiája, a tiszai halíauna változása és még sok egyéb lesz a téma. Ugyancsak pénteken látja vendégül a fiatal város az onnan elszármazott, s azóta másutt hírnevet szerzett tiszafüredieket. Este koncert a fiataloknak és bizonyára igazán látványos lesz a lam- pionos csónakfölvonulás. Szombaton és vasárnap Szombaton használt gyé- rekcikkek börzéje a szabadban, reggeltől horgászverseny — ez csak természetes! —, s az is, hogy halfőző mesterek is vetélkednek. Tizenegy órától kajakverseny és szörf bemutató, délután vízibalett a strandon, 'három órakor pedig a tiszafüredi futballisták a Budapesti Honvéd csapatával mérkőznek. Este karneváli fölvonulás és néptánc gála a Halas tér színpadán, utána az Integrál . zenéjére hajnalig tart majd a bál. Vasárnap utcaszínház és karate, gokart-bemutató és gyerekműsor, este pedig medencebál zárja a három napot. Hinártalanítják a keszthelyi strandokat. A Nyugat- dunántúli Vízügyi Igazgatóság Kis- balatoni Üzemmérnöksége — a nyaralók örömére — még a főidény előtt hínártalanit- ja a keszthelyi strandokat. A munkát egy Es- sox típusú hínárvágó géppel végzik, amely közvetlenül a meder fölött vágja el a növényeket (MTI- fotó: Czika László felvétele — KS) A Sógun sógunja meg a szamurájjá lett tengerész 2. A Navigátor tanácsot ad A különböző érdekcsoportok marakodása az 1600-as esztendőben tetőzött. A magukat az Örökös híveinek valló, de igazában saját becsvágyukat kergető tartományúnak egyesített serege ezen az őszön ütközött meg Iejaszuval, hűbéreseivel és szövetségeseivel. A japán történelem legnagyobb polgárháborús csatájában, a szekigahanai síkon Tokugava Iejaszu megsemmisítő vereséget mért ellenségeire, s ezzel több mint két és fél évszázadra biztosította Japán békéjét és családja egyeduralmát. Ez a rendkívüli formátumú zseniális hadvezér és politikus, miután győzelmével megszerezte a teljhatalmat, 1603-ban a császártól megkapta a nagysóguni címet (kinevezése elé senki nem gördíthetett akadályt, mivel a Minamoto dinasztiából származott!) és Jedóban (a mai Tokióban) megalapította a Tokugava- sógunátust. 1603 nagy fordulópont volt Japán történelmében. Iejaszu létrehozta azt a szervezeti formát, melyben az elkövetkező 265 évre kialakulhatott a nemzet életének csaknem valamennyi alapvető politikai, társadalmi és gazdasági vonása. Mint ismeretes, sógunok már előbb is uralkodtak, de a tartós, történelemalakító sóguni hatalomnak Tokugava és utódai vetették meg az alapját. Kemény fegyelmet követeltek, a vidéki kiskirályokat szigorúan kordában tartották. Japánra a hosszú belharcok után az áhított béke századai köszöntöttek. Ebben a korban alakult ki a napjainkig ható japán életforma, a hagyományhű, a kötelességtudó, az onok — a részben önként vállalt kötelezettségek — béklyóival megrendszabályozott japán erkölcs. Ahogyan az olvasó már valószínűleg kitalálta, Tokugava Iejaszu szolgált mintául a Sógun sóguBÍanak, Toranaga nagyúrnak, teljes nevén Josi Toranaga-nó-Mi- novarának. (A Minovara név a Minamotót asszociálja Clavellnél.) Toranaga-Tokugava legfőbb ellenlábasa a hatalomért vívott harcban 1598 és 1600 között a történeti Isida Micunari (a filmbeli Isido). Az ószakai vár ura, a Tojo- tomi Hidejosi vezette hadjáratban Korea meghódítója, az Örökös oltalmazója, a Nyugati Hadak főparancsnoka tehetséges cselszövő, gátlástalan törtető volt, akárcsak Iejaszu, ám végül Iejaszu bizonyult erősebbnek és ravaszabb stratégának. Az emlékezetes szökési jelenet, amikor Toranaga női ruhában menekült, éppenhogy Isidóval esett meg. A szeki- gahanai csata után Toranaga-Tokugava láncra verette, és Ószakában a földbe ásat- ta, hogy csak a feje látszott ki „és minden arra járót felszólítottak, hogy húzza végig a birodalom leghíresebb nyakán az odakészített bambuszfűrészt. Isido három napig bírta, és mire meghalt, igencsak megöregedett”. — ezekkel a szavakkal zárult Clavell regénye. A valódi Isida Micunari sokkal hétköznapibb módon végezte életét. A vesztett csata után elfogták, rabláncra fűzve végighurcolták a császárváros Kjótó és Ószaka utcáin, majd lefejezték. Toranaga-Tokugava hatalmi céljainak és cselszövéseinek eszköze Blackthorne kapitány is, akinek alakját Villiam Adamsról mintázta az író. Az 1564-ben született kitűnő angol hajós Japánba vezető útja és megérkezése nagyjából úgy zajlott le, ahogy a filmen látható és a regényben olvasható. A hagyomány szerint Izuban két óceánjárót, egy nyolcvan és egy százhúsz tonnás vitorlást épített, 1600 körül. Blackthorne-Adams valójában meglehetősen fontos szerepet játszott az akkori idők japán történelmében. Olyan gyakorlati tudással rendelkezett, amivel a jezsuita atyák nem, s amit a portugál hajósok és kereskedők saját, jól felfogott érdekükben eltitkoltak a japánok elől, „ ... húszezerszer értékesebb ő, mint a saját súlya nyersselyemben — mondja a regényben egy helyütt Toranaga a fiának —, és több tudás szorult belé, mint tebeléd húsz életen keresztül fog”. A japán főúr pártfogásába veszi ,az európai „eretnek” hajóst; természetesen nem a Navigátor személyes sorsa érdekli, hanem azok a lehetőségek, amelyeket az angol kapcsolat jelenthet a japánok számára. Miután Blackthorne- Adams alkalmas volt arra, hogy ellensúlyként szolgáljon a katolikus portugálokkal és a Zen-buddhista az Isidóval szemben, Toranaga- Tokugava valóban hatamo- tóvá tette, kisebb birtokokat adományozott neki és tanácsadóként alkalmazta a portugálokkal, spanyolokkal, később pedig a hollandokkal és angolokkal folytatott tárgyalásai során. (Az előbbiek 1609-ben, az utóbbiak 1613-ban kaptak kereskedelmi engedélyt a japánoktól!) A holland szolgálatban hajózó protestáns tengerész soha többé nem látta viszont hazáját. Eleinte Iejaszu nem engedte, később pedig már annyira „el- japánosodott”, hogy felejtve, feladva álmait (hisz azzal a céllal érkezett, hogy hatalmas kereskedőhálózatot alapít Kelet-Ázsiában, s mesés vagyonra tesz majd szert!), ő nem akarta Japánt e. hagyni. Marikóval, a bájos és tehetséges „nyelvtanárral” s odaadó erényes szeretővel — akinek alakjához különben egy Hoszokava Tadaoki nevű daimjó hitvese, Hoszaka- va Grácia szolgáltatta a mintát — természetesen sohasem találkozott. Egy kereskedő lányát vette feleségül, akitől gyermekei is születtek. Kimonóban, japán módra varkocsba font hajjal, övébe tűzött szamuráj- karddal járta életútját 1620- ban bekövetkezett haláláig. De japán házának ablakát élete fogytáig a brit lobogó andráskeresztje díszítette. Talán a szülőföldje utáni nosztalgiából — ki tudja?! ötvenhat éves korában halt meg. Izuban, ahol a japán flotta első hajóit építette, 1947- ben emlékművet állítottak neki. A japánok által And- zsin-szannak (Kormányos, Navigátor) nevezett angol hajós tiszteletére az emlékműnél minden év augusztus 10-én nagy ünnepséget rendeznek. Zahemszky László Le fog szakadni Az óra hajnali fél ötkor megcsörrent az éjjeliszekrényen és Sáfrány egy villámgyors mozdulattal a párnája alá rejtette. A feleségére pillantott, az asszony viaszsárga arccal aludt, szinte fél- holtan a kimerültségtől. Félig nyitott száján át sípolva szedte a levegőt, az orra tövében két hideg verítékcsöpp gyöngyözött. Sáfrány tudta, hogy ismét végig vir- rasztotta az éjszakát. A férfi miközben akkurátus mozdulatokkal megborotválkozott, alaposabban szemügyre vette saját vonásait. Megöregedett az utóbbi félévben. Arcát mintha már viseltesen kapta volna valakitől, tekintete megtört, orra megnyúlt, ráncai elmélyültek. A konyhában felhörpintette az este kikészített hideg feketét, tett egy tétova mozdulatot a hűtőszekrény felé, hogy reggelit készít magának, de aztán hóna alá csapata a táskáját és elindult a buszmegálló felé. Félt ettől a naptól. Az utolsó kártyáját fogja kijátszani és ha azzal sem nyer.. Végig sem merte gondolni, ha a tanácselnöktől is dolgovégezetlenül kell kijönnie. Elképzelte a feleségét, amint vizslató nézéssel próbálja leolvasni az arcáról, mit sikerült intéznie. Kezdetben készült ezekre a pillanatokra: tettetett derűvel lépett be az ajtón, amitől az asszony is felélénkült némileg. Ám annál nagyobb volt a csalódás, amikor kiderült, hogy a hatáság nem hajlandó komolyan venni a veszélyt. Ettől kezdve nem játszott tovább, ahogy tekintetük összekapcsolódott, pillantásába már bele volt kódolva az üzenet. Nem így képzelte ezeket az éveket. Gyerekük nem volt, de kettőjük viszonyából ez bántóan nem is hiányzott. Kapcsolatuk később annyira kétszemélyessé vált, hogy egy harmadikat el sem tudtak volna képzelni maguk között. Az asszony bizakodva várta a nyugdíjat, a napközis konyhán, ahol dolgozott, ételrecepteket rakott félre, melyeket akkor fog otthon megfőzni, ha majd nagyon ráér. Néhány hétig valóban tobzódott is a semmittevés andalító állapotában. Reggel ő ébredt az óra csörgésére, meleg reggelivel várta az urát és nem hiányzott az asztal sarkáról a gondosan csomagolt tízórai sem. Aztán azon az estén.. . Az állólámpa ernyőjének csonkakúpján kivetülő fénnyaláb a plafonnak ütközve köralakban szétterült. Az asszony szívesen elnézte ezt a szabályos mértani formát. Gyakran az volt az érzése, hogy a fénypászta meghosszabbodva valahová a végtelenbe tágítja ki a szoba zárt terét. — Nézd csak, — szólt egy este Sáfránynak — a plafon meg van repedve. A férfi szórakozottan pillantott fel a mennyezetre és valóban észrevett a fejük fölött egy szeszélyes eikk-oakkban haladó fekete vonalat. — Tényleg, majd egyszer begipszelem. Ezzel a dolog részéről el volt intézve. Am mind gyakrabban kapta rajta a feleségét, amint a repedésre bámul. Révülten, mint akit valamiféle túl világi erő kerített hatalmába. — A plafon... — mondta az asszony szombaton amikor a hétvégi munkákat osztották el egymás között és Sáfrány szófogadó- an hozta elő a kamrából a gipszet, keverte a habarcsot és az asztalra állított szék tetejéről buzgón tüntette el a repedést. Az a szombat volt talán az utolsó nyugalmas napjuk. Vasárnap hajnalban az embert riadt sietséggel rázta fel az asszony. Nem szólt semmit csak a mennyezetre mutatott. A repedés még söté- tebbre mélyülve cikázott végig a fehérlő gipszalapoon. — Le fog szakadni — mondta olyan hangsúllyal Sáfrányné, mint aki egy elkerülhetetlen tényt szögez le, ellentmondásra már nem is számítva. Sáfrány másnap bement az ingatlanhoz. — Le fog szakadni a plafonunk, jöjjenek ki, — mondta egy szemüveges nőnek, aki a panaszok ügyével foglalkozott. A hölgy egy papírlapon szórakozottan tologatta ide-oda a határidőket, végül rábökött a szerdára. — Az esti órákban legyenek otthon. Késő délután kijött két fiatalember. A Barkas-ból kétágú alumíniumlétrát szedtek elő, ládát szerszámokkal, gipszet, me- szet. Amint meglátták a repedést, ki akartak fordulni a lakásból. — No, ne vicceljenek velünk — mondta a nyurgábbik és már nyúlt is a létra után. — Le fog szakadni, — mondta az asszony olyan hangsúllyal, hogy a két IKV-s mégiscsak meggondolta magát Leverték a mennyezetet egészen az áthidaló betonpanelig, újra vakolták az egészet, késő este volt mór amikor távoztak. Sáfrány az asszony apró moccanásaiból, finom nesze zéséből tudta, hogy ébren virrasztja az éjszakát. Hajnalban az első pillantása a plafonra esett. A repedés akár egy gunyorosan vi- gyorgó, fogatlan száj egyre szélesebbre húzódott. Ettől kezdve a férfi megjárt valamennyi fórumot. Munkaidő után sorra kereste fel a panaszirodákat, ahol a neve hallatán i»ár megbocsátóan bólogattak. Egyszer két aktatáskás férfi is megjelent a helyszínen és a feleségének elmagyarázták, hogy a hőtágulási index különbözősége okozza a feszültséget, amit a vakolat ugye nem tud követni és megreped, de a feltámasztási pontok stabilak, meg aztán az ilyen szerkezeteknél hőhidak keletkeznek, melyek tán értékcsökkentő hatásúak, ám a lakásbiztonság szempontjából semmi gond. — Le fog szakadni — zárta le a vitát az asszony és többé a férjét sem zaklatta azzal a kérdéssel hol járt, mit intézett? Ez a ■mély fekete hallgatás talán még rosszabb volt, mint amikor szemrehányó tekintettel várta munkából jövet, mert benne már a gyűlölet sötétlett Sáfrány elhatározta, hogy fogadónapján felkeresi a tanácselnököt. Elmagyarázza neki miként is élnek ők mostanában és bár erről a feleségével nem beszélt, egy esetleges lakáscsere lehetősége után is puhatolódzik. Délután leült az elnök irodája elé és nemsokára sorra került. Látszott, az elnök tisztában van vele ki ül az asztal túloldalán, ennek ellenére nem volt sem türelmetlen, sem elutasító. Megígérte, hogy hamarosan kimegy és a helyszínen győződik meg arról, milyen veszély is fenyegeti a lakókat. A férfi hosszú idő után először érzett valami bizakodásfélét. A buszmegállótól hazafelé tartva hirtelen gyötrő szorongás kerítette hatalmába. A 'ház előtt egy tűzoltó autó állt, odébb rendőrkocsit és mentőt is látóit. Az udvarban összecsődültek az emberek, s a férfi már tudta mi történt. — Szegény Nusika. .. — mondta a kétségbeeséstől eltorzult arccal a szomszéd asszony. Pedig azt mondták az emberek a hivatalból, hogy semmi baja nem volt a tetőnek Sáfrány elindult a mentőautó felé, hogy megkeresse a feleségét. Palágyi Béla
