Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
10 Barangolás az országban 1987. JÜLIUS 4. Sopron dalos, pántlikás, sörhaibos vidámsága kísér bennünket az úton a Fertő-tó felé. Még Kapuvárnál is fel-felsej lenek a fényesre kefélt, nagytestű söröslovak kerek tomorai, a rézveretes szerszámok, a tömzsi abroncsos hordók. Mostanság ünnepi hetek zajlanak a városban, aminek a központjában a zene áll, dehát társul hozzá sörfesztivál, kerékpár-bemutató, egyszóval teljes gőzzel dolgozik a népszórakoztató intézmény mechanizmusa. Később, Nagycenknél mór Széchenyi alakja tűnik fel, majd egy újabb hangulat, Sporonkőhida: vaskos börtönfalak, szöges drót, őrtorony és nevek a múltból, olyanoké, akiknek a község volt az utolsó stációjuk. Aki aztán túl hosszan elmereng a fertőrákosi kőfejtő egyiptomi piramisokat utánzó látványán, az könnyen elrobog a falu végén egy szerény bekötőútnál, amelyik pedig a Fertő-tóhoz vezet. Ha viszont észreveszi az utas, még nem vetheti magát „hurrá nyaralunk!” kiáltással a hullámok közé. Nem messze a tótól sorompó állja útját, melyen csak határsáv engedéllyel lehet átkelni. Ha ez is rendben van, a személyi igazolványtól megválva immár a tó partja következik. A Fertő-tó! Áttetszőén tiszta víz; a parton nyírt pázsit és levegős látogatottság: lehetne a Balaton valamelyik fürdőhelye szezon előtt, vagy nemsokkal idény után. Az idegen szó itt a természetes, a magyarra ösztönösen felkapom a fejem. Persze lehet, hogy ezt az elSöröslovak, hordák a soproni sörfesztiválon A kőfejtő labirintusaiban valahol ott a színház Palágyi Béla Fotó: Hargitai Lajos a határőrség irodájának polcán marad, annak a keresésére indulnak. Ha kell, kigyulladnak a vakító fényszórók, vízre szállnak a villámgyors motorcsónakok, de 'hát erre ritkán kerül sor, mert a házak gondnokai vigyáznak ró, hogy a vendégek közül senki ne kallódjon el estére. A szabadságot kitöltendő szokatlan megoldás ez a félnapos beutaló, dehát a napközis mólóváros azért épül. A sarudi Horváth család valamennyi férfi tagja itt tölti nádazással a hétvégét és a munkaidő utáni órákat a zárásig. A világbajnok hajómodell- jével csúszott arányt a verseny teszi: a vízen ugyanis késhegyre menő nemzetközi küzdelem folyik. A hullámokon vitorlások bukdácsolnak. Méter magas játékszerek, melyeket halálkomoly urak irányítanak rádión a partról A pompás játékszerek alighanem az egész nyarát bearanyoznák egy Balaton-parti úttörőtábor lakóinak, a dolgot azonban nem lehet ennyivel elbaga- telizálni. A verseny rangos, a szervezés precíz és szigorú, hiszen Pirker Helmut Ausztriából európai híresség e sportágban, de még tőle is nagyobb a svájci Európa- és világbajnok Lupart Helmut. És hát a királyok játékukban is őrzik tekintélyüket! Természetesen van óvás, távirányított dulakodás a rajtnál, veszekedés a par— Régen a szegényember maga nádalta a háza tetejét, mert ez volt a legolcsóbb, most meg drágán nádaltatnak a gazdagok — szól le a tetőről nevetve az egyik Horváth, mosolyával azt is jelezve, hogy nem kimondott ráfizetés itt pazarolni el a drága szabadidőt. A fiatalember, aki egyébiránt autószerelő, rövid előadást rögtönöz arról, hogy a tetőnádazására legjobb a fertőd!: a Balatoni vastag szárú, nem mutat jól, az alföldi hamar átkopik, de ez, ami a tavon terem, selymes és omló, akár egy jól kikészített szarvasprém. Hogy miért építkeznek itt az üzemek, vállalatok, ha egyszer a beutaltaknak az éjszakát a falu kényelmetlen turistaházában kell tölteni? Bizakodnak az üdülő- tulajdonosok. Éppen a napokban született meg az a határozat, hogy a soproniak és a Fertő-tó környékiek külön engedély nélkül is beegyházközségnek egy 1575ből való könyv a Világ térképei címmel. — Megmutatná? — kérdem. — Semmi pénzért! — tiltakozik és szeme huncutúl csillog. — Bent van a ,.macik óban” — magyarázza. Kiderül, hogy oka is van a különös biztonságnak. Három évvel ezelőtt ellopták és a rendőrök csak bravúros nyomozással kerítették elő. Hát most lakat alatt van, ám1 hamarosan kalapács aló kerül. Elárverezi a plébános, és az eladási árból — amit úgy félmillió forintra becsül — kifesti a templomot. Alfonz bácsi a napi zsákmányával léphetnek a határsávba. Aztán a távolban egy kotró- hajó dolgozik, azt mondják, utat épít ide Ausztriából a hajójáratnak. Hátha egyszer felszabadul a part, és éjszakára is maradhatnak a vendégek? Fertőrákoson minden gond akkor kezdődik, amikor a tó bezár. A turistaház — amelyik nappal kihaltnak és túlméretezettnek látszik — estére szűknek bizonyul és az ittrekedtek kétségbeesetten kilincselnek szállás után. Jobbára eredmény nélkül. A vendéglátás szívélyessége egyébként nem erre a tájra legjellemzőbb. Nem szívesen engednek be idegent a házukba az emberek a Fertő-tó környékén. Az ok talán érthető, mégha a vendég számára nehezen elfogadható is: a közeli határ amolyan gyanakvó életformát kivan, hát óvatoslkodnak is tisztességesen... Fertőrákos történelme felől érdeklődünk és a község lakói közfelkiáltással irányítanak Seiszbühl Mátyás plébánoshoz. A nyolcvan esztendős pap fegyintézeti lelkész volt Sopronkőhidán. Nem egy kivégzett bízta rá utolsó titkát. Jól ismerte Bajcsy-Zsilinsaki Endrét,, — a feleségét gyakran gyóntatta — de ő adott lelki vigaszt a mártír Pataki Istvánnak is. Almásy Pál könyvében, a Sopronkőhidai naplóban szolgálatáról sok szó esik. Örömmel dicsekszik el vele, hogy birtokában van az — Hogy milyen a falu? — válaszol végül az induló kérdésre. — Nézze, ez egy négyezer lelket számláló, németajkú település volt, aztán egyetlen éjszaka vonatra raktak háromezer-ötszáz embert, és áttelepítették a határon túlra, helyettük az ország 74 településéről érkeztek új lakók. Hát ebből kellett és kell a jövőben is egy közösséget formálni. A határmenti településeket mindig is jobban éri a történelem szele. Ám olykor egyetlen emberi sors is képes zárványként őrizni az idők változásait. Fertőrákos halásza Alfonz bácsi. Vonásaiból még évtizedes pontosággal sem lehet kikövetkeztetni koráit. Szemének homályos ablakán azonban mintha egy vásott kamasz leselkedne kifelé. Görbebotja olyan harmonikusan szervül figurájához, hogy úgy tűnik, mintha három lábon állna. A nyelv, amit beszél, „Alifonz-teszpérantó”. Lengyelországból keveredett ide, tán félévszázada, ám sem magyarul, sem németül nem tanult meg tökéletesen — miközben a lengyelt elfelejtette. De azért ezen a keverék nyelven is elmondja, milyen pompás halászvize volt valamikor a tónak. A legnagyobb hal, amit fogott — persze a háború előtt, ára az nem derül ki melyik háború előtt — 78 kilós harcsa volt. Egyetlen húzásra 7—8 mázsa hal is partra került, most jó ha 50—60 kiló akad a hálába. Néha egy-két angolna, ennek persze örülnek, mert a húsa finom. Igaz, az osztrákok telepítik, de a kígyótón paprikavörös arccal, ha valaki nekikormányozza vagyont érő játékszerét — pardon, sporteszközét — a másiknak. A Fertő-tó! Feledhetetlen látvány a hamvaszöld víztükör, a nádas méregzöld keretében. A kerek nád- kucsmás hétvégi házak hosz- szú cölöpökön gázolnak be a tóba. Közöttük kilométernyi mólójárda, sztráda, tér és deszkaösvény kanyarog a víz fölött. Amolyan hagyományos vállalati üdülőnek nézné az ember, valameny- nyit, egyetlen dologban azonban különböznek más vizek, más partjain álló társaiktól : estére mindenkinek távozni kell innen! És ebben nincs kivétel, nincs pardon: akinek személyi igazolványa szerű állatnak nem kell sem vízus, sem útlevél. A falu zegzugos utcáin sétálva egy ismerős név ötlik a szemembe. Dr. Kozma József körzeti orvossal mintha már Szolnokon is találkoztam volna. Valóban, a Járműjavító egykori üzemorvosa éppen elfoglalni készül tágas szolgálati rezidenciáját. — Miként kerül egy alföldi ember, ide az istenháta mögé? A doktor már az elkötelezettek lokálpatriotizmusával védi a falut. — Miért lenne ez a világ vége? — mondja mosolyogva. — A közelben van Sopron, aztán alig van messzebb Becs, de nem is ez vonzott ide, hanem a szubalipin kiírna. A feleségem a Tiszapar- ti Gimnáziumban tanított, egy alkalommal elhoztunk egy osztályt kirándulni Sopronba, s úgy megtetszett a vidék, hogy attól kezdve csak a közlönyt böngésztem mindaddig, amíg megtaláltam ezt az állást. — Milyenek az itteni emberek? — Van olyan betegem, aki ma sem tud magyarul, szerencse viszont, hogy én jól beszélek németül. A kitelepítés után alig ötszázan maradtak itt az őslakók közül, — ma kétezer-egyszázmegy- venen élnek a faluban — és érdekes módon a bevándorlók azonosultak az ittélők- keL Szép számban élnek itt cigányok, mégis a cigány- kérdést a szónak abban az értelmében, ahogy az ország más részeiben használják, nem ismerik. A vegyes házasság nem eretnekség. Gyakran vesz él érettségizett cigány fiú magyar lányt, de fordítva is megtörténik, amniA szigorú arcú házak a német építészet jegyeit hordozzák tiíjcájú ,kazamata teátrum” közönsége Szarasztró áriájában gyönyörködik, kint kevésbé ünnepélyes melódiát kap szárnyaira időnként a szél. Odaát, Fertőmeggyesen az osztrákok víziszínpadán a Cigánybárót ját- szák. A kép giccs gyanús : a két dallam a tó fölött — a határsávban — összegabalyodik. De talán ez jellemzi a legjobban a Fertő-tó környékének kétarcúságát hogy sokan tudni vélik, születési anyakönyvi kivonata megtalálható a kapuvári tanácsiházán. A vízparton megszámlálhatatlan történetet hallani a nádasba menthetetlenül belebonyolódó határsértőkről. Mondják, az anyát és két fiát az utolsó pillanatban mentette ki a helikopter. A határ egyébként nagy kísértés, de a próbálkozók számával nincs arányban az átjutottaké. Bste a fertőrákosi Bar- langszíniház előtt parkírozó autók felségjele egyértelműen árulkodik arról, hogy a nézőtéren az Ausztriából át- rándulók vannak többségben. A Pécsi Nemzeti Színház ezt respektálva német nyelven adja elő Mozart Va- rázsfuvoláját. Különös varázsa van ennek a színháznak, amelyik a maga nemében egyedülálló Európában. A 'kőfejtő hiányzó Lajta-mészkő tömbkor tanult lány megy feleségül cigány fiúhoz. Lehet, hogy kissé bizalmatlanok itt az emberek, de elmondhatom, hogy többségük becsületes, jellemes. Ó a Fertő-tó! Mennyi legenda fűződik hozzá. Igaz, tett is érte, 'hogy beszéljenek róla minden korban. A 18. században, vize két és fél méterre emelkedett, hogy a nád teteje sem látszott ki belőle. Száz év múlva kiszáradt a környékbeliek becsülettel felszántották és bevetették a medrét. Most nagyjából állandósult a 335 négyzetki lom éteres vízfelület, amelyből 87 négyzetkilométer esik magyar területre. Aztán Hány Istók: a Jókai fantáziájában született figura olyannyira életre kelt. jeiből a bécsi Ring számos középülete magasodik. A színiház talán az osztrák főváros Fogadalmi Templomának negatív nyomatában kapott helyet. Mindenesetre a színpadon megrendítő áhítattal énekelnek a fehér- csuhás papok és a dallamok egyre halkulva bolyonganak a kőboltozat alatt. A Soproni Ünnepi Hetek másfél évtizedes történetében mindig is kiugró ünnepi eseménynek számított a Barlangszínház- béli előadás. Kezdetben az Operaház művészeiből alkalmi társulat szerveződött ezekre az estékre, most azonban a kényszerű takarékosság miatt az ország színházi társulatainak zenés darabjaiból válogatnak. Figaró házasságát hallhatják még az operarajongók, de alighanem érdemes lesz elzarándokolni a Győri Kisfaludy Színház előadásában színre kerülő Trubadúrért is, melyet a Jászai-díjas Bor József rendez. Miközben a pompás akuszM unkában a Horváth család Mólóváros a Fertő-tavon ..M: .j:, ” •
