Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-31 / 179. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. JÚLIUS 31. Kambodzsai játszma Az indonéz külügymi­niszter a hét közepén Ha­noiban tárgyalt a vietnami kormányfővel. A dél-kelet- ázsiai politikai terep isme­rői egy pillanatig sem ké­telkednek abban, hogy mi­ről esett a legtöbb szó. A kambodzsai kérdés az a téma, amely már hosszú ideje a középpontban áll, ha vietnami, kambodzsai vagy laoszi politikusok cse­rélnek eszmét ASEAN-ve- ízetőkked. Tudvalévő, hogy az ASEAN a dél-kelet- ázsiai térség néhány fon­tos kapitalista országának laza politikai és gazdasági szövetsége, amely ideoló­giai alapon szemben áll a szocialista úton haladó há­rom indokínai állammal. A társadalmi különböző­ségekből fakadó nézetelté­réseket csak fokozza, hogy a múlt évtized vége felé vietnami katonai segítség­gel döntötték meg Kam­bodzsában a magukat kom­munistának nevező gyilkos polpotista rendszert. Ez a rezsim néhány év alatt honfitársainak majd a felét elpusztította, és a felper­zselt ország úgymond „tiszta” talaján akarták felépíteni álmuk „új rend­jét”. Szerencsére a tervük nem sikerült. Az, hogy ez a rezsim, amely a történelem legnagyobba népirtói közé tartozott, letűnt a színről, bizonyára n'em fáj az ASE­AN-országoknak. Annál inkább az, hogy ettől a mételytől a szocialista Vi­etnam szabadította meg a térséget. Vietnam a maga 60 mil­lió lakosságával nagyhata­lom a térségben, s kapita­lista szomszédai attól tar­tanak, hogy a Vietnam által képviselt vörös eszmék terjedése fellazíthatja sa­ját társadalmaikat. Ami­kor pedig Pol Poték elker- getése után létrejött az in­dokínai hármasszövetség Laosszal és Kambodzsával — vietnami vezetéssel — Imég jobban megriadtak a környező ASEAN-áll amok. S persze távolabbi szövet­ségesei is. Így alakult ki a helyzet, hogy bár senki sem szíveli az egykori gyilkosokat, a Vörös Khmer néven is ret­tegett politikusokat, mégis az új kambodzsai rendszer ellen minden támogatást megkapnak a leginkább érintett, közvetlenül szom­szédos ASEAN-tagoktól, Thaiföldtől. Persze a kam­bodzsai ellenzék sokszínű, de a mai phom penhi és Hanoi számára jelenlegi állapotában azért elfogad­hatatlan, mert polpotisták is benne vannak. Kompromiszumokat kell hát keresni, s ezt teszik jó ideje már mindkét olda­lon. Az ASEAN feltétele a vietnami kivonulás Kam­bodzsából és a nemzetközi­lleg ellenőrzött választás. Az indokínaiaké viszont a Kambodzsa elleni gerilla­háború támogatásának ab­bahagyása és a polpotisták kirekesztése. Ezekről a kér­désekről tárgyal most Ha­noiban az egyik legna­gyobb befolyású ASEAN- ország, Indohézia külügy­minisztere. Avar Károly lohannesburgi robbanás Gépkocsiba rejtett nagy-' erejű pokolgép robbant csü­törtökön a legnagyobb dél­afrikai város. Johannesburg központjában, a helyőrségi parancsnokság és egy mozi közvetlen közelében. A pa­rancsnokságon éppen zsold- osztásra gyülekezett mintegy ötszáz katona, a moziban pedig az előadás kezdetét várták. A robbanás következtében egy katona meghalt és 75 ember, köztük több katona megsebesült. A parancsnok­ság épülete és a környék há­zai megrongálódtak. Rknamentes a Perzsa-öböl Szabad az út a hajók előtt Szojuz TM-2 Sikeres földetérés A Clemenceau francia repülőgéphordozó bárom hadihajó kíséretében parancsot kapott, hogy hajózzék ki Toulon kikö­tőjéből. A hivatalos párizsi közlemény szerint Franciaor­szág „Földközi-tengeri és Indiai-óceáni érdekeinek megvé- delmezésére” szól a hajóraj küldetése. A képen: a Clemen- cau. (Telefotó — KS) Két átlobogózott kuvaiti tartályhajó az Egyesült Ál­lamok hadihajóinak kíséreté­ben hamarosan visszaindul a Hormuzi-szoroson túlra, hogy ezt követően útra kel­hessen a második, immár több kőolajszállítóból álló konvoj, ugyancsak az emlí­tett amerikai katonai véde­lem alatt — közölték csü­törtökön kuvaiti hajózási források. A nemzetközi ha­józási útvonalat a friss je­lentések szerint Szaúd-Ará- bia aknakereső helikopterei megtisztították a robbanó­szerkezetektől. Az MTI kairói tudósítója jelenti, hogy folynak az elő­készületek a két tartályhajó. a sérült Bridgeton és a fo­lyékony gázt szállító Gas Prince visszaútjána. Ami az aknakutatást il­leti, Washington NATO-beli szövetségesei közül az NSZK — amely jelentős ak­namentesítő flottával ren­delkezik — szerdán már el­vetette az amerikai felké­rést. Az MTI brüsszeli tu­dósítója szerint Hollandia viszont — amelynek hadi­tengerészete 23 aknakereső és mentesítő hajót számlál —, jelezte: kész részt venni az aknák felkutatásában, ha Washington erre felkéri. Ed­dig egyedül Párizs lépett. Az MTI kairói tudósítója azon­ban kérdésesnek tartja azt. hogy a francia egységek be- hajóznak-e a veszélyes öböl­beli vizekre, illetve,, hogy a francia érdekek meghirdetett védelme együttműködést jelent-e a megerősített ame­rikai hadiflottával. BUDAPEST Kárpáti Ferenc vezérezre­des, honvédelmi miniszter üdvözlő táviratot küldött Csang Aj-pingnek. a Kínai Népköztársaság honvédelmi miniszterének a Kínai Né­pi Felszabadító Hadsereg megalakulásának 60. évfor­dulója alkalmából. WASHINGTON Az amerikai kormányzat még mindig folytatja erőfe­szítéseit a Libanonban fog­va tartott kilenc amerikai túsz szabadon bocsátása ér­dekében — közölte szerdán Edwin Meese amerikai igaz­ságügyminiszter az iráni— kontra üggyel foglalkozó kongresszusi bizottsággal. A szovjet—ír személyzettel a fedélzetén csütörtökön haj­nalban sikeresen földet ért a Szojuz TM—2 szovjet űr­hajó. A moszkvai rádió köz­lése szerint az űrdhajósok jó egészségnek örvendenek. A MIR űrállomás fedélzetén a nemzetközi legénység si­kerrel teljesítette az előírt feladatokat. A szovjet—szír közös űr­repülés befejező szakasza szerdán az esti órákban kez­dődött: Alekszandr Vikto­renko, Alekszandr Lavejkin és Mohamed Farisz elbú­csúzott Jurij Romanyenkó- tól és Alakszandr Alekszand- rovtól és átment a Szojuz TM—2-re. Az éjszaka folya­mán végrehajtották a MIR és a Szojuz TM—2 szétvá­lasztását. Megfigyelők a világűr ku­tatása szempontjából nagy horderejű lépésnek tartják, hogy a jövőben a MIR űrál­lomás állandóan lakott lesz. Érdekesség volt az is, hogy a visszatérés nem a Szojuz TM—3-mal történt, amely a MIR-re szállította a nem­zetközi legénységet, hanem a Szojuz TM—2-vel. amellyel még annak idején Roma- nyenko és Lavejkin indult útnak. A leszállást megkü­lönböztetett figyelem kísérte, mivel Szojuz TM típusú, ember vezette űrhajóval ez az első visszatérés a Földre. MOSZKVA Üjabb megmozdulást tar­tottak a krími tatárok szél­sőséges képviselői a szovjet fővárosban: csütörtökön dél­előtt lázító jelszavakkal tün­tettek Moszkva központjá­ban. a Puskin téren. A szov­jet belügyminisztérium egyik vezetője a nyugati tudósítók számára rendezett színjáték­nak nevezte a megmozdu­lást. A tüntetés fennakadá­sokat okozott a közlekedés­ben — jelentette aTASZSZ. GENF A világon eddig 55 396 AIDS-es megbetegedést je­lentettek be — közölte csü­törtökön a WHO. az ENSZ egészségügyi világszervezete. — A statisztikák azonban csak a világ 122 országára terjednek ki, és sok adat meglehetősen régi. Ilyenfor­mán a betegek száma ennél jóval több: valószínűleg százezer fölött van — mond­ta Jonathan Mann, a szerve­zet AIDS-kutatócsoportjának vezetője Genfben tartott saj­tókonferenciáján . Srí Lanka Tűzszünet indiai segítséggel Dzsajavardene Srí Lanka-i elnök kérésére szerdán este légi úton mintegy 1500 in­diai katona érkezett az in­diai-óceáni szigetországhoz tartozó Jaffna-félszigetre, hogy közreműködjön a szer­dán aláírt, indiai—Srí Lan­ka-i egyezmény érvényesíté­sében. Ennek célja a tami­lok és szingalézek konflik­tusának felszámolása. Az Üj-Delhi által szor­galmazott tamil rendezési terv, amelyet — mint isme­retes — szerdán Radzsiv Gandhi indiai kormányfő és Dzsajavardene államfő látott el kézjegyével, a szin- galéz—tamil ellentétek újabb hullámát váltotta ki az indiai-óceáni szigetor­szágban. A két napja tartó heves tiltakozó megmozdu­lásoknak — legfrissebb ada­tok szerint — 38 halálos ál­dozata és több mint száz se­besültje van. Hazatérve kétnapos Sri Lanka-i látogatásáról Rad- zsúv Gandhi megerősítette az indiai csapatok Sri Lan- ká-ra küldését. Még közvetlenül colombói elutazása előtt egy incidens zavarta meg Radzsiv Gan­dhi búcsúztatását. A díszőr- ság harmadik tagja, amint Gandhi elhaladt a tisztele­tére kivezényelt díszszázad sorfala előtt, puskatussal vállon ütötte a kormányfőt. Gandhi egy pillanatra meg­állt, de — amint azt per­cekkel később közölte — nem történt semmi baja. A tengerészt — akinek állító­lag napszúrása volt — a ha­tóságok rögtön körülvették és elhurcolták a helyszínről. Határozatok elfogadásával véget ért az AESZ-csúcs Az etióp fővárosban csü­törtök hajnalban véget ért az Afrikai Egységszervezet 23. csúcsértekezlete. A részt­vevők felhívással fordultak Afrika valamennyi államá­hoz. hogy végleg szabadít­sák meg a kontinenst a faji elkölönítés és az újgyar- matosítás gyakorlatától. Az afrikai állam- és kormány­fők által elfogadott határo­zatokban kifejezésre jut az a meggyőződés, hogy a pre- tóriai apartheid-rendszer fel­számolása nemcsak érinti, hanem az egész világ béké­jének a biztosításához is hozzájárulna. Az időszerű gazdasági gon­dokkal foglalkozó határoza­tokban az A ESZ tagállamai kötelezték magukat arra, hogy minden erejüket latba vetik annak az ENSZ-akció- programnak a megvalósítása érdekében, amely a konti­nens gazdasági fejlesztését szorgalmazza 1990-ig. Az állam- és kormányfők nyilatkozatot fogadtak el az Afrika déli részén uralkodó súlyos és robbanékony hely­zetről. Elítélték azt a közel­múltban elkövetett mozam­biki tömegmészárlást, amely­nek során csaknem négyszáz polgári személy halt meg. Megbízható értesülések szerint a jövőre esedékes 24. csúcstalálkozót szintén Ad- disz Abebában tartják majd — Nigéria ugyanis vissza­vonta a rendezésre vonatko­zó ajánlatát. Hz OKP nem ért egyet az új kormány programjával Az Olasz Kommunista Párt nem helyesli sem a kor­mányválság megoldásának módját, sem pedig az új kormány programját. to­vábbra is ellenzékben vé­delmezi a széles néptömegek alapvető érdekeit. Többek között ezt tartalmazza az a határozat, amelyet az OKP Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottsá­gának együttes ülésén fo­gadtak el. Az ülésen személyi és szer­vezési kérdésekről is döntöt­tek. Az OKP Központi El­lenőrző Bizottságnak elnöke Paolo Bufalini új megbíza­tást kapott: a párt külügyi osztályának élére került. Utóda a KEB élén Giancarlo Pajetta. A Rinascitának. az OKP elméleti-politikai hetilapjá­nak főszerkesztője Franco Ottolenghi lett. Alagút a csatorna alatt Margaret Thatcher brit minisz­terelnök és Francois Mitterrand francia államfő a ratifikációs ok­mányok aláírásával szerdán Pá­rizsban az utolsó pecsétet is rá­ütötte a La Manche-csatorna alatt húzódó alagút megépítéséről kö­tött szerződésre, s immár semmi sem állja útját, hogy a nagyszabá­sú munka még az idén megkez­dődjék. A brit sziget és a kontinens kö­zött megvalósítandó állandó össze­köttetés gondolata már évszázadok óta foglalkoztatja mérnökök és fantaszták elméjét mindkét par­ton. A legelső tervet nem keve­sebb, mint 236 évvel ezelőtt, 1751- ben a francia Nicolas Desmaret ötölte ki. Azóta szinte megszakítás nélkül egymást érték az egyfor­mán kivitelezhetetlen, de ötletdús és meghökkentő tervek és ellen­tervek különböző hidakra és ala- gutakra. Az első már-már megvalósítha­tónak tűnő elképzelést, 1802-ben nyújtotta be Bonaparte Napóleon .'császárnak Albert Mathieu-Favier mérnök, aki úgy találta, hogy lo­vas postakocsival járható, olajlám­pákkal kivilágított és kürtőkkel szellőztetett alagutat lehetne épí­teni, ha nem is a víziót teljes hosz- szában, de úgy, hogy a két partról elinduló tizenöt kilométeres kikö­vezett üreg félúton, egy mestersé­ges szigeten összefutna, ahol foga­dót építenének és lovakat lehetne váltani. Thomé de Gamond (1807—1875) francia katonatiszt, orvos és mér­nök szinte egész életét ilyen ötle­tek kimunkálására áldozta. Első tervét 1856-ban terjésztette elő III. Napóleonnak, ám ezt az újabb tu­dományos eredmények alapján leg­alább ötször átdolgozta. 1874-ben a két kormány megbí­zásából egy különbizottság már parlamenti ratifikálásra is előké­szítette a , csalagút” építéséről szó­ló szerződést, és 1875-ben megala­kult egy francia építési társaság, amely kétmillió frankot szánt a munkálatokra és két kilométernyi alagutat ki is fúrt. Már-már megvalósulni látszott Viktória királynő álma: tengeri be­tegség nélkül kelhessen át a kon­tinensre. Ám fordult a kocka, és Angliában a lelkesedést aggoda­lom váltotta fel: az alagúton köny­nyű megtámadni a szigetet, holott a hadiflotta biztosan uralja a ten­gereket — vélték hangoztatói. A századforduló táján olyan megol­dások kerültek így előtérbe, ame­lyek az alagút vagy a tenger fene­kére fektetett nagy átmérőjű cső­járatot híddal elegyítették, mert háború esetén a híd könnyen le­rombolható. Az első világháború idején úgy tűnt, a tábornokokat is sikerűit meggyőzni az előnyökről: a csator- na-alagút jól szolgálhatta volna a •kontinensén harcoló csapatok utánpótlását, mégis, amikor 1924­ben újabb terv született, a brit ge­nerálisok ismét ellenszegültek. A második világháború azután a légierő fölényét igazolta a haditen­gerészet fölött. Utána pedig a ra­kétatechnika fejlődése véglegesen háttérbe szorította a hadászati el­lenérveket. Miközben a műszaki fejlődés el­érhető közelségbe hozta a csator­na alatt épülő alagút vagy a felet­te átívelő híd, netán a két lehető­ség elegyének megvalósítását, gaz­dasági nehézségek merülte^ fel, amelyek a hatalmas költségek mi­att álltak a terv kivitelezésének útjába. 1966-ban Harold Wilson brit miniszterelnök és Georges Pompidou francia elnök közös nyi­latkozatban erősítette meg, hogy a két kormány döntött: az alagutat meg kell építeni. Nagy-Britannia EGK-csatlakozásá után Edward Heath kormánya 1973-ban ismét kiállt az ügy mellett. A következő évtized a részletes műszaki megol­dások kimunkálásával és a kellő pénzügyi fedezet előteremtésével telt el. Az ötlet hívei legalább tizenöt­ezer oldalnyi tanulmányt vetettek papírra, aprólékosan megvizsgálva a csatorna-alagút építésének min­den vonatkozását: a műszaki, kör­nyezetvédelmi és biztonsági szem­pontok mellett a gazdasági és a pénzügyi feltételeket is. Az -immár véglegesen elfogadott terv szerint 1993-ra készül el a két, mederfenék alatt negyven méterre húzódó, 50 kilométer hosszú, 7,3 méter átmérőjű alagút, amelyben személyautókat és kamionokat is szállító villamos vonatok közle­kednek óránként • 160 kilométeres sebeséggel. Az átkelés ki- és be­szállással együtt mindössze 45 per­cig tart majd. A két part között ingajáratban közlekedő vonatok óránként 4000 gépkocsit is képesek szállítani. Az öt milliárd font költségű építkezésre a legnagyobb angol és francia bankok és építési vállála- tok részvételével magántársaság alakult Csatornaalagút Csoport (Channel Tunnel Group — CTG) néven, amely állami támogatás nél­kül, részvénykibocsátással és hi­telfelvétellel szedi össze a vállal­kozás fedezetéhez szükséges pénzt. A tizenkét legnagyobb japán bank és amerikai pénzintézetek is ké­szek hitelt nyújtani, ha a OGT 650 millió fontnyi saját tőkét gyűjt. Franciaországban és Nagy-Britan- niában 350 miliő, Nyugat-Európá- ban 100 millió, Amerikában és Ja­pánban 250 millió font értékű részvényt bocsátottak ki. A társaság vezetője szerint nem volt könnyű a bankokat megnyer­ni olyan befektetésnek, amely leg­korábban 1993-ban kezd majd megtérülni. Mégsem rossz üzlet, mert ha megépül, úgy hozza majd a pénzt, mintha bankóprést indL tottak volna be. A csatorna ugyan­is a világ legforgalmasabb útvona­lai közé tartozik: a brit külkeres­kedelem fele ezen keresztül bonyo­lódik, és a tervezett tarifák maga­sak. A terv ellen egyedül a hajó­társaságok ágálnak, míg az építke­zés sokezer új munkaalkalmat te­remt majd. Szűcs Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom