Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-30 / 178. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. JÚLIUS 30. IA tudomány világa I Florida atlanti partjainál Természetvédelem az űrközpontban A világ talán legkülönösebb természetvédelmi területét ott találjuk, ahol senki sem hinné: a szupertechnika birodalmában, a Kennedy űrközpontban. Amikor a NASA kisajátította a területet, nem gondolták, hogy az emberek kizárásának az lesz a következménye, hogy a háborítatlan helyet a legkülönbözőbb állat- és növényfajok veszik birtokukba. Ami a legmeglepőbb: mind az őshonos, mind a betelepült fajok igen jól alkalmazkodtak a területen folyó tevékenységhez. Az űrrepülőtér Florida atlanti partjainál, a trópusi és a mérsékelt övi zóna határán épült. Cape Canave- ralt már a II. világháború alatt rakétalötérnek használták: a lakott helyektől való távolsága tette alkalmassá erre. 1961. májusában, amikor Kennedy elnök meghirdette az Apolló-prog- ramot, a területet a NASA foglalta el, és a Merrin-sz’- get 42 100 hektárát a legszigorúbb őrizet alá helyezte. Maga a sziget része a floridai partot övező homoklagúna, mangrovamocsár zónának, és élővi lága egyedülálló, mert mind növényzetében, mind állatvilágában keverednek a trópusi és mérsékelt övi fajok. A szigeten korábban egy kisebb olajfinomító működött, amelynek a NASA még a nyomait is eltüntette. Mielőtt belekezdtek volna az űrrepülőtér építésébe, a tervezők kikérték a Fish and Wildlife Service tanácsát (talán „Hal- és Vadélet Szolgálat”-nak fordítható ennek a közpénzen működő intézménynek a neve), amely szakvéleményt ad minden, a környezetet befolyásoló építkezéshez. és ökológiai kutatásokat is folytat. A cél a hatalmas munka- és környezetvédelem összehangolása volt. ami utólag, az eredmény ismeretében sikeresnek mondható. A „természet” az űrbázis minden pontján megfigyelhető, kövessük tehát nyomon egy űrszerkezet felkészítését és kilövését. Az űrrepülő és a hordozórakéta összeépítése a szerelőépületben történik. A 159 méter élhosszúságú, kocka alakú épület 50 kilométer távolságból is látható tömbje uralja a tájképet. Belső tere olyan óriási, hogy saját külön „időjárása” van: amíg a légkondicionálást hatékonyabbá nem tették, reggelenként felhők képződtek benne, és záporeső esett. Számos madár is bejutott korábban, ezeket azonban kifogták, és a további behatolást megakadályozták. Az épület leginkább a madárvilág életét befolyásolja. A vonulások idején a hatalmas, megvilágított fémfelületnek apró madarak százezrei ütköztek éjjelente, és sok pusztult el közülük; ezt sajnos az ilyen alkalmakkor csökkentett fényerő sem szüntette meg teljesen. A nagyobb ragadozók (sasok és a keselyük) kifejezetten kedvelik a fémhegyet: a felette mindig kialakuló termikben (felszálló légáramlásban), vagy a szélmentes oldalon róják végtelen köreiket. A keselyűk fontos funkciót is ellátnak: ők takarítják el a 13 000 dolgozó gépkocsija által naponta elgázolt ar- madillók, oposszumok, teknősbékák és mosómedvék tetemeit. A szerelőépület szomszédságában kikötőmedencét építettek, ehhez csatornát vágtak a lagúnán keresztül, hogy hajóval is meg lehessen közelíteni. A vízi utat a hajózás ritka alkalmaitól eltekintve madarak lepik el; kormoránok és fehér pelikánok nyüzsögnek a medence vizében, míg a barna pelikánok a szél hátán szállva csapnak le prédáikra. A kócsagok jellegzetes lépteikkel járják a sekély partszegélyt, és a környéken nagy fészkelőtelepek alakultak ki. Ez különösen egy erősen ritkuló gólyafaj esetében jelentős, mert ez a madár előkelő helyen áll a veszélyeztetett fajok listáján. Amikor a hatalmas Apolló, Szaturnusz és egyéb rakétákat vagy az űrrepülőgépeket összeállítják, kiviszik a kilövőhelyre. Útjukat a világ legnagyobb szállítójárművén teszik meg. Az 5000 tonnás tömeg óránként 1600 méteres sebességgel járja be 5 kilométeres útját, amelyet gyakran kereszteznek a dolguk után járó teknősök. Mivel ezek lassabbak még a transzpor- tőröknél is, egy csapat kísérő szedi össze őket, és teszi el az útból. A kilövő álláson még egy hónapot tölt a rakéta, alig pár száz méterre a tengerparttól. A szigorúan őrzött terület így ideális helye lett a „tuskófejü” (ál-cserepes) tengeri teknősöknek. Ez az állat mindig Florida partjain rakja le tojásait: az őslakos indiánok a megfelelő időben csapatostól jöttek a partra gyűjteni azt. Azonban semmilyen gyűjtés nem okozott olyan kárt a fajnak, mint a modem Florida. Az állam lakosainak háromnegyede a tengerből él: üdülők, strandok, szállodák és kikötők lepik el a partot, s mindenütt minden fényárban úszik éjjel. Márpedig a teknős csak éjjel rak tojást. A kilövőpad térsége sötét, így ott évente félmillió tojást is leraknak a teknősök. A szakértők szerint az évezred végére ez lesz az egyetlen hely Floridában, ahol az ál-cserepes teknős szaporodhat. Néha bajt is okoznak az állatok A harkályok előszeretettel vésnek fészkelőodút üzemanyagtartályok szigetelésébe, mert könnyebben faragható, mint a fa. Egy mosómedve csaknem meghiúsított egy kilövést, mert valahogy bemászott a kábelalagútba; szerencsére elcsípték, mielőtt teljesen elrághatta volna az egyik vezetéket, fiondot okoznak az aligátorok is, amelyek bőven tanyáznak a csatornában, és a legkülönbözőbb helyekre hevernek ki napozni. Amikor azonban megtörténik a kilövés, a hőség és az inírahang minden nagyobb élőlényt elpusztít egy 400 méter átmérőjű körön belül. A rezgés rezonanciát okoz a belső szervekben, és megrepeszti, a helyükről leszakítja azokat. Mosómedvék, armadillók, oposszumok tetemeit takarítják el a keselyűk a start után; ők bölcsen a fómhegy tetejéről nézik végig az indítást. A kisebb madarak — elsősorban a mindenütt jelenlévő sirályok — felhőkben rebbennek fel a begyújtást megelőző hangjelzéstől, és sokáig keringenek a forró szélviharban, ami a felszállás nyomán támad. Vannak olyan lakói is a területnek, amelyektől az emberek szívesen megszabadulnának. Első közöttük a sziki szúnyog, Florida átka, amely rajzáskor olyan tömegben támad az emberre, hogy a védtelent akár kétezer csípés is érheti percenként. Mivel a rovarirtószeres védekezést eleve megengedhetetlennek tartották, a szakemberek első dolga volt megismerni a faj életmódját. Hamar kiderült, hogy a lárvák fejlődésének egyik feltétele az, hogy a sós tengerparti mocsarat időnként elborítsa a víz, azaz árapályzónában élnek. Az űrbázis partjai mentén ezért gátakból, zsilipekből és szivattyútelepekből olyan rendszert alakítottak ki, amellyel meg lehet változtatni a vízborítás ritmusát, Illetve a lárvák fejlődésének időszakában állandó vízborítást lehet létrehozni. Ez a beavatkozás pár év alatt az elviselhető- ség szintjére szállította le a szúnyogok számát. — H — I meddő kutak kasznasítisa Áramtermelés földmeleggel Gombásodást jelző kotyák Svédországban kutyákat képeznek ki arra, hogy felderítsék az épületek gombásodását. Az első gombakereső kutya, a Mi a nevű német juhász 1984 őszén fejezte be „tanulmányait”, s azóta már több további kutyát tanítottak be arra, hogy keresse a gombásodott helyeket. Ha szaglászóé körútja során Mia friss gombásodást talál, azt a ipadió, vagy a tapéta kaparásával jelzi, Jóval megbízhatóbban, mint az eddig alkalmazott földerítő eljárások közül bármelyik. Svédországban már az ilyen kutyák exportját is tervezik, s azt remélik, hogy ezek az érzékeny orrú állatok a szivárgó víznek, a szennyvíznek, a gáznak és talán még a termeszeknek a földerítésére is betaníthatók lesznek. A kőolaj- és foldgázkutató fúrásoknak több mint a fele meddő. Ezeket le kell zárni anélkül, hogy bármilyen .hasznot hajtottak volna. Egy nagy-britanniai vállalat most olyan eljárást szabadalmaztatott, amellyel sok ilyen kiút révén geotermikus energiához juthatnak. A fúrólyukba 200 mm átmérőjű csüvet építenek bele, s abba különleges szerves folyadékot töltenek. A szerves folyadék a kút alján felforr, s a gőze felemelkedve a felszínig megforgatja az áramtermelő turbinát. A lecsapódó folyadék azután a csőbe helyezett kisebb átmérőjű csövön át visszajut a mélybe. A íöldmélyi hőt hasznosító hagyományos rendszerekhez általában két fúrólyukra van szükség. Az egyiken át vizet sajtolnak a mélybe, az ott lévő forró kőzetektől felmelegedett víz pedig a másik kúton ót jut a felszínre. Az új rendszer olcsóbb, mert csak egy fúrólyuk kell hozzá. Az is előnye, hogy a folyadék nem kerül kapcsolatba a kőzetekkel, ezért nem szennyeződhet olyan anyagokkal, amelyek a turbinát károsíthatnák. Az eljárás csak akkor alkalmazható, ha a kút legalább 4000 m mély. A már kimerült szénhidrogén-termelő kutak természetesen szintén felhasználhatók erre a célra. Kontónarak kara w Áruszállítás biztonságos rakodással Az 1960-as évek elején már akkora árumennyiségeket kellett megmozgatni a világkereskedelemben, hogy az a hagyományos módszerekkel igen sok problémát okozott. Ekkor született a mentő gondolat: olyan szállítóládára — dobozra —, tartályra, vagyis konténerre van szükség, amelyik a gyártótól a felhasználóig, a vevőig viszi az árut anélkül, hogy a láda tartalmát egyszer is át kellene rakni. A gondolatból szabadalom lett, és a hatvanas évek közepére a konténer, a konténeres szállítási mód meghódította a világot. Mivel igen sok áru- és termékféleség szállítható konténerben, a rakodási módok is különbözőek lehetnek. Ennek megfelelően találkozunk hátsó ajtós, teljesen' zárt, nyitható tetős vagy csak ponyvával fedett, valamint teljesen lenyitható oldalú vagy oldalfalak nélküli változatokkal is. Időközben a szakemberek kifejlesztették — a konténerek külső vázkeretének és méreteinek megtartásával — a tartályos konténereket is. Kezdetben kizárólag acélból gyártották a normál áruszállító konténereket. Később rátértek az ötvözött alumíniumra, mert ekként csökkenthető volt a szállítóládák tömege. Újabban az acélvázas, de műanyag falú konténerek is kezdenek elterjedni. (A műanyag többnyire üvegszálvázas poliészter vagy valamilyen szend- vdcsszerkezet). Mivel a konténerek külső méretei és a rögzítőelemei szabványosak, a világ bármely fuvarozója akármilyen — erre a célra egyébként alkalmas — járművel szállíthatja őket. De e hatalmas szállítóládák gyors le- és felrakásához speciális konténerrakodó és -mozgató berendezéseket kellett kifejleszteni, valóságos konténer pályaudvarokat kellett létrehozni nagy vasúti csomópontokon, 'hajókikötőkben és repülőtereken. Képünkön: egy különleges nyugatnémet gyártmányú közúti — vasúti konténerrakodó berendezést láthatunk munka közben. De akár autódarunak is nevezhetjük e 30 tonna teherbírású szerkezetet (KS). Egyensúly! teremtő algák ~l vizek élete Sajátos a természetes vizek élővilága. Ha egy tó vagy folyó nincs különösen erős emberi, úgynevezett kultúrhatásnak kitéve, akkor a vízi élővilág olyan egyensúlyt tart fenn, amely bonyolult öntisztító folyamat eredményeként állandóan üde, friss vizet biztosít A vízi élettérben nagyjából termelő, raktározó és elbontó szerkezeteket különböztethetünk meg. A vizek legfontosabb termelő szervezetei a vízben élő plankton növények, az algák. Az algák apró testtömegükhöz viszonyított nagy felületükkel kiválóan alkalmazkodtak az igen gyenge fény energia hasznosításához is. Viszont apró testükben a fotoszintézissel termelt szerves anyagot tárolni nem képesek. így a jó növényi táplálékra (foszfor-, nitrogén-, szénvegyületek) és az optimális fényellátásra szaporodással reagálnak. Utódaikban, a populációban raktározzák tehát a felépített szerves anyago#. Biomasszájuk növekedése tehát elsősorban számbeli növekedés. Az algák vetélytársai a növényi tápanyagokért és fényért a vizek magasabb rendű növényei. Ezek, bár szintén építő szervezetek, sokban különböznek az algáktól. Lényegesen több fényt igényelnek, így zavaros vízben nem tudnak elburjámozni. Testük nagy, így a fotoszintézissel felépített szerves anyagokat saját testükben is képesek felhalmozni. A raktározó szervezetek (másodlagos termelők) táplálkozás útján átveszik az építő szervezetek által felépített szerves anyagokat, azokat a testfenntartáshoz szükséges energia kivételével saját testükben halmozzák fel — raktározzák. A raktározó szervezet gyűjtőnéven az állatokat értjük. Vannak rövid élettartamú raktározók, például az egysejtű állatok, 'kerekesférgek, alsóbbrendű rákok. Vannak hosz- szabb és hosszú életű raktározó szervezetek, mint a gyűrűsférgek., a vízicsigák, a kagylók, a magasabbren- dű rákok, halak. A rövid élettartamú, kis testű raktározók a jó táplálkozási feltételekre intenzív szaporodással reagálnak. Ezek is tehát a testükön kívül, az utódaikban raktároznak, így növelik populációjuk biomasszáját. Nagy egyedsű Hőségük mindenképpen a víz nyújtotta jó táplálkozási viszonyokat jelzi. Egyes kutatók az alsóbbrendű rákoknak tulajdonítanak víztisztító szerepet. Az alsóbbrendű rákok ilyen szerepe azonban csak idelg-óráig tart. Ha más állat meg nem eszi azokat, és öregségben pusztulnak el, a testükben lévő tápanyagok gyons baktériumos vagy enzimes elbontás után visszajutnak a vízbe, és újra 'bekapcsolódnak a biológiai termelés körforgalmába. A tartósan raktározó szervezetek közül kiemelkednek a halak. Produkciósbiológiai tevékenységüknek a termékét, a halhúst, az ember kitermeli, és táplálékként használja fel. Az elbontó szervezetek a vízben lévő (vagy oda jutó) oldott és szilárd, élettelen szerves anyagokat bontják el, amelyek megkötött energiatartalmát testük fenntartására és szaporodására használják fel. Képünkön fontos haltáplálék a vizek gyakori raktározó szervezetei, az alsóbbrendű rákok. Nagyon szaporák, ipeteasom óikat testükön oij- pelik. (KS).
