Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-29 / 177. szám

1987. JÚLIUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei párt- vb napirendjén A megyei gazdasagpolitikai célkitűzések időarányos tel­jesítéséről készült jelentést vitatta meg tegnapi ülésén a megyei párt-végrehajtóbi­zottság. Az év első felében az ipari termelés a célkitű­zéseknek megfelelően bővült. A munka termelékenysége növekedett. Az export telje­sítmények nem érték el a múlt évi szintet, a rubel és nem rubel elszámolású ex­port egyaránt csökkent. Élénkülés tapasztalható a műszaki fejlesztés, a ter­mékszerkezet korszerűsíté­sének területén. A gabona­félék részaránya a kipusz­tulások következtében 55 százalékra csökkent, nőtt vi­szont a tavaszi vetésű növé­nyek területe. Az állatállo­mány a juhászat kivételével növekedett, stabilizálódott. A beruházások pénzügyi teljesítése valamivel alacso­nyabb a múlt évinél, a ta­nácsi beruházások növeked­tek, a vállalati beruházások csökkenést mutatnak. A lakosság életkörülmé­nyei szerény mértékben ja­vultak. Alapvető fogyasztási cikkekből az ellátás kiegyen­súlyozott, de több termékből nem tudták az igényeket fo­lyamatosan kielégíteni. A testület megállapította, hogy a gazdasági építőmun­ka feladatai központi helyet kaptak a pártszervek és szervezetek munkájában. A kitűzött célok kellő határo­zottsággal és konkrétan tar­talmazzák a jövedelmezőbb gazdálkodásnak, a piaci munka javításának, a mű­szaki fejlesztésnek és az ex­port alakításának követel­ményeit. A szakszervezetek eredményesen közvetítették a termelés és elosztás össz­hangjának szükségszerű kö­vetelményét A KISZ a Jö­Az adóreform elkerülhetetlen (Folytatás az 1. oldalról) tákból már ismert volt az adóreform kidolgozói előtt, s azok alapján már több ja­vaslatot is tettek az elkép­zelések módosítására. A változtatások szükségessé­géről szólva kiemelte, hogy mai ár- és pénzügyi rend­szerünk nem segíti a tisz­tánlátást, s a támogatások­kal, különféle kedvezmé­nyekkel felduzzasztott ter­melői árak és árrendsze­rünk egésze vállalati és népgazdasági szinten egy­aránt kétessé teszi a pozi­tív gazdaságpolitikai dön­tések megvalósítását. A változásokkal a koráb­ban eltorzult értékrendeket kívánjuk a helyükre tenni, erre azonban jelenleg csak korlátozott lehetőségeink vannak. — folytatta. Adó­rendszerünk korszerűsí­tésének nem az az alap­vető célja, hogy javít­suk a költségvetés pozíció­ját, mert az a teljes gazda­ságpolitika törekvése kell, hogy legyen. A változások­nak azonban mindenképpen el kell indítaniuk egy olyan folyamatot, amely javítja a költségvetés helyzetét. Azt is látni kell, hogy az adó­rendszer korszerűsítése csak egy része a reformfo­lyamatnak, eszköz a kibon­takozási program végrehaj­tásához. Több fórumon is elhang­zott már: személyi jövede­lemadó, vagy családi jöve­delemadó legyen — emlé­keztetett a miniszter. Ettől a kérdéstől nem zárkózunk el, később gazdasági helyze­tünktől függően, visszatér­hetünk rá — mondotta Medgyessy Péter, hozzátéve, hogy a családi jövedelemadó mellett érvelve általában mindig csak a kedvezmé­nyeket emlegetik, de arról már kevesen szólnak, hogy a családtagok jövedelmé­nek összevonásából milyen konfiliktusok származhatnak. vőnk a tét akció keretében eredményesen mozgósította a fiatalokat. A testület a helyzet isme­retében leszögezte; az idei gazdaságpolitikai célkitűzé­sek megvalósítása összehan­golt erőfeszítést követel mindenkitől. A termelésben és a lakos­sági ellátás különböző terü­letein a soron lévő feladatok gondos előkészítésére és végrehajtására, a szerződé­ses kötelezettségek teljesíté­sére, a piaci lehetőségek ki­aknázására, fegyelmezett, előrelátó gazdálkodásra van szükség. A gazdálkodók partnerei együttműködése is biztosítson megfelelő körül­ményeket céljaink elérésé­hez. A párt szervei, és szerve­zetei ellenőrzéseikkel segít­sék elő működési területü­kön, a munkahelyeken a tennivalók elvégzését. Mű­ködjenek közre az ehhez szükséges társadalmi és gaz­dasági feltételek kialakítá­sában, ösztönözzék a kollek­tívák cselekvőkészségének kibontakozását. A párttagok munkájukkal, a politikai cé­lok melletti kiállással mu­tassanak példát környeze­tükben. Az állami és a társadalmi szervek színvonalas munká­jukkal segítsék továbbra is a megye gazdasági erejének növekedését, a lakosság élet- körülményeinek lehetőség szerinti javítását. A megyei párt-végrehajtó­bizottság megtárgyalta a pártból való kilépések és törlések tapasztalatairól.elő­terjesztett jelentést, tájékoz­tatót fogadott el az alkoho­lizmus elleni küzdelem me­gyei helyzetéről, feladatai­ról. (Folytatás az 1. oldalról) besorolására. Az első eszten­dőben — idén — összesen száz pályázó részesülhetett a kedvezményekben, a felfüg­gesztett tartozások együttes összege azonban nem halad­hatja meg az 1 milliárd fo­rintot. Ez a legfontosabb rendező elv. A másik: a százból hatvan kezdeménye- zettnek az ország valamelyik elmaradott térségéből kell kikerülnie, és fontos, hogy további húsz szintén kedve­zőtlen adottságok között gazdálkodó legyen. Végül so^ kát nyomott, az elbíráláskor a latban az is. hogy melyik pályázó mennyi többletnye­reséget ígért cserébe a ked­vezményekért. Mert az egész rendszer másik lényege ép­pen az. hogy a gazdaságok­nak többletnyereséget kell produkálniuk a nagyobb fej­lesztési lehetőségek segítsé­gével. (Fontos része a kiírás­nak. hogy amelyik szövetke­zetnél vagy állami gazdaság­nál a pályázat hároméves időtartama alatt tartós fize­tésképtelenség vagv pénzügyi hiány miatt állami beavat­kozás szükséges, az elveszti a kedvezményeket.) Szolnok megye 55 termelő- szövetkezete közül 23 nyúj­totta be pályázatát, három állami gazdasággal, valamint egy halászati szövetkezettel együtt. Közülük csak két je­lentkezést nem fogadtak el a pályázat elbírálói. ígv az el­következő három esztendőre összesen 25 megvebéli gaz­dálkodó szervezetet ütemez­tek be: idén 7. jövőre 10. míg 1989-ben újabb nyolc gazdaságunk próbál a ked­vezmények segítésével ki- evickélni a bajból. Az elfogadott pályázatok­nak közel 10 százaléka szár­mazik Szolnok megyéből, és a megyeiek összes adóssága eléri a 2,4 milliárd forintot. Szegeden FAO-konferencia Háromnapos napraforgó­termesztési tanácskozás kez­dődött kedden a Szegedi Ga­bonatermesztési Kutatói In­tézetben az ENSZ Élelme­zési és Mezőgazdasági Szer­vezete — a FAO — napra­forgókutatási koordinációs központjának rendezésében mintegy 50 ország 150 szak­emberének részvételével. Hayati Olez. a FAO euró­pai területi ügyvezető igaz­gatója köszöntötte a megje­lenteket. majd Dobóczky Ist­ván, mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyéttes tartott előadást. Ezután a Szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet munkájáról hangzott el ismertetés. A konferencia csütörtökön fe­jeződik be. Enyingen Kombájnok bemutatója A gabonatáblákon jelenleg dolgozó kombájnokat a kö­zeljövőben felváltó új szov­jet, illetve NDK gyártmányú arató-cséplőgépeket mutat­ták be a mezőgazdasági szakembereknek kedden az Enyingi Vörös Hajnal Ter­melőszövetkezetben. A be­mutatón a legnagyobb sike­re a szovjet mezőgépipar új­donságának, a Don 1500 el­nevezésű kombájnnak volt. A rosztovi kombájngyár ál­tal kifejlesztett, s a kalászos gabona, napraforgó és kuko­rica betakarítására egyaránt alkalmas gép első példányai jól vizsgáztak gabona, illet­ve napraforgó tábláinkon. Az új szovjet gépből jö­vőre már húsz dolgozik az országban. Az NDK mező­gépipara két új kombájntí- pust ajánlott fel a magyar gazdaságoknak. Az E 516 tí­pusból jövőre húszat már munkába is állíthatnak, az E 524 típus pedig előrelát­hatóan az 1990-es éveket kö­vetően terjed majd el ná­lunk. Ennek nagyrésze néhány olyan termelőszövetkezetet terhel, amely a közelmúltban nagy élelmiszeripari, vagy alaptevékenységbe tartozó beruházást hajtott, végre (pl. Mezőhéki Táncsics. Zagyva- rékasi Béke. Túrkevei Vörös Csillag), és most ezek ter­heit „nyögi”. A kedvezőtlen közgazdasági háttér miatt ezeknek a megtérülési ideje lassú, jövedelmezőségük nem érte el az eredetileg terve­zett mértéket. A megye mezőgazdasági nagyüzemeinek vagyona mintegy 30 milliárd forintra tehető összesen, aminek csak­nem fele a pályázó cégek tulajdonában van. Ez egyér­telműen jelzi, hogy olyan adósságok rendezésére kerül most sor. amelyek mögött vagyoni biztosítékok állnak, és amelyek valóban a to­vábblépést szolgálhatják. Gazdaságaink egyébként, úgy tűnik, reálisan mérték fel erejüket, és az eredmény­többlet. vállalásában mérték­tartóak ' voltak. összesen mintegy 0.4 milliárd forint éi tékű nyereségnövelést ter­veztek a Szolnok megyei pá­lyázók. és ez teljesíthetőnek látszik. Ennek az ad különös jelentőséget, hogy a - kiírás értelmében a feltételeket nem teljesítők kötelezettsé­gei visszaállnak. és a felfüg­gesztett tartozások törleszté­sét folytatni kell. A felszabaduló anyagi erő­forrásokat csak fejlesztésre szabad fordítani, a személyi jövedelmek emelésére nem. A jellemző az. hogy legin­kább öntözésre, talajjavítás­ra és állattartó telepek re­konstrukciójára szán iák pén­züket a gazdaságok. Nyere­séget hozó fejlesztésekre. Az 1987-re ütemezett szö­vetkezetekkel az érintett mi­nisztériumok ez év augusz­tus 31-ig megkötik a szüksé­ges szerződéseket. Költségvetés és hiány Azt hiszem egyetlen normális ember, család sem viselheti el, hogy huzamosabb ideig, a ess ódá­ban reménykedve, rendsze­resen többet költsön a jö­vedelménél. Ha mégis, ak­kor a fokozatos eladósodás­nak maga látja a kárát. Más a helyzet, ha az államgaz­dálkodásban keletkezik de­ficit. Ilyenkor a közösség fi­zet rá a túlköltekezésre, nem kevés olyan ember is, aki jó munkájával eredményesen gyarapította a költségvetési forrásokat. Van egy másik hátrány is. Mint ahogy az adósságokból nagy lábon élő embert is félrevezetheti a helyzete, el­feledtetheti véle: vigyázz, nem úgy dolgozol, hogy így élhess! — nálunk is a vál­lalatok, a lakosság előtt el­fedi a gondokat a költség- vetés hiánya. Hiszen az ál­lam úgy költekezik, mintha a hiányt is megtermeltük volna, adja azt a pénzt is, amire a termelésben nem volt meg a fedezet. Termé­szetesen, bizonyos hiány el­fogadható nálunk is, má­sutt is, bizonyos hiány ter­vezhető. Nagy a baj vi­szont, ha a hiány kétszere­se a tervezettnek. Ez követ­kezett be nálunk. És még nagyobb a baj, ha a gazda­ságban, a társadalomban egyöntetű az igény a gondok állami segédlettel történő orvoslására, ami deficitnö­velő tényező lehet. Ez is bekövetkezett minálunk. Az Országgyűlés nyári ülésszakának, de előtte, a Központi Bizottság áprilisi' ülésének gazdaságunkról adott diagnózisa is nagy fi­gyelmet szentelt a deficit­tünetnek. Eszerint tavaly az Országgyűlés által jóváha­gyott összegnek több, mint kétszerese, kereken 47 mil­liárd forint volt az állami költségvetés hiánya. Az ok, amiről a pénzügyminiszter is beszélt a Parlamentben: a termelésben nem jött lét­re a számított teljesítmény, s ehhez nem igazították hoz­zá az elosztást; miközben az állam kilencmiUiárddal kevesebbet kapott a válla­latoktól, mint amire számí­tott, 16 milliárddal több tá­mogatást adott a tervezett­nél. S ha a deficitet növel­te a nagyobb felhalmozás, a társadalombiztosítási ki­adások növekedése, a válla­latoknak adott kárpótlás a saját hibájukon kívüli ex­portveszteségeikért, a döntő ok a teljesítmények elmara­dása és a sok központi tá­mogatás. Elcsépelt a hason­lat, mégis, ma is élő való­ság: állam bácsi segít, ál­lam bácsi megrövidíthető. Magyarán: a gazdaságirá­nyítás olyan felelősségeket is átvállal, amelyeket hely­ben, a vállalati szférában kellene viselni. Így a job­baktól származó állami be­vételek nem vándorolnának a gyengékhez. Valójában te­hát az államnak meg kell keményítenie a szívét azok­kal a vállalatokkal szem­ben, amelyek „csőrüket tá­togatják”, ahelyett, hogy piacképes, gazdaságosan ter­melhető termékeket gyárta­nának. A miniszterelnökhelyettes a KB ülésen is szóvá tette, hogy vállalatainknál 7—8 milliárd forint pénzügyi hiány rendezetlen, és nagy a veszélye annak, hogy a vállalatok, a minisztériumok állami pénzforrások igény- bevételével akarják tartozá­saikat kiegyenlíteni. Már­pedig ezt a lehetőséget el kell zárni előlük, ha nem akarjuk a deficitet növelni, sőt. ha csökkenteni szeret­nénk azt. Az az igazság, hogy érték csak a terme­lésből származhat. A felső és külső segédletek csak el­fedik, elodázzák a problé­mákat: a gondot a terme­lés átalakítása, gazdaságos­sá tétele oldja meg. Ehhez viszont a rendelkezésre ál­ló támogatást meg kell ad­ni. A nagy pénzeszsák felé kacsintgatás nem a legmeg­felelőbb vállalati taktika ma. Mint ahogy ma nem az a jó igazgató, aki több köz­ponti segítséget ér el. Ügyes­kedés helyett a fejlesztés, gazdálkodás, vállalkozás ígér biztos jövőt. Persze ezeket a szükséges „lenti” folyamatokat jobb kormányzati munkával kell kiegészíteni. Hiszen a vál­lalati eredményeket gyor­sabb országos műszaki fej­lesztéssel, maximális elő­nyöket nyújtó gazdaságfej­lesztő programokkal, az ál­lami terhek mérséklésével kell megalapozni. Lágyszí­vűséggel, főképpen összeköt­tetéssel nyújtott indokolat­lan támogatások tízezrek munkájának eredményeit húzhatják keresztül. A még felelősebb döntésekre annál is inkább szükség van, mi­vel a költségvetési deficit leépítéséért a lakosságnak is áldozatot kell hoznia. Bizonyos áremeléseken túlvagyunk már, s a jövő­ben is várható a lakossági jövedelemnövekedés sza­bályozása. Ilyenkor még job­ban elvárják az emberek a felelősebb, körültekintőbb gazdasági döntéseket, legyen szó exporttámogatásról, vagy a válságágazatok hely­zetének rendezéséről. A köz­vélemény is megfogalmazza már; inkább vállaljuk a szerkezetmódosítással járó szociális, egyéb feszültségek megoldását, mintsem ma­radjon minden a régiben és termeljük tovább a veszte­ségeket. És még akkor ott vannak a költségvetési intézmé­nyek, amelyek működését szintén olcsóbbá — és majdnem valószínű, hogy ezáltal jobbá is — lehet tenni. A Minisztertanács most a költségvetési intéz­ményrendszer szervezeté­nek, finanszírozásának átfo­gó vizsgálatába fogott. Ha­sonló szemrevételezés a ta­nácsok területén sem árt, bár az Országgyűlés éppen legutóbb járult hozzá a ta­nácsoknak nyújtott állami támogatások két százalékos csökkentéséhez. Itt nemcsak az a gond, hogy a forráski­vonást lehetőleg ne érezzék meg az iskolák, óvodák, a kórházak. További mély és lehetőleg az eddiginél de­mokratikusabb mérlege­lést kíván annak felderítése, honnan lehet még elvenni a pénzt a nagyobb közösség megkárosítása nélkül. Talán csökenteni lehet a magán­házak részére szolgáló tel­kek előközművesítését, a túl drága és luxus színvona­lú lakóházfelújítást, a fe­lesleges hivatalok számát, a tartalékokat? Bizonyára ezek a lehetőségek is fel­merülnek a vitákban. ha komoly kényszerré válik a költségkímélés. Súlyos gond a költségvetési deficitünk, szintre hozatala lényegében összefügg azokkal a megin­dító folyamatokkal, ame­lyeknek célja a kimozdulás, a kibontakozás. Ezt az óriá­si hiányt mindannyiunk gyenge munkája, benne a gazdaságirányítás követ­kezetlenségei hozták létre. Hogy terhei ne szakadjanak gyermekeink, a jövő nyaká­ba, a tartozás kiegyenlítésé­hez hozzá kell fognunk! Komornik Ferenc Több éve készít a Martfűi Növényolajgyár részére fel­vonó láncokat az öcsödi Vas- Faipari Kisszövetkezet. Szakemberei a láncok helyszíni szerelését is elvégzik. Felvételűnkön Izbégi Elemérné és Erdei Benjáminné a láncszemek összeállításán dolgoznak. (Fotó: T. K. L.) 17 millió tonnára bocsttlik Uj szónmező Bajnán Jelentős mennyiségű és jó minőségű szénvagy ónra ta­láltak a kutatók a Komárom megyei Bajna térségében. Ezen a vidéken még 1983- ban egy külfejtéses bányát nyitottak, s közben tovább folytatták a kutatásokat, hogy pontosan feltérképez­hessék a bányaüzemhez tar­tozó területet. Így bukkan­tak rá a 17 millió tonnára becsült új szénkészletre. A 200 méter mélységben húzó­dó barnaszenet mélyművelé- ses módszerrel lehet kiak­názni. A korábban létesített külfejtéses bányából kikerü­lő szén gyengébb minőségű, ezért erőművekben tüzelik el, az újonnan felfedezett barnaszén fűtőértéke viszont 4500 kai óriás, tehát kály­hákban is eltüzelhető. Ked­vező geológiai körülmény, hogy kitermelésénél karszt­vízzel szinte alig kell szá­molni. A Dorogi Szénbányák szakemberei tovább folytat­ják a kutatásokat az új szén- vagyon pontos elhelyezkedé­sének megállapítására. a mezőgazdaság terhei Elmaradások az exportban

Next

/
Oldalképek
Tartalom