Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-28 / 176. szám

1987. JÚLIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Pécsett megnyílt A iMepek barátsága nyári egyetem Pécsett immár huszonki- lencedik alkalommal nyitot­ta meg kapuit a „Népek ba­rátsága” nyári egyetem. A TIT által szervezett találk ■>- zónák a Pécsi Akadémiai Bi zottság székháza ad ott­hont. Rajnai József, a Bara­nya Megyei Pártbizottság titkára köszöntötte a tizenkét európai és tengerentúli or­szágból érkezett vendége­ket, többségükben fiatal ér­telmiségieket. majd Borbély Gábor, a Népszabadság fő- szerkesztője beszélt hazánk nemzetközi kapcsolatairól. A pécsi nyári egyetem a békét és a barátságot, a né­pek közötti megértést és közeledést szolgálja a tudo­mányos ismeretterjesztés esz­közeivel. A tizenkét napos program során neves szak­emberek tartanak előadáso­kat, egyebek között a ha­zánkban folyó gazdasági és társadalmi reformról, az ér­telmiségnek a társadal­munkban betöltött szerepé­ről, a magyarországi nemze­tiségek életéről, környezet- védelmünk eredményeiről és gondjairól, a fegyverkor­látozással és a leszereléssel kapcsolatos magyar állás­pontról. A hazai és a külfö.- di hallgatók részéről egy­aránt nagy érdeklődés előzi meg azt az eszmecserét, amelynek során a Ivovi tu­dományegyetem egyik pro­fesszora ismerteti a Szovjet­unióban folyó gazdasági-tár­sadalmi átalakítást. A hallgatók megismerked­nek Pécs történelmi emlékei­vel és kulturális nevezetes­ségeivel, felkeresik Sziget­várt és az Ormánságot El­látogatnak üzemekbe és be­szélgetnek magyar fiatalo kai. Részt vesznek a pécsi nyári színház előadásain. A Barna Gytingyük Miskolcon Nemzetközi olgányfolk/ór találkozó Nyolc magyar és négy kül­földi együttes részvételével rendezik meg augusztus 14 és 16 között Miskolcon az első nemzetközi cigányfolk- lór találkozót. A három na­pos programban először mu­tatják be közösen repertoár­jukat a lengyel, cseh, jugo­szláv, francia és magyar együttesek, köztük a szol­noki Barna Gyöngyök, az Andodrom, a Kályi Jag, va­lamint a sátoraljaújhelyi, a nagyecsedi, a milotai, a nyír- vasvári és a nagyíkanizsai táncegyüttes. A városi sport- csarnokiban rendezett két fellépés mellett a táncosok és vezetőik, a koreográfusok szakmai tanácskozáson és tapasztalatcserén is -részt vesznek. Az Országos Köz- művelődési Közspont segítsé­gével szervezett találkozó gálaműsorra! és egy aggtel- ki kirándulással ér véget. A Képcsarnok Vállalat szolnoki Aba Nov&k termében rangos műalkotásokat, iparművészeti termékeket állítanak ki és árusítanak. Havi forgalmuk eléri az egy­millió forintot. (Fotó: N. Zs.) Szeptember 11-tftl október 1-ig Hungaroton hanglemez betek II zeneirodalom remekei kedvezménnyel Tíz év nem kevés a ha- gyománytenemté&hez. A Hungaroton hanglemez he­tek esetében elegendő volt. Az 1978-as első próbálkozás sikere után nemcsak a cél­tudatos és megrögzött gyűj­tők tábora, de az alkalmi lemezvásárló is elvárta a folytatást, a kedvezményes áron színes választékot aján­ló Hetek rendszeres megis­métlését Az ősz! versenyek és a Művészeti Hetek közé ékelődő Hungaroton Feszti­vál lapja! már kiszakíthatat- lanok Budapest zenei naptá­rából. Mi zajlott le tíz év alatt? Egyenletesen gazdagodó tar­talom mellett 'bizonyító ere­jű mennyiségi növekedés. A kiadványok száma 1978-bam nyolc, 1986-ban tizennégy volt, ez a kilenc év előtti tizenklilenc hanglemezzel szemben harmincegy hang­lemezt vitt vásárra. Az össz­forgalom több mint három­szorosa, az egy lemezre szá­mított átlagos forgalom töibb mint kétszerese az 1978-as- nak. A számoknál többet mu­tatnak a programok: kilenc év alatt a zeneirodalom hal­hatatlan remekműveinek sora jelent meg — magas színvonalú előadásban. „Szürke” lemez nem szé­gyenkezett a fényes fekete korongok között, a HHH programjaiban a Hungaro­ton reprezentatív felvételei szerepeltek, melyeken bár­melyik világcég magáénak vallana, s amelyek — bejut­va a nemzetközi piac áram­lataiba — nem egyszer jobb kritikai fogadtatásra leltek az összehasonlításokban, mint ama világcég konkur- rens felvételei. A programok általában hí­ven tükrözték a már hosz- szaibb ideje követett kiadói politikát, azaz a magyar és a külföldi klasszikus szer­zők műveinek, a zeneiroda­lom nagy korszakainak vés műfajainak előterébe állítá­sát, párhuzamosan a kevés­bé kiaknázott területek ke­resésével és feltárásával, vagyis ritkaság é-tékű fel­vételek megjelentetésével. Mindezt terv szerint és a le­hetőségek figyelembevételé­vel — igényekre tekintő ará­nyokban. Ehihez -rendkívüli és aktu­ális szempontként járultak az éppen esedékes évfordu­lók, nagy jubileumok, meg­emlékezések: Bartók, Ko­dály, Wagner, Bach, Händel, Liszt. Külön ágazat a nép­zenei felvételeké (húsz hang­lemez nyolc kiadványba cso­portosítva jelent meg a he­teken). Ki-ki ízlése szerint sokad- hatja, hiányolhatja a nem tetsző vagy inkább óhajtott szerzőket és műfajokat Két megállapítás azonban vitat­hatatlannak látszik: a fclasz- szikus magyar szerzők mél­tó jelenléte, s a barokk ze­ne (évtizedek óta tartó di­vatjának megfelelő) súlya S ami tagadhatatlan: az örök­ké népszerű bécsi klassziku­sok és a nagy romantikusok nem kellő arányú felvonul­tatása jellemző most is. Változtat-e az összképen az 1987-es esztendő? A tize­dik hanglemez hetek némely ponton kisebb korrekciókat hajtanak végre: többek kö­zött a Schubert-repertoár­nak jó szolgálatot tesz a Budapesti Fesztiválzenekar és Fischer Iván új lemeze. Kifejezetten a hazai kíná­lat kiegészítését célozza a Magyar Állami Hangver­senyzenekar és Fischer Ádám romantikus slágere­ket megszólaltató felvétele. Az Amadinda Ütőegyüttes lemezével pedig a kortársi zenével szembeni adósságá­ból törlesztőnek valameny- nyit Egyre láthatóbban bonta­kozik ki a Bartók-életmű legfontosabb darabjainak újabb (digitális technikával kivitelezett) rögzítése. A Liszt-jubileum utóhangja a Vándorévek III. kötete. A barokk zenét két utolérhe- tetlenül népszerű sorozat di­gitális újrafelvételével szol­gálja a Liszt Ferenc Kama­razenekar. A régi zenét kö­zépkori Szent Miklós-játé- kokkal képviseli a Schola Hungarica, s 18—19. századi magyar tánczenével a Ca­ppella Savaria. Az Andrea Chénier a kö­zéppontban áldó repertoártól (legalábbis Magyarországon) egy lépéssel távolabb talál­ható operák felvételét foly­tatja — világsztárokkal. Még egy lépés előre — az isme­retlen terepek felkutatásá­ban, s még két lépés hátra — időben: Telemann ope­rájának, A türelmes Szókra- tésznak a világpremierje szenzációt ígér. Az emberiség zenei örök­sége kimeríthetetlen. Nem kétséges, hogy a következő tíz év hanglemez heti prog­ramjának megtervezése sem okoz zavart az MHV-nál; lesz mit felvennni és kiadni. J. J. A Várban NépművészetI vásár Mesterségünk ünnepe címmel rendez első alka­lommal népművészeti talál­kozót és vásárt augusztus 20. és 22. között a Népmű­vészeti Egyesület és az Or­szágos közművelődési Köz­pont a budai Várban. Az al­kotmány napi program ré­szeként népművészek kínál­ják portékáikat az ünnep­lőknek. Filmgyártásunk átszer- veződésének, megújhodá­sának folyamatában vi­szonylag kevés I figyelem jut a nem játékfilmes mű­fajoknak, rövid dokumen­tumfilmeknek, népszerű- tudományos. ismeretter­jesztő és animációs fil­meknek. Ezek terjesztése, moziforgalmazása sem megoldott. Esetleges: mi­kor jutnak el a filmszín­házakba — s ott mint kí­sérőműsorokat levetítik-e egyáltalán, van-e érdek­lődés irántuk —; néhanap a televízió képernyőjén számíthatnak közönségre (például a Mafilm Hiradó és Dokumentumfilm Stú­diójának alkotásai). A föl­sorolt műfajok közül talán az animációs film a legke­vésbé „hátrányos helyze­tű” a közönségkapcsolatok vonatkozásában. Tavaly 38 rövidfilm szere­pelt a hivatalos moziműso­ron, körülbelül nyolc és fél órás együttes vetítési időtar­tamban. Nem tudni ponto­san: hogyan dől el kiválasz­tásuk. milyen szempontok alapján tallóznak közöttük? Több film évekkel ezelőtt készült, iókora késéssel mu­tatták be. Ilyenformán ne­héz bármiféle szakmai fej- lődésképet adni a területről. Kritikusi díjban részesült idén januárban Paulus Ala­jos Erőviszonyok című film­je, azon kevesek egyike, me­lyek a társadalmi kérdések iránti érdeklődés ébrenma- radását jelzik. Ez a mű a nyakló nélküli iskolakörze­tesítés gondját ábrázolta be­csületes indulattal, ám elvét­ve szem elől a téma legér­dekesebb mozzanatát, annak II mozgókép oem csak játékfilm lehet a— fotografáló — pedagó­gusnak az alakját, aki pedig magára a jelenségre hívta föl a rendező figyelmét. Egy méltán gazdag ember portréját rajzolta meg Csőke József Kószó bácsi milliói cimű alkotásában, csak a le­leményességében is tisztes­séges főszereplő környezetét nem sikerült rokonszenves­nek mutatnia, és valamifé­le poénkényszerből a végire hagyta annak az „elárulá­sát”, hogy a címszereplő — évtizedek óta járóképtelen, s így tett szert hulladékal­katrészek összegyűjtésével, árusításával a szóban forgó hatalmas vagyonra. Fehérvári Tamás a tárgyi- as hangvételű Endlösung%al bizonyította az antifasiszta Indulat elévülhetetlenségét. E három film a Híradó- és Dokumentumfilm Stúdióban készült. Mellettük említendő a Katonai Filmstúdióban dol­gozó Simon György munká­ja. mely Élt negyven évet címmel a személyi kultusz áldozatává lett katonatiszt, Pálffy György emlékét idéz­te. Gondosan' összegyűjtve a dokumentumokat, fölkeresve a pompás tartású, vonzó fér­fi hajdani környezetének jel­lemző képviselőit, minde­nekelőtt Pálffy özvegyét, ezt a lebírhatatlan akaraterejű, szeretni való asszonyt. Csak­hogy erre a filmre is az a jellemző, mint a mezőnyre általában: hagyományos esz­közökkel. főként az interjú­szerű vallomásokra építve, a mozgóképi lehetőségeket nem eléggé kiaknázva tárta elénk fontos. izgalmas. őszinte szembenézést sürgető mon­danivalóját. Az ismeretterjesztésben aztán szinte végképp nyoma vész a társadalomkutató buzgalomnak, legalábbis a tavaly műsoron levő kínálat szerint. így az olyan — ko­rántsem hibátlanul megvaló­sított — vállalkozást is üd­vözölnünk kell. mint Czi- gány Tamás Terápia című filmjét, amely a pomázi al­kotóműhely lelki-betegségek­ben szenvedő amatőr és hi­vatásos művészeit s főképp munkált ismertette meg ve­lünk a színes filmszalagon. De a bajok természetét s okait jobban szemügyre kel­lett volna vennie a rendező­nek, hogy életünk fonák ol­dalát valamelyest megláthas­suk. S persze nem érdekte­lenek azok a filmek sem, amelyek e^y-egy szakma, mesterség, művészeti ág tit­kait bogozzák Lakatos Iván: Szálak, Zöldi István: Díszí­tőművészet) ; gyönyörködtet­nek. s ízlésnevelő szerepük is számottevő. Ügy tetszik továbbá: a nemzetközileg is becsben tar­tott magyar animációs film csillaga töretlen fénnyel ra­gyog s magasan áll. Láthat­tunk tavaly lézerfilmet, e technika díszítő lehetőségeit ígéretesen jelezve (Csáji At­tila—Sipos Áron: A hatodik vagy a hetedik), tárgyakat, emberi testet mozgató vál­lalkozást (Zoltán Annamá­ria: Pásztoróra, Lisziák Elek: Viráigének), üdvözölhettük az amatőrfilmként itthon és külföldön díjakban részesí­tett — filozofikus, meggon­dolkodtató intelmeivel együtt is kacagtató — Süti című filmet (Nagy Gyula munká­ját). A gazdag kínálatból mégis két „franciás” mű nyerte el leginkább a film- kritikusok tetszését: a pá­lyakezdőnek számító Békési Sándor Fények virradat előtt című alkotása, mely Edith Piai egyik dalára készült, s a mozgókép dicséretét fogal­mazza meg találékonyan, va­lamint a kanadai ..vendég- munkás”, Luc Degryse moz­gó grafikája, a Souvenir, mely a modern, városias életforma veszélyeire döb­benti rá a nézőt, az emberi társadalmat odahagyó élőlé­nyek tragikus-groteszk kivo­nulásának látomását idézve elénk. Ezek mellett bőven gyönyörködhetünk a rajzfilm képzeletdús átváltozásaiban, mindabban, ami a hangos­film megjelenése óta kissé mint rezervátumba szorult vissza az animációs műfa­jokba (Neuberger Gizella: Hónapok, Hegyi Füstös Lász­ló: Egeresfilm, Jankovics Marcell: Egyszemű, kétsze­mű, háromszemü stb.). Idén a Miskolci Filmszem­lén jelentkeztek a fentiek­ben érintett mozgóképtípu­sok. Reméljük, a legújabb termés kifejezi e terület al­kotóinak növekvő becsvá­gyát. s a közönség fokozott érdeklődéssel keresi majd a filmszakmai változások mű­vekben is tettenérhető jóté­kony hatását. K. Zs. fl Társadalmi Szemle júliusi számibál Több pólusú politikai rendszer A pluralizmus — polgári értelmezése szerint — a töibb pólusú politikai rend­szert, a különböző politikai törekvések látszólag sza­bad, ámde ténylegesen még­sem lehetséges érvényesülé­sét jelenti. A fogalom meg­jelenése a hazai politikai gondolkodásban — nem az elvi engedmények elfogadá­sát kifejező jelentése — azonban azt a helyes felis­merést is tükrözi, hogy a társadalomban egyidejűleg sokféle érdek él, hat, mű­ködik. Ezeket nem lehet tar­tósan adminisztratív úton kezelni, feloldani, az érde­keknek láthatóvá, kezelhető­vé kell váiniok. Ez azonban nem azonos a töibb pólusú hatalmi struktúrával vagy a többpártrendszerrel ; az ér­dekek felismert és elismert pluralizmusára nem építhe­tünk fel pluralista politikai rendszert. A tények azt bi­zonyítják, hogy a többpárt­rendszer körülményei között is kialakul az egyetlen po­litikai centrum. A kérdés az, hogy az egypártrendszer po­litikai mechanizmusa való­ban valóságosan lehetővé és általánossá teszi-e, igényli-e a társadalom osztály összeté­telének, a réteg- és csoport­sajátosságoknak a felszínre kerülését, az érdekek meg­jelenítését. Ezt taglalja Be- recz Jánosnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Központi Bizottság titkárának cikke. Az utolsó két évtizedben a gazdaságpolitika és a gaz­daságirányítás egyetlen ele­mét sem érte annyi bírálat, mint a bérpolitikát és a bér- szabályozást. Való igaz: az alkalmazott eszközök és módszerek viszonylagos eredménytelenségié gyakran igazolta a bírálókat Egyfe­lől ezért, másfelől a megvál­tozott körülmények, feltéte­lek, gazdaságpolitikai és bér­politikái célok miatt gyakor­ta változtak a bérpolitika konkrét módszerei, minde­nekelőtt a bér és keresetsza­bályozás rendszere. Jövőre a gazdaságirányításiban és azon belül a gazdasági sza­bályozórendszerben nagy jelentőségű és minőséginek tekinthető változtatásokra kell számítani. Pográcz Lász­ló megvilágítja a keresetsza­bályozás jövő évi alternatí­váit. A hivatalosan nyilvántar­tott jövedelmek megoszlása hazánkban — akárcsak a többi szocialista országban — lényegesen egyenletesebb, mint a tőkés államokban. Külföldi elemzések szerint Magyarországon a hetvenes években a lakosság legki­sebb jövedelmű 40 százalé­ka a nemzeti jövedelem 24 százalékához jutott, ezzel szemben a fejlett tőkés or­szágokban ez az értők mint­egy 16 százalék, a fejlődő or­szágokban pedig 12,5 száza­lék volt. Falusné Szikra Ka­talin elemzi, milyen fő jel­lemzői vannak a jövedelem - és vagyanmegoszlásnak a nyolcvanas évekbeni Az elmúlt két évben fel­gyorsultak a reformfolyama­tok: új vállalkozási formák alakultak ki, megváltozott a vállalatok irányítási rend­szere, erősödött a decentra­lizáció igénye a vállalati szférában, megvalósult a többszintű bankrendszer stb. E jelentős változások folytatásaként került napi­rendre az adóreform, amely­nek célja, hogy csökkentse a vállalatok közvetlen adóter­heit, ily módon is mérsé­kelve a termelés költségeit a nemzetközi versenyképes­ség növelése érdekébén. A változtatások célja az is, hogy a valós nyereségérde­keltség alapján igazságosab­bá váljék a jövedelemelosz­tás, javuljon a tervszerűen szabályzott piaci igényekhez való alkalmazkodás a gazda­ság minden részében, s lehe­tővé váljon a hiányok s egyszersmind az eladhatat­lan termékek felgyülemlésé­nek mérséklése. Wiesel Ivén a készülő adóreform legfőbb vonásait rajzolja meg. (KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom