Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
Szolnok megye múltjából 1987. JÚLIUS 25. 10 Tizenhét évig húzódó döntóz A tiszafüredi polgári fiúiskola épitése a század elején Az idén december 11-én lesz 90 éve annak, hogy Budai Sándor tiszafüredi kereskedő aláírta polgári iskola-alapító végrendeletét. A füredi polgári fiúiskolát ennek ellenére mégsem az 1897-et követő közeli években, hanem csak 1914. szeptember 7-én, avathatták fel. Vajon milyen társadalmi-gazdasági tényezők, helyi és egyéb érdekek ütközése eredményezte Tiszafüred „kultúrpalotája” emelésének több mint egy évtizedes elhúzódását? E tiszamenti mezőváros, mint a múltbeli Heves vármegye tiszai járásának székhelye már az 1868. évi 38. tehén kijelöltetett a polgári iskola felállítására- Ez a törvénycikk ugyanis kimondta, hogy az 5000 főnél népesebb települések kötelsek „polgári iskolákat állítani és tartani” Az 1890-es évekig azonban a 8000 léleknél is többet számláló járásszékhelyen ezen a téren semmi lényeges előrelépés nem történt. 4 kereskedő adománya 1892-ben a Heves vármegyei tanfelügyelő konkrét tervet ismertetett, a vármegyei közigazgatási bizottság előtt. Azt javasolta, hogy a polgári iskolákat felállító települések gondoskodjanak az intézet célszerű elhelyezése, azok teljes felszerelése felől, az állam pedig az intézmény személyi kiadásairól. Az itt elkészült megyei ütemezés a tiszafüredi polgári iskola 1894/95-ös tanévi beindulásával számolt. A tiszafüredi képviselőtestület 1892. október 6-án tárgyalta a polgári iskola ügyét, a azt ..a szellemi fejlődésre igen hasznosnak ismerte el”, mindazonáltal az ügyben végleges döntést nem hozott. A mezőváros érdekei ugyanis ez idő tájt egy gazdasági szakiskola felállítását kívánták. 1895. elején elhatározták hogy a városháza és a gazdasági szakiskola fölépítésére 100 000 korona kölcsönt vesznek fel. s ebből 40 000 koronát a gazdasági iskola és az internátus felépítésére fordítanak. Még abban az évben kiderült, hogy a földművelésügyi miniszter nem támogatja a terv** (crv a? aiioiic7tiie 4-i f 1907. körül ismételten felmerült a polgári iskola építésének ügye: a tiszafürediek az új elemi népiskolát és a polgári iskolát egy közös épületben kívánták elhelyezni. a református népiskola telkén. Ekkor viszont a minisztérium utasította vissza a Javaslatot, mondván: „Tiszafüreden az elemi népiskolák dolgában annyi kívánni való van még”. Közben a református egyház is elállt fenti tervétől, s ekkor egy újabb elgondolás született: legyen a múzeum és a polgári iskola egy épületben. 1910-re az ügy már igen élmérgesedett. A Tiszafüredi Újságban nyíltan a vár- mei|yel_tanfelügyelp tehetet- Imségét jelölték mee az iskolaépítés elmaradásáért. Ügy tűnt: az érdekek alapos éltérése miatt végleg megvalósíthatatlan a füredi polgári iskola létrehozása, noha erre a célra a községneg közel 110 000 korona állt rendelkezésére:'' Tiszafüred múzeumot' és polgári iskolát képviselőtestületi ülésen a vármegyei tanfelügyelő a polgári iskola felállításának kérvényezését javasolta. A tiszafürediek 1897. április 11- én kelt újabb kérvényére a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1898-ban válaszolt és „idő” megjelölése nélkül hajlandónak nyilatkozott Tiszafüreden egy polgári iskolát alapítani A város közvéleményét erősen foglalkoztatta az ügy, bár nyilvánvaló volt. hogy a felajánlott 40 000 korona nem lesz elegendő az iskola- építéshez. Ez késztette Budai Sándor családtalan tiszafüredi kereskedőt arra, hogy az 1898. március 15-én bekövetkezett halála után minden vagyonát (a Pesti Első Hazai Takarékpénztárnál elhelyezendő 65 233 korona 55 fillért, valamint ti- szafüred belterületi házát és telkét, továbbá szőlőjét) egy községi kezelés alatt álló, állami felügyelethez tartozó polgári fiúiskola létesítésére adományozta. A rokonság által megtámadott végrendeletet a Curia ugyan 1905-ben véglegesítette, az intézmény létesítése azonban nem ha^ 1 qH+ a1 apó akart, s erre a célra kb. 140 000 koronát tudott volna előteremteni. A központi (vármegyei, minisztériumi) szervek viszont ezt az óhajt csak 200—250 000 koronából látták megvalósíthatónak, ezért javasolták a múzeumépítés elhagyását. Az intézet elhelyezése körül is vita volt: felmerült a református iskola telke (mai Kiss Pál iskola), a Fehérló tér (mai Béke tér), a kisvásártér mai Kossuth tér), de mindegyik megoldásnak legalább ugyannyi ellenzője volt, ahány híve. 1910. novemberében a megyei tanfelügyelő vezetésével végül megkezdődött az egyeztető tárgyalás. Itt mee- allapodtak a múzeum építésének elhalasztásáról és hozzáláttak a tervezéshez. A füredi képviselőtestület Polgári István budapesti műépítészt bízta meg a tervek elkészítésével (ő tervezte néhány évvel korábban a járási székház épületét). A fürediek körében jól ismert és népszerű fővárosi építész a polgári iskolát emeletesre tervezte, ahol 5 tanterem, 1 ifjúsági egyesületi helyiség. 1 tanári szoba, 1 szertár és tornaterem, valamint 3 szobával és mellékhelyiségekkel felszerelt igazgatói és 1 szobával, mellékhelyiségekkel ellátott szolgálatlakás épülhetne. Polgári végül 151 920 korona összköltséget jelölt meg, mely takarékosabb megoldásokkal csökkenthetőnek ígérkezett. Az iskola építésére elsősorban a Fehérló teret ajánlotta, ahol „impozáns lenne egy szép épület,” 1911. elején azonban újra elutasító válasz jött a tiszafürediek kérelmére. Ekkor a Tiszafüredi Újság már a kormányzat politikai megfontolásairól találgatott 1913. április 15-én végre megszületett a rég várt döntés: a vallás- és közoktatásügyi miniszter aláírta a tiszafüredi polgári fiúiskola alapítását engedélyező rendeletet. A hírt lelkesen fogadták: „Tiszafüred fejlődése. izmosodása és jelentősége egész jövője forduló pontra jutott. Jegyezzük fel e napot, mint vörösbetűs ünnepet naptárunkba” — írta a Tiszafüredi Újság. Az intézet elhelyezése is megoldódott, mert az elöljáróság a Budai- féle házért és a szőlőért cserében átadta a Bika szálloda (ma kollégium) előtti teret, vagyis a kisvásártéri telket, ahol végül az iskola felépülhetett. Sebesültek a teremben Az újságokban 1913. májusában megjelenő verseny- tárgyalási felhívás a tárgyalás napját 1913. június 26-ra tűzte ki. A kiírás közzétette, hogy „az építési munka a szerződés megkötése után azonnal megkezdhető”. Rendelkezett a határidőket illetően is: ,Az épületek 1913. évi november hó 1-ig tető alá hozandók, és 1914. évi augusztus hó 1-én teljesen készen átadandók. Minden napi késedelem esetén a köt bér 100 koronában állapít- tatik meg.” Tiszafüred korabeli legnagyobb középületének átadása végül az I. világháború kitörése miatt néhány héttel elhúzódott. A műszaki átadás 1914. augusztus 17-én volt, az épület ünnepélyes felavatását' viszont csak szeptember 7-én tartották meg, de az ünnepély a „nehéz idők miatt nagyobb arányokat nem ölthetett". Az intézet első lakói is a harctérről érkező sebesültek voltak: részükre a földszinten 3 kórtermet alakítottak ki. A tanítás így csak az emeleti helyiségekben folyhatott. Az I. világháború után végleg a polgári fiúiskola foglalta el az épületet, mely azóta is a közoktatás céljait szolgálja. Dr. Vadász István Újkökori, rézkori, késő középkori leletek Szkíták, szarmaták, gepidák, avaroka Zagyva-parton A Damjanich Múzeum ebben az esztendőben is folytatja a tavaly nyáron megindult leletmentő régészeti föltárásokat. Jelen rövidebb ismertetésünk másfél hónapi munkánkat foglalja össze. Az ásatások a Kötivizig munkagépeinek nyomában már kora tavasszal, március utolsó hetében elkezdődtek, a nagyobb méretű ásató tevékenység azonban csak május végétől vált lehetségessé. A régészeti adatgyűjtés elsődleges területe Szolnokon, az a 4,5—5 hektárnyi Zagyva-magasparti rész, ahol a tavaly elkészült új folyómeder mellett egy nagyobb méretű, úgy 350— 400x250—300 m kiterjedésű agyagbánya szolgál a környező gátak erősítésére. További lehetőségeket nyújt az egyes korszakok települési struktúrájának megismerésére a gátak mentén, azok alapozási árkainak kialakítása során végzett földmunka. Jelen pillanatban három, egymástól 250—300 m-re elhelyezkedő ponton folyik a leletmentés. amely eddig hét korszak emlékeit hozta fölszínre. A legrégebbi leletek. telepnyomok és temetkezések a középső neoliti- kum (i. e. IV—III. évezred fordulója) időszakából és a korai rézkori Tiszapolgári kultúrából (i. e. III. évezred második fele) származnak. Az előző korszakot gödrök és árkok reprezentálják, az utóbbi egyrészt szórványos telepjelenségek. másrészt elszórtan illetve csoportokba rendeződve temetkezések. Az úgynevezett zsugorított csontvázas sírokból változatos formájú edények (pl. csőtalpas tál, bögrék, stb.), kőbalták és gyöngyök kerültek elő. Az egyik temetkezésben hat-hét edény töredékeit találtuk meg. Igen jelentősek a kora-vaskori (i. e. I. évezred közepe) emlékek, amelyek a szkíta megtelepedésre vetnek fényt. Közelebb-távolabb, 100—200 m-re tapasztott padlójú és oldalú földbe mélyített, négyszögletes házakból és kör alakú tárolóhelyékből álló települési tömbök frajzolódtak ki a munkák nyomán. Az objektumokban megfigyelt jelenségek (oszlop- és karónyomok) azok egykori szerkezetére nyújtanak adatokat. Az edények, a korongolt és kézzel formált tálak, csuprok. fazekak a korszak jellegzetes gölöncsérárúi. Néhány díszített orsógomb mellett még egy zoomorf csontfaragványra utalhatunk, mint érdekesebb leletre. A magaspart mentén egy intakt, teljes egészében föltárható római-kori., szarmata temetőt (i. sz. I—II, század) ismerhettünk meg, közel félszáz dél-északi irányítású sírral. Néhány temetkezést árok vett körül, ezek bejárata dél felé nézett. Egyébiránt a sírok jó részét sajnos kirabolták, viszont több esetben igen fontos, a korabeli viseletre vonatkozó megfigyelést tehettünk, így pl. a nyakláncokkal, a fibulákkal. az övékkel, általában a gyöngyök föl- használásával kapcsolatban. Korai népvándorláskori, gepida emlékek (i. sz. V—VI. század) is napfényre kerültek. közvetlenül az árvízmentes magaslat peremén leltünk egy kisebb, csupán néhány objektumból (ház, gödör) álló szálláshelyet. A cserepek a kor tipikus anyagát, szemcsés fazekait és simított díszű edényeit reprezentálják. A késő-népván- dorláskorból, az avar megtelepedés időszakából (i. sz. VIII. század) öt-tíz kisebb, négyszögletes földbe süly- lyesztett házat, tovább vermeket és szabadtéri sütőkemencét magában foglaló települési tömböket mértünk föl, egymástól 50—10 km-re. A házak egyszerű, tüzelőberendezés nélküli kunyhók voltak. Ezekből és a feltűnően mély gödrökből gazdag leletanyagot nyertünk, nagyobb edények, agyagbográcsok, sütőharangok töredékeit, amelyek zömmel kézzel formáltak. A szórványos késő-középkori leleten kívül végezetül meg kell még emlékeznünk azokról az erődítésnyomokról, amelyek két ponton állanak föltárás alatt. Az egyikre gödörsor utal. hajdan igen nagy területet, magasparti részt határolt körül. A másik egy 30—40 m átmérőjű kőárok, amelynek bejárata észak felé néz. Az előzőhöz hasonlóan egyelőre ennek sem tudjuk a korát, teljes föltárása talán majd választ ad erre is. Dr. Cseh János régész Az 1987-ben föltárásra kerülő terület a Zagyva mentén Adalék a jászapáti (jászberényi) gimnázium történetéhez Az idén ünnepli háromnegyed százados évfordulóját a jászapáti gimnázium. Igaz. hogy a mai intézmény csak 75 évre tekinthet vissza, de a kollektív emlékezet elevenen őrzi és számontartja azt a 12 évet, amikor 1767 és 1779 között a Jászság első középiskolája itt működött, majd Jászberénybe áthelyezve, a patinás herényi gimnázium jogelődjévé vált. Az áthelyezés históriájához nyújt eddig ismeretlen adalékot az iskolaalapító Dósa Pál jászkerületi kapitány leszárma- zottainak birtokában levő levél, amelynek feladója gr. Eszterházy Károly egri püspök. Ö hagyja jóvá 1767. május 27-én a jászapáti kis- gimnázium alapítását, amely november 5-én nyitja meg kapuit. A címzett Dósa Pál jászkerületi kapitány, az első jász középiskola alapítója. Az eszme Littkei Máté apáti plébánosé volt, „ki talált a kapitányban férfiút, ki őt eszméje kivitelében anyagi áldozatokkal segítette” — írja Vándorfy János, Jászapáti Múlt századi krónikása. Az első grammatikai osztály megnyitását évi 100 Ft jára-> dókkal támogatta, amely az első tanár fizetését fedezte. Azonban már a következő évben, azsyntaxis osztály felállításánál ismét csak neki kellett a zsebébe nyúlnia — ezúttal 130 Ft erejéig — mivel a város nem mutatott hajlandóságot a természetbeni járandóságok vállalásán felül az iskola támogatására. Az apáti gimnázium legfőbb gondja mindvégig az anyagi fennmaradás volt. Az alapító az első években évjáradékban biztosította a tanárok fizetését, a püspök azonban még, 1769-ben is arra ösztönzi, hogy alaptőkét tegyen le. Eszterházy Károly az egri ájtatos alapítványi hivatalt javasolta az összeg „tőkésítése’’ céljából. Az alapítvány ilyen jellegű letételének időpontja kétséges, de minden bizonynyal az újabb Dósa-alapít- vány, a „Boldogságos Szűz Statuájának felépítésére” szánt előtt (1772) történhetett. Az összeget illetően is ellentmondanak az adatok, a 2000, a 4000 és az 5500 Ft egyaránt előfordul különböző forrásokban, az újabb szak- irodalomban. 1775. Két évvel vagyunk a jezsuita rend feloszlatása után, amely megroppantotta a középiskolai oktatás gerincét. s két év elteltével jelenik meg a Ratio Educatio- nis (1777), amely már a helytartótanács hatáskörébe utalja át az oktatás ügyét. Joggal érezhette a püspök és az alapító is, hogy bizonytalan a Jászföld első gimnáziumának sorsa. Nem csoda hát, hogy a levél — leszámítva a szokásos barokk tiszteletkörölket — végig e téma körül forog. A püspök hangja tisztelettudóan szemrehányó, mivel most érti meg, hogy a jász mecénás nem teljesen új alapítványt akar tenni, hanem meg akarja szüntetni a régit, amely eddig a püspök cuna- toriuma alatt állt. Nem valószínű, hogy Eszterházy szemrehányó szavai mögött a püspökség anyagi érdekei rejlenének, hiszen az összeg eltörpül az évi kb. 190 000 Ft püspöki jövedelem mellett. Itt elvekről van szó illetve őszinte aggodalomról az apáti középiskola miatt mivel a ,kétséges fundus” valószínűleg visszatérés az első változathoz, vagyis Dósa Pál csak a kötelezvényeket küldte Egerbe. A praktikus gondolkodású püspök azonban a .capitalisokat” követeli, csak így látja biztosítva azt, hogy az összeg „egészében az oskolákra fordítatik.” Egészen meglepő az, ahogyan a püspök a jászapáti plébánosokról, mint az alapítvány tervezett curátorairól nyilatkozik, de megpendíti az alapítvány, így ezzel együtt a „Nemes Distrinctusok” dicsősége elenyészésének veszélyét is. Persze a jászkapitányt is meg lehet érteni, hiszen az apátiak adakozó kedve csökkent, egyre nehezebb volt hozzájárulásukat évről-évre megnyerni, s talán a városhoz jobban kötődő alapítványi kezelés jobban megnyitná a pénztárcájukat — így vélhette Dósa Pál. Ez az állandó anyagi bizonytalanság. Dósa Pál székhelyének Jászberénybe való helyezése, valamint a Ratio Educationis együttesen eredményezik majd azt, hogy végül is az első jász gimnázium Jászberényben és nem Apátin vallhatja magáénak, a 220 küzdelmes évet. Pókász Endre Összeállította: Tálas László Múzeum im készüljön
