Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-23 / 172. szám

1987. JULIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A KarcagI Kisegítő Foglalkoztató Iskolában Munkára felkészítő tagozat indul A Karcagi Kisegítő Foglal­koztató Iskolában először 1976-ban indult foglalkozta­tó tagozat imbecillis gyere­kek részére. Az idén már a második végzős csoportot bocsátotta el az életbe az iskola. Azaz mégsem teliesen így történt... Ebben az évben a foglal­koztató csoportban tizenket- ten fejezték be alsófokú is­kolai tanulmányaikat. Nyol­cán közülük kollégiumban laktak, négyen bejárók vol­tak. Most első ízben az isko­la visszavárja őket. mkára felkészítő tagoza­tot indítanak, amelynek idő­tartama két év. A részvételt tíz diák igényelte. A tagoza­ton elméleti és gyakorlati is­mereteket tanulnak, termé­szetesen fő „tantárgy” a munkavégzés. Miért volt szükség a mun­kára felkészítő tagozatra? Nemcsak azért, hogy felké­szítse a gyerekeket a min­dennapi életben eligazodás­ra. hanem azért is. mert ők nehezebben találnak (ha ta­lálnak egyáltalán) munkát, mert sokuk helyzete az isko­la elvégzése után megoldat­lan. Az otthon visszavárja őket. de nehezen tudnak hasznos elfoglaltságot bizto­sítani számukra. A Karcagi Kisegítő Foglal­koztató Iskolában két éve sikerült állandó. hasznos munkát, találni. A gyerekek bedolgozást vállalnak a Kar­cagi Népművészeti Háziipari Szövetkezetnek. A feladatuk: ruhacímke kártyát fűzni és csomózni. Eddig 26 ezer fo­rintot kerestek. A gyerekek képességüknek megfelelően, szorgalmasan napi 4—5 órát dolgoztak. A keresetükből kirándultak, táborozni men­tek. vetélkedők jutalmait vá­sárolták meg. A munkára felkészítő tago­zaton ezt a tevékenységet folytatják. Akik messze lak­nak. továbbra is helyet kap­nak a kollégiumban. A be­dolgozás mellett tanulnak is: hogy ne felejtsék el a meg­szerzett ismereteket. Közben ismételnek. írnak, olvasnak, olyan tevékenységet gyako­rolnak, amelyek a minden­napi életben nélkülözhetet­lenek ; például bevásárlás, telefonálás. A kisegítő foglalkoztató iskola nevelői kollektívája munkájának, utánajárásának köszönhető, hogy létrejött a tanintézetben egy olyan ta­gozat. amely az iskola elvég­zése utáni, a munkahely ke­resésében talán legnehezebb két esztendőben segít a gye­rekeknek és a szülőknek. — pé — Nem nagyzási hóbort szülte ötlet Rovarcsapdával és madárfogó hálóval a Tisza mentén A rekkenő hőséget már-már alig lehet elviselni. Le­vegő sem rezzen, a fák levelei meg mintha konzerválni akarnák a trópusi kánikulát. A sátorban? Arról jobb nem beszélni! Nincs mérőeszköz, amelyik kimutatná azt a hőfokot. Nem is kuksolnak a hetedik Kérész tábor lakói a ponyva alatt! Kánikula ide vagy oda, megszállottan járják a vidéket, készül a terület komplett vegetációs térképe. A három hét felénél járunk most s máris elvé­gezték a tervezett munka nagy részét. Sietnek. Igen. igyekeznek, mert mi lesz. ha beüt; egy hetes eső. Józan megegyezéssel A cél. a távolabbi, amely­nek érdekében a mostani munkálatok folynak, nem ti­tok; jó volna, ha a Kisköré­től Tiszaugig terjedő Közép­tiszai Tájvédelmi Körzet 136 kilométeréhez csatlakozna a Tisza és árterülete újabb tíz­egynéhány kilométeres. Csongrádig terjedő szakasza. Nem nagyzási hóbort szülte az ötletet egyszerűen arról van szó. hogy érdemes a kör­nyezetvédelem és a gazdál­kodó egységek olyanfajta, jó­zan megegyezésen alapuló összhangját megteremteni, ahogy az a tájvédelmi kör­zetben már megvalósult. A kérést a természetvé­delem Igényét persze illik tudományos érvekkel is alá­támasztani, hogy tudjuk, mit. miért akarunk megvé­deni. Röviden: ezügyben munkálkodnak a Kérészek — biológusok, hidrológusok, madarászok, a rovarok meg­figyelői stb. — most a tisza- sasi parton. Onnan, a szabadstrand fö­lött felállított táborukból in­dulnak nap mint nap gyűj- tőkörútjukra, kihelyezik spe­ciális élvefogó rovarcsapdái­kat. kiíeszitik a madárfogó hálókat figyelik az ártéri er­dő növényeit állatait. A befogott madarakat meg­gyűrűzik. a rovarokról elké­szítik a szakszerű leírást, az­tán jöhet a ..szétlövés”, azaz a fényképezőgép. Egy szép­ségkirálynő megirigyelhetné mondjuk a pézsmacincérről készült sokbeállításos színes fotósorozatot, amelyen érke­zésemkor Füri András, a Középtiszai Tájvédelmi Kör­zet vezető-helyettese éppen munkálkodik. A „modell” türelmesen kivár, aztán, mi­kor minden kész. útjára bo- csájtják. A hét „nagy fogása” a fe- nyőfaszender és az aranyos bábrabló volt tnindkettő rit­ka. védett rovar. A fenyőfa- szender tiszazugi eredete még földerítésre vár. hiszen ennek a lepkefajnak a feny­ves erdő a hazája. Hát az ilyen fölfedezések sem ritkák. A többiről, a ku­tatás első napjainak eredmé­nyéről kérdezem Lőrincz Ist­vánt, a tájvédelmi körzet vezetőjét. — Az igazi munka aztán jön, ha tényleg sikerül a ter­vünk és ennyivel kibővül a tájvédelmi körzet. — Mit kellene éppen itt. Tiszaiig és Csongrád között megvédeni? — Azt amit föntebb már védünk; a folyót, meg az ár­téri erdőt. A fekete gólyát a Tiszasastól délre talált gém­telepet. a gyurgyalagot, a szakadó partokban fészkelő parti fecskét a békászó sast — sorolja csupán példaként Lőrincz István. — Vagy fész­kel itt például barna kánya, amely. igaz. nem fokozottan védett madár, ám az utóbbi években vészesen csökkent a számuk. Az egész tájvédelmi körzetben mindössze két pár fészkel, ez. a tegnap talált lenne a harmadik. Érdekütközések — Engem már ennyi is meggyőzött, hiszen mindez beleillik a fő célba: Tiszaug- tól Csongrádig feldolgozni az élővilágot, leimi. regisztrál­ni, megörökíteni, ha lehet megvédeni ezt a nagy folyó­szabályozás után. évszázada kialakult tiszai tájat a maga természeti értékeivel, jelleg­zetes vonásaival. De mit szól­nak ehhez az érintettek, a területen gazdálkodó szövet­kezetek? — Az elmúlt év végén megbeszélést folytattunk az érintettekkel. A legtöbbjük­kel sikerült is dűlőre jut­nunk, úgy. ahogy ez a tájvé­delmi körzet mostani terüle­tén is gyakorlat. Egyedül a Csépai Tiszámenti Tsz me­rev. Vezetői semmiféle, a gazdasági tevékenységet kor­látozó javaslatunkat nem hajlandók figyelembe venni. A hazai nyárerdőt például most akarják kivágni. Any- nyit mégiscsak sikerült el­érni. hogy négy hektár vé­delméhez járuljanak hozzá. Általában azt mondják: ha az államnak kell a termé­szetvédelem, nosza sajátítsa ki a vitatott területet. — Ami azt illeti, a maiga szempontjából a tsz-nek iga­za van, hiszen tagjai jöve­delmet akarnak, nem pedig természetvédelmi szempont­ból értékes, ám gazdaságilag cseppet sem hasznosítható ártéri erdőkben gyönyörköd­ni. Lám, a rövid és a hosz- szútávH érdek mily nehezen azonosítható! De mi a helyzet a folyó­val? — Az utóbbi másfél évti­zedben két tendencia figyel­hető meg — állítja Hamar József a Tisza szakértője. — Illegális szennyező források lökésszerű szennyhullámokat bocsátanak ki, amelyek egy- egy esetben kézzelfogható, szemmel látható károkat okoznak. A másik; a hetve­nes évektől egyértelműen tart a Tisza lassú fokozatos elszennyeződése. Mivel a forrásvidékek vizének ké­miai összetétele nem válto­zik, ez egyértelműen civilizá­ciós ártalom. Nem szélmalomharc! — Mi a legnagyobb baj? — tenném föl a költői kér­dést. ha nem tudnám magam is azonnal a választ; az em­beri felelőtlenség, amellyel módszeresen pusztítjuk kör­nyezetünket. Éppen a beszél­getésünk előtti napok egyi­kén találkoztak két — figye­lem! — megnyúzott birka tetemével — az egyik nejlon zacskóba volt gondosan be­csomagolva — a Tiszán. — Ezek szerint — lásd a gazdálkodók és a környezet­védelem érdekeinek külön­bözősége, felelőtlenség, tájé­kozatlanság. olykor tudatlan­ság. a tényleges civilizáció hiánya — szélmalomharc a környezet- a természetvéde­lem? — Nem, csak harc — vall­ják egyöntetűen a Kérész tábor lakói. — Olyan küzde­lem. amelyet nem máról hol­napra. hanem lassan, szívó­san. fokozatosan kell meg­vívni. — £s ha nem sikerül a terv és ez a vidék nem lesz része a tájvédelmi körzet­nek? — Akkor azt rögzítjük mi van itt most. tehát azt. hogy mi fog elpusztulni. Tiszteletre méltó elszánás. Egri Sándor Tíxóvos a Széchenyi lakótelep 3. Az adósok városa Az Ingatlankezelő Válla­latnak valóságos kis alagso­ri vára van a Bartha István úton. Tulajdonképpen az a 4. számú házkezelőség. Dol­gozói csak a Széchenyi lakó­telep ügyeit intézik. — Nem panaszkodhatunk;, hogy kevés a munkánk — mondja Csortos Ferenc, aki egyszemél.vben házkezelőség- vezető és egyike a lakótelep tíz tanácstagjának. Ráadá­sul az otthona is a Széchenyi lakótelepen van. És ő is tíz évvel ezelőtt költözött ide. Bozsó Pál nyugdíjasként vállalt munkát a házkezelő- ségben. Első hallásra furcsá­nak tűnhet a ,;funkciója”. ö ugyanis lakossági össze­kötő. Az a feladata, hogy is­merje a lakásbérlőket, tud­jon gondjaikról, bajaikról, intézkedjen, járjon el ügyük­ben az igazgatónál, de pró­bálja meg azokat is jobb be­látásra bírni, akik nem úgy élnek, ahogyan kellene, aho­gyan illene... Az IKV-nak most 1865 la­kásbérlője van a Széchenyi lakótelepen, s 116 olyan bér­leménye, amelyik nem la­kás. — Az 1865 lakásbérlő két­harmada cigány — mondja Csortos Ferenc, rögtön hoz­záteszi, nehogy azt gondol­jam, valamiféle előítélet mi­att említi az arányt. Csak hát sajnos néhány család­dal, s többségükben cigány- családokkal évek óta sokat bajlódnak. A Jászi Ferenc úton a 3-as, a 7-es, 9-es és a 11-es számú házak lakói­val. — Sír az ember lelke, dehát meg kell mondani; amellett, hogy háromszáz jelentékeny összeggel tarto­zó iakbé rhá tralé kosuk van, a lakások egy része olyan állapotban van, amilyenben nem szabadna lennie ennyi év után. 1 millió 300 ezer fo­rinttal tartoznak az IKV la­kásbérlői. Legutóbb volt egy kilakoltatásunk, állítom ma­gának, 150 ezer forint kevés lesz a lelakott lakás rend- behozatalára. Később látom azt a la­kást. A döbbenetén kívül semmi, de semmi nem jut eszembe... — Tessék nekem megmon­dani, kinek jó ez, hogy mi ezt csináljuk? Mindenfajta előítélet nélkül mondom, s még ezt is butának tartom hangsúlyozni, de kimondom; putriból összkomfortba köl­töztetni embereket, balga­ság! Ilyen gazdagok va­gyunk? Vassné Maksa Klára a Já­szi Ferenc út II. emelet 9, számú lakásában mondja mindezt. Gonddal, ízléssel berendezett szép otthonában sokat szomorkodik. Hét éve cserélte ezt a lakást, Szeged­ről jött, hogy közelében le­gyen felnőtt fiának. Kezdet­ben minden szép volt, és ő is bizakodott. Népfrontos ak­tívákkal nagy társadalmi munkákat szerveztek. — A saját pénzükön vet­tünk hatvan tő rózsát a ház köré. Hát nézze mór meg, mi maradt belőle. A lakók egyik fele dolgozott vele, gondozta, mások meg lekur- váztak, ha rájuk szóltam, amikor tönkretették. Nemez egyszerűen elviselhetetlen ami itt van. Abba is nehezen törődtem bele, hogy az egész lakótelep csúfsága az a ga­rázssor, aminek a tetején minden évben nagyra nő a gaz, a dudva. És mindenütt ott marad az építési törme­lék, a kátyú, s ahol lehetne, se teszik rendbe a környe­zetet. Én kimondom azt is, amit talán zokon vesznek: az az érzésem, hogy ennek a városrésznek nincs gazdá­ja! Sokszor leírtuk már, hogy a megyeszékhely legnagyobb -lakásszövetkezete a Sagarin. A Ragó Antal úton a lakás- szövetkezetnek is éppúgy alagsor jutott, mint az IKV házkezel őségének. Godó Endre műszaki vezető gyor­san kis számvetést csinál. — Kétezer-nyolcszáz szö­vetkezeti lakástulajdonos él itt a Széchenyi lakótelepen. Ha jól tudom, az IKV-s és szövetkezeti lakásokon kívül mindössze egy ház, a Ragó Antal út 16—18. számú az OTP-s, öröklakások háza. Tehát tulajdonképpen a ta­Csortos Ferenc az IKV ház- kezelőségének vezetője, ta­nácstag, s tíz éve lakó a Szé- cbenyin sok vannak túlsúlyban, s igaz lehet az a számolgatás, hogy húszezer ember ottho­na már a Széchenyi lakóte­lep. Mindjárt hozzáteszem azt is, hogy a családok jelen­tős része nem szolnoki szü­letésű. Az ipartelepítés kor­szakában a környező falvak­ból Szolnokra érkezett vidé­ki emberek élnek itt több­nyire. Mi lakásszövetkezetiek kü­lönösebben nem panaszko­dunk azért, hogy nem 'becsü­lik meg a szövetkezet tagjai otthonaikat. Azért adósaink nekünk is vannak. A leg- frisebb adat szerint kereken 600 ezer forint a szövetke­zeti lakástulajdonosok tarto­zása. Nem kevés, de volt ez millión felüli is! Sóskúti Júlia Következik: Sehol annyi gyerek, mint itt Nyári csendélet az óvodában nácsi és a szövetkezeti laká­Miskolc belvárosában ismét megnyílt a felújított Rácz-kávé- ház. Az 1899-ben alapított szórakozóhely eklektikus stílusú, fehér bútorait a budapesti Vendéglátóipari Múzeumból szál­lították vissza Miskolcra, s helyezték el a belülről is eredeti állapotában helyreállított kávéházban (MTI-fotó: Kozma István) Sze ptomborben Imatörfilmesek Szolnokon Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság és Szolnok me­gye között kialakult testvér- kapcsolatok jegyében hagyo­mányosan kétévenként ren­dezik meg az amatőr játék- és dokumentumfilmek feszti­válját. A tavalyi, éppen Túl­imban megrendezett világ- fesztivál után ebben az év­ben — pontosabban szep­tember nyolcadikén — Szol­nok lesz a házigazdája a két városban élő amatőrfilmesek találkozójának. A sorrend­ben hetedik filmbemutató és tapasztalatcsere alkalmával jelentkeznek először, ugyan csak harminc perces ver­senyprogrammal az újvidéki alkotók is. A tematikai kö­töttség nélkül készült ver­senyfilmeket neves szakem­berekből álló zsűri bírálja majd el. A fesztivál rendező­je. a Szolnok Megyei Mozi­üzemi Vállalat Amatőr- és Videofilm Stúdiója a megyé­ben élő amatőrfilmesek já­tékfilmjeiből, illetve video­felvételeiből állítja össze a magyar versenyprogramot, ennek elkészítéséhez augusz­tus 27-ig lehet benyújtani a pályázótokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom