Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-22 / 171. szám
1987. JULIUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i 5 A TIT Tisza Nyári Egyetem programjához kapcsolódva Váncsa Ildikó festőművész képeiből nyílt kiállítás hétfőn Szolnokon az MN Helyőrségi Művelődési Otthonban. A tárlatot augusztus 1-ig tekinthetik meg az érdeklődők (Fotó: D. G.) Baláca-pusztán Újabb régészeti leietek Ojabb leletekre bukkantak a régészek a Veszprémhez közeli Baláca-pusztán. ahol a római villagazdaság már korábban megkezdett ásatásai folynak. A 16 hektáros villagazdaság központjában már 1906— 26 között folytattak ásatást, amikor felszínre kerültek a Nemzeti Múzeumban, a Veszprémben és Tihanyban kiállított díszes mozaikpadlók. A több mint fél évszázaddal később folytatódott — s ma is tartó — ásatásokkal feltárták az I. században már létezett villagazdaság 2400 négyzetméter alapterületű központi épületét, amelyet a sorozatos történelmi események után a II—III. században alakítottak ki újból. Az itt előkerült leletanyagot már fedett romkertben szemlélhetik meg az érdeklődők. Visz- szakeriilt ide a mozaikpadló egy része és kiállították az új feltárásnál felszínre került falfestményeket is. Gitárfesztivál Esztergomban Augusztus 5—18. között ismét megrendezik Esztergomban a nemzetközi gitárfesztivált és szemináriumot — ezúttal 8. alkalommal. A „nevezések” alapján huszonöt—harminc országból várnak vendégeket. Az összejövetel művészeti igazgatója Szendrey-Karper László főiskolai tanár. A mesterkurzusok végigkísérik az esztergomi fesztiválok történetét. A közművelődés két évtizedes krónikája A Szolnok Megyei Fórum jubileumi számáról Az 1986-87-es év fordulóján több nevezetes jubileumhoz érkezett el Szolnok megye közművelődése. Különösebb csinnadratta nélkül, hagyományaihoz híven elsősorban a látogatók számára szervezett tartalmas programokkal ünnepelte meg tíz éves fennállását a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ Még csöndesebb évfordulót ért meg az a kiadvány, melyet húsz évvel ezelőtt hívtak életre a szolnoki Ság- vári Endre Művelődési Ház kiadásában, azzal a céllal, hogy fóruma legyen a megyében élő és dolgozó népművelőknek. Ma már a fiatalabb testvér, az MMIK információs és módszertani kiadványaként jelenik meg a Szolnok Megyei Fórum, amelynek jubileumi kötetét, az 19Q6/2. számot nemrégiben vehették kezükbe olvasóik. A népművelés elméleti és gyakorlati kérdéseit, tapasztalatait rögzítő, esetenként parázs vitára serkentő cikkek, melyek ezalatt az idő alatt napvilágot láttak a Fórumban, persze nem is igen tarthatnak számot szélesebb olvasóközönség érdeklődésére. A jubileumi szám szerkesztői azonban egy olyan kiadványt állítottak össze, melynek segítségével a laikusok a népművelők munkájának csak a „gyümölcseit” élvezők is bepillantást nyerhetnek a népművelési gyakorlat történetébe: képet kaphatnak e munka szépségeiről és nehézségeiről^ végigolvasva bizonyára egy kicsit másképp is látják majd mindazt, amit korábban ezzel kapcsolatban elképzeltek. Vajon ki emlékszik már a klubmozgalom virágkorában a bejáró munkások számára létrehozott klubokra, melyek Ibolya László 1973-ban írt cikke szerint Kákóezitalván és Tiszaföldváron teremtettek alkalmat a művelődési hátrányok leküzdésére? Hová lett egy sereg hasznos kezdeményezés — kérdezi előszóként írt ajánlásában Horváth Attila is —, például a tanyanapok, vagy a hetvenes évek elején Jászfelsőszent- györgy közéletében is jelentős szerepet játszó 168 óra sajtókor, amely egyszerre volt közvéleményformáló erő. baráti önképzőkör és politikai vitakör? Azt már' a recenzens kérdezi: új formákat keresve nem lehetne megismételni a hatvanas évek közepén Jászapátin, Ttokevén, Karcagon. Tiszaföldváron, Kunszentmárton- ban és Szolnokon oly nagy sikert aratott. Az értelemig és tovább címet viselő, öt estből álló, komplex művészeti sorozatot? A kiadvány dicséretére legyen mondva: az esetleges kudarcokról, szárnyas zegett próbálkozásokról, kísérletekről, az idővel elfeledett közművelődési formákról írt cikkek közül is csokorba gyűjt jónéhányat — és nem „a legszebb öröm a káröröm” célzatával. Az utólagosan szomorúnak tekinthető tények a ma népművelői számára a mindennapi munkában hasznosítható tanulságokkal szolgálnak, így, ezt a magától értetődő tényt tartotta szem előtt a szerkesztői gárda. Ezek mellett természetesen helyet kaptak a kötetben a sikeres, ma is élő valamikori kezdeményezések. Több cikk foglalkozik a hatvanas évék közepén föllendülő szövetkezeti népműveléssel, a hetvenes évek ifjúsági klubmozgalmának kibontakozásával, a családi élet és a mindennapi kultúra összefüggéseinek, tartalmi, módszertani vonatkozásainak kidolgozásával. Ma is érdemes felidézni például Molnár László Hová röpül a páva? című írása alapján, hogy hogyan bontakozott ki megyénkben a hagyományok ápolásában élen járó népdaléneklési mozgalom, vagy az annak idején nagyon népszerű Ki Mit Tud?. A cikkek alapján nyomon követhetjük a jászberényi néptáncos módszertani központ kialakulását, a Jászsági Népi Együttes munkáját, valamint azokat a népművelési feladatokat, melyek egy-egy eseményen túl, hatással voltak a megye mai közművelődési térképének és képének kialakulására. A jubileumi szám szerzőinek névsorát, átolvasva megállapíthatjuk : a kutatásban és a gyakorlati munkában élen járó hivatásosok, és a közművelődést hosszú időn át elhivatottan segítő társadalmi munkások adták közre tapasztalataikat. A tartalmas, e húsz év alatt felnőtt új népművelőrgeneráció számára is sok új információt adó kiadvány elolvasása után már csak egy kérdés maradt: vajon — akár közülük —. akad-e valaki, aki önálló kötetté, monográfiává dolgozza fel a megye közművelődésének történetét? Hisz a forrás már megvan. — b. L j. — Tízéves a Széchenyi lakótelep 2. Ahogy a lakóbizottsági elnök látja A lakótelep idősebb áruháza az Aranykanna. Király Béláné boltvezető mondja, észrevették a forga'mon, hogy már van konkurencia. Amióta a Széchenyi ABC megnyílt a korábbi havi 12 milliós forgalmuk már csak 9 és fél. 9,6 millió havonta. Persze az sem kevés, ha tudom hozzá, hogy harminchét ember dolgozik mindössze a nagy áruházban. Azért miután végigjárom szorgalmasan a boltot, megjegyzem: talán nem is ártott a konkurencia. Sokkal gazdagabb a kínálat a korábbinál. Ennek Királyné örül, s kedvvel mutogat meg mindent. Szavamra, ebben az áruházban is gazdagabb a húskínálat, mint bármelyik belvárosi nagy üzletünkben. Dehát nemcsak hússal él az ember. .. ember tejet, kenyeret, sót, lisztet és cukrot, és kész! Dehát erre szerencsére már csak mi emlékszünk, akik gumicsizmában jártuk az utunkat, mert út is alig volt az első lakók idején. Ez érthető volt, a lakótelep akkor épült, készült, persze hogy nem volt járda se. út se. bolt se. Most meg? Hat húszkor megy a buszom, a kórházban dolgozom, előtte kényelmesen átsétálok az új ABC-be, a Széchenyibe, megveszem a friss tejet, kiflit nyitáskor, hazafelé kiveszem a Néplapomat a földszinten, s amíg pár korty tejet meg egy kiflit elfogyasztok, még az újságot is átnézem! Mert akár hiszi, akár nem, itt az újságos is pontos, s a postás Jóskát is csak tisztelni tudom, olyan rendes, becsületes ember! Ágainé ebben a lakásban lett özvegyasszony, s itt adott helyet, hacsak rövid időre is, felnőtt fiának, amikor családot alapított. Már ismét egyedül él, szívesen foglalkozik a lakóközösség ügyeivel, gondjaival, és mert érdeklődő. értelmes ember, azt is tudja, hogy a lakótelepen nem minden szép és nem minden jó. — Sokan elmentek innen a régi lakók közül, erre-arra cserélnek lakást vagy házra. Pedig már sokat javult az életkörülményünk. Még a buszra se lehet sok panaszunk. mert ezek a tízpercenkénti járatok gyorsan, megbízhatóan jönnek-men- nek. Nem mondom, hogy reggel meg este nem zsúfoltak, s emiatt így a nyári nagy melegben bosszankodik is az utazó — de fölférünk, elférünk és gyorsan célhoz érünk. S tulajdonképpen azt hiszem, ez a fontos. Kínlódtunk mi a kezdetekben mindennel. Faház volt először (bizony két vagy három évig az is maradt) az Aranykanna ABC-nk. Lakásokban rendeltek a körzeti orvosok. A posta először a Jászi Ferenc úton egy mosökonyhában működött. És azt is meg- modom őszintén, hogy a sok rossz emlék mellett van olyan rossz is, ami mindmáig nyugtalanít. Ide az első emeletre minden utcazaj föl- hallatszik. Ez természetes. Az viszont már nem hogy este tizenegy óráig nem hallom a tévém szavát, ha nyitva van az ablak. Amikor a Léna vendégei szabadba vágynak, átjönnek ide és hangoskodnak, sokszor éjfélig az ablak alatt. Ha kiszólok, csúnyán visszaszólnak. Nagyon nevetségesen hangozhat, de ugyanúgy, mint a gyerekek. Sajnos, a gyerekek is „hosszú kötélen” vannak errefelé. Soha meg nem ér,tepi, hogyan lehet az, hogy tízéves gyerek este nyolc óra körül nem hiányzik a családból. hogy lófrálhat az utcán csapatokba verődve, és csinálhat, amit akar. Nem ellenvetésképp és csak magamnak mondom, bár nem a Széchenyin lakom, napjában én is hasonló kérdéseket teszek föl otthonomban. Ez aligha csak Széche- nyi-jelenség, inkább mai kórkép... — Különben ez a tízéves ház, a Ragó Antal 4-es, évek óta gazdátlan. Majd megmutatom a liftünket (megmutatta, inkább gyalog mentem le...) meg látszik is a folyosón is mindenütt, hogy nincs szerencsénk a házmesterekkel. öt-hat volt eddig, egy sem maradt meg, most meg három éve nincs „mestere” a háznak. Sóskúti Júlia Következik: Az adósok városa — Tíz évvel ez- ezelőtt még a városból hoztuk a a hfúst — mondja az estébe hajló délutánon Ágai Emilné, a Ragó Antal út 4. számú ház I. emelet 6. számú lakásának nagy gonddal berendezett szép szobájában Ez az a bizonyos első ház. amelybe tíz évvel ezelőtt beköltöztek a lakók. Sajnos, az első kiutaló akkori boldog tulajdonosa már nem él. özvegyét nem akartam zavarni, így jutottam a lakóbizottsági elnökhöz, Ágaméhoz. — Itt most az alagsorban. ahol ki van írva. hogy Városi Televízió, nos itt volt abban az egykori mosókonyhában a mi első boltunk, 1977-ben. Hát az olyan bolt volt! Vehetett benne az Agai Emilné 1977 januárjában költözött a Ragó Antal út 4-be. Hat évig a körzet népfronttitkára volt, s tíz éve lakóbizottsági elnök »07. iBmth 1*. ; * Széchenyi lakótelep Beköltözött az első család lte***S tó$iló és feleteké a* Alfám» {■pU&jjori VoHofot kitörtieteli Moju» 1. taocicfUfe fef>$Qfiijónck t á* ts*lányuk oi új Iokó*t>on Alkotóház létesül Kisújszálláson Tatán péntekig Alkoholmentes ifjúsági klubok találkozója Évek óta foglalkoztatta a gondolat a város vezetőit, művészpártolóit Kisújszálláson. hogy a Nyár út 8. szám alatt, a Papi Lajos szobrász- művész volt lakóházát alkotóházzá fejlesszék, amelynek műtermében tárlatokat is rendezhetnek. Az átalakítás és felújítás kivitelezési munkáit a helyi Vas-, Fa- és Építőipari Szövetkezet végezte el, az utolsó simítások is rövidesen befejeződnek. Megnyíláskor, augusztus 19-én délután 3 órakor a nemrég elhunyt művész. Papi Lajos szobrainak tárlata várja az avatásra érkezőket, a művész emlékének tisztelgőket. Az alkoholmentes ifjúsági klubok országos találkozója kezdődött kedden Tatán. Az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság képviselői hívták meg e közösségek vezetőit, tagjait és támogatóit azzal a céllal, hogy kicseréljék tapasztalataikat. Tatai kezdeményezésre, a felnőttek mintájára alakították meg tavaly az első alkoholmentes ifjúsági klubokat. Eddig az ország 20 településén nyitottak a fiatalok ilyen klubokat és megválasztották az országos vezetőséget is. Az új klubok tagjai arra vállalkoztak, hogy szőkébb és tágabb környezetükben népszerűsítik a káros szenvedélyektől mentes életmódot. Míg a felnőttek klubhálózatában elsődleges feladat a kórházakból kikerülő alkoholisták utógondozása, segítése, addig a fiatalok közösségében a megelőzés, az egészséges életmód propagálása a oél. Ennek érdekében vonzó, színes műsorokra invitálják a fiatalokat az alkoholmentes klubokba, amelyek programját orvosokkal, pszichológusokkal, népművelőkkel közösen állítják össze.
