Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-20 / 169. szám
1987. JÚLIUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Az ifjú Frankenstein Jé, megint egy Frankenstein, kiáltottam föl magamban úgy az 1970-es évek elején, amikor a film La pókban megjelent Mel Brooks készülő filmjének híre. Szó ami szó, a filmforgalmazás nem kapkodta el Az ifjú Frankenstein hazai bemutatását. Ennek nyílván anyagi okai voltak, hiszen a film remek, alapos fricskát ad a „Frankenstein mindenek felett" 'hazug mítosz híveinek. Az alapfigurát gondolom nem kell bemutatni. Akik már régebben élvezik és sínylik változó világunk örömeit, terheit, úgy is ismerik. A fiatalok meg isr merjék inkább a legújabb Frankensteint, mindenki jobban jár. Ezt annak tudatában mondom — kétes dicsőség! — hogy majdnem mindegyik Frankensteint láttam. A bizonytalanságom, hogy melyiket igen, melyiket nem, az idők homályából ered, s abból, hogy azt hittem az 1931 -es Borisz Karloff-féle film volt az első a Frankensteinek soréiban. Pedig nem! Az ifjú Frankenstein büszkén vall- ihattja ősének azt a filmet, amelyet a múlt század végén forgattak am erikában Mary Shelley — a költő felesége — vérfagyasztó története alapján. Tehát Frankenstein először némán riogatott, majd egyre 'hangosabban. 1939-ben — tehát nyolc évvel Borisz Karloff „alap- filmje” — amely tehát nem is volt igazi „alapfilm” — után jelent meg a Frankenstein fia, John Carradine- vel a főszerepben, {jardon: előbb volt — 1935-ben — a Frankenstein menyasszonya, hiszen ha nines menyasszony, hogy szülessen gyerek... Érthető és természetes a sorrend. c> • MMM Ha hinni lehet a feljegyzéseknek, Lugosi Béla hazánk fia révén természetesen mi büszke magyarok is kivettük részünket a Frankenstein sztoriból. A Nemzeti Színiház hajdani művészét pl. 1943-ban a Frankenstein találkozik a farkasemberrel című filmben is „jegyzik”. Tud a filmtörténet egy 1945-ös Frankensteinről is, de biztos nem teljes a sor. De talán ez nem is lényeges, annál örvendetefcebb; |hogy napjainkban egy új Fran- kenstein-képet láthatunk. Mitől ennyire izgalmas, ennyire jó ez a film. A gyakorlott mozinéző hamar rájön: Mel Brooks a rendező egyszerre mutatja szinte a sztori színét és visszáját .is. A Frankenstein unoka Mel Brooks filmjében végigéli a nagyapa kalandját, mindent ugyanúgy csinál, mint a nagy előd, de a nagyszerű színészek azt is tudomásukra hozzák, hogy nagy balekok vagyunk, ha mindazt elhisz- szük, amit mondanak. A rendezőnek és az operatőrnek nagyszerű a paródiaérzéke, sziporkázóan szellemes megoldások egész során keresztül borzongtatnaik bennünket, nézőket, — hogy jót kacaghassunk a látottakon, no meg kicsit önmagunkon is. A film — nem anyagi, sokkal inkább művészi megfontolásból — fekete-fehér, így híven .idézi a „nagy” Frankenstein-sorozat rémisztő hangulatát, Jerry Hirschfeld nagyszerű képeivel. Persze, az sem akármi, amit Gene Wilder „csinál”, — valahol az abszurd és a komikum határán. — ti — Könyvespolc CSINGIZ AJTMATOV: Vesztőhely „— Hát itt a világ vége — mondta fennhangon Boszton, és feltárult előtte a rettenetes igazság: eddig az egész világ őbenne magában volt, s most ennek a világnak itt a. vége. Ez a világ az ég volt, a föld. a hegyek, Akbara, az anyafarkas, minden teremtett lény hatalmas anyja. Ernazar is, aki örökre ott maradt az Alamöngü hágójának jegében, és szentháromságuk utolsó tagja, a kisded Kendezs, akit maga lőtt agyon...” A Novij mir című lap múlt évi. három nyári számában jelent meg folytatásokban a világhírű kirgiz író, Csingiz Ajtmatov legújabb regénye^ a Vesztőhely, melyet Rab Zsuzsa fordításában az ünnepi könyvhét tájékán vehettek kezükbe először a magyar olvasók. Különös, felkavaróan izgalmas. nyugtalanító olvasmány Avgyij Kallisztratov. a kicsapott papnövendék, Boszton, a pásztor és a mojun- kumi pusztáról messzire menekülni kényszerült farkaspár. Akbara és Tascsajnár egymás sorsába fonódó története. A lazán, látszólag jelentőség nélkül összefűzött cselekményszálak mögött valóban három — önmagában is egy-egy önálló regény témáját adhatná mindegyik —. eleve elrendelt életsors húzódik meg. Egyrészt Avgyi- jé, a huszadik században újjászületett, modem messiásé. aki sikertelenül próbálja a humanizmus és az erkölcs nevében jó útra téríteni a vadkendert termő sztyeppékre utazó, kábítószerrel üzletelő banditákat, végül keresztre feszítve hal meg a szavannán. Aztán Bosztoné, a természetet, az élet hagyományos értékeit mindenek felett tisztelő pásztoré, aki a gyermekét elragadó nőstény farkast üldözve kicsi fiát is halálra sebzi fegyverével, s végül a farkaspáré. akiknek életét végérvényesen teszi tönkre az emberi kegyetlenség. A lassú folyású, sokhelyütt esszéisztikus szervesen nem is egybeépülő cselekmény mögött azonban ugyanazok a gondolatok, a mítoszt és a valóságot, a múltat és a jelent összeötvöző, az önmagát és környezetét szívós következetességgel pusztító emberiség legfájóbb problémái fogalmazódnak meg. (Európa). Kuruc nóták, népdalok a toronyból Beszélgető fiatalok, sétáló párok és családok kígyózó 6or a fagyialtos előtt — a szolnoki Tisza-part ezen a 'hétfő estén is a szokásos esti képet mutatja. Kilenc óra körül azonban fény gyullad a Tisza Szálló tornyában, jelezve, hogy talán mégsem lesz olyan szokványos ez az este. Néhányan, a tájékozottabbak, már helyet keresnek, várakozva néznek fel a toronyra. Pontosan kilenckor felcsendül a tárogató szomorkás hangja. Egyre többen állnak mgg, sétájukat megszakítva. Aztán újra elindulnak, helyükbe más kíváncsiak jönnek, a hallgatóság állandóan cserélődik. A tárogatós pedig tovább játszik, népdalok és kurucnóták váltják egymást Közben csak rövid szüneteket tart, a 'hallgatóság ilyenkor tapssal jutalmazza. Torma Mihály a Magyar Néphadsereg hivatásos zenésze idén isi, egészen szeptember elejéig, minden hétfőn kilenctől tárogat£zik a Tisza §zálló tornyában. Mikor beszélgetésre kérem eszembe jut, biztosan fáradt, az egyórás játék után, de ha így is van, ez rajta csöppet sem érződik. — Mellettem állók arról vitatkoztak — kezdem a beszélgetést —, mióta is van toronyzene Szolnokon. Végül abban állapodtak meg, hogy kisebb megszakításokkal ugyan, de már húsz éve. — A, nem! — hangzik a válasz. — Valamikor az ötvenes években tényleg volt már toronyzene. Egy Idős bácsi, aki itt dolgozott a fürdőben, ő fújta esténként. De aztán ő meghalt, és nem akadt követője. Ügy hat éve jutott eszébe a szálloda vezetőinek, hogy fel kellene eleveníteni a régi szokást. — Miért éppen önre esett a választásuk? — Tárogatón ma már csak nagyon kevesen játszanak. Tudták rálam, hogy én igen, és így jött a felkérés. Először a Tihany sétahajó átadására hívtak játszani, de aztán felmentem a toronyba is. Egyáltalán, hogy lesz valakiből hivatásos zenész? — Nálam a körülmények is belejátszottak abba, hogy az lettem. Ügy is mondhatnám, erre volt lehetőségem. Sokan voltunk testvérek, nehezen éltünk, így nagy jótétemény volt számunkra, hogy igazgatónőm segítségével mór 15 évesen bekerülhettem Hódmezővásárhelyre katonanövendéknek. A zenét meg amúgy is szerettem^már régen tagja voltam a falu — a Makó melletti Földeákon születtem — fúvószenekará- nak. — Már akkor is tárogatózott? — Nem, az csak később jött, én klarinétos vagyok. Egy időben a Nyírségben éltünk. Eljárogattam lakodalmakba játszani, ott találkoztam először a tárogatóval. Ott is szereztem az elsőt, de az nem volt az igazi. Szerencsére mostanában nő az érdeklődés a régi hangszerek iránt. Ezért vette meg a főiskola 40 ezer forintért ezt a mostani hangszert. Közben kérés nélkül is előkerült a táskából a tárogató. Félve nyúlok érte, olyan tiszteletreméltó a régisége, az egyénisége. Óvatosan nézegetem, forgatom. — Ez egy nagyon régi hangszer, igaz? — Hogyne, hogyne, több mint százéves. Ez egy múzeumi darab, ilyen csak néhány található az "országban. Tessék csak nézni! — mutatja Torma Mihály — ide van beleütve a gyártó neve, meg a címere: Stowasser. Ez egy híres pesti hangszerkészítő cég volt. — Ma már nem is csinálnak sehol tárogatót? — Csinálnak, de az nagyon kezdetleges, a hangja sem az igazi. Ennek az öreg hangszernek meg más baja nincs, mint hogy a JjiíLen- tyűzete kicsit már lágy, ki van kopva, nagyon kell vele vigyázni. — Könnyű volt egy klarinétosnak megtanulni tároga- tózná? — Biztosan könnyebb, mint a más hangszereken játszóknak, de könnyű azért nem volt. A tárogató ipég Kárpit a kiesés ellensúlyizására Kanták ás villanykapcsolók Ésszerűen, eredményesen dolgoznak a mezőtúri fazekasak Az utóbbi években sajnálatosan megcsappant az érdeklődés a népi kerámiai termékek iránt. A kanták, bohályok, bütykösök, korsók — sorolhatnánk — napjainkban már kevésbé használati tárgyak, sokkal inkább hagyományőrző szerepük, esztétikai funkciójuk van. A kedvezőtlen gazdasági helyzetben a piaci kereslet csökkent, ezt tetézi, hogy a lakáskultúra változása sem kedvez a népi kerámiáknak. A mezőtúri „fazekas szövetkezetben” idejében felismerték a kedvezőtlen tendenciákat. Erre az évre 32 millió forint árbevételt terveztek, de „menetközben” kiderült, hogy csak 28—29 millió forint körüli bevételre számíthatnak. Súlyosbította helyzetüket az energia- hordozók, a festékek, csomagoló anyagok árának drágulása, — viszont a szövetkezetiek a lecsökkent kereslet miatt nem emelhetik termékeik árát. A szövetkezet vezetői jó előre látták, hogy részleges profilváltást kell alkalmazniuk, hogy a piaci háttér nélkül maradó kézi- és gépi kapacitást lekössék. Különböző koordinációs szerződéseket kötöttek s ezek lehetővé tették, hogy a tavalyi százhatvanas létszámnál többen, az idén már kétszázan keressék meg kenyerüket a szövetkezetben. A hagyományos termékeiket — ez ezer-ezerkétszáz féle, fajta — tovább gyártják a piaci igényekhez igazodva, de a dolgozók egynegyede már kisfeszültségű villamos berendezésekhez présel és szerel bakelit alkatrészeket. Hittől az üzemrésztől az idén ugyan még nem várnak számottevő nyereséget — ez érthető is, hiszen a munka teljesen új! — de a következő években már igen. Már tavaly hozzákezdtek a hőszigetelő anyagok gyártásához, ebből ez év első felében már 5 millió forint árbevételt értek el. Néhányan — ugyancsak külső megrendelésre — karosszékeket kárpitoznak a szövetkezetben, hogy az alaptevékenységből adódó kiesést ellensúlyozni tudják. A szövetkezet önállóan nincs jelen a nyugati kerámiapiacon, de az export vállalat a közeljövőben mintakollekciót küld Mezőtúrról a tengeren túlra. — t — Telt házat vonzott a diszkózene „Mutatják magukat” a világban Fotó: H. U A diszkózene szinte egyedüli hazai képviselőjét és a közönséget kegyeibe fogadta az időjárás pénteken este Szolnokon, amikor is a lehető legideálisabb körülmények között szólalhattak meg az elmúlt hónapok legnépszerűbb Neo ton-slágerei. Az együttes rajongóinak nem lehetett okuk panaszra: igazán pergő ritmusúra sikeredett az előadás, a zenészek igyekeztek felszabadultan játszani, szólóénekesük, Csepregi Éva is a lemezen megszokott formáját hozta. Érdekes módon a diszkózenében honos látványelemeket ezúttal mellőzte a Nco- ton Família, csupán működ borította el időnként a világot jelentő deszkákat. A könnyűzenei koncerteket kísérő — már-már hagyományosnak tekinthető — csapoló tömeg a színpad előtt itt most valahogy hiányzott, csak az utolsó néhány dal késztette zajos „felvonulásra” a fiatalok egy részét. Mindazonáltal a maga műfajában egy iának, ha nem is elsőrendűnek mondható konkezdetleges nádas hangszer, kicsi a hangterjedelme, nehéz rajta tisztán játszani. Meg hát kevés is a kimondottan tárogatóra írt dal. — Tényleg, honnan veszi elő, válogatja össze dalait? — Én magam rengeteg népdalt, kurucnótát ismerek, de ez még nem lenne elég, mert egy-egy órába 30 is belefér. Említettem már, hogy járok lakodalmakba, ott is mindig tanulok valamit A feleségem pedig a rádiót figyeli, felveszi magnóra az ismeretlen daliakat. Persze, ezeket át kell alakítani, mert mind feldolgozás, tárogatón így nem lehetne őket eljátszani. — Láttam, a rövid szünetek alatt a „hallgatóságot” is figyelte. Milyen volt ma a közönség? — Ma úgy láttam nem voltak túl sokan. Persze, nemcsak az számít, hogy mennyien vannak. A mai például nagyon jó közönség volt. Ügy éreztem, azért hallgatták a zenét, mert tetszett is nekik. — Van-e már utánpótlás, akár a családban, akár a főiskolán? — öt unokám van, múltkor az egyik fönt is ült velem a toronyban, de sajnos egyikőjük sem zenél. A zenekarnál viszont van egykét fiatalember aki már ismerkedik a hangszerrel, és talán 10—15 év múlva, .ha én már nem vállalom, közülük felmehet majd esténként valaki játszani a toronyba. Gőz Gabriella A koncert egyik forró pillanata certet láthatott a szolnoki közönség. Az előadás után Pásztor Lászlót, a zenekar vezetőjét szerettük volna szóra bírni, de az öltözőben éppen Erdős Péter menedzser értékelte a koncertet. Lopva belehallgatván a mondandójába; nos. a produkcióval kapcsolatban nem mindennel volt elégedett... Csepregi Éva viszont — a sokadik autogram után — készségesen nyilatkozott lapunknak. — Az igazi áttörést a diszkózene hozta meg a Neoton számára a poppal is foglalkozó sajtó néhány éve azonban azt jósolta, hogy utolsókat rúgja a műfaj. — Berobbanásakor a diszkózene számos előadót meghódított, de mára i ősz erével alig maradtunk néhányan. ám ez nem jelenti azt. hogy haldokolna a műfaj. Megjegyzem. hogy mi soha nem akartunk amolyan igazi diszkózenét csinálni, jóllehet volt egy-két számunk, elsősorban a Santa Mariára vagy a Don Quijoté-ra gondolok, amelyeket a műfaj tipikus termékeiként tartanak számon, de mi alapvetően a diszkózene egy más változatát műveljük, nevezetesen a rockdiszkót. Latinovits Zoltán emlékére állandó kiállítás nyílt szombaton Balatonszemesen. Tizenegy esztendeje, 45 éves korában elhunyt színművész, életével és tragikus halálával is kötődött a Balaton- parti üdülőhelyhez. Tavaly már — a mostani kiállítás előzményeként — a Szindbád című film fotóanyaga időszaA következő kérdésnél betoppan Erdős Péter, a beszélgetés vele folytatódik tovább. — ön egy ízben azt nyilatkozta, hogy itthon a Ne- otont szervezetten üldözik a szakma és a sajtó bizonyos képviselői. — Néhány éve valóban intoleráns környezetben dolgozott az együttes, dacára annak, hogy végtére is a fő játéktér a hazai piac lenne, s csak aztán következnék a külföldi megmérettetés. Ügy tűnik, mára alább hagyott az ellenségeskedés; sokkal jobban is fut a szekér, örülünk, hogy 250 ezer lemezt gond nélkül el tudunk adni. Ez a tény már önmagában is indulatokat vállhat ki. De hát közirigységgel találja szembe magát mindenki, aki sikereket ér el. Mi a helyzet ma a Neoton- nal? Nyugat-Európába nem tudtunk betömi. Japánban lehanyatlott a csillagunk, Dél-Koreában viszont van keresnivalónk. Leutóbb egy tízezeres stadionban léptünk fel. A szöuli olimpiára elfogadták olimpiai dalunkat. Londonban 30 ezer fontért videoklippet vettünk fel a zenekarral. Mutatjuk magunkat a világban. ki bemutatójának adtak otthont itt. A Somogy megyei múzeumok és a Magyar Színházi Intézet által rendezett emlékkiállítás a volt tanácsépületben kapott helyet. Három összefüggő teremben láthatók Latinovits Zoltán életének legjellemzőbb képei és személyes tárgyai. — Jurkovics — Balatonszemesen Latinovits-emlókkiállftás
