Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-14 / 164. szám
1987. JÚLIUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „Somogyország” fővárosa, Kaposvár mind színesebb és szebb lesz. Legjobb példa ta- l*n erre az idén szeptemberre elkészülő sétáló utca, a Május 1. utca. Az utat szegélyező kandeláberekre virágtartókat szerelnek, a burkolat színét és mintáját a lakosság választotta ki a tervek közül, és készülnek az utcára kihelyezendő padok is. (Mozgalom indult — és nem is sikertelenül — a régi virágos város cím visszaszerzésére. Hangulatos lakóházak épültek, épülnek és gyarapodik az esztétikai élményt nyújtó köztéri szobrok száma is. A képen: Gera Katalin szobrász új köztéri szobra a színházparkban. A szegedi Dóm téren Pénteken kezdődnek a játékok A szegedi Dóm téren a hét végén, pénteken kezdődnek meg a szabadtéri játékok idei előadásai. Az 1959. évi felújítás óta a mostani lesz a 29. évad. Az idén i>t mű kerül színre, valamennyi olyan, amelyet eddig még nem adtak elő a Szegedi Szabadtéri Játékokon. A nyitódarab Edmond Rostand „Cyrano de Bergerac” című verses drámája lesz. A Madách Színház-i előadás szabadtéri változataként Lengyel Gj ürgy rendezésében, Huszti Péterrel és Moór Marianna! a főszerepekben. A következő hét végén, július 24-én és 25-én a Nemzetközi Szakszervezeti Néptárcfesztivál gálaestjét tartják a Dóm téren „Boszorkányok, varázslatok” címmel, tíz ország mintegy 700 néptáncosának és zenészének közreműködésével. Július 31-én, augusztus 1- jén és 3-án Verdi Rigolettó- ja lesz műsoron. Az augusztus 14-től 21- ig egymást követő nyolc estén kerül színre, a szabadtéri játékok és a Rock Színház közös produkciójaként, Cclaude-Michel Sohönberg- Alain Boublil „Nyomorultak” című musicalja. A magyarországi ősbemutató rendezője Szinetár Miklós, karmestere Makláry László, a főbb szerepekben Vikidál Gyula, Makrai Pál, Kútvölgyi Erzsébet és Szombathy Gyula lép színpadra. A játékok zárószakaszában, augusztus 22-én és 23- án Lloyd Webber Requiem-e és Tolcsvay László—Tolcsvay Béla Magyar Mise című műve lesz műsoron Koltay Gábor rendezésében. A szegedi fesztiválzenekart Pál Tamás vezényli, az előadásokon neves opera- és rockénekesek működnek közre. A bemutatásra kerülő művek iránt nagy az érdeklődés: több mint 70 000 jegyet elővételben megvásároltak. I felvilágosodás történetéről Nemzetközi kongresszus Első alkalommal ad otthont hazánk a felvilágosodás történetével foglalkozó történészek nemzetközi kongresszusának: a négy- évenkénti — sorrendben hetedik — konferenciát július 25. és augusztus 2. között tartják meg Budapesten. Az MTA Történettudományi Intézetében elmondták a Nemzetközi XVIII. századi Társaság a korszak történetére vonatkozó legfrissebb eredményeket áttekintő eszmecseréje színhelyéül nem véletlenül választotta hazánkat. Jelzi ez annak a tudományos munkának az elismerését is, amelyet a társaság magyar szekciója végzett az utóbbi évtizedben. Az MTA, a Művelődési Minisztérium, valamint a mintegy 15 ország tudósaiból álló Nemzetközi XVIII. századi Társaság áltat rendezett budapesti eszmecserére több mint ezer résztvevőt várnak. Panel-közérzet górcső alatt Szociográfiai tábor a Széchenyi városrészbon A Rigó úti tízemeletes egyik lépcsőházában állunk, a kilencedik emeleten. Csöngetésünkre egy fiatalember nyit ajtót. Szabadkozik, mert elfelejtkeztek jövetelünkről. Átsiet a szomszédba háziasszonyunkat előkeríteni. A velem együtt négy tagúra bővült kis csapat pillanatok alatt elhelyezkedik. A magnó felvételre kész, és már indul is a beszélgetés. Először kérdezz-feleleket játszunk, de aztán fokozatosan oldódik a hangulat. A lakás kellemesen hűvös — csoda ebben a kánikulában —, szellősen berendezett, a beszélgetés nyílt, őszinte, jó hangulatú — észre se vesszük milyen gyorsan telik az idő, mind a hatan nagyon jól érezzük magunkat. Házigazdáink noszogatást nem várva beszélnek gondjaikról, bajaikról, örömeikről, életükről. Ezen a héten több helyen zajlanak le ehhez hasonló jelenetek a szolnoki Széchenyi városrészben. A Jászberényi Tanítóképző Főiskola tizenöt diákja járja a családokat szociográfiai tábor keretében a városrész lakóinak kapcsolatrendszerét próbálják megismerni, felvázoilni. Az alkalmi riporterek így főleg arra keresik a választ, ki hogyan érzi magát a lakótelepen, milyen a szomszédaihoz való viszonya, ki honnan költözött a városba, illetve a városrészbe, egyáltalán mennyire érzi magát szolnokinak. — Hogyan fogadják a családok az alkalmi riporteket? — A fogadtatással nincs baj — mondja Szalóky Éva, elsőéves. — Néha előfordul persze, hogy elfeledkeznek jövetelünkről, vagy esetleg valami közbejön, és így nincsenek otthon. De ezeken a helyeken újra próbálkozunk. Nem az idei az első alkalom, hogy jászberényi főiskolások ilyen vizsgálatokat folytatnak. A korábbi hat táborozás lolyamán Jász- szentandráson és Jászfény- szarun kutattak a diákok. A tábort az előző évekhez hasonlóan most is~Pethő László, a főiskola közművelődési tanszékének adjunktusa szervezte, és vezeti. — A falukutatás után miért éppen a Széchenyi városrész került a vizsgálódás középpontjába? — A szolnoki városi tanács művelődési osztályán jól ismerik korábbi tevékenységünket — magyarázza Pethő László. — Tőlük származik az ötlet, ők tették lehetővé az idei tábor létrehozását, és kértek fel bennünket a felmérések elvégzésére. Ez által szeretnének közelebbi képet kapni a városrész életéről, a lakók közérzetéről. A meglátogatott családok kiválasztása véletlenszerűen történt. A városrész általános iskolásainak segítségével harmadikos kisdiákok családjai közül számítógép segítségével keresték meg annak a körülbelül 40 családnak a nevét, címét, amelyekkel végü'l is megállapodtak a látogatás időpontjáról. — Családokhoz csak késő délután járnak. Hogy telik a nap többi része? — Nem unatkozunk — nyugtat meg Kormos László, másodéves hallgató. — A héten kétszer filmvetítésen vettünk, illetve veszünk részt, kedden az egyik vetített film :— Panelkapcsolat — rendezőjével, Tar Bélával beszélgethettünk, né- hányan pedig orgonában j^versenyen is voltak. Mivel többségünk nem szolnoki, a várossal való ismerkedés is kellemes időtöltést jelent. Állandó és legfontosabb esti programunk pedig az, hogy összeülünk és megnézzük, megbeszéljük az aznapi riportokat. — Látom videofelvételeket is készítettek. — Igen — veszi át a szót Lakatos Tímea, — ahol jól sikerült a riport és hozzájárultak, oda még egyszer visszamegyünk forgatni. A végén szeretnénk majd egy filmet készíteni az összegyűlt anyagból. A főiskolások igazi tábori körülmények között, hálótermekké alakított tantermekben laknak a Bartha úti ,/piros” iskolában. Biztosan akadt volna jobb „táborhely” is számukra, de nem ez a lényeg, mondják. Itt akartak helyben szállást találni, hogy egy pár napig ők is együtt éljenek a lakóteleppel, ismerkedjenek életével, hogy minél több jellegzetes momentumot, jelenetet leshessenek el. Nemcsak riportokat készítenek, gyűjtik például a különböző falfeliratokat is. Az anyag feldolgozására persze csak a felmérések befejeződése után kerülhet sor hosszan tartó munkával. A táborozók remélik, hogy sikerül tapasztalataikat a korábbiakhoz hasonlóan külön kiadványban közreadniuk. — Természetesen ennyi idő alatt átfogó vizsgálatokat nem folytathatunk, így a másfél hét tapasztalataiból végleges következtetéseket nem lehet levonni — mondja Pethő László. — Ha a megfelelő eszközök a rendelkezésünkre állnak, feltétlenül szeretnénk folytatni az elkövetkezendő években is a városrész vizsgálatát. Gőz Gabriella Építészet tiszta forrásból Makovecz Imrével a jászapáti művelődési házban Ha a látogató végigmegy Jászapáti főutcáján mintha délibábot látna. A hosszú, itt-ott ütött-kopott házsorban egy szokalan, vakító fehér falú, tornyos, tornácos, csupa fa épület vonzza magára a tekintetet. Olyan az egész mint a káprázat, a mesében. Nem káprázat, nem délibáb, az épület az új művelődési ház valóság. Odaléphetünk hozzá, megérinthetjük a, tetőt tartó ágaskodó fákat, beléphetünk az egyedi ajtókon, s a belső látvány méltó folytatása a külsőnek. Az ízlésesen berendezett földszinti presszóban a műszaki átadásra várakozunk, illetve már csak a tervezőre Makovecz Imrére. Amikor belép pillanatra elcsendesedik a társaság vagy harminc szempár csillogása kös^íinti a mestert, de hasonló a viszonzás is. A szigorú alkalmi bizottság, a különböző szervek képviselői minden helyiséget végigjárnak. A termek, a berendezés szolid eleganciája kötelez. Sietve elnyomják a cigarettát, mintha szentélybe lépnénk. Az egyik helyiség szebb, mint a másik, minden lépcsőforduló tartogat valami meglepetést, érdekes építészeti megoldást. Hangulatos, tetszetős az olvasóterem, a klubhelyiségek, a színházterem pedig egyelőre még üresen is méltó Tháliához. — Hogy tetszik? — ébreszt fel a kábulatból a mester. —i Szép — mondom az elkoptatott szót, mivel nem jut eszembe, hogyan lehetne másképp kifejezni, hogy az egész látvány gyönyörködtet, hogy mennyire jól érzem magam a tulajdonképpen még nem is kész házban. Csupa természetes anyag vesz körül, s minden az alföldi építészet legszebb hagyományaira emlékeztet. Persze, nem véletlenül. A Makovecz Imre tervezte épületek — Sárospataktól Balatonszabadiig — országszerte egyedi jelenségek, szokatlanok, s éppen ez a baj, hogy szokatlannak tűnnek. Egyik falu szinte olyan mint a másik, az ember ha nem jegyz; meg a kiírt helynevet nem is igen tudja hol jár. — Elvesztettük építészeti anyanyelvűnket — idézem néhány építész véleményét paradox módon annak, aki a megteremtésén munkálkodik. — Nem a megteremtésén — igazít ki — hiszen a negyvenes évekig jól nyomon követhető a magyar építészeti stílus. Az ötvenes években az óriási lakásigény, az építészetben is elterjedt különböző idegen hatások miatt aztán valóban háttérbe szorult a tiszta forrás. Szürke, unalmas egyforma lakótelepek épültek, de ugyanolyan uniformizáltak a családi házak is. Ma már világszerte a nemzeti hagyományokat élesztgetik az építészek, így nálunk is. Nemcsak én, hanem rajtam kívül még legalább harminc-harmincöt kollegám. Így is kevesen vagyunk természetesen, az lenne jó ha legalább két-háromszázan dolgoznánk Kós Károly, Lech- ner öv-ön szellemében. ök azt tették az építészetben, amit Kodály a zenében. S most visszakérdezhetnék mi történt az anyanyelvűnkkel vagy a zenei anyanyelvűnkkel? Nem veszített eredeti szépségéből ugyanúgy, mint az építészet? Meg kellene tanítani a fiatalokat az iskolában a vizuális kultúrára Igen ám csak ki és hogyan és miből? — Az utóbbi kérdéssel jómagam is találkoztam. A beszélgetésre készülve alig találtam szakirodalmat a magyar építőművészetről. — Az építészet magányos, nem tartozik se ide, se oda, a kiadók sem foglalkoznak vele. Harmad magammal jó tíz esztendeje írtam egy könyvet a századeleji magyar építészetről. Még mindig kéziratban van... — Jóllehet megint rosszul címzem a megjegyzést: az építészeken is múlik, hogy milyen házakban, lakásokban élünk. — Természetesen, de ha sorra vesszük, hogyan készül el egy családi ház, más okok is előjönnék. Milyen például a megrendelő ízlése? E mellett rengeteg engedélyeztetés, zsűriztetés előzi meg az első kapavágást. Túlszabályozott az egész rendszer, a sok-sok időt, hónapokat vesz igénybe a dokumentáció megszerzése. S aztán folytatódik a kálvária azzal, hogy pont olyan anyag nincs ami kéne. — Ettől még lehetne másmilyen a terv. — Lehetne ha az építészek egy részét nemcsak a pénz- kereseti lehetőség érdekelné. — Ha már szóba jött a pénz. Mennyibe kerül a jászapáti művelődési ház? — Tizenkilencezer forint négyzetmétere. A berendezéssel együtt 22 millióba kerül. — Alig több egy négyzet- méter ára, mint például egy tizedik emeleti OTP-lakásé.... — A művelődési házat a nagyközségi közös tanács költségvetési üzeme építi kemény munkával, szervezetten és hadd tegyem hozzá alkotó módon. De az igazsághoz tartozik az is, hogy a fa, a tégla olcsóbb, mint a vasbeton, az előregyártott elem. — Ha nem veszi tapintatlanságnak megkérdezném milyen házban lakik. — Egy bérház harmadik emeleti lakásában. — Ott „álmondja” papírra a csodálatos, szép épületeit, lakóházait? — Ott, illetve az irodámban, ahol tizennyolc diplomás építészmérnök tanítványommal dolgozom. De értem a célzást. Persze, hogy szeretném ha a magam tervezte házban élhetnék, ha építhettem volna annak idején, akkor még kicsik voltak a gyerekeink. Erről azonban az ötvenes évek elején kezdő mérnöki fizetésből még álmodni sem mertem. Most már építhetnék, éppenséggel lenne miből, de most meg az akarat, a cél hiányzik hozzá. — Min dolgozik jelenleg? — A művelődési házzal szemközti romos épületek helyére lakóházaikat építünk, természetesen hasonló alföldi stílusban. — Köszönjük a beszélgetést! Tál Gizella Műszaki átadás előtt a művelődési báz I Keresd az újat! Innovációs tábor BerekfürilAn Liz Taylor és Zeffirelli Toscanini-film Franco Zeffirelli, a világhírű olasz filmrendező legközelebb a század legnagyobbnak mondott olasz karT mesteréről, Arturo Toscani- niről forgat filmet. Thomas Howell alakítja Toscaninit, egy híres szopránénekesnő szerepére pedig Elizabeth Taylort szerződtette a rendező. Műszaki és agrárértelmiségi fiatal szakemberek és szakmunkástanulók számára, innovációs táborban teremtett néhány napra konzultációs lehetőséget a Szakszervezetek Szolnok Megyei Tanácsa és a KISZ megyei bizottsága. Berekfürdőn. A táboriak?^». találkoztak a MTESZ vezetőivel, konzultáltak az Alkotó Ifjúság Egyesülés, az Agroinnova. az Innoventure vezetőivel. Ismerkedtek a műszaki fejlesztés magyarországi kérdéseivel, a számítógépes termelésirányítási, üzemszervezési programokkal, a marketing tevékenységgel. A fiatalok innovációs, újítói, vállalkozói kedvének serkentését szolgálták a programot esténként kiegészítő kreatív klubfoglalkozások is.
