Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-12 / 137. szám

1987 JÚNIUS 12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Pedagógusok kitüntetése Gópek alkatrészeitől a próbababákig Kisiparosok az import helyettesítéséért A Kisipari Termeltető Vállalat évi forgalmának kétharmada — csaknem egymilliárd forint — olyan termékekből áll, amelyek importot helyettesítenek, il­letőleg hiánycikkeket pótol­nak. A vállalat a hazai ipar- vállalatok zömével és csak­nem 4 ezer kisiparossal áll kapcsolatban azért, hogy az igényeket kielégítse. Az ipari vállalatoknak gyakran nem éri meg külföldről meg­rendelni a kisebb tételű al­katrészeket, legyártani vi­szont nem képesek, ugyan­akkor nem ismerik kellőkép­pen az ilyen tevékenységet folytató kisiparosokat sem. A KTV azt vállalja, hogy összegyűjti és továbbítja a kisiparosokhoz a megrende­léseket, illetőleg értékesíti az előállított kisipari terméke­ket. A textiliparban korábban gondot okozott a szövő-, fo­nó-, kártoló- és kötőgépek gyorsan kopó alkatrészeinek utánpótlása. A túlnyomó­részt tőkés importból szár­mazó berendezésekhez a kis­iparosok az idén 40 millió forint értékben gyártanak alkatrészeket. Az ország valamennyi szénbányájában az NSZK- ból származó tömlőcsatlako­zót használtak a magasnyo­mású vezetékek összekap­csolásánál. A magasnyo­mású tömlőcsatlakozókat most már hazai kisiparosok készítik, és évi 10 millió fo­rint értékben adnak át ilyen csatlakozókat a bányaipari vállalatoknak. Nemcsak ipari üzemek, hanem nagy- és kiskereske­delmi vállalatok is megren­delik a kisiparosok által gyártható termékeket. Az AGROTEK kombájnokhoz vásárol az idén fékbowdent, tömörítőkereket, feszítő gör­gőket, több mint három mil­lió forint értékben. A Cent­rum Áruházak Vállalat és a Skála-Coop korábban kül­földről vásárolta a kirakati próbababákat. Most hazai kisiparosoknak adtak fel több mint egymillió forintos rendelést. Többéves hagyomány, hogy a pedagógusnap közelében kitüntetéseket kapnak azok a tanítók, tanárok, óvónők, akik oktató-nevelő munká­juk mellett részt vesznek a szakszervezeti mozgalomban is. A Pedagógusok Szakszer­vezete Szolnok Megyei Bi­zottsága tegnap bensőséges ünnepség keretében rendez­te meg a kitüntetések átadá­sát Szolnokon. A Mátyás Ki­rály Üti Általános Iskola és a Verseghy Ferenc Gimnázi­um diákjai műsorral ked­veskedtek a meghívottak­nak. A kitüntetéseket Cseh Sándorné, a bizottság titkára adta át. A Szakszervezeti Munká­ért kitüntetés arany fokoza­tát kapta Molnár Sándor, a Pedagógusok Szakszervezete szolnoki városi körzetének elnöke. A kitüntetés ezüst fokozatát Szekeres Antal, a 605-ös számú Ipari Szak­munkásképző Intézet szak- szervezeti titkára vehette át. Rajtuk kívül tízen kiérde­melték a Szakszervezeti Munkáért járó oklevelet, hu- szonketten pedig a Pedagó­gusok Szakszervezete Köz­ponti Vezetősége által ado­mányozott elnökségi okleve­let. Autóparkolók, parkoló autók A meglévő várakozóhelyek ésszerűbb kihasználásán a hangsúly T. bácsit mindenki ismeri a lakótelepen. Neki van a leg­szebb zöldséges kertje a tízemeletes mamutház tövében. Az­az hogy neki volt. Volt, mert egy hete minden áldott nap es­te belegázol egy korallszínű Zsiguli kombi, így azután már régen oda a sárgarépa, földbe taposva a karalábé, a pár bo­kor krumpli és az egészet koszorúzó törökszekfű. T. bácsi tajtékzik és nincs ember, akit meg ne kérdezett volna már, hogy Szolnokon ugye kerékbe törik az ilyen haramiákat? Persze mindenki a fejét rázza, nem tud senki semmit. Még azt sem, kinél kellene tiltakozni a korall-színű Zsiguli kom­bi ellen. (A gazdájánál ugyanis nem lehet, tudniillik éjszaka érkezik, hajnalban megy el. ]De többen állítják: korall színű a járgány. A rendszámát...? Az már a „nem tudjuk” kate­góriába tartozik.) Tényleg, kinél lehet tilta­kozni az összevissza parkí­rozó autósok viselkedése el­len? Sokszor nem is kell, mert a rend őrei nem sokat teketóriáznak a közlekedési szabályokat megszegőkkel szemben. Van, aki helyszíni bírsággal megússza, van akinek a följelentés nyomán már mélyebben kell a pénz­tárcába nyúlnia (s főként többet kell abból ki markol­nia .. .1 Mióta a közterület fel­ügyelők is feladatul kapták, hogy a zöldterületen vagy a táblák által tiltott helyeken álldogáló autósokat figyel­jék, még több alkalommal kerülnek „puskavégre” a szabálytalankodók Szolno­kon. Számtalan kis utcát foglalnak el a mindkét olda­lon sorakozó autók, nem egy közülük a gyalogos közleke­dést is lehetetlenné téve. A kocsitulajdonosok a legegy­szerűbb módon védekeznek: a megyeszékhely belvárosá­ban — kivált csúcsidőben — nincs elegendő parkolóhely! Mindenki ott áll meg az au­tójával. ahol tud. — A hetvenes évek elején egyre szorítóbbá váltak az infrastruktúra elmaradásai, ez természetesen vonatkozik a parkolókra is — szögezi le Orgoványi László, a városi tanács műszaki osztályának csoportvezetője. — A belvá­rosban és különösen a Szé­chenyi városrészben kriti­kussá vált a helyzet. Ha lefordítjuk a csoport- vezető szavait, az annyit tesz: szorító anyagi gondok közepette éppen a járulékos beruházások megvalósítása­kor voltak elnézőek az épí­tők — s tegyük hozzá az en­gedélyt adó hatóságok is. Megfelelő számítások van­nak arra, hogy bizonyos la­kásszámhoz hány parkoló helyet kellene építeni. Akko­riban már a felével is meg­elégedtek. (Az építők sok­szor még annak is csak a fe­lét készítették el. ..) Évek alatt a hátrányok gyarapod­tak, ennek köszönhető a mai, nehezen elviselhető helyzet. — Van-e megoldás? — A városközpontban jó- néhány parkoló akad. A piac és a Skála mögött, az Ofotért és a vasútállomás előtt, va­lamint a Damjanich uszoda előtt. Miután sokan bizony a szükségesnél hosszabb ideig veszik azokat igénybe, így hamarosan mindegyik fizető várakozó hellyé változik, ez­zel is a „forgási sebességet” szeretnénk növelni. Tehát nem elsősorban a bevétel a célunk! — Ez érthető, viszont nem lesz több parkoló ettől. — Nincs is elegendő pén­zünk rá, d^ ami ennél fon­tosabb: a belvárosban egy­szerűen nincs hely! Éppen ezért a meglévők ésszerűbb kihasználása a feladatunk. Így például az Arany János utca egyirányúsításával an­nak mindkét oldalán lehető­vé vált a kocsik elhelyezése. A Kossuth téri szobor háta mögött íölfestettük a burko­lati jeleket, így megszüntet­tük az összevissza leálláso­kat. A nyugdíjas garzon előtti várakozó hely szintén enyhíti az ínséget, s hát köz­ben természetesen vizsgál­juk más utcák egyirányúsí- tásának, lehetőségét, helyet biztosítva ezzel a várakozó járműveknek. — Széchenyi városrész? — Már folyik az Orosz György utcában százhúsz, a K. Bozsó utcában pedig nyolcvan férőhelyes parkoló építése, ami ha meg nem is oldja, de enyhíti a gondo­kat. Az Ecseki és Rigó utca mögötti területen három­száz garázs építésére adtunk ki engedélyt, az építő szövet­kezet javában dolgozik is a megvalósításon. Hat-nyolc- esztendős elmaradásunkat nem lesz könnyű behozni... Fügedi Imre, a szolnoki közterület felügyelők intéz­ményvezetője a fegyelmezet­lenség élő példájaként emlí­ti a Hubay utcát. Táblák tiltják a várakozást, azt is, hogy oda gépjármű behajt­son — éppen a szűk terület, meg az ott lévő boltok ellá­tása miatt. Szinte nincs a napnak perce, amikor ott gépkocsival ne találkozhatna az arra járó. No és a magánfuvarozók? Ember legyen a talpán, aki mindegyiküket figyelemmel kísérheti, pedig néhányan közülük teherautóikkal ki­jelölt parkírozókat használ­nak „garázsul”, s bizony a hajnali motortúráztatás sok lakó nyugalmát zavarja. Szabályszegéseiket a pénzük bánja, ám jobb lenne, ha maguk is tudomásul vennék az írott szó fontosságát. Ugyancsak Fügedi Imre dossziéjából ismeretes az adat: az idén 223 esetben ta­láltak zöld területen parko­ló, 260 alkalommal pedig tiltott helyen várakozó vagy álldogáló járművet. Nem el­sősorban a büntetés a cél­juk — vallja az intézmény- vezető —, de ha kell, termé­szetesen bírságolnak, s eset­leg a rendőrséghez is továb­bítják a renitenskedők rend­számát. (Az akkor már több­ezer forintot jelenthet!) Remélhetőleg T. bácsi is megnyugszik hamarosan. Már eldöntötte, hogy egyik este kifigyeli a korall színű Zsigulist. Azt mondja, csak figyelmeztetni akarja, de ha az nem hasz­nál, majd szól a közterület felügyelőknek, vagy a rendőrök­nek, azok majd ,elintézik a fickót”. Nem tud mást cserébe fölajánlani, csupán egy csokor törökszekfüt, vagy néhány friss karalábéfejet. Tudja ő mondja, hogy az egyenruhások­nak sok a dolga de hát ő is sokat dolgozott lakótelepi háztá­jiján. Sajnálja az összeolajozott füvet is, ahol Kisferkó. az unokája játszott korábban. Nem érti, magyarázza a lépcső­házban, miért nem tudnak a megfelelő helyre állni az autó­sok? Olyan nagy dolog volna, ha ötven-száz métert gyalo­golnának? Mert csak annyit kéne a Zsigulisnak is! De nem! Hát most mit mondjunk T. bácsinak? Neki az kevés, hogy igaza van. Nem is nekünk kellene válaszolnunk T. bácsinak, hanem néhány autóst rábírni. Nem, nem a válaszadásra... Hortobágyi Zoltán Jövőnk a téti Nyíl!, elkötelezett hangvételű eszmecsere a KISZ KB javaslatairél Nem szabványos ülést tar­tott tegnapelőtt a KISZ me­gyei bizottsága. A városi tit­károk részvételével történő tanácskozáson nem volt hosz- szú, „irányt adó” beszámoló, a fiatalok egymással vitat­kozva alakították ki állás­foglalásukat amit a KISZ Központi Bizottságához to­vábbítanak. Az a testület ugyanis a következő ülésen mérlegeli a „Jövőnk a tét!” akció során eddig elhangzott véleményeket, melyeknek alapján már megszületett és nyilvánosságra került annak a javaslatnak a tervezete, melyet az MSZMP Központi Bizottságához, illetve a Mi­nisztertanácsihoz továbbít majd a KISZ KB. Ezt a ter­vezetet vetették egybe a me­gyei tapasztalatokkal. Az ifjúsági szervezet me­gyei bizottságának ülésén is egyértelművé vált ennek a tervezetnek az a megállapí­tása, hogy „általános az igény egy valós helyzetünk­kel számot vető, mozgósító erejű politikai programra.” Az is kétségtelenné vált az elhangzottakból, hogy a KISZ tagjai a párttól várják a cselekvési irányok egyér­telmű megfogalmazását. A KISZ KB elé kerülő tervezet több fejezetének kö­zel nyolcvan pontjához meg­annyi vélemény kapcsolódott. Az tűnt ki belőlük, hogy a tervezettel alapvetően egyet­értenek a fiatalok, — bár annak néhány pontját meg­kérdőjelezik, illetve ponto­sabb, kézzelfoghatóbb meg­fogalmazását várják. Példa­ként említve: ahhoz a javas­lathoz, hogy „o hatékonysá­got szolgáló szerkezetváltás és a műszáki fejlesztés kap­jon elsőbbséget rövid távon minden más célkitűzéssel, így az életszínvonal-megőr­zéssel, a teljes foglalkozta­tással és az antiinflációs poli­tikával szemben is”, el­hangzott. hogy nyílt választ várnak arra a fiatalok, hogy a javaslat teljesítése meny­nyiben és mennyi ideig befo­lyásolja életszínvonalukat, egyszóval milyen következ­ményekkel jár. Többen tolmácsolták az if­júsági szervezet különböző fórumainak azt az állásfog­lalását, hogy az eddiginél ha­tározottabb személyi felelős­ségre és felelősségre vonás­ra van szükség, mert enél- kül a reformfolyamatok ki­bontakozását nem látják biz­tosítottnak. Nagv vitát váltott ki a tervezet szociálpolitikai fe­jezete. Abban szerepel, hogy „csökkenjen az ártámogatá­sok szerepe a szociálpolitika eszközei között, s az így fel­szabaduló forrásokból ellen­őrizhetően az érintett réte­gek kompenzálása történjen meg a leghatékonyabb for­mában (pl. szűnjenek meg a gyermekcikkek dotációi, s az így nyert összegből a családi pótlék s az anyasági segély növelésére — indokolt eset­ben természetbeli juttatások­ra — kerüljön sor). A testü­let ebben úgy foglalt állást, hogy csak akkor ért egyet a gyermekcikkek dotációjának megszüntetésével, ha az így felszabadult összegek való­ban az érintett rétegekhez jutnak valamilyen formá­ban. Elhangzott az is. hogy a szociális juttatásoknál ne csak a fizetést, hanem a va­gyoni helyzetet is vegyék fi­gyelembe. Sok fiatal vélemé­nye szerint mindenekelőtt az ideális családmodellt (há­rom gyermek) kell támogat­ni, nem pedig mindenáron a nagycsaládokat részesíterii előnyben, — bár azokat is segíteni kell. Irritálja ugyan­is a közvéleményt, hogy sok nagycsaládos dolgozó csak annyi időt tölt a munkahe­lyén, amennyi a családi pót­lók folyósításához szükséges. Azt tartja fő jövedelmi for­rásnak és nem a munkát. Sokan megkérdőjelezik ' a fizetett szabadaságok kiadá­sát szigorító intézkedések he­lyességét. Ez esetenként meg­oldhatatlanná teszi a böl­csődei-óvodai szünetékben a gyermekek felügyeletét és azt is, hogy a munkaidőn túl méhészkedéssel, kertészke­déssel, növénytermesztéssel foglalkozók elláthassák ha­laszthatatlan feladataikat. Egyik gyakran felvetett kérdéshez tartozott a jöve­delemadó-rendszer. A fel­szólalók utaltak ugyan ar­ra, hogy hazánkban a török idők óta mindig divat volt az adórendszer kijátszása, még­is óvtak attól, hogy az új adórendszernek teljesít­mény-visszahúzó hatása le­gyen. Járjon együtt a va­gyonelszámoltatással, felel­jen meg a társadalom igaz- ságérzetónek — hangoztat­ták. A nyugdíjrendszer módo­sításával több fiatal azért nem ért egyet, mert a. de­mográfiai hullám miatt a foglalkoztatási gondok növe­kedésére számít. Felvetődött az is, hogy alacsonyabbra kellene szorítani a felső nyugdíjhatárt, hogy az aktív dolgozóikra ezáltal is kisebb teher háruljon, ugyanakkor a legalacsonyabb nyugdíjak­nál meg kell őrizni a reál­értéket. A fiatalok igazságérzetével találkozott a KISZ KB elé kerülő tervezetnek az a meg­állapítása, hogy „szigorítani kell a vezetőkkel szembeni követelményeket, egyúttal megteremteni az adott fel­adatra nem alkalmas vezetők gyors és tisztes visszavonu­lásának lehetőségét.” Végső soron ehhez a gondolatkörhöz tartozik az az okfejtésük is, hogy a magas szakmai kép­zettséggel rendelkező fiata­lok felkészültségüknek meg­felelő munkakört tölthesse­nek be. Megfontolandó az a ja­vaslatuk ; az egyetemeken legalább középfokú nyelv­vizsga letétele legyen köte­lező, hogy a szakemberek forgatni tudják a külföldi szaklapokat. A KISZ megyei bizottsága — egyetértve Fodor Gyulá­nak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének felszóla­lásával — úgy foglalt állást, hogy a KISZ KB által az or­szág vezető testületéihez be­nyújtandó javaslat nem le­het Valamiféle petíció, ha­nem abból ki kell majd de­rülnie annak, hogy a felada­tok megoldásából mit vállal magára a KISZ. így kellen­nek lennie még akkor is. ha a mostani tervezetben fog­laltak jó része akár a dön­tésben. akár a megvalósítás­ban meghaladja a KISZ le­hetőségeit. — SB — Nyár végén helyezik üzembe az új víztornyot Kunszentmár- tonban. Az ötszáz köbméteres létesítmény kapacitása majd­nem háromszorosa lesz a jelenleg is üzemelőnek. A városi tanács és a Víz- és Csatornamű Vállalat közös beruházásá­ban épült víztorony hosszútávon is zavartalanul fogja biz­tosítani a város ivóvíz-ellátását Fotó; Mészáros Svéd vendégek megyei programja A Közalkalmazottak Szak- szervezete Központi Vezető­ségének vendégeként Olle Söderman, a minisztérium­mal és főhatóságokkal fog­lalkozó svéd szakszervezet elnökének vezetésével ha­zánkban tartózkodó négyta­gú delegációt szerdán fogad­ta a Közalkalmazottak Szak- szervezete Megyei titkársá­ga. A fogadáson részt vett dr. Fenyvesi József, az SZMT vezetőt titkára. Az ágazati szakszervezeti munkáról Nyolcas Mária megyei tit­kár tájékoztatta a vendége­ket. Ahogy azt tegnap kö­zöltük, a megyei tanácshá­zán találkoztak Mohácsi Ot­tó megyei tanácselnökkel, dr. Sebők György szb-tit- kár a munkahelyi szakszer­vezeti életet mutatta be. A vendégek délután Jászkisér- re látogattak, ahová dr. Sqi- bó Endre főtitkár is elkísér­te őket. A község vezetői ne­vében Gubicz András téesz- elnök köszöntötte a küldött­ség tagjait, majd ismertette a termelőszövetkezet és a község gazdasági, kulturális életét. Megtekintettek egy, a megye mezőgazdaságáról készült filmet, majd a mű­velődési házzal ismerkedtek meg. Határszemlével és a juhászaiban tett látogatással ért véget a program.

Next

/
Oldalképek
Tartalom