Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-29 / 151. szám
1987. JÚNIUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből Valamelyik katasztrófa film nézéséről baktattam hazafelé, fel a harmadik emeleti lakásomba. Fellihegtem valahogy a meredek lépcsőkön, nevettem magamon, lám, milyen jó, hogy nincs lift, ha tűz ütne ki a házban nem szorulnánk a liftbe, nem égnénk meg. Sőt, ha nagyon „meleg lenne”, az életösztön bizonyára előhozná rég elszunnyadt bátorságomat, kilépnék az erkélyről, belehuppannék Balog néni nefelejtsei, a panel tövében sínylődő petruskáL közé. Talán egy lábtöréssel megúsznám, hiszen megboldogult ifjúkoromban ennél — három szűkre méretezett emeletnél — magasabbról is alá virtuskodtuk magunkat kéz és lábtörés nélkül. Talán a Pokoli torony volt az a film, amely efféle meditációra indított. A történettel nem valamiféle önmagam mutogatás volt a célom, hanem egy felismerés közelbehozása. Nevezetesen : az emberek szeretnek félni. Miért? Azért, mert a hátborzongató katasztrófa, horrorfilmek után jóleső érzés számukra, hogy nem kell félniük. Nincs földrengés, tűz, atomhalál, s cápák sem úszkálnak a Damjanich uszoda vizében. De jó ott lakni, ahol kiugróm az ablakon és kész, megúsztam, nagyszerű ott lubickolni ahol nem nyeli el a ballábamat a cápa. Ez az egyszerű felismerés — persze más tényezőkkel együtt — teremtette meg a katasztrófa- és horror filmipart. Tulajdonképpen írhattam volna művészetet is, hiszen ezeknek a filmeknek olyan a tecnikai igényük, amely már szinte csoda. Mégis — vagy ezzel együtt — az effajta filmek fogadtatása, megítélése nagyon megosaló. Emberi felelősségéről. széles körű kulturáltságáról ismert kollégám pl., az egyik napilapban megjegyezte, hogy 20 sorral írt többet a Cápa 2- ről, mint amennyit az megérdemelt volna. A „méltatás” egyébként 23 soros. Hozzátette : könyvtárnyival kevesebbet írt, mint amennyit a jelenségről — horror — vitázni kellene. Azt hiszem igaza van. De ettől még az emberek szeretik a horrort. S milyen furcsa összefüggés: bújtatott horrorokon nevelkedtünk. Szegény jó nagymamát lenyelte a farkas, s bekapta az bizony Piroskát is! De aztán „jött” a jóságos vadász — a Cápa 2-ben — Martin Brody, a rendőrfőnök a megfelelője — felvágta a farkas hasát, kikec- mergett belőle nagymama, kiugrott Piroska. Telihord- ták kövekkel a fenevad hasát, összevarták stb. Az ám... De más hasonlóan „szelíd”, elalvás előtti mesére is emlékezhetünk. S hogy szerettük ezeket a „véres” történeteket. A Cápa 2-őt is túléljük. Nem is unjuk magunkat. Ez a .kettes számú cápa” semmivel sem gyengébb. mint elődje, a még sorszámozatlan Cápa 1. Elképzelhetőnek tartom, hogy lesz még Cápa 3., Cápa 4. is, hiszen van arrafelé elég cápa, s ragadozó az üzleti világban is. Spielberg, a nagy mágus olyan tökéletes fazont szabott, hogy szerényebb alkotótalentumú, de mindenképpen jÓ6zemű, ügyeskezű filmesek is megélnek a „mértékutáni” film- készítésből. Azzal a technikával amivel ők dolgoznak, már lehetetlen nem a vászonra „varrni” a néző tekintetét. Jeannot Szwarcnak, a Cápa 2 rendezőjének is fényesen sikerült megfognia a közönséget. Filmes nyelven szólva: „minden ki van találva, minden be van dobva!” S nem előbb, nem utóbb, mindig amikor kell. Lehet egy „jót” borzongani. (Természetesen felemelt helyáron!). — ti — Genfben UNICEF bizottságok közgyűlése Hazaérkezett Géniből Bo- korné dr. Szegő Hanna főtitkár, aki — küldöttség élén — részt vett az UNICEF nemzeti bizottságainak közgyűlésén. A közgyűlés, magyar javaslatra, határozatot fogadott el, amelyben felhívja az UNICEF nemzeti bizottságait, hogy tegyenek meg mindent a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyez- mény mielőbbi elfogadása érdekében, s hogy az UNICEF határozza meg szerepét az egyezmény alkalmazásának elősegítésében. Díjnyertes pályázatok Nyári napközi diákoknak Az elmúlt néhány év hagyományaihoz hűen az idén is megyei pályázatot hirdettek a diákok nyári foglalkoztatására. A pályázatra huszonkét dolgozatot küldtek el a megye nevelői, illetve munkaközösségek. A bírálóbizottság kilenc pályamunkát díjazott. Az „A” kategóriában, amely az egész nyárra szóló foglalkoztatási programot •jelent első díjat nem adtak ■ki. Megosztott második díjat és felemelt összegű — hatvanezer forintos — támogatást kapott a megvalósításhoz Jeneiné Hódossy Katalin, az MSZMP Mezőtúrt Városi Bizottságának munkatársa, valamint a Szolnoki Csanádi Körúti Általános Iskola alkotócsoportja. Megosztott harmadik díjjal és negyven, illetve húszerez forintos támogatással jutalmazták a Tiszafüredi Zrínyi Ilona Általános Iskola és a Jászárokszállási Köztársaság Téri Általános Iskola munkacsoportjának pályázatát. A „B” kategóriában, a vakáció egy részére vonatkozó munkatervek csoportjában első díjat és felemelt összegű — harmincezer forintos — támogatást kaptak Rácz Jánosné és Fekete Józsefné, a Jászberényt Székely Mihály Általános Iskola igazgató-helyettesei, valamint a Tószegi Általános Művelődési Központ alkotócsoportja. Húszezer forinttal segítik a Kunhegyesi Kossuth Üti és a Szolnoki Liget Üti Általános Iskola munkacso- portjainak megosztott második díjas programjait. Mihail Gorbacsov: Háborúk és fegyverek nélküli világért BÉKÉSCSABÁN Nemzetközi bábfesztivál Szombaton Békéscsabán, a Jókai Színházban rendezett záróünnepséggel befejeződött a gyermek-bábszínházak nyolcadik nemzetközi találkozója. A zsűri, amelyben a világ neves bábszínházi szakemberei — köztük Henryk Jurkowski, a Nemzetközi Bábművész-Szövetség, az UNIMA elnöke — kaptak helyet, értékelte a tizenöt együttes teljesítményét. A szovjetunióbeli Gorkij város bábszínháza aratta mind a közönség, mind a szakma körében a legnagyobb sikert, ám jól szerepjelt a biatorbágyi „Prospe- ró”, a pécsi „Bóbita”, a lengyelországi Bielsko-Biala bábszínháza, és a párizsi Brakabrik Együttes is. A legjobbak megkapták az UNIMA díszoklevelét. Az öt nap során a hét hazai és nyolc külföldi bábszínház a békéscsabai Jókai Színházban tartotta a szakmai bemutatókat, a gyermekközönségnek a csabai Ifiházban és a Gyulai Vár- fürdőben játszottak az együttesek, éjszakánként pedig a csabai iskolaközpontban bábszínházi különlegességeket láthatott a nemzetközi találkozó közönsége. Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának azokat a beszédeit tartalmazza a Kossuth Könyvkiadó által most közreadott kötet, melyek elsősorban a külpolitikáról szólnak. A gyűjteményes kötet az 1985. április 11-i SZKP KB ülésen elhangzott beszéddel indít, és az 1987. február 16-í Az atomfegyvermentes világért, az emberiség fennmaradásáért címmel rendezett moszkvai nemzetközi fórumon elhangzott előadás szövegével zárul. Mihail Gorbacsov beszédei olyan lendületesek, hogy alig lehet letenni a kötetet. Nem a szó szokványos értelmében vett beszédgyűjteményt adott közre a Kossuth Könyvkidó. A nemzetközi politika iránt érdeklődő ember sokmindent megtudhat a Szovjetunió főtitkáráról, az irányvonalról, amelyet képvisel, s ami visszafordítha- tatlah. Az első beszéd így indít: „Külpolitikai téren irányvonalunk világos és következetes”. Az első szempont tehát a világosság. A következetességről. Az SZKP nem csak azóta járja útját, mióta az új főtitkár a Kreml dolgozószobáját elfoglalta. A lenini külpolitika fő irányelve a béketeremtés. Az SZKp főtitkára, amikor 1987. január 11-én levelet írt Pérez de Cuellarnak, az ENSZ főtitkárának, nem egy hivatalnak címezte mondanivalóját, hanem az egész emberiségnek. „Véget ért az 1986-os év, melyet az Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzetközi békeévnek nyilvánított. .. Sikerült ezt elérni? Sajnos nem...” Majd ezt írja: „Mi készek vagyunk bármely olyan irányba menni, amely a fegyverkezési verseny megfékezését és megszüntetését célzó valóságos intézkedésekre vezet.” Ezért vet el logikusan és következetesen a főtitkár pártja, népe és az emberiség nevében minden csillagháborús tervet, s ezért javasolja a békét és a leszerelést — mint az egyetlen megoldást. R. L. Diplomaosztás a főiskolán Tanítókat avattak Jászberényben Ismét útjára indult egy évfolyam a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán. Kétszázhuszonnyolc frissen államvizsgázott tanító vette át oklevelét szombaton délelőtt, s búcsúzott el immár végérvényesen az alma matertől. A diplomaosztó ünnepségen Gledura Lajos főigazgató-helyettes mondott beszédet. Tájékoztatta a résztvevőket az államvizsga eredményeiről. Eszerint az idén nappali tagozaton százkilen- cen, levelező tagozaton hat- vanketten, kiegészítő tagozaton pedig ötvenheten tettek eleget sikeresen a követelményeknek. A három tagozaton összesen tizen zárták jeles eredménnyel tanulmányaikat. A nappali tagozatosak államvizsga eredményének átlaga 3,62. Az igen szép siker három nem köny- nyű esztendő munkájának gyümölcse. Az ünnepség szónoka felidézte az immár ifjú tanítók főiskolás éveit, s mindazokat a törekvéseket, feladatokat, amelyek a képzést jellemezték. A fiatalok korszerűsített tantervi anyagot tanultak. A legfrissebb szakmai ismereteket sajátították el a pedagógia, a pszichológia a különböző tantárgypedagógiai kurzusokon, a gyakorlati tanítások során pedig megismerkedhettek az iskolai munka rejtelmeivel, sokszínűségével. Az alapképzésen túl az úgynevezett szak- kollégiumokban oroszból, énekből, rajzból, testnevelésből, technikából, népművelésből, óvodapedagógiából is mélyíthették tudásukat a hallgatók. Ezt a többletet is bizonyára jól hasznosítják majd szeptembertől az iskolákban. Gledura Lajos szólt a végzős évfolyam tanuláson kívüli eredményeiről is. A fiatalok szép sikereket értek el a sportban, a tudományos munkában, a különböző szakkörökben, művészeti csoportokban, szabad idejükben sokan idegen nyelveket, tanultak, s nyelvvizsgát is tettek. Végezetül a tanítói pálya szépségeiről szólt a főigazgató-helyettes, s arra kérte a végzett hallgatókat, hogy lelkiismeretesen, tudásuk legjavát adva neveljék, tanítsák a kisdiákokat, személyiségük legyen példamutató a felnövekvő nemzedék számára. Az ünnepi beszéd után másodéves hallgatók és a gyakorló iskola tanulói kedves műsorral búcsúztatták el az ifjú tanítókat, akiknek nevében Busi Lajos köszönt el a főiskola oktatóitól s a diáktársaktól. Ezt követően Fábián Zoltán, az intézmény főigazgatója átadta a diplomákat. Az ifjú diplomások egy csoportja. (Fotó: Dede Géza) alföldi vasutaskórus találkozó Üdíts dallamok a forróságban Lassan hozzászokunk a gondolathoz, hogy nem múlik el egy hétvége Szolnokon rangos kórusrendezvény nélkül. Ezúttal sem volt ez másképp, ugyanis a MÁV Járműjavító Művelődési Központja szombaton délután 3 órától az alföldi vasutaskó- rusokat látta vendégül. A szokatlan hőségben először a nyitó összkar állít dobogóra, Buday Péter vezényletével Lóránd—Kövesdy szerzeményét, a Békét a Földnek művét szólaltatta meg. Ezt követően Belső László, a járműjavító üzem szb-titkára mondott köszöntőt, majd színpadra lépett a házigazda MÁV Járműjavító Férfikara Buday Péter vezényletével. Nádor László zongorakíséreitével. A kórus hosszú idők óta létszámban ugyan nem bővült, de általános vélemény szerint a korábban elért színvonalat változatlanul tartja és fejlődik. A Carmina Buranából előadott In tabema (A kocsmában) című betét profi módon sikerült, biztos szólam- és szövegtudás jellemezte a kórust. Révész Bella ceau című darabjának előadásakor szólóénekével dr. Pápay Mihály tűnt ki. A műsor más műveinél szép pianóknak. lágy megszólalásoknak örülhetett a közönség. _ A Ceglédberceli Vasutas Vegyeskar Smuta Attila vezetésével érkezett Szolnokra, összeállításukban többek között helyet kapott Weelkes Tavaszi dalocskája. Frideri- ci Baráti kör című szerzeménye. A kórus legkiválóbban Maros Rudolf Háros felől című népdal-blokkját szólaltatta meg; a tagok érezhető lelkesedéssel adták elő a darabot. A Szegedi Hazánk Vasutas Vegyeskar igen jó hangadottságú énekkar benyomását keltette. Wagner Lohengrin- jéből a Nászindulót például módfelett ízlésesen és stílusosan szólaltatták meg. emellett műsoruk egy részében a közönség megismerhette a később megrendezendő OrAz NSZK-ból érkezett M. G. V. Sängerbund Férfikar, Dietmar Gerbaulet vezényletével, rendkívüli feszültséggel, kotta nélkül adta elő műsorát. szágos Vándor Sándor Fesztivál kötelező zenei anyagát is. A kórust a kitűnően vezénylő Illés Mihály dirigálta. Az NSZK-beli Harsewin- kelből érkezett az M. G. V. Sängerbund Férfikar Dietmar Gerbaulet vezényletével. Ügy tartja a fáma. hogy egy kórus fellépésekor alap- követelmény a kotta nélküli előadásmód, ugyanis így maradéktalanul érvényesülhetnek a karmester intenciói. A nyugatnémet kórus rendkívül felkészülten, fejből, magabiztosan énekelte el repertoárját, amelyben ráadásként helyet kapott egy népszerű, könnyen megtanulható magyarnóta is: Az a szép, az a szép címmel. Zárásképp a kórusok szereplését értékelte Tóth Mihály, a zsűri elnöke, a KÓTA nyugalmazott főtitkárhelyettese. Beszédében külön kitért a férfikarok jelenlegi helyzetére, s megállapította többek között, hogy e kórusok tagjai lassan kiöregednek, közben létszámuk is fokozatosan csökken. Hiányoznak 60—80 tagú férfikarok, amelyek meghatározói lennének a mozgalomnak. Napjaink jellemzője, hogy a lángot egyre kevesebben viszik tovább. * * • Alig fejeződött be a nyugatnémet kórus műsora, amikor valami érthetetlen szerr vezés folytán a kóruszene barátai és a találkozón fellépők füle hallatára a 3+2 zenekar egyik művészileg erősen megkérdőjelezhető produkciója csendült fel a hangszórókban. A legkülönbözőbb helyeken unos-unta- lan hallott sekélyes műdal megszólalásával „övön aluli ütés” érte a kórusmozgalom művelőit és híveit. Csak azt nem tudjuk: hogy került a csizma az asztalra? J. J.
