Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

1987. JÚNIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Küldöttség utazott Tallinnba A Jászberényi Kossuth Termelőszövetkezet húsüzemében mintegy 70 juhot és 300 sertést dolgoznak fel hetente. Az Itt készült termékek a megye boltjaiba kerülnek, de a finom falatokból jut más megyék megrendelőihez is (Fotó: T. Z.) Tegnap három tagú dele­gáció utazott az Észt Szov­jet Szocialista Köztársaság­ba Urmössy Ildikónak, a me­gyei tanács elnökhelyettesé­nek vezetésével. A küldött­ség részt vesz a Szovjetunió­ban tartózkodó Szolnok me­gyei barátságvonat utasai­nak észtországi programjai­ban. Budapesten Interkozmosz tanácskozás Kedden megkezdődött Bu­dapesten a Postás Művelő­dési Központban Inter­kozmosz Űrtávközlési Állan­dó Munkacsoport ülése. A négynapos tanácskozáson nyolc szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Ku­ba, Lengyelország, Magyar- ország, az NDK, Románia és a Szovjetunió —, valamint az Interszputnyik Igazgató­ság képviselteti magát. A szocialista országok ép­pen húsz éve hozták létre az űrkutatás terén folytatott együttműködés elmélyítése érdekében az Interkozmosz programot. A program ré­szeként működő űrtávközlé­si állandó munkacsoport az űrtávközlési elméleti kuta­tásokkal foglalkozik. Jól képzet! forgácsolók kerestetnek Az Aprítógépgyárban van mit, de nincs kivel Nézem a sínekkel át meg átszabdalt templomnyi csarnokot. Látványnak is lenyűgöző, amint a hatalmas gépek zúgva, zakatolva alakítják, formálják a rideg va­sat. Az óriás masinák között szorgoskodó emberek vizs­gálják, méricskélik, nézegetik az éppen soronlévő .mun­kadarabot. Szóval mintha semmi gond sem lenne. Aztán amikor Góda Zoltán­nak, a Jászberényi Aprító­gépgyár műszaki igazgatóhe­lyettesének szavait hallga­tom, eszembe jut a sokat emlegetett mondás: miszerint a látszat mennyit csalhat. Hiszen odalenn a csarnok­ban mintha minden a leg­nagyobb rendiben menne — legalábbis a kívülálló első pillanatra így látja, ugyan­akkor idefenn az irodákban meg embereknek fő a feje amiatt, hogy nincs elegendő forgácsoló szakmunkás a gyárban. — Pedig túlzás nélkül ál­líthatom, hogy a mi tevé­kenységünk egyik legfonto­sabb területe a forgácsolás — bizonygatja a műszaki igazgatóhelyettes —, hiszen az itteni munkafolyamatok felét az ott dolgozó szak­munkások végzik. Ez az arány aztán tükröződik a költségekben is. Arra gon­dolok — folytatja —, hogy míg egy lakatos — termé­szetesen nem lebecsülve a munkáját — eldolgozik egy kalapáccsal is, addig a for­gácsolókra bizony több tíz­millió forint értékű gépeket bízunk. Miközben figyelem a szak­embert, arra gondolok, hogy vajon hová lehettek a for­gácsoló szakmunkások? Pár pillanat múlva aztán ki nem mondott kérdésemre is meg­kapom a választ. — A forgácsoló szakmun­kások képzése az utóbbi idő­ben nem tudni miért, de mintha háttérbe szorult vol­na. S erre példát ds említ be­szélgető társam: — Állítólag az idén a fővárosban — mondja — mindössze tizen- ketten jelentkeztek forgá­csoló tanulónak. Mi nagy súlyt fektetünk az utánpót­lásra, de hiába, hiszen lasz- szóval mégsem foghatjuk a fiatalokat, hogy erre a szak­mára és ne másikra jelent­kezzenek. Az idén mind­össze négy, jövőre meg nyolc fiatalt fogadunk, tizenkettőt pedig beiskolázunk, őket is figyelembe véve, mi már holnaptól tudnánk tizenkét- tizenöt jól képzett forgácso­lót foglalkoztatni. Lenn a csarnokban Perez László a forgácsoló üzem vezetője láthatóan gondban van. Sétálunk a csodamasi­nák között, s beszélgetünk. Szavainkat kékes fehér fény­be csomagolják a hegesztő­pisztolyok lángjai, miközben szakadatlanul duruzsolnak a gépek. — Tudja, az emberek ér­zik annak a súlyát, hogy a tervet ha törik, ha szakad teljesíteni kell — lépdel mellettem az üzemvezető —, és lelkesen csinálják a dol­gukat, de azért elkelne a friss erő. Szóval nagy szük­ségünk volna a forgácsolók­ra, mert így rengeteget kell túlórázniuk az itt lévőknek. S ráadásul ezen a helyen la­zsálni sem lehet, nagyon oda kell figyelni a gyártásra. Mi javarészt tőkés exportra dolgozunk, s a partnerek igényesek. Beszélgetésünk közben fi­gyelem a borostásképű fér­fit, aki egy jó hosszú eszter­gapad mellett serénykedik. Észreveezem, hogy néha-né­ha felemeli a tekintetét, s egy másik közelben dohogó gép felé sandít. Mint kide­rül, mindkettő masinán ő dolgozik. — Én már 1952 óta vagyok itt forgácsoló — nyújt ke­zet Szabó Imre —, és hogy hatékonyabban menjen a munka, hát két gépem van. Egyéhként nem nagy ügy, könnyedén szemmel tudom tartani őket. Ezen a gépen — mutat a mellette lévőre — NSZK megrendelésre tö- rőkúpok, a másikon pedig az NDK részére hengerművi berendezés alkatrészei ké­szülnek. Szóval nem panasz­kodhatunk, bőven van mit csinálni. Igaz, meg is fize­tik, hiszen havonta összejön a 12—13 ezer forint, de ha szombat, vasárnap is dolgo­zom, akkor biztos meg van a húszezer. N. T. Környezetkímélő hulladékégetés Borsókombájnok szocialista kooperációban A hódmezővásárhelyi me­zőgazdasági gépgyártó válla­lat mákói leányvállalatánál elkészült az első. szocialista kooperációban előállított ön­járó zöldborsó betakarító kombájn két mintapéldánya. Ezek a cég korábbi úgyneve­zett bk 3-as típusú gyártmá­nyának továbbfejlesztett változatai. A kombájnok leg­több szerkezeti eleme a Hódgép-nél, — a tnotor és a hátsóhíd a Szovjetunióban —. számos egyéb alkatrésze más szocialista országokban készült. A berendezés acél- ujjai valósággal lefésülik a szárról a borsóhüvelyt. így nem kerül a cséplőrészbe a nagytömegű, felesleges zöld­anyag. A nagy tömegben keletke­ző poliészter hulladékok környezetkímélő megsemmi­sítéséhez fejlesztett ki kor­szerű berendezést a Pro­metheus Tüzeléstechnikai Vállalat, a Budaplast Mű- anyagipari Vállalattal és a Flexíherm Pjt-vel közösen. Az új megsemmisítő beren­dezés fűtésre felhasználható melegvizet termel, a tüzelés illóanyagait speciális utó- égetővel ártalmatlanítja. Amit a földtörvényről tudni kell Áttekinthetőbb lesz a jogi „térképünk” A hatálybalépés: 1987. szeptember 1. Az 1950-es évek végén és az 1960-as években egymás után kerültek megalkotásra a magyar földjogi fejlődés leg­fontosabb jogszabályai. Mindezek a jogszabályok a szocialista jogfejlődésünk él­vonalába tartoznak, azonban a társadalmi-gazdasági fejlő­dés, valamint a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése a földtulajdon, a földhasználat területén is felvetette a megol­dásra váró kérdéseket. A hosszú és sokszor heves társadalmi és szakmai viták után a tervezetet végül is az Országgyűlés megtárgyalta, elfogadta, és földről szóló 1987. évi I, törvény­ként kihirdette. Állami tulajdon oszthatatlan A törvényerőre emelt földkódex 6 részben és 15 fe­jezetben foglalja össze a földre vonatkozó legfonto­sabb szabályokat. Eddig a földjogi szabályokat közel kétszáz jogszabály tartal­mazta, a földjog széttagolt és ennek következtében túl­szabályozott volt. A rendkí­vül nagy számú és különbö­ző szintű jogszabály gyakor­lati alkalmazása még a szak­emberek számára is gondot okozott. Másik ilyen jellegzetes kü­lönbség. hogy a földeket alapvetően rendeltetésük sze­rint különbözteti meg és ki­egészítő jelleggel használja a fekvést. A jelenlegi szabá­lyozás a földeket elsősorban annak megfelelően csoporto­sítja. hogy a föld a belterü ■ létén, a külterületen vagy a zártkertben van. A magán­személyek tulajdonszerzésé­re, valamint a földvédelem­re vonatkozó szabályok is at­tól függően különbözőek, hogy a föld hol fekszik, mert a törvény továbbra is fenn­tartja azt az elvet, hogy az állami tulajdon egységes és oszthatatlan. A hatályos szabályozás szerint mezőgazdasági szö­vetkezet nem szerezheti meg az általa határidő nélkül, in­gyenesen használt állami föld tulajdonjogát. Ez a gaz­dálkodás biztonságát jelen­tősen veszélyeztette, mert ki­sajátítás esetén az állami föld nagyságáig bármikor té­rítés nélkül megvonták a szövetkezet földhasználati jogát. A jelenlegi szabályo­zás a szövetkezeteket attól is vissza tartja, hogy a helyi tanácstól további állami föl­deket vegyenek használatba. A törvény lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek az ál­taluk használt, valamint a helyi tanácstól átvehető ál­lami föld tulajdonát meg­szerezzék a Földvédelmi Alapba befizetendő térítés ellenében. A szövetkezet nem válthatja meg azonban azt a használatában lévő ál­lami földet, amelyet a helyi településrendezési terv. ille­tőleg ennek hiányában a he­lyi tanács végrehajtó bizott­ságának határozata alapján tíz éven belül közérdekű cél­ra. kívánnak felhasználni. Emellett a törvény a haté­konyabb földhasznosítás ér­dekében biztosítja az állami és szövetkezeti tulajdon köz­ti földmozgást is a külön­leges rendeltetésű földek ki­vételével. A törvény értelmében egy család tulajdonába tovább­ra is általában egy lakás- és egy üdülő lehet. Megengedik azonban az új szabályok azt, hogy az öröklés, házasságkö­tés, elbirtoklás, örökbefoga­dás és ráépítés révén szer­zett többlettulajdont a csa­lád megtarthassa egészen addig a mértékig, hogy a család minden tagjára leg­feljebb egy lakás és egy üdülő jusson. Termőföldből^ egy család tulajdonában — éppen úgy, mint általában eddig — általában 6000 négy­zetméter lehet. Kiemelt tele­pülés belterületén ez a határ csak 1500 négyzetméter, más település belterületén pedig 3000 négyzetméter. Kiemelt település külterületén ugyan­Határozottan érvényesül az az elv. hogy az állami föl­dek kezelője csak állami szerv vagy társadalmi szer­vezet lehet. Azok a szövetke­zetek, szövetkezeti szervek, amelyek a korábbi szabályo­zás alapján kisajátítási el­járás során kezelői jogot sze­reztek, a már kifizetett kár­talanítás ellenében megszer­zik a föld tulajdonjogát. A törvény továbbra is fenntartja azt az elvet, hogy az állami tulajdonban lévő ingatlan magánszemélyre és más jogi személyre általá­ban nem ruházható át. A ti­lalom alóli indokolt kivéte­lek azonban fennmaradnak. Mivel a tartós földhasználat intézménye a gyakorlatban nem vált be, a törvény meg­szünteti a tartós földhaszná­latba adás lehetőségét. Ez­zel összefüggésben kimond­ja, hogy a jövőben az állami tulajdonban lévő magánerő­ből beépíthető építési telek, valamint nagyüzemi mező- gazdasági művelésre alkal­matlan termőföld tulajdon­jogát is át lehet ruházni ma­gánszemélyre és jogi sze­mélyre. csak 3000 négyzetméter, más külterületen viszont akár 3 hektár termőföld is lehet egy család tulajdonában. Ezeket a korlátozásokat csak akkor lehet túllépni — de legfeljebb 15 hektár mér­tékig — ha az említett hatá­rokon felüli földtulajdont a család öröklés, házasságkö­tés. elbirtoklás vagy örökbe­fogadás révén szerezte. A je­lenlegi szabályozás szerint kártalanítás nélkül állami tulajdonba veszik a jogelle­nesen külföldön tartózkodó személy tulajdonában álló lakást, üdülőt, telket. A még hatályos rendelkezés a gya­korlatban nem jogellenesen külföldön tartózkodót, ha­nem az itthon maradó csa­ládtagjait sújtja. A törvény ezért — kivéve ha bíróság az ingatlan elkobzását ren­delte el — elhetővé teszi, hogy az említett személyei? ingatlantulajdona a belföl­dön lakó családtagra száll­jon át. Az ebből a szem­pontból figyelembe vehető személyek körét a törvényes öröklés rendje határozza meg. Ha nincs belföldön la­kó jogosult, vagy az nem tart igényt az ingatlanra, a tulajdont kártalanítás nél­kül az állam szerzi meg. Ezen rendelkezéseket a tör­vény hatálybalépése — 1987. szeptember 1. — előtt jogel­lenesen külföldre távozók esetében is alkalmazni kell, ha az ingatlan állami tulaj­donba vételét még jogerősen nem rendelték el. Ebben az esetben a kérelem előter­jesztésére a határidő 1987. szeptember L. a jogosult a kérelmet a közjegyző előtt terjesztheti elő. A polgári jog általános szabályai szerint meg kell téríteni az ingatlan tulajdo­nosa. kezelője, használója számára azt a kárt. amely az ingatlanon elhelyezett villa­mosenergia, gázenergia to­vábbítására szolgáló vezeték, berendezés, postai, távközlé­si. vízgazdálkodási vagy bá­nyászati létesítmény elhelye­zésével, üzemeltetésével, karbantartásával kapcsolat­ban keletkezett. A törvény ezen túlmenően kártalanítá­si kötelezettséget ír elő az ingatlan rendeltetésszerű használatának korlátozása miatt bekövetkezett érték­csökkenésért is. Építési telek, házas ingat­lan és magánszemély tulaj­donában álló egyéb föld ese­tében a kártalanítás a for­galmi érték csökkenésének, egyéb esetben pedig a korlá­tozással okozott termelési többletköltségnek, valamint a művelési ág és mód meg­változtatása miatt érték- csökkenésnek megfelelő ösz- szeg. Termelési többletkölt­ség címén a tulajdonosnak, használónak, kezelőnek a többletköltség tizenhat évre számított összege jár, de a jogosult és a kártalanításra kötelezett úgy is megálapod- hat, hogy a többletköltséget évente állapítják meg és a kártalanítást is évenként fi­zetik. A törvény fenntartja az önkéntes földcsere intéz­ményét, megszünteti viszont az ehhez eddig szükséges ha­tósági jóváhagyást. Hasznosítás termeléssel A törvény szerint a hasz­náló köteles a földet a mű­velési ágának megfelelő ter­meléssel hasznosítani és a föld termékenységének fenn­tartásáról, növeléséről gon­doskodni. Jogosult viszont a művelési ág megváltoztatá­sára. illetőleg a nem haszno­sított terület művelésbe vo­nására. A törvényben — il­letve feltehetően maid vég­rehajtási rendeletekben is — meghatározzák azon ese­teket amikor ehhez hatósági engedély szükséges. A tör­vény változatlanul előírja áz ideiglenes hasznosítási, a mellékhasznosítási és újra­hasznosítási kötelezettséget. A törvény lényegében a hatályos szabályozásnak megfelelően rendelkezik a föld terméséből való ideigle­nes vagy végleges kivonása esetén. A földvédelmi járu­lék fizetési kötelezettségek fennmaradnak, bizonyos mentességek illetőleg ked­vezmények is. A földvédelmi járulék szabályozásánál a törvényalkotók arra töre­kedtek, hogy egyrészt ösztö­nözzék. hogy a termőföldet más célra csak valóban in­dokolt esetben és szükséges mértékben vegyék igénybe, másrészt tartson vissza a föld minőségében kárt okozó magatartásoktól. Emellett a járulék fizetése is a földek védelmét szolgálja azzal is. 'hogy annak összege a Föld­védelmi Alapba került és mezőgazdaság céljaira hasz­nálják fel. A földhasznosí­tásra és a földvédelemre vo­natkozó szabályok megsérté­sének a javaslatban megha­tározott eseteiben földvédel­mi bírságot kell fizetni. Ilyen eset például az. ha — felróhatóan — nem haszno­sítják a termőföldet, nem tartják be a talajvédelmi előírásokat, engedély nél­kül vagy annak előírásaitól eltérően vonják ki a földet a mezőgazdasági termelés­ből Ez utóbbi esetben a földvédelmi járulék és a földvédelmi bírság fizetésé­nek kötelezettsége együtt áll fenn. A földvédelmi bírságot a födhivatal szabja ki. A földhasznosításra vonatkozó rendelkezések megsértésé- nek legsúlosabb szankciója — továbbra is — a termőföld állami tulajdonba vétele, il­letőleg kezelői jogának vis­szavonása. Ez kártalanítás nélkül történik. A most elfogadott törvény csak vázát jelenti az új föld- iogi szabályozásnak, remél­jük hamarosan megjelennek majd a végrehajtásról ren­delkező jogszabályok is. Dr. Vincze Gyula Családtagonként: ogy lakás, egy Üdülő

Next

/
Oldalképek
Tartalom