Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-16 / 140. szám
1987. JÚNIUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az Abádszalóki Lenin Tsz lakatosüzemének fő profilja a 4 köbméteres üzemanyag tartályok gyártása. Az idén ötvenet szállítanak az Agrokernek. (Fotó: T. K. L.) Csizmát meg ennivalót is kapnak... Az átlagember nehezen igazodik el a jogszabályok között... Nincs veszekedés, jól vagyunk... Ki hozta volna el az anyatejet? Segítség a város központjából Jászberény centrumában két éve hozták létre a családsegítő központot. Azt mondják a szakemberek itt megvalósult az intézmény kisvárosi modellje. A munkatársak képzettsége is megfelel a mintának; van pedagógus, gyógypedagógus, pszichológus, pszichiáter, védőnő, jogász, alkoholgondozásban jártas szakember. o Szívós Jánosné, a központ vezetője; — Ügy érzem, hogy emberi közelséget tudunk teremteni azokkal, akik hozzánk fordulnak. Az ügyintézésünk nem személytelen, a munkánk személyre, családra szóló. Nem minősítünk, értjékíjlünk, hanem próbáljuk megérteni a bajba jutottakat és segíteni rajtuk. Eddig ötszázan kerestek fel bennünket, évente háromszáz ügyfelünk van, aki gondozottnak számít, tehát többször, hosszabb időn keresztül foglalkozunk vele. Minden esetet megbeszélünk, minden esetnek felelőse van. Az esetfelelős figyelemmel kíséri, irányítja a helyzet megoldására tett lépéseket. A segítségnyújtásban azonban több szakemberünk is részt vesz. sőt, intézményektől, hivataloktól is kérünk támogatást. o Szikár, barna férfi ül velem szemben és mesél. — Az az igazság, hogy olvastam én az újságban a családsegítő központról, de nem gondoltam volna, hogy ennyire segítenek. Ha valaki nekem meséli el, azt mondom, hogy ilyen nincs! Szabadulásom után nagy bajban voltam, se lakásom, se állásom. Végül a hivatásos pártfogóm javasolta, hogy forduljak a központhoz. Akkor már egy hete a vasútállomáson aludtam. Soha nem felejtem el, a nagy hidegben, hóban Szívósnéval még este nyolckor is albérlet után jártunk. Közben sikerült munkát is találni, a városgazdálkodási vállalatnál. Szeretek itt lenni, és azt hiszem, elégedettek velem. Háromhónapos szerződéssel vettek föl, aztán véglegesítettek. Akkori szorult helyzetemben csizmát meg ennivalót is kaptam a központtól. — Családja nincs? — Van egy gyerekem, de nem tartjuk a kapcsolatot. — Korábban baj volt az alkohollal. És most? — Kerülöm a kocsmákat. Nem mondom, megiszom egy-két korsó sört, de nem keveredem olyan társaságba, ahol ebből több lehetne. — Ha megint bajba kerülne, kihez fordulna? — Hát nem is tudom... a családsegítőhöz. Q Dr. Forgács István, a központ jogásza; — Nemcsak a családok gondozásával foglalkozom, munkatársaimat is segítem jogi tanácsokkal. Egy-egy esetnél fontos meghatározni, hogy milyen úton induljunk, melyik megoldás a törvényes. Az ügyfelek pedig azért szorulnak segítségre, mert az átlagember sokszor nehezen igazodik el a hivatalok és a jogszabályok között. Előfordult például, hogy valaki évekig nem vette fel a családi pótlékot vagy nem élt az árvajáradékkal, a rokkantsági nyugdíjjal, pedig jogosult lett volna, és rá is szorult. Mások olyan anyagi körülmények között élnek, hogy nem mernek belevágni ügyeik intézésébe, mert nincs például pénzük ügyvédet fogadni. Az esetek nagy részében családjogi, munkajogi, társadalombiztosítási ügyekben való eligazodáshoz kérnek segítséget. o Szűk kis szoba egy nagyobb ház oldalához „ragasztva”. Kétszemélyes ágy, két pici gyerekágy, áztál televízió. A kályhában ég a tűz. Rajta melegítik a vizet, rajta főznek, benne fűtenek. A tűzhely mellett szék, olyan közel van hozzá, hogy fölmelegszik tőle. Két felnőtt, két gyerek otthona. Az összkomforthoz szokott ember azt mondaná; úristen, hogy lehet itt élni? A fiatalasz- saony viszont boldog. — Azelőtt az anyámék- kal laktunk. Az előszobában éltünk, keresztül járkált rajtunk az egész család. Sokat veszekedtünk. A férjemmel sem értettük meg egymást, már be volt adva a válóperünk. Akkor segített a családsegítő központ. — Hogyan? — Kaptunk pénzt, hogy bontott építőanyagot vegyünk. — Ebből lett a szoba? — Igen, a férjem nekiállt, segítettek a rokonok is, hogy az anyósom házához építsük ezt a szobát. — És azóta hogyan élnek? — Nincs veszekedés. Jól megvagyunk a férjemmel is, az anyósommal is. Mindenki a maga háztartását vezeti, nem szól bele a másik dolgába. e Hagyó László pszichológus-család gondozó ; — A családi konfliktusok mai megoldásait vagy megoldatlanságát nem tartom se jónak, se rossznak; jelenségnek tartom. Ahogy változik az életünk, úgy kell változnia a kapcsolatok tartalmának is. Sokszor azonban a családokban nem beszélnek a konfliktusokról. Ilyenkor az egyik fél megkeres, nyilván az, aki jobban szenved a felemás, megoldatlan helyzettől. Jó módszer a vélemények ütköztetése, amikor mindenki elmondhatja a gondját, „kibeszéli” a problémáját. Másképp kell segítenünk akkor, ha a konfliktust a személyiség egyensúlyzavara okozza. Ilyenkor más szakemberekhez irányítjuk a bajbajutottakat; id eggy ógyás zatra, szexuáltherápiána, gyermekideggondozóba stb. o Békésen alszanak a jászberényi hármas ikrek a kertben, a nagyméretű gyerekkocsiban. Ez a család szolgáltatást kapott család- segítő központtól. — Anyatejet kell hordani a gyerekeknek — meséli az édesanya. — A város hat kilométerre van, autónk nincs, a férjem meg egész nap dolgozik. Ki hozta volna el az anyatejet a kicsiknek? Bár a nagymama segít a család gondozásában, nevelésében, beteges, nem tudta vállalni a városba járást. Az eset érdekessége, hogy aki az anyatejet hordja a piciknek, karábban maga is a család- segítő központ támogatására szorult. Szívós Jánosné: — A kívülálló talán azt gondolná, hogy elutasítanak bennünket, ha megpróbálunk beleszólni egy család életébe. Azt tapasztaltam, hogy bizalommal fogadnak. Talán azért, mert legfőbb elvünk a titoktartás és a diszkréció. Az esetek nagy részében azokat segítjük, akik nem képesek ügyeik intézésére. Vannak családok, amelyek egyszeri támogatást igényelnek csak problémájuk megoldásához például átmeneti anyagi nehézség vagy betegség miatt. Nagyobb gondot jelent, ha a családban életviteli problémák jelentkeznek, rosszak a kapcsolatok. Ha munkakerüléssel, alkoholizálással állunk szemben. Ezt egyedül a családsegítő központ nem tudja megoldani : együttműködést kérünk az egészségügyi, tanácsi szakemberektől. Jó a kapcsolatunk a város intézményeivel, vezetésével. Szükség van az összefogásra, mert sokszor csak így lehet segíteni. Paulina Éva Az áremelések Több takarmány a Tszkertöl Sikeres a Fehérje 6T A Tszker, a Termelőszövetkezetek Értékesítési Beszerző és Szolgáltató Közös Vállalata igyekszik átalakítani a forgalmazott árucsoportok szerkezetét, alkalmazkodva a kereslet-kínálat alakulásához. Az idén eddig valamelyest csökkentették az élelmiszerforgalmat, fokozták viszont az élőállatokét, és a korábbinál több ipari fehérjetakarmányt értékesítettek. A Tszker megyei területi központjai bekapcsolódtak az állatforgalmazásba. Az idén több mint tízezer borjú felvásárlását bonyolítják le. A tervezett állatállománynak mintegy felét már át is vették. A megalakult TSZKER— HAGE Fehérje GT máris jelentős forgalmat bonyolított le fehérjetakarmányokból. Elsősorban a HAGE taggazdaságaiba juttatják el az értékes takarmány-kon- centrátumokat, így az importból származó mintegy hétezer tonna szóját már át is vették az üzemek. Növekszik a belföldön termelt fehérjetakarmányok forgalma, szójadarából több mint 640 tonnát szállítanak a nagyüzemi állattelepekre, illetve a keverő üzemekbe. A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat üzemeitől 7200 tonna napraforgómagdarát vesznek át. Cibakháza Savanyítóüzem épül Befejező szakaszához érkezett az új savanyítóüzem építése a Tiszazug egyik jelentős zöldségtermelő gazdaságában, a Cibakházi Vörös Csillag Tsz-ben. Építészetileg elkészült a 40 milliós beruházás 1800 négyzetméter alapterületű korszerű üzemcsarnoka, a technológiai vizet szolgáltató kút, a raktár és a szociális létesítmények. A kivitelezők most a technológiai berendezés szerelésén dolgoznak. A Vörös Csillag Tsz, a Kunsági Füszért Vállalat, valamint a Békéscsabai Konzervgyár társulásos alapon épülő üzeme a gazdaság hatvan hektáros kertészetének és a háztáji gazdaságok termésére alapozva évente kétezer tonna tájjellegű, különleges finomságú savanyúságot, csemegeuborkát, káposztával töltött paprikát, vegyesvágottat és egyéb terméket készít. A szezont az uborka tartósításával, egyelőre egy műszakban, júliusban kezdik meg. A minőségi késztermékekből a hazai üzletek ellátásán kívül exportra is szállítanak. öbb mint tíz esztendeje már, hogy a fogyasztói árak évi emlekedése — mindig a megelőző évhez hasonlíva — átlagosan 6,5 százalék. Folyamatos — s bizonyos időszakokbán hirtelen felgyorsuló — áremelkedésről kell beszélnünk, amelynek társadalmi hatását nemrégiben á Szak- szervezetek Elméleti Kutatóintézetének munkatársai vizsgálták. A vizsgálati eredmények összesítését adta közre néhány hónappal ezelőtt a Társadalmi Szemlében Zafír Mihály, statisztikai főtanácsos. Címszavakban néhány lényeges megállapítása: ' „A folyamatos és gyorsuló fogyasztói áremelkedés nemcsak az életszínvonalat illetően okoz társadalmi károkat, hanem mindeddig kedvezőtlenül befolyásolta a gazdasági tevékenységet is.” Ugyanis ......indokolatlanul n agy előnyöket nyújtott a szabadáras termékeket gyártó, és főleg a hazai piacra termelő vállalatok számára. Vagyis egyik gátja volt annak, hogy valóban a hatékonyság — és ne az áremelési törekvések érvényesítése — legyen a vállalati jövedelmezőség, nyereség alakítója.” Továbbá: „Erősítette a bérrendezés amúgyis meglévő egyenlősítő tendenciákat, hangulatot keltve a teljesítmény nélküli bérkiáramláshoz, s hajlamossá téve a vállalatokat arra, hogy a bérnövelést tekintsék árkompenzáló eszköznek, miközben a szükségesnél kevésbé használják a teljesítmények differenciált honorálására.” E kedvezőtlen társadalmi hatások ellenére is meg kell barátkozni a gondolattal: az áremelések nem szűnnek meg, sőt az eddigi folyamat várhatóan felgyorsul. Hogy ez ügyben mi történik a közeljövőben — s különösen a tervezett adóreform bevezetése után — azt ma még nem tudni pontosan. Az viszonyt nyilvánvaló — a szakemberek nem is titkolják —, hogy az eredetileg tervezett idei árterv minden valószínűség szerint nem tartható; a fogyasztói árak ismét nagyobb mértékben emelkednek, mint amire a tervezők számítottak. Az is nyilvánvaló, s a szakemberek ezt sem titkolják, hogy az adóreform bevezetésének, úgymond „egyszeri” inflációs hatásával számolni kell. Egyes számítások szerint ez az infláció, az első — s ma még ki tudja milyen hosz- szúra nyúló — időszakban, kétszámjegyű is lehet. Más kérdés, hogy ettől függetlenül és ezzel együtt is, a gazdaság normális működő- képessége szempontjából az adóreform — nélkülözhetetlen lépés. Ám azt is szóvá kell tenni, hogy társadalmi méretekben nehezen tudunk együttélni a sorozatban ismétlődő áremelésekkel. Gondoljunk csak arra, hogy a mindenkori áremelések agi- tációs „hangszerelése” általában nem a legsikerültebb. Vagy gondoljunk arra. hogy a megannyi árucikket érinrő áremelés kereskedelmi feldolgozása, feltüntetése, ny:l- vántartása késedelmes, sok bosszúságot okozva ezzel a vásárlóknak, és sok bizonytalanságot okozva az üzletek pénztárosainak. Ki-ki tanúsíthatja, hogy a legutóbbi áremelések után jó egy hónappal, még mindig sok a zavar, legfőképp az élelmiszerboltokban, s a vásárló tökéletesen reménytelenül próbálja nyomonkövetni, hogy most melyik felvágottnak, vagy Mirelit-készítménynek voltaképpen mi is az ára? Ne kerteljünk: kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, és ez bizony a közhangulatot rontó tényező. Az sem mellékes, hogy a lakossági megtakarítások már rég nem értékállóak. Igaz: az OTP újabban is kísérletezik: az átlagosnál magasabb kamatlábak mellett kínálja a különböző befektetési lehetőségeket, még a „normál” kamatokat is emelte valamicskét, csakhá*’ félő, hogy az még mindig nem az igazi megoldás, ez még mindig nem csábítja a lakosságot a nagyobb takarékossági hajlandóságra. És ebből az következik, hogy inkább vásárolunk — akkor is, ha egyébként nem vásárolnánk —, semmint, hogy takarékoskodnánk. És végül — az áremelések nem lényegtelen társadalmi hatásaként — a mindenkori áremeléseket szinte azon- nyomban követő kereskedelmi manipulációk: éveken át folytatott próbavásárlások tapasztalatai azt mutatják, hogy például az élelmiszer- üzletekben a vásárlások több mint egyharmadánál állapítottak meg valamilyen szabálytalanságot, magyarán: árcsalást, s persze soha nem a vásárló javára. A vendéglátásban — nemcsak az államiban! — nagyjából ugyanez az arány. folyama los és rendre gyorsuló fogyasztói áremelkedés kedvezőtlen társadalmi hatásait az imént jelzett tények is erősítik. De ha már kike- rülhetetlenek — legalábbis általunk kikerülhetetlenek — ezek az áremelések, akkor legalább ne súlyosbítsuk a gondjainkat, bajainkat: ne rontsuk az áruk minőségét, bármennyire is nyereségnövelő tényező ez az alpári művelet. S egyáltalán: legalább gyártsuk és adjuk azt a bizonyos árucikket. És legfőképpen: ne verjük át egymást az üzletekben, sem tudatlanságból, sem tudatosan. Ha másként nem megy. legalább magunk próbáljuk kivédeni az áremelések kedvezőtlen hatásait, tudván, hogy ez ügyben csakis magunkra számíthatunk... V. cs. Kisújszálláson a Szolnok Megyei Tanács Faipari Vállalata a hagyományos termékein kívül az elmúlt évtől bútorvázakat gyárt a Kocséri Tsz és a Mezőberényi Faipari Szövetkezet részére. A vállalat e tévé kenységével tízmillió forinttal növelte árbevételét. (Fotó: D. G.) ü T
