Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-02 / 128. szám
1987. JÚNIUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ÚJ tantárgy a felsőoktatásban Magyarország a XX. században Megújulásra várva As első fáláv tapasztalatai Tavaly Ősszel Lépéshátrányban az amatőrfilmes mozgalom új tantárggyal bővült az egyetemisták, főiskolások órarendje. Valamennyi magyar felsőoktatási intézményben bevezették a Magyarország története 1918— 1975-ig című tantárgyat, egységes tantervvel, tankönyvvel és szöveggyűjteménnyel. Már maga a tény igen örvendetes, hiszen — néhány félbeszakadt korábbi kezdeményezés után — először került sor arra, hogy valamennyi nem történelem szakos egyetemi, főiskolai hallgató történelmet is tanul méghozzá felsőfokon. Hogy mi szükség van erre például egy üzemmérnök — vagy orvos jelöltnek? Még a kérdés felvetése is dőreség lenne. A történelem ismerete nélkül hogyan lehetne valaki igazából értelmiségi, hogyan várható el a tudatos cselekvés attól, aki nincs tisztában azzal; hogyan, milyen áron alakult ki jelenünk, s melyek a legfontosabb célkitűzéseink. Azon túl, hogy az új tantárgy komplexen tárja a hallgatók elé hazánk XX. századi történetét, jól szolgálja a nemzeti identitás, a haza- szeretet érzésének elmélyítését, formálja a fiatalok szemléletét, meggyőződését is. A mindössze féléves Studium az egyetemek, főiskolák világnézeti, politikai tantárgyainak mintegy a koronája, végső szintézise. A Magyarország története ugyanis többnyire az utolsó félév tanrendjében kapott /helyet a politikai gazdaságtan, a filozófia és a tudományos szocializmus tanulmányozása után. Az új tantárgy a munkásmozgalom története helyébe lépett, de természetesen magában foglalja azt is, hiszen a munkásmozgalom elválaszthatatlan a XX. századtól. Hogyan fogadták az oktatók, a hallgatók az új tantárgyat? Mik a féléves kurzus első tapasztalatai? Ezekről a kérdésekről érdeklődtünk a megye felsőoktatási intézményeiben. Azon aligha csodálkozunk, hogy a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán a hallgatók véleménye szerint is sikere van a tantárgynak, hiszen a pedagógusok számára alapvető követelmény a történelmi látásmód, a tudatosság. Igen örvendetes viszont, hogy érdeklődéssel tanulmányozták a szolnoki és a mezőtúri üzemmérnökjelöltek is. Legalábbis a többségük. A fiatalok figyelmét különösen a két világháború közötti események, és az 1945 utáni történelem keltette fel, tehát azok az időszakok, amelyek időben közelebb állnak hozzánk, nemcsak időben, hanem érzelmileg is, hiszen apáink, nagyapáink korát idézi; segít azt megérteni. A tantárgy népszerűségében ezen túl nyilvánvalóan szerepe van annak is, hogy igen jó a tankönyv. Neves történészek; Balogh Sándor, Izsák Lajos, Gergely Jenő és Föglein Gizella munkáját dicsérik a kötet jól szerkesztett, olvasmányos, ugyanakkor mégis szakszerű fejezetei. Megfelelőek a tananyag arányai, nagyszerűen dolgozzák fel a szerzők a munkásmozgalmat, amely nem külön világként szerepel a kötetben, hanem mint a nemzeti történelem szerves része. Jól kiegészíti a tankönyvet a számos fontos dokumentumot közreadó szöveggyűjtemény és a különböző segédanyagok, a filmek, a szakirodalom ajánlásai. Az új tantárggyal kapcsolatos egyetlen kedvezőtlen tapasztalat, hogy kevés óraszámban tanítják. Az egyetemek, főiskolák utolsó féléve ugyanis rövidebb, mint a többi. Csupán harminc óra áll rendelkezésre, hogy a hallgatók megbirkózzanak az óriási anyaggal. A tanév végére szinte sehol sem tudtak a tankönyv végére érni a heti két óra előadáson illetve az egyórás szemináriumon, így elsősorban a fiatalokon niúlik, hogy menynyit pótolnak belőle a vizsgáig. S megint csak más kérdés, hogy milyen szigorral osztályozzák majd őket az oktatók ezekből a tananyagrészekből . Az oktatók véleménye szerint a következő tanévtől szerencsésebb lenne a Magyarország XX. századi történetét az utolsó előtti félévben tanítani, 10—15 órával hosszabb ideig. Annál is inkább, mivel az új, Glletyo.. legújabb kori történelmünk oktatása a középiskolákban is az utolsó, a legrövidebb félévre esik, s nem jut elég idő a tananyag alapos feldolgozására. így a hallgatók ismeretei erről a korról esetenként hiányosak, s pótlásuk a felsőoktatásra vár. Hogy hogyan 7 Nos, az iskolák önállósága a jövőben tovább növekszik, az intézmények tantestületei, vezetői dönthetnek abban is, hogy melyik félévben oktassák az új tantárgyat. Szolnok megyében 13 éves múltra tekint vissza az amatőrfilmezés. A MÁV Járműjavító Művelődési Központjában működő Megyei Amatőr- és Dokumentumfilm Stúdió 1981-ben a Közművelődési Filmtárral együtt a Megyei Moziüzemi Vállalat fennhatósága alá került. A Stúdió azzal a céllal indult, hogy a megye életéről dokumentumfilmeket készítsen, s egyben a megyei amatőrfilm mozgalmon belüli filmkluboknak módszertani központja és anyagi támogatója legyen. Hallat magáról a Hemopta A hetvenes évek végéig Jászberényben, Mezőtúron, Túrkevén, Űjszászon működött filmklub, mára azonban csak Jászberényben maradt meg egy hírmondónak, no és természetesen a megyeszékhelyen, a Helyőrségi Művelődési Otthonban dolgozó Hemopta klub. Az anyagi támogatós szűkös volta, a megnövekedett költségek nyomot hagynak a klub életében. jóllehet az alkotók 1974 óta mintegy negyven különböző díjat hoztak el országos. tájegységi és megyei pályázatokról. Az eredmények bárkit megelégedéssel tölte- nének el. de a klub vezetőjének, Kovács Jánosnak a hangjából inkább panasz érződik. — Kezdettől fogva gondok voltak a mozgalmon belül a költségvetéssel, a szervezeti összefogást sem oldották meg az illetékesek. A korábbi felelős. B. Nagy Sándor a közelmúltban munkahelyet cserélt, így most nincs olyan ember, aki kézben tartaná az ügyet, biztosítaná az eszközöket és intézné a támogatóst. A Hemopta klubnak utoljára nyolc évvel ezelőtt vásároltak technikai eszközöket, ugyanakkor tudok olyan intézményről, ahol ezek az értékes eszközök kihasználatlanul hevernek, mindenki elől elzártam A mozgalom a megyei tanácstól évente 250 ezer forintot kap, de mi úgy érezzük, hogy ennek az összegnek csupán töredékét látjuk. Díjnyertes alkotóink meghívást kapnak országos fesztiválokra, a mozgalomnak szánt pénzből azonban az utazási költségek térítésére sem jut az olyan klubtagoknak, akik nem nyertek ugyan, de a fesztiválokon sokat tanulhatnának. Korábban erre volt lehetőség. Azt sem értjük továbbá, hogy a nyersanyagok árát miért a saját zsebünkből kell állnunk? Első látásra úgy tűnik, hogy felhők gyülekeznek az amatőrfilmes mozgalom fölé; az elnyert díjak egyfajta megszállottságról tanúskodnak, ugyanakkor a fásultság jelei is mutatkoznak. Tény, hogy Kovács János a saját, több százezer forintot érő eszközeit a zavartalan munka érdekében a klub rendelkezésére bocsátotta. A Hemopta klubot a Helyőrségi Művelődési Otthon tartja fenn. Benson Vilmos igazgató jól ismeri az amatőrfilmesek ügyét. — Úgy érzem, a mozgalom régi fénye megkopott, régebben valahogy jobban ügyeltek a szervezeti kiépítettségre, az anyagi támogatás is kedvezőbb volt. A feltételek sok szempontból adottak voltak, így a szolnoki amatőrfilmesek tudtak jeleskedni a versenyeken. Mára azonban megváltozott a helyzet; sűrűsödtek a gondok, érezhetővé vált elsősorban a módszertani irányítás és egy jó tanár hiánya, annál is inkább, mivel az utánpótlással eddig senki nem törődött. Előtérben a videózás — Időközben előtérbe került a videoügy, ma már szinte mindenki ennek él, de én nem tudom felvállalni a dolgot, mert óriási az anyagi vonzata. A Helyőrségi Művelődési Otthon nem engedheti meg magának a több százezres technikai eszközök /beszerzését, hiszen a ház kultúrára fordítható összege évente — írd és mondd — csupán 160 ezer forint. Egy valamire való kamera ára pedig 150 ezer. ennél fogva kénytelenek vagyunk a Kovács János felszerelésére támaszkodni. ö egyébként eszközhasználat címén kap tőlünk némi juttatást. (Havi 300 forintot.) A helyzet meglehetősen faramuci; egy köz- művelődési intézmény kénytelen-kelletlen egy magán- személynek fizetni. A városnak — intézményeik összefogásával — jobban oda kellene figyelnie az amatőrmozgalom működtetésére, hogy a jövőben elkerülje az ilyen eseteket. Egyébként tisztában vagyok a nyersanyagok borsos árával, mégis azt mondom, ezt mindenkinek saját magának kell állnia, hiszen a díjakat is maguknak szerzik az alkotók. Hasonlattal élve: a horgász is megvásárolja a költséges eszközöket, hogy szenvedélyének hódolhasson. A megyei amatőrfilmes mozgalom szálai a Megyei Moziüzemi Vállalat kezében futnak össze, itt működik a Megyei Amatőr- és Videofilm Stúdió, amely nem filmklub gyanánt funkcionál, hanem a módszertani és szakmai irányítást végzi, valamint gondoskodik az anyagi támogatásról is. Majorosné Drávái Mária. a Moziüzemi Vállalat igazgató-helyettese óvatos opfi- mizmussal úgy ítéli meg a helyzetet, hogy az amatőrmozgalom feljövőben van, bár a korlátozott anyagi lehetőségek esetenként megtépázzák az alkotók kedvét. — A 300 ezer forintról szóló híreszteléssel szemben erre az évre is csak 250 ezer ‘támogatást kap az amatőrmozgalom a megyei tanácstól. Ebben az összegben többek között benne foglaltatik a stúdió ügyeit intéző személy munkabére, ezen kívül a megyei tanács művelődési osztálya által jóváhagyott, munkatervben előírt dokumentumfilmek gyártási költségei. Az idén például a Gulyás-testvérek a Szolnoki Művésztelep>en élő Berényi Ferencről forgatnak piortré- filmet. Évente 80 ezer forint — Az amatőrmozgalom tevékenységére tulajdonképpen 80 ezer forintot fordíthatunk évente; ez az összeg fesztiválok, tanácskozások, amatőrfilm fórumok rendezésére, illetve nyersanyagokra. laborköltségekre, videós módszertani munkára megy el. És akkor nem is szóltam még a nemzetközi cserekapcsolatokról. Csák László, a Moziüzemi Vállalat közművelődési előadója sokirányú munkája mellett a stúdió ügyeivel is foglalkozik. — Meg kell mondanom, a stúdiónak a módszertani szerepe az elsődleges, saját filmtechnikai eszközei nincsenek, ezek a vállalat tulajdonát képezik, s vagyonér- dekből nem kölcsönözhetők. Mellesleg egyetlen egy videokameránk van és három hordozható amatőrfilmes magnónk használható még, a többi három szervizben van. Szuper 8-as kameránk és vetítőnk van kint a jászberényi, 16 milliméteres felvevő és vetítő a Hemopta klubban. Mi támogatjuk ezeket a klubokat, de egyikük sem tekinthető „leányvállalatunknak”, mert mi nem vagyunk filmklub. Továbbra is segítjük a hozzánk igényes forgatókönyveket benyújtó amatőrfilmeseket, mint például a tehetséges Csete Miklóst is. A Hemopta viszont nem keres bennünket forgatókönyvvel, az fjedig nem áll módunkban, hogy korlátozott számú eszközeinket kiadjuk. A filmtechnikai eszközök ára sohasem volt alacsony, de a videotechnika térhódításával manapság hatszámjegyű összegekről esik szó. A hobbiszerűen filmezni kívánó amatőrök megtorpannak e hatalmas pénzek hallatán; a félénkebbek visszavonulnak, míg mások megszállottan törekszenek álmaik valóra váltására. A pénz hiánya rányomja bélyegét a mozgalomra, az illetékesek — az ismert nehézségek miatt — nem tudnak nagyobb összegű támogatást nyújtani. Marad tehát a szervezeti kiépítettség sürgetése, a fenntartók összefogása és az anyagiak koordinálása, s nem utolsó sorban az amatőrök töretlen alkotókedvének ébrentartása. Több törődéssel bizonyára szárnyakat kaphatna az amatőrfilmes mozgalom megyénkben is. Jurkovics János T. G. I Szolnok Megyei Levéltár birtokában Atlas Homannianus A rendkívül értékes földrajzi atlasz, mely 1964 óta van a levéltár birtokában, 1770 körül Nümbergben jelent meg. A magas művészi és tudományos színvonalat tükröző kötet kiadásának éve bizonytalan. A címlapon szereplő 1762-es évszám megtévesztő, mivel az atlasz Az atlasz egyik belső lapja Heliocentrikus világkép a XVHl. században ismert hat bolygóval és holdjaikkal. A szelvényen az állatövek, a nap- és holdfogyatkozás ábrája Is látható. A Föld keleti félgömbjének térképe. Ausztráliának ekkor még csupán a körvonalait ismerték. egy 1766-ban készült térképet is tartalmaz. Az „Atlas Homannianus” elnevezés a nürnbergi térképkiadó cég alapítójának, Johann Baptist Homannak nevéből származik. A kötet adatainak és térképeinek tudománytörténeti jelentősége van. Az első negyven oldalon német nyelvű, szöveges áttekintés tömören összegzi a 18. század utolsó harmadának csillagászati és természetföldrajzi ismereteit, továbbá minden birodalomról, országról és nagyobb gyarmatról topográfiai leírást ad. Ezután 97 művészien kidolgozott, kézzel színezett, réz- metszetes térképlap következik, melyek közül néhány szelvényt bemutatunk: Részlet az Afrikát ábrázoló térképszelvényről (Guineái öböl környéke). Az atlaszban gyakoriak a figurális ábrázolások, melyek a vidékre jellemző embertípusokat, állatokat, növényeket, fegyvereket stb. mutatnak be. (Cseh Géza levéltáros) A régi Magyarország déli része Boszniával, Szerbiával és a dalmát tengerparttal.
