Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-15 / 139. szám

1987 JÚNIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hz építőket ünnepelték országszerte Az árusok sokmindent kínáltak az építők napján részt vevőknek. (Fotó: T. K. L.) (Folytatás az 1. oldalról) h ázások, kevesebb volt a nagy munka és több a fel­újítás, a hangsúly a meglévő értékeink megóvására tevő­dött át. Értékelve a megye- székhely építőipari cégeinek tevékenységét, az előadó töb­bek között elmondta, hogy tavaly 1 milliárd 800 millió forint értékű munkát végez­tek, amely csaknem 5 szá­zalékkal volt több, mint az azt megelőző évben, s meg­tudhattuk azt is, hogy 1986- ban. Szolnok megyében 3544 lakás épült. A jövő feladatairól szólva a megyei tanács általános elnökhelyettese arról is be­szélt. hogy az építőiparnak rövidebb vállalási határ­időkkel, jobb minőségben kell végezni munkáját, s mindezt úgy, hogy a piac igényeihez egyre jobban al­kalmazkodjon. Erre annál is inkább szükség van. mivel az ország, s így a megye is számít az építők munkájára. Hiszen az ipar szerkezeti át­alakításából adódóan szá­mottevő feladatok hárulnak rájuk, de említhetnénk az állattartó telepek rekonst­rukciós munkálatait, a kór­házi felúj Pbásokat7 a tanter­mek, tornatermek és nem utolsó sorban a lakások éoí- tését, amélyek nem nélkü­lözhetik az ágazatban dol­gozó tízezrek munkáját. Ezeknek a feladatoknak csak korszerű építő és építő- anyagipar és jól képzett, szakmájukat értő, szerető, a mainál nagyobb intenzitás­sal dolgozó szakemberek tudnak csak megfelelni — mondta befejezésül Bereczki Lajos. Ezután a munkában ki­emelkedő eredményeket el­ért dolgozókat és kollektívá­kat tüntettek ki. • * • Az ünnepséget követően a Tiszaliget árnyas fái alatt mindenki megtalálhatta a számára legmegfelelőbb egész napos szórakozást. Hi­szen az út két oldalán ven- déglátósdk, kiskereskedők — bazárosok, italárusok, hurkasütők, cipészek, buti­kosok, könyvárusok — sát­rai, asztalai sorakoztak. így nem volt gond eltölteni az időt, s elkölteni a zsebekben lapuló forintokat. Ám aki másfajta szórakozás után vágyott, az sem maradt program nélkül, hiszen a sportpályákon férfi kispá­lyás labdarúgó-, férfi és női kézilabda mérkőzések zaj­lottak, a szabadtéri színpa­don pedig többek között Mi­ké István és a Pastoral együttes szórakoztatta az ép­pen arrajárókat. Sokan nézelődtök a bazá- ros sátrak körül is, ami nem csoda, hiszen volt ott annyi látni- és vásárolni való, mint égen a csillag. Legfel­jebb az lehetett elgondol­kodtató, hogyan fér meg egymás mellett ennyi művi­rág és műanyag elefánt, kis­csirke stb. A legnagyobb arzenálját azonban a műanyag piszto­lyoknak, puskáknak, tankok­nak sorakoztatták fel az áru­sok, önkéntelenül is azt jut­tatva az ember eszébe, hogy talán a bazárosok körében sem ártana megvalósítani a teljes leszerelést. Ennek ellenére felszaba­dultan, a munka megérde­melt elismeréseként ünne­peltek, szórakoztak az épí­tők. N. T. Sok múlik rajtuk Akár egy kézlegyintéssel is elmehetnék a dolog mel­lett. Mert ugye mi van ab­ban, ha egy épületek terve­zésével foglalkozó cég úgy­mond házon belül díjat ala­pít, s azt ilyentájt, az épí­tők napja alkalmából a kollektíva valamelyik tag­ja, vagy tagjai évről évre elnyerhetnek. S hogy miért nem le­gyintek? Mert aligha lenne igazam. Sőt még örülök is az ilyen híreknek. Hiszen a szóbanforgó cég, neveze­tesen a Szolnok Megyei Ta­nács Tervező BeruháíS Vállalata éppen a dolgo­zói egyfajta megméretteté­sére alapította ezeket a dí­jakat, amelyeket az idén immár 10. alkalommal ítélt oda két kategóriában egy teljesen független szakmai zsűri az arra legalkalma­sabb pályaműveknek. Ugyanis az év legjobb al­kotásáért, valamint az év legjobb tervezéséért járó díj kiosztása felől döntöt­tek a minap a kívülálló és pártatlan szakemberek. Az első esetben tehát egy már meglévő, vagyis létrehozott építészeti alkotást, míg a másodikban egy kiviteli tervet értékelt összességé­ben a zsűri. Az igaz, hogy mindkét esetben egy-egy szakember kapta a díjat, de mégis egy kollektíva el­ismerése az, éppen azért, mert például külön-külön a fűtési és vízelvezetési megoldásokat ,is árgus szemmel vizsgálták a bírá­lók, s természetesen a leg­jobb megoldásokat díjazták. S ez azért is fontos, mivel a szakemberek szerint ma­ga az építés folyamata sok-sok kompromisszum A bányatüzek elleni véde­kezés hazai tapasztalatairól és a megelőzést szolgáló fel­adatokról országos bányabiz­tonsági konferenciát rendez­tek szombaton Oroszlány­ban. A tanácskozáson az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, va­lamint a térségi bányászko­eredménye. Így aztán egy ilyen díj azt is jelenti, hogy aki, vagy akik el­nyerték azok bizonyára megtalálták a legjobb meg­oldásokat. S ki ne örülne annak, ha a zsűri éppen az ő munkáját tartotta díja­zásra legérdemesebbnek. Nem feszítve tovább a húrt, elárulom, hogy a ta­valyi év legjobb alkotásá­ért járó díjat a megyei ta­nács mátraszentimrei üdü­lőjének rekonstrukciós munkálataiért ítélték oda, míg 1986 legjobb tervének díját a majdan felépülő kisújszállási autóbusz-pá­lyaudvart papírra álmodó tervező kapta. Még ide kí­vánkozik az is, hogy ebben a versenyben a Jászberényi Tanítóképző Főiskola kol­légiuma kiemelt dicséretet kapott; úgyhiszem nem vé­letlenül... Visszatérve az eredeti gondolathoz, de nem sza­porítva tovább a szót. bi­zonyára egyetérthetünk abban, hogy az ilyen hí­reknek csak örülhetünk. Mivel így legalább meg­van a remény arra, hogy egyre több olyan épület nő ki a földből, amelyek em­berléptékűbekké válva közvetve ugyan, de min­denképpen kamatozhatnak. Hiszen ki merné kétségbe vonni, hogy ha jól érzi ma­gát az ember otthon, az is­kolában vagy a munkahe­lyén, akkor jobban megy a tanulás, és végsősoron jobban megy a munka is. S így nézve a dolgot ugye, hogy sok múlik a tervezőkön meg az építő­dás megkezdésének fél év­százados jubileumát idén ünneplő Oroszlányi Szénbá­nyák meghívására több mint 100 szakember vett részt: az iparág központi irányító szerveinek, a kutatóintézej teknek, és a hazai szénbá­nya vállalatoknak képvise­lői. Mestersftges szivárvány Párolog a termőföld vízkészlete A hétvégére beköszöntött igazi nyári kánikulában gyors párolgásnak indult a talaj vízkészlete, ezért a Ti­sza II vízlépcső öntözőrend­szerének a térségében meg­indultak a berendezések, in­tenzíven adagolják a vizet a fejlődő tavaszi kultúrákra. A 2—300 berendezésből kéttu­cat a Mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet hatá­rában dolgozott, az idényben 2500 hektár kukoricára, cu­korrépára, kertészeti kultú­rákra, rétre és legelőre ada­golják a napi 5—10 milli­méter csapadékot. Csak a fontos ipari növényből, a cukorrépából 450 hektárt locsolnak meg. A Cibakházi Vörös Csillag Tsz határában egyebek kö­zött a hatvan hektáros ker­tészeti kultúrákra szórják esőszerűen a vizet. Az ubor­ka, paprika, paradicsom gyorsabb érésére azért is szükség van, mert rövidesen a gazdaság évi kétezer ton­na kapacitású konzervipari savanyítóüzemében az ubor­kával indítják az első idényt. A Tiszaföldvári Lenin Tsz-ben négyezer hektár ve­tésre készítették fel az öntö­zőgép sereget, és ennek több mint háromnegyedrésze már dolgozott a kánikulá­ban. Szép természeti látvány a földek felett megjelenő mes­terséges szivárvány, amelyet a víz permetező sugarain megtörő erős napfény idéz elő. A Mezővíz termelési társaság a nagy melegre 150 nagyteljesítményű oszt­rák öntözőberendezést szál­lított ki a taggazdaságaiba, az új gépek kétharmada a hétvégén már szórta a csapadékot a földekre. A Ti­sza II vízlépcső térségében eddig megközelítően ötven­ezer hektár növényi kultúra rét és legelő öntözésére kér­tek és kaptak vízjogi enge­délyt a gazdaságok. kön?! — n. t. — Bányabiztonsági konferencia Exportfejlesztési pályázat II kedvezmények milliókat érnek Idén ősökként az érdeklődés Az Ipari Minisztérium, valamint a külkereskedel­mi tárca, a dollár-elszámolású exportunk növelése ér­dekében — a Pénzügyminisztériummal és a Magyar Nemzeti Bankkal közösen — exportfejlesztési pályázatot írt ki 1986 elején. Az akció célja volt, és ma is az, hogy ösztönözzön minden olyan életképes kezdeményezést, ami a konvertibilis kivitel növelésére irányul, s ami így se- gíheti a népgazdaság külkereskedelmi egyensúlyának helyreállítását. A tavalyi évben összesen, mintegy háromszáz ipari gazdálkodó szervezet nyúj­totta be a pályázatát és kö­zülük tízen voltak Szolnok megyeiek. A megyebéli székhellyel rendelkező iparvállalatok 1985- ben termékeik 12 szá­zalékát exportálták (az or­szágos arány 25 százalék), s ennek több mint fele volt a dollár-elszámolású kivitel. A pályázati kedvezmények élénkítő hatásaként ezeknek az arányoknak a javulását várta a kormányzat. Az első Szolnok megyei pályázók zömmel a már ko­rábban is jelentősebb expor­tot lebonyolító ipari gazdál­kodó szervezetek közül . ke­rültek ki. Jellemző, hogy az 1986- ban jelentkezett tíz cég bonyolította 1985-ben a me­gye összes exportjának 42 százalékát, és a dollár-elszá­molású kivitel egyharmadát. A benyújtott pályázatok ér­telmében az 1986 és 1990 kö­zötti időszakra több mint ^2,8 milliárd forint értékű kon­vertibilis többletexportot vál­laltak, mintegy 34,8 százalé­kos növelést. Megfigyelhető a pályázó vállalatoknál, hogy jobbára a már korábban is gyártott termékekre alapozták válla­lásaikat, és a fejlesztéseket is ezekhez kapcsolták. Né­melyiküknek viszont sikerült újabb piacokat is találni. A Mezőgép Vállalat Hollan­diában és Angliában, az Ap- • rí,tógépgyár az NSZK-ban és Franciaországban, a Vöröst Csillag Ruhaipari Szövetke­zet pedig Jemenben és Sza- úd-Arábiában alakított ki új üzleti kapcsolatokat. A „tízek” vállalásait át­futva szembetűnő, hogy a legnagyobb többletértékesí­tést a Mezőgép és a Tisza Cipőgyár ígéri a kedvezmé­nyekért cserében. (Előbbi cég a megyei többlet felét, utóbbi az egyharmadát). A legdinamikusabb változás viszont a Jászberényi Mű­szeripari Szövetkezetnél és a Karcagi Általános Technika Ipari Szövetkezetnél várha­tó. 156 és 115 százalékos nö­vekedéssel. A várható exporttöbletet, érdekes módon, csak két gaz­dálkodó szervezetnél kíséri jelentős termelés-növekedés, a többiek az értékesítés ed­digi szerkezetén változtatnak a kivitel növelése érdekében. Ebben az esztendőben újabb megyei cégek nyújtot­ták be pályázatukat, de már egyértelműen megfigyelhető, hogy a kedv és az érdeklő­dés alábbhagyott. Ügy tűnik, várakozó álláspontra helyez­kedtek a vállalatok. Nem tudják pontosan, hogy mi­lyen lesz az új adórendszer és mit tartogatnak a szabá­lyozók. így inkább várnak, nem kötelezik el magukat. Az is gondolkodásra és fo­kozott óvatosságra késztdti a pályázat benyújtását fon­tolgató gazdálkodó szerveze­teket, hogy már idén is ne­hezen lehetett hozzájutni tőkés importlehetőségekhez. Ez sok terméknél akadályoz­za a termelés felfuttatását, de még a szintentartást is. De nemcsak a többletim­porttal voltak ilyen gondok. Gyakorlatilag mindegyik pá­lyázati kedvezményforma el­nyerésének esélyei csökken­tek, így természetszerűleg a feltételek is jelentősen szi­gorodtak. Az 1987-es jelentkezések­ből az is kitűnik, hogy idén főként kisebb cégek, vállala­tok, ipari szövetkezetek pá­lyáztak, és ennek megfelelő­en a vállalt fejlesztések nagyságrendje is kisebb lett. Elgondolkodtató tény, hogy a pályázati rendszer eddigi másfél esztendejében Szol­nok megyéből egyetlen me­zőgazdasági vagy élelmiszer- ipari üzem sem nyújtott be igényt az elnyerhető kedvez­ményekre. Lehetséges ma­gyarázat több is van. Közü­lük az egyik mindenképpen az. hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárcához tar­tozó gazdálkodó szervezetek más támogatási formák — főként a különböző hitnek — felé fordultak; ez azonban önmagában semmiképpen sem jelenthet teljes indok­lást. L M. L Hz emberi tudás erőforrásunk (Folytatás az 1. oldalról) ban rejlik — hangsúlyozta —, hogy képes összekapcsol­ni a tudományos aktualitá­sokat a társadalmi-gazdasá­gi törekvésekkel és a kuta­tás átfogó folyamataival. Az ismeretterjesztést ugyanis nem lehet elszakítani a tár­sadalmi kommunikáció egé­szétől, illetve a társadalmi- gazdasági mozgásoktól. A továbbiakban kifejtette: a társulat is egyetért azzal, hogy az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalása alapján kidolgozott, a gaz­dasági-társadalmi kibonta­kozást segítő cselekvési program tervezete a műsza­ki fejlesztést és a szerkezet- váltást tekintse elsődleges prioritásnak. Ehhez azonban más tényezők mellett a mű­velődés és a széles értelem­ben vett kultúra területén is alapvető megújulásra van szükség. A műszaki fejlesz­tés megvalósításához pedig nem elegendő a reálértelmi­ség megnyerése és aktivizá­lása, hanem feltétlenül szük­séges az egész társadalom műszaki-technológiai ,isme-i reteinek és általános mű­veltségi szintjének növelése. A TIT e téren is a felnőtt- oktatás egyik intézményes bázisa lehet. Az ismeretterjesztés mód­szereiről szólva végezetül rámutatott: a TIT-nek az el­következő években jelentős feladatokat kell vállalnia az általános műveltség bővítő, a hosszabb távon megtérülő tudás- terjesztésében. átfogó reformokra van szükség Az MSZMP Központi Bi­zottsága nevében Pál Lé- nárd köszöntötte a TIT IX. küldöttgyűlését. Beszéde be­vezetőjében kiemelte: a tár­sulat mostani tanácskozása nemcsak a szervezet belső életének jelentős eseménye, hanem egyben az ismeret, a tudás elsajátításának fontos­ságát hangsúlyozó társadal­mi fórum is. Majd kifejtette: a tudo­mányos-technikai fejlődés következtében felértékelődik a tudás, a képességek, a sze­mélyiség szerepe. Ez ugyan­akkor azt is jelenti, hogy az egyén autonóm módon, ön­állóságát és képességét fej­lesztve, része egy széles kö­rű társadalmi kooperáció­nak, amely cselekvésének természetes irányítója és hasznosítója. A személyiség nagyobb szerepének tehát együtt kell járnia a társa­dalom szolgálatának foko­zottabb fegyelmével. A továbbiakban részlete­sen szólt az elmúlt 10 esz­tendő társadalomformáló fo­lyamatairól, az átfogó refor­mokról, a régi módszerek megváltoztatásának szüksé­gességéről. Rámutatott: a társadalmi termelés hatékonyságának javításában a legfontosabb tennivaló a termelési szerke­zet megalkuvásoktól mentes, késlekedés nélküli, megfon­tolt átalakítása. Ebben az átalakításban, amely egyéb­ként nem egyszeri, hanem szükség szerint rendszeresen megújuló, konfliktusokkal járó feladat, döntő fontos­sága van a műszaki fejlesz­tésnek, a technológia-kor­szerűsítésnek és annak a „szellemi infrastruktúrá­nak”, amit a tudományos kutatás, az oktatás, a kép­zés és a továbbképzés te­remt meg. A jelen helyzet­ben már nem elegendő ha­tározott és következetes gaz-, daságpolitikai tevékenységet folytatni — mondta —, ha­nem fejleszteni kell a szoci­alista demokratizmust, kor­szerűsíteni szükséges a po­litikai intézményrendszer működését és fokozni a tár­sadalmi nyilvánosság ellen­őrző szerepót is. A gazdaság reformja feltételezi és egy­ben megköveteli a társadal­mi megújulást, a szocializ­musról alkotott felfogásunk tartalmi korszerűsítését. A magyar értelmiség most azzal szolgálhatja legjobban saját érdekeit, fejezheti ki hűségét a haza, a szocializ­mus iránt, ha tehetségét és erejét teljes meggyőződéssel a gazdasági és társadalmi ki­bontakozás szolgálatába ál­lítja — mondta végezetül. A TIT küldöttgyűlés hoz­zászólásokkal, vitával foly­tatódott. Köpeczi Béla művelődési miniszter hozzászólásában a kultúra és az ismeretterjesz­tés kapcsolatáról beszélt. El­mondta, hogy napjainkban a megváltozott életmód kö­vetkeztében csökkent a mű­velődésre fordított idő, a kulturális kiadásokra szánt pónzösszeg. Átrendeződött a kulturális érdeklődés, s en­nek megfelelően átalakult az ismeretterjesztő munka is. Az újfajta, az érdeklődést jobban felkeltő ismeretter­jesztésen túl különösen fon­tos a szemlélet-formálás, és ezzel a képességgel ténylege­sen rendelkezik a TIT. Több fiatalt kell aktivizálni A művelődésügy és a TIT kapcsolatában célként jelöl­te meg, hogy az oktatás, a közművelődés területén dol­gozók közül mind többen le­gyenek aktív tagjai a társu­latnak. Különösen fontos­nak vélte a fiatalok, az egyetemi és főiskolai hallga­tók közötti tagtoborzást, hi­szen az elmúlt ciklusban 50 százalékkal csökkent a tanu­lók száma a TIT-ben. Köpeczi Béla szavait köve­tően folytatódtak a hozzá­szólások. A hozzászólások után a küldöttek egyhangúlag elfo­gadták a főtitkári beszámo­lót, illetve a módosított alap>- szabályt, amely kiemeli a területi szervezetek önálló­ságát, és ezzel párhuzamo­san a társulat önfenntartó kulturális szolgáltatásainak jelentőségét. A küldöttgyűlés az elnök­ség és az ellenőrző bizottság megválasztásával ért véget. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat elnöke ismét Ádám György, főtitkára Rottler Ferenc lett. Az el­lenőrző bizottság elnökévé Bakó Károlyt választották.

Next

/
Oldalképek
Tartalom