Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
Nemzetközi körkép 1987. JÚNIUS 13. USA—Nyugat-Európa Egy kapcsolatrendszer kérdőjelei Az új politikai gondolkodás megjelenése a Szovjetunióban hatalmas esélyt adott annak is, hogy elindulhassunk az atomfegyverek nélküli, világhoz vezető úton, s annak is, hogy az emberiség közös gondjait, globális problémáit együttes erőfeszítéssel oldjuk meg. Az, hogy vajon megvalósul-e ez a lehetőség, az a globális politika más szereplőitől is függ, mindenekelőtt az Egyesült Államoktól, és emellett nem jelentéktelen mértékben Nyugat-Európá- tól is. Méghozzá ez a „függés” ezúttal nem egyszerű viszonyt jeflent: az Egyesült Államok és Nyugat-Európa ellentmondásos politikai kapcsolata is szerves része az egész nagyobb képletnek ... Mert 1987-ben a legkevesebb, amit e viszonyról el lehet mondani az, hogy kettős értelmezésű. Immár több mint negyvenkét esztendeje annak, hogy végétért az a második világháború, amelyből az Egyesült Államok, mint a földkerekség leggazdagabb, legerősebb hatalma, s az atomfegyver monopóliumának birtokosa került ki. Nyugat-Európa népei számára ugyan a háború vége a felszabadulást jelentette — ám a hidegháború tele az amerikai diktátum-politika hosszú korszakát hozta magával: egy új kor hajnalát csak az 1966-os év jelentette, amikor Franciaország vezetője De Gaulle a NATO katonai szervezetéből való kilépés mellett döntött... Érdekek és ellentétek Más az 1987-es naptár világa. A „szovjet fenyegetés” közös mítosza ugyan továbbra is összetartja a NATO-t, a gazdaságok között pedig a meghatározó az egymásra utaltság. A gazdasági modernizálásban bekövetkezett korszakos fejlődés Nyugat-Európában jelentős mértékben az amerikai gazdaság periodikus fellendüléseinek visszfénye is volt —, s egyben elválaszthatatlanul az amerikai módszerek átvételétől. A reagani gazdaságpolitika azonban a hosszú ideje lappangó ellentétek sorát kiélezte egy olyan helyzetben, amikor rég látott módon fokozódott a nyugat-európai technikai-technológiai lemaradás az Egyesült Államokkal szemben. A legkomolyabb ellentétek forrása ma a jelenlegi amerikai kormányzat protekcionista gazdaságpolitikája, ami mögött számottevő kétpárti társadalmi erők támogatása áll az USA-ban. Az amerikai kormány tovább akarja nehezíteni a Nyugat-Európábód érkező mezőgazdasági termékek importját — a Közös Piac ellenlépésekkel fenyeget. Az is bizonyosnak tűnik, hogy az Egyesült Államokban még sokkal nagyobbak, az intenzív gazdasági fejlődés tartalékai — az EGK viszont mindeddig nem tudta megoldani a termelési adottságok lényeges nemzeti különbözőségeivel összefüggő kérdéseket. Sőt e kérdések némelyike a kevésbé fejlett nyugat-európai államok belépése kapcsán a korábbinál még kiélezettebben jelentkezett. Koncepciók a biztonságra A biztonságpolitikai kérdések — mintegy hidegháborús örökségként — még mindig eluralják a nyugateurópai—USA kapcsolatokat. A nyugat-európai államok vezetői — különösen némely szociáldemokrata politikusok, de korántsem csupán ők — sokat tettek azért, hogy enyhüljön az Egyesült Államok kormányának az első Reagan adminisztráció idején még kérlelhetetlenül konfrontációs magatartása a Szovjetunióval szemben. (Ez igaz akkor is, ha ezzel kapcsolatban óvni kell a fekete-fehér le- egyszerűsítő szemlélettől: ha a várható technológiai haladás előnyeinek reményében Nyugat-Európa országainak többsége nem csatlakozott volna valamilyen formában az SDI programhoz, akkor ez a veszélyes terv aligha lett volna fenntartható.) A nyugat-európai politikusok többségét végső soron egyaránt nyugtalanította egyrészt az, hogy a Rea- gan-kormányzat szinte csak a katonai erőre támaszkodott a Szovjetunió iránti politikájában, a leszerelési egyezményeket másodlagosnak tekintette, másrészt az, hogy a Washingtonból inspirált folyamat folytatása számukra újabb és újabb, területükön elhelyezett atomfegyvereket ígért. A reykjavíki „amerikai elmozdulásban” a korábbi pozícióktól tehát a nyugat-európai szövetségesek józanító szava is benne foglaltatott. Vajda Péter Negyedmillió nű a NRTO-haderóben A NATO-tagországok hadseregeinek összesen 273 ezer nő szolgál, ez az össz- létszám mintegy öt százaléka, de vezető beosztásban vagy a NATO-központirá- nyító szerveiben, akár irodai beosztásban egyetlen nő sincs — állapította meg a NATO-tagországok hadseregeiben szolgáló nők képviselőinek tanácskozása. Brüsszel közelében a NATO-központ egyik egységénél a 16 tagországból 60 nő — valamennyi tiszt — tanácskozott a nők helyzetéről a NATO-haderőben. Megállapították: a nők alkalmazása a NATO-haderő- ben a legnagyobb arányú az Egyesült Államokban. A NATO összesen 273 ezer nőkatonájának négyötöde, 220 ezer ott szolgál, s az átlagos öt százalékkal szemben arányuk a 2,1 milliós amerikai hadseregben a tíz százalékot is meghaladja. Ugyanakkor a török hadseregben, amely 800 ezer fővel a NATO második legnagyobb létszámú fegyveres ereje, mindössze 63 nő szolgál, az olasz hadseregben pedig egyetlen nő sincs. A holland és a görög légierőnél harci gépen már akad nő pilóta beosztásban, vezetnek helikoptert, a norvég, a brit, sőt a konzervatívnak ismert francia hadsereg haditengerészeténél is vannak már hadihajókon felelős helyen, de ezek egyedi esetek. Általános az, hogy a nőket az egészségügyben, a híradásban, irodai segéderőként, esetleg parancsnoki gépkocsivezetőként alkalmazzák. Egy erről készült kanadai jelentés — panaszolták a tanácskozás részvevői — még „elméletet” is gyárt ehhez: ez a jelentés azt bizonygatja, hogy harci alakulatoknál a nők jelenléte akár parancsnokként, akár beosztottként károsan hathat a parancsok kiadásában, a végrehajtásban, a végrehajtás megkövetelésében. Kelsey Fletcher asszony, a brit haditengerészet őrnagya a tanácskozáson elítélte és maradinak minősítette ezt az álláspontot. Kifejtette: az elektronika korában, a modern hadviselésben a harctéri harcoló alakulatok egy-egy tagjára az irányító központok legalább tíz dolgozója, nemritkán egész csoportja jut. És ha igaz is, hogy a férfiak általában gyakorlatiasab- bak és jobban alkalmazkodnak a technikához, a szervezésben és az adminisztrációban a nők határozottan jobbak. Egy kis túlzással még az is leszögezhető — tette hozzá — hogy a modern hadviselésben a nők határozottan alkalmasabbak az irányításra. flz emberiség ötödé A demográfusok szerint a Föld lakosságának létszáma e napokban éri el az öt mil- liárdot. Közülük legalább minden ötödik kínai. 1986- ban már 1 milliárd 60 millió kínai élt csak a Kínád Népköztársaságban. Noha a népszaporulat visszafogására óriási erőfeszítéseket tesznek, a tiszta szaporulat ebben az országban így is másfél magyarországnyi. A jelenlegi ütemet véve alapul, az ezredfordulóig a KNK lakosságának létszáma minden bizonnyal meghaladja az 1 milliárd 300 miildót, azaz az akkora várható 6 milliárd ember majdnem egynegyede kínai lesz. „Egy család, egy gyerek’’ S mindez annak ellenére alakul így, hogy bevezették a „fordított ösztönzést”. Az egy gyermekes családokat gyermeknevelési pótlékkal, ingyenes óvodával, iskolával, egészségügyi ellátással, a lakáshoz jutásban kedvező besorolással támogatják. Ám két vagy több gyerek esetén e kedvezmények megszűnnek, mindezért fizetni kell. Így hát háromszor is meggondolja az a család, amely több gyermek fölnevelésére vállalkozik. Legalábbis a városokban. Mert a falun, ahol a családi művelésre kiadott földeken dolgoznak, a paraszt családok, nincs gyermeknevelési pótlék, ott nem működik óvoda, és az emberek amúgy is ritkábban járnak orvoshoz. Márpedig a kínai lakosság négyötöde, 800 millió ember, falun éL S ott még ma is érvényes a régi mondás: „A lány gyerek, nem gyerek”. Így hát, ha 28 ezrelékről 18 ezrelékre szorították is vissza a népszaporulatot, a tervezett „egy család, egy gyerek” elv a falun egyelőre csak korlátozottan érvényesül. E helyzetből fakadó sorsdöntő feladat a kínai vezetés számára így fogalmazódik meg: a tengernyi embert jól kell lakatni és el kell látni lakással, ipari fogyasztási cikkekkel, megfelelő szolgáltatással. Ehhez a .kulturális forradalom’’ évtizedeiben elhanyagolt gazdaság fejlesztésére, a termelés növelésére van szükség, arra, hogy a lehető legjobban kihasználják a szocialista társadalmi rendszer nyújtotta lehetőségeket. A reform eredményei A Kínai Kommunista Párt XI. kongresszusának 1978. decemberi, 3. plénuma óta A reformfolyamat keretében megszaporodtak a magánvendéglők Kínában. A képen; fiatal turisták teáznak Kujlin üdülőváros egyik magánvendéglőjében e tekintetben fontos és érzékelhető változások történtek a falvakban és a városokban egyaránt. A változások mindenekelőtt a jobb ellátásban, az élelmiszerek és más közfogyasztási cikkek viszonylagos bőségében, a szabadpiacok és az esti vásárok sokaságában jutnak kifejezésre Ugrásszerűen megnőtt a lakásépítés. A keresetek azóta városokban és falun egyaránt mintegy kétszeresükre nőttek, amelyek nagyobbik félét elvitte ugyan az infláció, ám a reálkeresetek így is vagy 30 százalékkal emelkedtek. Kongresszusra várva Az utóbbi nyolc év látványos fejlődése a reformpolitikához kötődik, ami azt jelenti, hogy falun a földek jórészét családi művelésre adták ki, a városban megkezdték —, de még távolról sem mindenütt — az igazgatói felelősség rendszerének bevezetését, és a külföldi tőkeberuházás igénybevételét. Az eredmények azonban úi gondokkal párosulnak. A falun a fő nehézség az, hogy a kézierőkre épített mezőgazdaság hozama tovább már aligha növelhető. A hogyán továbbot illetően pedig megoszlanak a véleNők világkonferenciája Nairobitól Moszkváig Két esztendővel ezelőtt Nairobiban, az 1600 méter magasan fekvő kenyai főváros modern Kenyatta Központjában rendezték meg az ENSZ Nők Világ- konferenciáját. A nők évtizedét záró tanácskozáson összegezték a dekád eredményeit, felmérték a megoldásra váró feladatok hosz- szú sorát, és elemezték a kudarcokat is. Mexikóváros, Koppenhága, Nairobi az egyenjogúsághoz vezető út három fontos állomása volt. Helyesnek bizonyult a hármas jelszó: egyenlőség, fejlődés, béke. Korunk minden égető — a nőket érintő — kérdését felöleli e jelszó, a haladást elősegíteni kívánó lányok és asszonyok számára magába foglalja a legfontosabb célokat. Beváltotta-e a nők évtizede a hozzáfűzött reményeket? Kétségtelen, hogy az ENSZ ösztönzésére a kormányok komolyan foglalkozni kezdtek a nők helyzetével, a diszkrimináció felszámolására számos jelentős gyakorlati intézkedést hoztak. A nőkérdés világszerte napirendre került, a második nem szerepének fontosságát többnyire ott is felismerték, ahol eddig lebecsülték. A legfontosabb lépés a nők megkülönböztetése minden formájának eltörléséről szóló ENSZ-kon- venció életbelépése volt. Földünkön 2,4 milliárd nő él. Körülményeik, lehetőségeik különbözőek. Tíz év alatt nem lehetett orvosolni minden bajt. Sajnos egyes helyeken a nők helyzete nem jobbá, hanem rosszabbá vált. 1975-ben a világ gazdasági helyzete kedvezőbb volt, mint a dekád végén. A recesszió újabb akadályokat gördített az egyenjogúsággal kapcsolatos célok megvalósítása elé, növekedett például a munkanélküli nők száma. Nairobi után az első reprezentatív, világméretű tanácskozásra most Moszkvában kerül sor: június 23— 27 között a szovjet főváros ad otthont az NDN kezdeményezte Nők Világkongresszusának. Nemcsak a szövetség 117 tagszervezete kapott meghívót e tanácskozásra. Igen szélesre tárják a kaput a szocialista, szociáldemokrata és más, polgári pártok nőszervezeteinek küldöttei, valamint az ENSZ és szakosított szervei, a politikai, a társadalmi, a tudományos. a kulturális élet kimagasló személyiségei előtt. A moszkvai kongresszus az elmúlt két év számvetésére vállalkozik, nagy figyelmet kívánnak fordítani arra, hogyan alkalmazták ezideig az egyes országokban a stratégiát. Célul tűzték ki, hogy elősegítik az egymás jobb megértéséhez vezető nyílt és őszinte eszmecserét. A tanácskozás fókuszába természetesen a békéért, a biztonságért, a leszerelésért folyó küzdelmet állították. Számos nőszervezettel, csoporttal való előzetes konzultációk alapján dolgozták ki a kongresszus programját. A különböző kérdéscsoportom kát bizottságokban vitatják meg. Nyolc munkacsoportot alakítanak, a többi között megvitatják a dolgozó nők helyzetét, a béke- és leszerelés kérdését, a békére nevelés lehetőségeit, a fejlődő országokban élő nők gondjait. a családi élet-, a nevelés problémáit, a tömegkommunikációs eszközök befolvását a nőkre, a közvéleményre. Neves szakemberek — közgazdászok, politológusok, jogászok, pedagógusok, pszichológusok, orvosok, írók, újságírók — vesznek részt a várhatóan magasszintű és gyümölcsöző vitákban. Rendkívüli rugalmasságot tanúsítanak a kongresszus szervezői. A kívánságoknak megfelelően terveznek szakmai és rétegtalálkozókat. Egyházi, szakszervezeti eszmecserére is sor kerül. Javasolták például, hogy a környezetvédelemről, a nők szerepéről a szocialista társadalomban is folyjon véleménycsere. Kiállítások, film- és videovetítések teszik még színesebbé, érdekesebbé a női világtalálkozót. A szolidaritási bazár, amelyre oly buzgón készülnek számos országban, nemes célt szolgál. A moszkvai randevú a személyes kapcsolatok kialakítására. ismerkedésre, párbeszédekre páratlan lehetőséget kínál. Korunk asz- szonyai a tények ismeretével vértezik fel magukat. Ma már jelentős számban szerepelnek a politikai, a gazdasági, a társadalmi, a tudományos, a kulturális élet porondján híres asszonyok. Moszkvában, a kongresszuson számítanak rájuk. Oaszeállitotu: Majnár Józaef mények. Van, aki úgy véli, hogy a 15 évre szóló családi felelősségi rendszer keretében kiadott íöldhasznál&tpl újabb másfél évtizeddel kell megtoldani. Szaporodnak azonban az olyan véleményeik. hogy a szövetkezés valamilyen új önkéntes formájára van szükség. Csak így növelhető a növénytermelés és az állattenyésztés hozama, csak így tudnak igénybe venni gépeket, nagyobb mennyiségű műtrágyát. Ezekre már csak azért is szükség van, hogy elébe vágjanak a lehetséges társadalmi feszültségeknek, amelyek kevesek meggazdagodásában (jelentős számú idegen munkaerő alkalmazásában) jutnak kifejezésre. A városokban főleg az okoz gondot, hogy ma még alacsony színvonalú a termelés irányítása, a külföldi tőke pedig elsősorban fogyasztási cikkek előállítását célzó berendezésekét hoz be az országba, azokat is a 60- as evek technológiai színvonalán. A megoldást a vállalati önállóság további erősítésében, a szocialista vállalatok tulajdonosai, illetve használati jogának célszerű szétválasztásában keresik. Mindez feltételezi a politikai intézmények reformját is, amin a párt és a kormány hatáskörének ésszerűbb elhatárolását, a bürokrácia visszaszorítását, a demokratizmus tökéletesítését, a törvényesség erősítését értik. E kérdésben az irány pontosabb körvonalazása, a KKP októberben esedékes XIII. kongresszusától várható. Kölcsönös érdek A KNK-nak szüksége van a szocialista országokkal, köztük különösen a szovjet gazdasággal való kapcsolatai erősítésére. Márcsak azért is, hogy konvertibilis adósságállomány növelése nélkül korszerűsíthesse nehéziparát. E kapcsolatok fejlődése csak erősítheti Kína nemzetközi pozícióit De az együttműködés növelése érdekükben áll a többi szocialista országnak is: gazdaságilag az számlikra is hasznos, politikailag pedig valamennyien érdekeltek a kapcsolatok : megszilárdításában, e hatalmas szocialista országgal. Ezért is kíséri nagy érdeklődés Csao Ce-jangnak, a KKP megbízott főtitkárának, a KNK miniszterelnökének mostani látogatását Lengyelországban, az NDK- ban. Csehszlovákiában, hazánkban és Bulgáriában. Várnai Ferenc Kinai változások
