Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-02 / 128. szám

1987. JÚNIUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megalakult a Flexys A baromfifeldolgozás biztos alapanyagháttere a háztáji (Folytatás az 1. oldalról) szelektálni, csakis szabvány- minőségű vágóbaromfit fo­gadnak. Az év első négy hónapjá­nak termelési és értékesítési mutatóival részint elégedet­tek lehetnek a vállalatnál, hiszen a felvásárlás harminc százalékkal meghaladta a tavalyi hasonló időszakét. A rendkívüli tél .miatt akado­zó alapanyag-szállítás sem okozott nagyobb gondot a cégnek, mert gyors munka­erő- és munkanap átcsopor­tosítással be tudták hozni a háromnapos termeléskie­sést. Mennyiségében nőtt a belföldi értékesítés, tizen­négy százalékkal az export is, viszont mindezzel a ta­valyi időarányosnál szeré­nyebb jövedelem párosult. A broylercsirke export kedve­zőtlen alakulását nem tudta teljesen ellensúlyozni a gaz­daságosabb májliba- és ga­lambkivitel. A jövedelem- csökkenés mérsékléséhez va­lamelyest hozzájárult a vál­lalat úgynevezett továbbfel­dolgozott termékeinek a ha­zai népszerűsége is. Amíg tavaly egész évben mintegy Oktatástechnológiai konferencia Hétfőn Syőrött megkezdő­dött az oktatástechnológiát oktatók VIII. országos kon­ferenciája. A háromnapos eszmecserén mintegy nyolc­van egyetemi, főiskolai, óvónőképzői oktató vesz részt. Mint a megnyitón töb­bek között hangsúlyozták, az iskolákban is folyamatban van a korszerű technika tér­hódítása, s ez most már el­odázhatatlanná teszi az ok­tatástechnika megújítását. ötven tonnát, addig idén az első négy hónapban 242 tonnát tudtak eladni a Ripp- Ropp termékcsaládból, a pa­rírozott csirkecombból és szárnyból, valamint az elő­sütött baromfivagdaltból. Az év hátralévő részében is a biztos hazai piacon mi­nél jobb pozíciók elérésével igyekszik a feldolgozó üzem ..kivédeni” a kedvezőtlen külpiaci hatásokat. Ezt a célt szolgálja a vállalat gyártás- és gyártmányfejlesztési stra­tégiája is. A baromfihús sokrétű felhasználhatósá­gát kiaknázva bővíteni kí­vánják a továbbfeldolgozott termékek körét. Az őszi BNV-n már bemutatkozik majd a törökszentmiklósi cég a különböző zöldségfé­lékkel — például káposztá­val, karfiollal, zöldpapriká­val — ízesített baromfi kro- kettjeivel. A biztos nagy- és kisüzemi alapanyagellátá­son túl a kölcsönös előnyö­kön alapuló térségi és szű- kebb együttműködések kez­deményezésével, azokban vi- ló részvétellel is megfelelő hátteret teremt a vállalat a növekvő termeléshez. A gesztorságával működő Szegeden, az újjáépített Nemzeti Színház épületében rendezik meg június 4. és 6. között a 8. színháztechnikai napokat. Hasonló rendez­vényt először 1973-ban, Sop­ronban, a helyi színház fel­újítását követően tartottak. Ezután is mindig olyan vá­ros adott otthont e rendez­vénynek, ahol éppen vala­milyen szakmai újdonsággal lehetett megismerkedni. A tanácskozáson szó lesz — baromfitartó nagyüzemek­ből, keltetőüzemekből, ta­karmánygyártókból ás for­galmazókból álló — tizen­nyolc tagú Broyler Gazdasá­gi Társaság biztosítja példá­ul az idén felvásárlásra ter­vezett csirke nyolcvan száza­lékát. Nyolc másik baromfi- feldolgozó vállalattal össze­fogva eredményesen pályá­zott meg a vállalat egy álla­mi kölcsönt, amelynek a se­gítségével ugyancsak gazda­sági társaság keretében, egy 3500 tonna kapacitású hűtő­házat építenek Törökszent- miklóson. . A városi együttműködés jó példáját adta a baromfifel­dolgozó és a helyi állami gazdaság a melléktermék hasznosításban és a környe­zetvédelemben azzal, hogy közösen létrehoztak egy évente hatezer tonna takar­mányhúspépet előállító kis­üzemet. A baromfifeldolgo­zás hulladékainak, mellék- termékeinek hasznosításá­val készülő, értékes takar­mány a sertéshizlalás gaz­daságosságát javítja a mező- zőgazdasági nagyüzemben. T. F. többek között arról, hogy az elmúlt két évben milyen műszaki fejlesztési eredmé­nyek valósultak meg a ma­gyar színházakban, s megha­tározzák a századfordulóig szóló tennivalókat. Ez utób­biak között nagy hangsúllyal szerepel majd az elektronika és a számítástechnika alkal­mazása a színházakban, va­lamint a szakemberutánpót­lás és a szakmai továbbkép­zés. Vegyesvállalat részvény­társasági formában Aláírták azokat az okmá­nyokat, amelyek tanúsítják: Magyarországon létrejött az első részvénytársasági for­mában működő vegyes vál­lalat. A hónap első napján alá­írt szerződés szerint a rész­vénytársaság neve: Flexys Gyártásautomatizálási Rész­vénytársaság, Tagjai: A Transmerx GmbH, az öster­reichische Landesbank le­ányvállalata, a Magyar Tu­dományos Akadémia Számí­tástechnikai és Automatizá­lási Kutató Intézete, vala­mint az Állami Fejlesztési Bank. Az új vegyes vállalat feladata nem kevesebb, mint a magas szinten automati­zált, számítógéppel irányí­tott gyártórendszerek és-technológiák alkalmazásá­nak Magyarországon és Ausztriában való széles kö­rű elterjesztése, továbbá a harmadik piacon történő együttes fellépés elősegítése. A részvénytársaság alap­tőkéje 150 millió forint, a részvények névértéke ötszáz­ezer forint. S figyelemre mél­tó az is, hogy az alaptőke 34 százaléka külföldi eredetű, ennek nagyobb hányada mű­ködő tőkeként áll majd a társaság rendelkezésére. Számítástechnika a színházakban Telefon­központok sorozatban A BHG Híradástechni­kai Vállalat kunhegyest gyára ATSZK 100/2000 típusú telefonközponto­kat gyárt szovjet meg­rendelésre. Negyedéven­te 50—60 közpo„nt készül el a gyárban, amely 30—35 ezer vonalnak te­lel meg. A kábeUforma-készítés nagy gyakor­latot és figyelmet igénylő munka Ellenőrzik a hely­ben készült nyom­tatott áramkörö­ket. Az áramköri sá­vokba több száz vezetéket és al­katrészt forrasz­tanak bel Az ATSZK-köz­pontok szerelés alatt. Az áramköri egy­ségeket beépítés előtt beállítják és ellenőrzik. (Fotó: Dede Géza) IPAR 1987 , Lépnünk kell! bban bizonyá­ra sokan egyet­értenek, hogy az eltelt negy­venkét évnek nem volt olyan sűrűn, szinte óráról órára értékelt idő­szaka, mint a magunk mö­gött hagyott hét-nyolc esz­tendő. Mára már világossá vált: rendkívüli időket élünk, hiszen gazdaságunk éppen akkor kényszerül egy új és minden eddiginél ma­gasabb szintű pályára áll­ni, amikor a nemzetközi fel­tételek, nem a legkedve­zőbbek számunkra. Az al­kalmazkodás az útkeresés kí­vánalom helyett mára paran­csoló szükségletté, sőt köve­telménnyé vált. Tetszik vagy nem lépnünk kell, ha azt akarjuk, hogy a magyar gaz­dasággal még hosszú távon számoljon a világpiac. Nos, ezt a törekvést jelzik többek között az olyan ta­nácskozások is, mint amit nemrég Budapesten a Kong­resszusi központban tartot­tak, s amelyen — ipari ér­tekezlet lévén — túlzás nél­kül állíthatjuk, hogy honi iparunk teljes skálája kép­viseltette magát. Több mint 200 iparvállalat, valamint ipari szövetkezet gazdasági, társadalmi vezetői, a válla­lati tanácsok elnökei vettek részt a tanácskozáson. Az érdeklődés nem volt vélet­len, és két dolog miatt is fontosnak mondható. Egy­részt azért, mert előadások hangzottak el az ipar idő­szerű feladatairól, a ter­melési szerkezet átalakításá­nak céljáról — fogalmaz­hatnánk úgy is, hogy a ma­gyar ipar sorskérdéseit bon­colgatták az előadók — más­részt pedig, a nagy érdeklő- és azért is örvendetes mert a koncepciók, elgondolások, tervek — valljuk meg — fabatkát sem érnek és meg sem valósíthatók, ha nem találnak utat az embe­rekhez. Márpedig ha valami­kor fontos volt elfogadtatni a szóban forgó terveket most valóban az, mivel az ipar szerkezeti, átalakítása, a mo­dernizálás szükségképpen emberek százezreinek sorsát is érinti. Persze, ez nem azt jelenti, hogy munkanélküli­séggel kell számolni, azon­ban az előfordul, hogy új munkahelyet kell keresniük, vagy esetleg új szakmát kell tanulniuk az embereknek, fezt a folyamatot egyébként az átképzési és elhelyezkedé­si támogatás bevezetéséről szóló rendeletek igyekeznek minél zökkenőmentesebbé tenni. De valójában mi is teszi szükségessé a magyar ipar szerkezetének mihamarab­bi átalakítását? A kérdésre a tanácskozás egyértelmű vá­laszt adott, hiszen mint a felszólalók közül sokan hang­súlyozták gondjaink nem mai keletűek, hanem hosszú évek alatt halmozódtak fel. Ilyen például, hogy nem ja­vult a külgazdasági egyen­súly, s a világgazdaság vál­tozásaira továbbra is lassan reagálunk. Évek óta csökken a kereslet az általunk ex­portált cikkek iránt, és még sorolhatnánk... Éppen ezért alapvető megújulásra van szükség a magyar gazdaság­ban, amelynek szerves része az ipar három évre szóló középtávú programja. Abban többek között szerepel, hogy a konvertibilis exportnak legalább olyan mértékben kell növekednie, hogy ezál­tal lehetővé váljék az elke­rülhetetlenül szükséges tech­nikai berendezések, eszközök tőkés országokból való be­szerzése. Vagyis először ex­portálnunk kell, ahhoz, hogy utána importálhassunk, és nem fordítva! A szerkezetát­alakítás során fontos köve­telmény, hogy a kitermelő ipar és a feldolgozó ágaza­tok közötti arány jobban igazodjon adottságainkhoz és — ami lényeg — a kül­piaci követelményekhez. Ennek megfelelően az alap- anyaggyártó, iparágakat ke­vésbé, míg a feldolgozóipart dinamikusabban kell fejlesz- leszteni és munkánkat min­denkor az egészséges piaci szemléletnek kell irányítani. Így aztán egyszer s minden­korra szakítani kell az olyan hibás beidegződésekkel, mint a három — így a hazai, a szocialista és a tőkés — pdac elve. Mert még manap­ság is gyakorta hallani olyan megnyilvánulásokat misze­rint, ha valamilyen áru nem felel meg a tőkés partnernek az még itthon jó pénzért el­adható. Nos, tudomásul kell venni, hogy mindhárom pia­con azonosak a követelmé­nyek. S hogy azokat magas színvonalon kielégíthessük gyorsított ütemben meg kell honosítanunk a termelésben az elektronikai eszközöket és a robottechnikát Az alapanyaggyártó és energiatermelő ágazat rész­aránya a termelésben 1990- re a jelenlegi 37 százalékról 35 százalékra csökken s ugyanannyival nő a feldol­gozóiparé, amelynek aránya az ezredfordulóra várhatóan a 70 százalékot éri majd el. Ezt a törekvést többen he­lyeselték, mondván, hogy az olyan termékeket, amelyek előállítása számunkra nem gazdaságos azokat ne is gyártsuk. Persze, nem min­denki értett egyet ezzel, s azzal érveltek, hogy ha va­lamit nem gyártunk akkor azt a terméket külföldről kell beszereznünk1. S mint ahogy az lenni szokott; az import rendszeresen drágább, mint a nem gazdaságos hazai ter­melés. Nos, mindezeket fi­gyelembe kell venni mielőtt egy-egy termék hazai gyár­tását beindítanák. Az egésznapos tanácskozá­son sok szó esett — és nem véletlenül — arról is, hogy a szabályozórendszer mára már teljesen áttekinthetet­lenné vált, s a vállalatok zsebében egy gazdaságirá­nyító szerv helyett jelenleg hét-nyolc szerv kotorászik. S ráadásul az alkalmazott ad hoc megoldások, a gya­kori és inkább szorító, mint segítő rendelkezések, intéz­kedések operatív jellegűek^ ké, kapkodókká váltak, s a vezetőkben bizalmatlanságot keltettek. A jövőben ezen mindenképpen változtatni kell. Erre bizony már jócs­kán megérett az idő — s mint ahogy az egyik nagy- vállalat vezérigazgatója fo­galmazott — nem kérnek ők semmi mást, csak biztonság­érzetet, s olyan szabályozó- rendszert, amelyben köny- nyen eligazodhatnak a cégek, miközben növelhetik terme­lésüket és javíthatják piaci pozíciói Irat. bben mindenki egyetértett —hi­szen végül is ez acél — így az­tán az egyes fel­szólalásoknak nemcsak a hangneme, hanem a „dalla­ma” is hasonló volt, sőt itt ott még a szöveg „rokonsá­gát” is felfedezhette az em­ber. Ami ebben az esetben nem tekinthető rossz dolog­nak, hiszen azon a tanácsko­záson mindenki a magyar ipar alapvető megújulásának, szerkezeti átalakításának szükségességéről, fontossá­gáról beszélt. Nagy Tibor Emelkednek a hitelkamatok A vállalatok és szövetke­zetek hitelkeresletének befo­lyásolása és az egyensúly ja­vítása érdekében a Magyar Nemzeti Bank június 1-i ha­tállyal két százalékkal meg­emelte a bankok és pénzin­tézetek által igénybe vett rövid lejáratú refinanszíro­zási hitelek kamatát. Ugyan­ilyen mértékben emelkedik a június 1-je után viszontle­számítol ásna benyújtott vál­tók kamatlába is. Nem mó­dosul az exportból származó követeléseket finanszírozó jegybanki hitelek kamatlába. Az intézkedés a lakosság ál­tal igénybe vett hitelek ka­matait nem érinti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom