Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-11 / 109. szám
1987. MÁJUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A győzelem napja alkalmából (Folytatás az 1. oldalról) fegyverkezési verseny hordozza. Egyrészt azért, mert a felhalmozott fegyvermeny- nyiség és -minőség önmagában is irritáló tényező, másrészt azért, mert hatalmas szellemi, anyagi és emberi erőt vesz igénybe. Ezért elutasítjuk a fegyverkezési hajszát, és minden javaslatunk arra irányul, hogy megállítsuk azt — emelte ki. Hozzátette: az utóbbi egy-két évben nincs áttörés a nemzetközi helyzetben, de jelentős javulás tapasztalható. Olyan javulás, amely fölidézi az enyhülés tapasztalatait, épít is azokra és hordozza a békés egymás mellett élés megvalósításának lehetőségét. A szocialista országok békeprogramjának kialakításában kiemelkedő szerepet játszik a Szovjetunió, a Varsói Szerződés országainak közös akarata. Ez a program atomfegyvermentes világ igényét fogalmazza meg az ezredfordulóra. Ezért érdemes élni, dolgozni, tárgyalni, s aki nem ért ezzel a programmal egyet, az nemcsak önmagával és A város párt- és tanácsi vezetői valamint a fegyveres testületek után a megyeszékhely lakói is elhelyezték a hála és a kegyelet virágait népével, hanem az egész emberiséggel kerül szembe — hangsúlyozta többek között Berecz János. Európára különös figyelem fordul, mert ez a legveszélyeztetettebb kontinens — mondatta a továbbiakban, de a remény itt még gazdagabb is, mert politikailag iskolázott, tapasztalt népek lakják és kialakult már a kapcsolatok szerte ágazó rendszere. Ennek megfelelően Nyugat- Európa nem élhet meg Kelet- Európa nélkül és Kelet-Euró- pa nem tud békét teremteni Nyugat-Európával való együttműködése nélkül. Ezért meg kell találni a lehetőséget, hogy politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatokban építsük ki a közös európaiságot, azt a szolidaritást, amely az egész emberiség javára válhat. Az európai leszerelés különös helyet foglal el a szocialista országok diplomáciájában — fejtette ki. A. tanácskozás felszólalásokkal ért véget. A fasizmus felett aratott győzelem 42. évfordulójára szombaton országszerte megemlékeztek, békegyűléseket rendeztek, megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét. A megyében is ünnepségeken emlékeztek meg az évfordulóról. Szolnokon szombaton reggel 8 órakor a Hősök terén levő emlékműnél helyezték el a kegyelet és a hála virágait. A városi párt- bizottság és a tanács nevében Varga Sándorné első titkár és Bálint Ferenc tanácselnök koszorúzott. A fegyveres testületek után a város MSZBT-tagcsoportjai nevében a Tiszamenti Regionális Vízmű dolgozói helyezték el a kegyelet virágait.' Több településen magyar— szovjet baráti találkozót szerveztek, Túrkevén békegyűlést tartottak, majd fáklyás felvonulással köszöntötték az ünnepet. Kötelesek a „vészhelyen” megjelenni Százéves tűzoltóogyesület Fogy verneken Százéves idén a Fegyverneki önkéntes Tűzoltó Egyesület. Szombaton délelőtt a ttelepülésen ünnepi közgyűlésen emlékeztek 1 meg >a jubileumi „születésnapról”. Ez alkalommal (számolt be az elnökség az elmúlt esztendőben véglett munkáról a jelenlévő tagoknak, hogy aztán végleg az ünneplés kerüljön a középpontba. A jubiláló közösség a Munkásőrség országos parancsnokának dicséretét és ajándékát, valamint a Fegyvernek Nagyközségért Oklevelet és emilékplaikettet kapta, hat önkéntes tűzoltó pedig egyéni elismerést és jutalmat vehetett át Az ünnepség befejező aktusaként felavatták azt a centenáriumi emléktáblát, amit az idén felújított tűz- oltószertár falán helyeztek el. * * * A gyűlésterem jobb oldali széksoraiban ültek az egyesület aktív és veterán tűztoltói. Elöl az ősz fejek, legtöbbjük már hetvenen is jóval felül, hátrább viszont a maiak, egyenruhában. A múlt és a jelen egymás mögött, Szünetben a jelenlévőik korelnöke, a 81 éves Ekker Ádám kőművesmester mellé telepedtem, aki 35 évig tartozott az egyesület aktív önkéntes tűzoltói közé. Beszélgettünk néhány percet. Az időpontok bizony egy kicsit már összemosódtak, s néha nekem kellett kikalkulálnom egy-egy dátumot. — Tizenihat éves lehettem, amikor egy adóhivatali ember ilyen magamkorú gyerekeket keresett, tűzoltónak. Jelentkeztem, elmentem, aztán ott is ragadtam. — Mi tartotta a tűzoltók között? — Jó társaság került öszr sze... Mindig is jó társaság volt ez, jól éreztem magam velük... Nyaranta, aratáskor szolgálatot adtunk, vigyáztunk a falura... Persze, akkor még teljesen más volt az egész. Nem volt autónk! Lovaskocsival jártunk. — Gondolom persze, hogy nemcsak a szolgálat ideje alatt voltak együtt. — Hogyne... — csillant meg a szeme. — Bálokat, összejöveteleket rendeztünk. Akkor még több idejük volt az embereknek egymásra.., — Valami emlékezetes nagy tűz...? — A malom... — gondolkozott el egy pillanatra. — A malom, amikor leégett, akkor ott voltam. Oltottam én is... Később sikerült kiderítenem, hogy a fegyverneki malom háromszor is kiégett. Egyszer a háború alatt, kétszer pedig előtte. A tűzoltócsapat „benjá- mdnja”, Vízkeleti Sándor éppen hatvan esztendővel fiatalabb, mint Ekker Ádám; a dédunokája is lehetne. „Civilben” a Kunhegyes és Környéke Vegyesipari Szövetkezet épületasztalosa. — Előzőleg annyit tudtam csak, hogy van egy tűzoltó egyesület, többet nem. Amikor ’83-ban felszabadultam, az ismerőseim mondták, hogy próbáljam meg. Megtetszett a dolog, és szívesen maradtam. Különösen a versenyek hangulata fogott meg. Az nagyon izgalmas szokott lenni. — És igazi izgalom, vagyis tűzeset volt-e már, mióta önkéntes tűzoltó? — Nem... ügyeletét már adtam, de tűzeset még nem történt. Abban még nem volt részem. — Gondolom, nem is nagyon hiányzik... — Nem nagyon... Értékes történeti emlékként fennmaradt az egyesület alapító Okirata, amelyben pontos megfogalmazást nyert az alapítás céljára. A száz év előtti gondolatok, azt hiszem, alig vesztettek aktualitásukból: „Fegyvernek nagyközség területén bárhol és bármikor kiütendő tűzvész esetén a vészhelyen haladék nélkül és múlhatatlanul megjelenni, s minden ingó és ingatlan vagyonit, emberéletet, felebaráti szerétéiből, jutalomra való igény nélkül, a tűzvészből megóvni Illetve megmenteni”. L. M. L. Választókot bővítettek, többet exportáltak Kiváló cím a megyei ÚHV-nak Balogh Károlyné átadja a Kiváló Vállalat címet tanúsító oklevelet Csorna János igazgató' nah Szombaton — a munkaszüneti nap ellenére is — már a koradélelőtti órákban szokatlanul sokan sürgölődtek a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat központi székházában. Sorra érkeztek a dolgozók és a meghívott vendégek arra az ünnepségre, amelyet abból az alkalomból tartottak, hogy a vállalat tavalyi munkájáért elnyerte a kiváló címet. Kilenc óra után néhány perccel a zsúfolásig megtelt ebédlőben Palotai Lajos, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára köszöntötte a résztvevőket, közöttük Balogh Károlynét, az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát. Mohácsi Ottót, a megyei tanács elnökét, Fenyvesi Józsefet, az SZMT vezető titkárát, Hegyi Istvánnét, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, Varga Sándornét, a városi pártbizottság első titkárát, valamint Bálint Ferencet, a városi tanács elnökét, majd Palotai Lajos bevezetőjében röviden megemlékezett a fasizmus felett aratott győzelem 42. évfordulójáról. Ezután Csorna János, a vállalat igazgatója értékelte az elmúlt év munkáját és szólt az idei feladatokról. — örülünk és büszkék vagyunk arra — kezdte beszédét —, hogy a szocialista munkaversenyben az elmúlt esztendőben a húsipari vállalatok között az első helyezést értük el. Mint hangsúlyozta több évi kitartó munka eredményeként jutottak idáig. Pedig sokszor kellett elképzeléseiket, terveiket menet közben módosítani annak érdekében, hogy a változó körülményekhez egyre jobban alkalmazkodni tudjanak. S hogy ez sikerült, több dolog is bizonyítja; hiszen a húságazat fejlesztésére hozott központi intézkedések, valamint a vállalat termeltetési akcióinak hatására a sertéstermelés a megyében stabilizálódott, az állománycsökkenés megállt, sőt, ma már emelkedik. A vállalat dolgozói több mint 3 milliárd forintot kitevő ipari tevékenységüket is folyamatosan korszerűsítették és a magasabb feldolgozottságé termékek arányát növelték. Bővítették a választékot, s ma már a konyhakész és diétás jellegű termékeikkel gyakran találkozhatnak a boltok polcain a vásárlók. Növelték exportjukat, s a belkereskedelemnek is csaknem 11 százalékkal több húst és húskészítményt értékesítettek tavaly, mint az azt megelőző évben. Az üzem belső tartalékainak feltárásával és a feszesebb költséggazdálkodással, majdnem 20 millió forintot taka- rítottak meg. A vállalatnál hagyományosan jónak mondható az újító szellem is, hisz tavaly a húsipari vállalatok versenyében elsők lettek. Mindezeknek köszönhetően a bérszínvonal 11,9 százalékkal nőtt, s elérte a 75 és félezer forintot. A hogyan továbbról szólva Csorna János megemlítette, hogy az alapanyag termeltetésben tovább kell javítani a mezőgazdasági nagyüzemekkel eddig kialakult jó kapcsolataikat. A megfelelő színvonalú belföldi ellátás mellett az exporttermelés gazdaságosságát is javítani kell: ezeket a feladatokat egyébként a megyei pártvégrehajtóbizottsága is kiemelte, amikor nemrégiben értékelte a vállalat munkáját, és elismeréssel szólt az eredményekről. Ezt követően Balogh Károlyné, a MÉM és az Édosz nevében köszöntötte a vállalat dolgozóit és gratulált a sikerhez, majd átnyújtotta a MÉM és az Édosz által adományozott Kiváló Vállalat címet tanúsító oklevelet Csorna János igazgatónak. Ezután Varga Sándorné, a megyei, a városi tanácsi párt- és tömegszervezetek nevében gratulált a kitüntetésekhez és további sikereket kívánt a kollektíva minden tagjának. Az ünnepség végén a munkában élenjáró dolgozókat és közösségeket tüntették ki. Jubileumi ünnepség Jászapátié (Folytatás az 1. oldalról) ges ünnepségen köszöntött Kalmár Pálné, a gimnázium igazgatója, majd átadta az iskola jubileumi emlékplakettjét mindazoknak, akik az intézmény történetében jelentős szerepet játszottak, köztük Lakó György profesz- szomak; az iskola első nőtanárainak, Rusvai Erzsébetnek és Pókász Endre özvegyének; valamint Török-Kovács Ferencnek és feleségének, akik huszonöt éven Keresztül dolgoztak a gimnáziumban hivatalsegédként. Ezt követően az iskola tanárainak és tanulóinak munkáiból válogatott képzőművészeti kiállítást, nyitott meg Tálas László, a Szolnok megyei múzeumok igazgatója. A tárlat létrehozója elsősorban az emberi humánumot kiteljesítö szellemet is tápláló alma materhez való kötődés — hangsúlyozta köszöntő szavaiban Tálas László, aki az iskola régi növendékeként is ajánlotta a vendégek és az ifjabb generáció figyelmébe többek között Kocsis László, Veszelsz- ky Béla, Gáspárdy Sándor és Pókász Endre Magyarország neves kiállítótermeiben is ismert alkotásait. Az iskola lassan elcsendesedő folyosóin aztán egyszerre csendült fel a Ballag már a vén diák... dallama a moßt érettségiző és az öreg diákok ajkán. Bátyus fokossal a vállukon vezették a ma búcsúzók seregét az ötven évvel ezelőtt maturáltak; élükön dr. Hajdú Irén, a fürge járású főorvosasszony, és Rusvay Lajos gyémántdiplomás közgazdász, aki az 1912- ben indult első évfolyam növendékeként érettségizett Jászapátin. Az ünnepi megemlékezés során Szabó István a pártszervek, Török Sándor a nagyközségi tanács, Farkas Ferenc pedig a régi diákok nevében köszöntötte a nagymúltú iskolát, melynek a mai oktató-nevelő munkában élen járó pedagógusai: Mészáros István, László Péter, Gajdics András és Emri Miklós kitüntetéseket vettek át Ürmössy Ildikótól. A kétnapos jubileumi ünnepség délután sportbemutatókkal és az iskola öntevékeny művészi csoportjainak műsorával, valamint érettségi- és baráti találkozókkal folytatódott, majd Tálas Ernőnek. a Svéd Királyi Operaház tagjának nagy sikerű hangversenyével zárult.- b. 1. J. Régi tanárokra, diáktársakra emlékezve Fotó: N. Zs. Régi idők rekvizitumai között
