Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-13 / 111. szám
1987 MÁJUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé képernyője előtt Mire e sorok napvilágot látnak, Brigitta már valószínű túl lesz az újabb felvételin. ahová nyolc évszakos kalandozás után eljutott, azaz befejeződik „regényes” útkeresése, s talán a zord apa szíve is megenyhül lánya sorsának ilyettén való egyenesbe fordulása láttán — beismervén, hogy a színészi pálya iránti vonzalom is lehet nemes. (Egyáltalán, hogy is lehet oly maradi ma egy igazgató-tani tó, éljen bár vidéken, hogy a színész- pálya eleve gyanús legyen a szemében; olyannyira, hogy egyenesen féltse tőle lánya becsületét, jövőjét. Ez az ósdi gondolkodású papa alighanem csak afféle írói „erőszak” szüleménye, amely más okot nem találván így kívánt ellentétet teremteni szülő és gyermek között. Megjelent a te/eregónyí Szóval véget ért a nyolcrészes sorozat. De nem kell iszom or kodni, már itt az újabb folytatás, a Szomszédok! Tehát még be sem fejeződött Várkonyi Gábor — ő rendezte a Nyolc évszakot — filmje, csütörtökön már bemutatkozott a következő sorozat, amely érdekes mód ugyanannak a szerzőpárosnak az agyából pattant ki, harmadik írótársként Polgár Andrással, amelyik a Nyolc évszak szövegkönyvét is megszülte. Ügy látszik, termékeny a Miskolci—Szabó szerzőpáros. Megjött a kedve televíziónknak a folytatásos tévéfilmek gyártására. Amiben ösztönözheti kétségtelenül néhány külföldi sorozat sikere, de még inkább bátoríthatja egyfajta társadalmi igény is: mai életünk friss, eleven egyre szórakoztatóbb bemutatásának igénye. Az a szándék, hogy a képernyőn is azt lássuk viszont, lehetőleg könnyen fogyasztható formában, ami körülvesz bennünket; az életnek azokkal a mindennapi örömeivel, bánataival, feszültségeivel és feloldódásaival találjuk szembe magunkat, amelyek nap mint nap „kitermelődnek”. Tehát az említett sorozatok az élet és a képernyő művészete közötti szorosabb kapcsolat keresésének jelei, és ez dicséretes. Azt persze nem állítanám, hogy egyértelműen biztató jelei is. Az efféle vállalkozásoknak ugyanis megvan az a veszélyük, hogy sokszor úgy tesznek, mintha az életet ábrázolnák, holott csupán az élet felszínét borzolgatják. Alapok, helyzetek sorjáznak bennük, talán ismerősek is, de hiányzik belőlük az általánosítás gondolati mélysége. Ahogy ezt — sajnálatos módon a Nyolc évszakban is tapasztalhattuk. Igazán nem lehetett elmélyednünk a film egyetlen figurájának sorsában sem. Nem adatott meg a szurkolás lehetősége még a főszereplő, az egyébként kedves Brigitta jövőjéért sem. Szinte kívülállóként szemléltük kudarcait, próbálkozásait. Gondoljunk csak arra (még ha nem is illik összevetnünk a két sorozatot), hogy Isaura igazsága mennyire felajzotta a mi igazságérzetünket is, mennyire izgultunk érte, s kívántuk vele együtt vágyainak beteljesülését Anélkül, hogy egyéb szempontból is elemeznénk, a Nyolc évszak gyengéjének ezt a mozgósítani nem tudó (legalábbis engem nem tudó) „szenvtelen tárgyilagosságát” említeném. Hogy alapvetően nem tudott hatni érzelmeinkre, nem tudott szeretetre lobbantam a jó iránt, s nem keltett gyűlöletet a rosszal szemben. Pedig ez minden mese — népszerű olvasmány — követelménye! Még egy modem televíziós meséjéé is. Maga a cselekmény, a film szerkezete sem kedvezett az említett követelménynek, a különböző egymás mellett futó sorsok, (sokszor teljesen eltűnt egy- egy figura a szemünk elől, a főszereplő útjától szinte különválva élt a képernyőn) ez sem tette lehetővé, illetve nem kedvezett a történtek mélyebb átélésének. A történtekének, amelyek ráadásul még nem is voltak túlságosan érdekesek, sőt helyenként kifejezetten érdektelenek. Divat a sorozat, régóta divat. A világ nagy televíziói mindenütt szeretik. Főképp a rendkívüli műsorigényű nyugati és tengeren túli tévétársaságok alkalmazzák szívesen. Sokfajta létezik belőle, de az amelyik most a „Szomszédokkal” jelentkezett — újdonság a mi képernyőnkön. Egyébként ez is Amerikában született, méghozzá a háziasszonyok délelőtti szórakoztatására: apró történetek, sok-sok reklámmal fűszerezve. Nálunk * releregényként mutatkozott be, s természetesen „fűszer” nélkül. Legalábbis egyelőre. Még csak megismerkedhettünk azokkal, akik hivatva lesznek a különböző történetek „bemutatására”; akikkel nyilván megesik .majd mindaz, ami velünk is megtörténhet, hisz mi valameny- nyien szomszédjai is vagyunk így vagy úgy egymásnak. Az alapötlet kitűnő, a szomszédság fogalma bő keretet ad az élet sokszínű ábrázolására. Megszületett tehát a rádiós Szabó-család televíziós testvére. A kérdés: vajon lesz-e olyan népszerű és hosszúéletű, mint az? Ez már a folytatások titka. Röviden Csütörtökön a Színházi este sorozatban — előadás a Szolnoki Szigligetiből, a Tisza-parti teátrumból Szép Ernő Vőlegényét közvetítette a televízió. Hogy miért éppen erre a bemutatóra esett a választása, holott az évad eddigi produkciói között akadt volna — örvendetes mód — akár értékesebb és talán szórakoztatóbb is! Ne keressük az okot, a Vőlegény a képernyőn valójában megállta a helyét, a közvetítést korrekten vezette Török Ilona. Azt azonban , érdemes szóvá tennem, hogy a szünet közbeni beszélgetések bizony sikerülhettek volna tartalmasabbra is. Elvégre ritkán adódik alkalom, hogy egy vidéken működő színház az ország legszélesebb nyilvánossága elé kerüljön, s épp ezért nem mindegy, hogy mi hangzik el, vagy épp mi nem hangzik el róla a rendelkezésre áldó időben. Wisinger István műsorvezetőként kedves rokonszenvessé ggel kérdezgetett, de ha alaposabban készült volna Szép Ernőből és magából a Szigligetiből, alighanem teljesebb és formá- sabb képet tudott volna adni kis riportjaiban szerzőről, színházról egyaránt. „Hamvas volt a hit...” címmel kétrészes dokumentum- filmet láthattunk kedden és pénteken a második csatornán; egykori Syörffy — kollégisták 'beszéltek szellemi otthonukról; arról a nevelőintézményről, amelyben népi származású tehetséges fiatalok bontogatták szárnyaikat, s amelyben a jó értelemben vett közösségne-' velés, a legkorszerűbb pedagógia elvei valósultak meg a gyakorlatban. A vallomások egymásutánjából vonzó kép alakulhatott ki a nézőben. És nem utolsósorban igaz, ami egyáltalán nem mellékes egy olyan intézmény esetében, amelyről még mindig keveset vagy legalábbis kevesebbet tud az utókor mint illenék. Ennek a dokumentumfilmnek, akárcsak a hozzá hasonlóknak, felbecsülhetetlen a szerepük múltunk alaposabb megismerésében. V. M. A tanév idején kollégium, nyáron szálloda A Tisza-parton épül a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátőipari főiskolai tagozat diákjainak új otthona Már áll a két épület szerkezete a Tisza partján (Fotó: H. L.) 20 város—23 program TIT nyári egyetemek A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat júliusban induló nyári egyetemeiről tartottak sajtótájékoztatót kedden a TIT Országos Központjában. Nádor György, a TIT Nyári Egyetem Tanácsának elnöke elmondta, hogy e nagy hagyományokkal rendelkező oktatási forma a tudományos ismeretterjesztés mellett jól szolgálja a szakmai továbbképzést, a tapasztalatcserét, s valósághű Magyarország- képet Ismertet meg az érdeklődő külföldiekkel. Idén a 20 városunkban megrendezett 23 nyári egyetem programjából választhatnak az érdeklődők, s a szervezők a várhatóan mintegy háromezer hallgató közül fele részben külföldi jelentkezőkre számítanak. A legrégibb — hatvan éve működő — nyári egyetem, a debreceni főként külföldiek számára összeállított programja Magyarország életével, a magyar nyelvvel, irodalommal, kultúrával ismertet meg. Az esztergomi tanfolyamon a Kodály-módszer terjesztésével, népszerűsítésével foglalkoznak. Az Egri Filmművészeti Nyári Egyetem középpontjában minden évben egy-egy magyar filmrendező életműve, alkotói útja áll. Ezúttal Gábor Pál alkotásait vetítik. A Szegedi Pedagógiai Nyári Egyetem az új oktatási törvényhez kapcsolódóan az iskola és a pedagógus önállóságának kérdéskörét járja körül. Salgótarjánban Ifjúság ’87 címmel a fiatalok körében is terjedő különböző egészségkárosító szenvedélyekkel, deviáns magatartás- formákkal foglalkoznak. Napról napra egyre jobban körvonalazódik a Tisza-parton sétálgatók szeme előtt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának épülő új kollégiuma. A már álló falakból, a ráboruló tető gerendáiból úgy tűnik, hogy a Tisza-part egyik igen szép létesítménye lesz, s ezt méginkább megerősítik a tervek, s a makettek fotói. Az U alakú épület két szemközti szárnya négyszintes lesz, amelyben kilencven három- és tizenöt kétágyas szobát alakítanak ki. Minden szobához mosdó, zuhanyozó készül, s közös helyiségek, társalgók is rendelkezésre állnak majd a kollégistáknak. A két épületszárnyat átriumos udvar, illetve egy újabb épületrész köti össze, amelynek földszintjén egy nagy előadótermet alakítanak ki. Mindezek mellett klubterem, büfé, diákbár, s egy tanüzem is készül az új kollégiumban. S végül parkosított élőkért és egy 900 négyzetméternyi sportterület, pályák egészítik ki a létesítményt. A kollégium megközelítően 100 millió forintba kerül. Az összeg nagy részét a Belkereskedelmi Minisztérium adta, de támogatta anyagilag a megyei és a városi tanács is. A berendezéshez azonban még hiányzik mintegy 6—8 millió forint, amelyet a beiskolázási terület megyéitől, illetve a hallgatók társadalmi munkájából próbál meg előteremteni az iskola. Az épületet Temesvári László tervezte, a kivitelező a Szotév, az átadási határidő pedig 1988. május 30. Éppen az iskolai nyári szünet előtt? — kérdezhetné bárki. Igen, akkor mégpedig azért, mert a tervek szerint a kollégium nyaranként szállodaként üzemel. Nem lesz ugyan tanszálloda, a szolnoki tagozat hallgatóinak változatlanul Budapesten, az Erzsébet Szállóban tartják a szakmai gyakorlatokat, de természetesen lehetőség nyílik arra, hogy a „kollégiumi szállodában” is szerezzenek gyakorlati tapasztalatokat, készülhessenek választott hivatásukra. Az új létesítmény azon túl, hogy megoldja a tagozat kollégiumi gondjait — háromszáz hallgatót tudnak kényelmes körülmények között elhelyezni — lehetővé teszi, hogy bővüljön az iskola. A tagozat melletti jelenlegi kollégiumi szárnyban szeminárium-helyiségeket, dolgozószobákat alakítanak ki. A javuló tárgyi feltételek lehetővé teszik, a levelező tagozatos hallgatók eddiginél intenzívebb képzését. Az oktatási épület megnövekedésével a jövőben többféle továbbképzést illetve céltanfolyamot is szerveznek a tagozaton. így 1988-tól például három féléves, újabb diplomát adó továbbképző tanfolyam indul marketing és vállalkozás a szövetkezeti kereskedelemben címmel a már dolgozó szakembereknek. Dzaeaszkoncert a zenelako/éban Vajon lesznek-e hódolók? Manapság egyre több szó esik a rockzene válságáról, talán azért is, mert túlságosan szem előtt „gurul” a műfaj szekere, ás minden apró megingás nyomon követhető. A dzsessz időnkénti megtorpanása már korántsem annyira beszédtéma, hiszen ezt a zenei irányzatot jobbára csak egy szőkébb közösség vallja magáénak. Ügy tűnik, a dzsesszt mint folyton kísérletező, technikai rögtönzésekre, virtuozitásra épülő műfajt nem is érintheti meg a Színpadon a 18 tagú Big Band. Vezé nyel Deák Tamás Fotó: M. J. válság szele, mert ez a muzsika művelőinek belső vívódását, kísérletező kedvét vetíti ki, következésképp magában hordja az állandó megújulás lehetőségét. Mégis gyakorta elhangzik a vád, miszerint a dzsessz nagy alakjai, akik valamikor meghatározói voltak a műfajnak, lassan eltűnnek a színről, s helyüket egyre kevesebben képesek elfoglalni. Hétfőn este ezért is irányult megkülönböztetett figyelem a Bartók Béla Zeneiskola aulájában meghirdetett növendék-hangversenyre. Mit tudnak a műfaj leendő mesterei, elfoglalhatják-e majdan a klasszikus elődök trónjait? A Konzervatórium dzsessz tanszakának növendékei nagy létszámmal érkeztek Szolnokra, hogy dióhéjban ízelítőt nyújtsanak a műfaj történetéből. Elsőként a Gyárfás kvintett lépett színpadra, és felszabadult játékával megalapozta a közönség hangulatát. A szólógitár és szaxofon játékára épített betétek gyakori ritmikai váltásokkal, kulturáltan szólaltak meg, bár a gitár produkciójába helyenként rockzenei elemek keveredtek. Munkácsi Beáta jó képességű énekesnő benyomását keltette, de az énekszámok kiválasztásakor nem ügyelt arra, hogy tehetségét reprezentáló énekszámokat állítson ösz- sze. A Regály-trió dobosa és bőgőse a biztos kezű Regály György virtuóz zongorafutamait szolgálta megbízható pontossággal. A technikai elemek széles skálája és a precíz előadásmód Regály személyében értékteremtő művészt sejtet. Az est fénypontja kétségkívül a Deák Tamás vezette 18 tagú Big Band volt. A tanszak három évfolyamának növendékeiből verbuválódott zenekar a hangverseny második felében kellemes meglepetést szerzett játékával. Műsorukban egymást követték a dzsessz klasszikus szerzeményei: a Small talk, a Mercy, mercy, a Straight a head, a Down the dream, és az utolsó, a híres dixieland-szám, a Royal Garden Blues. A zenekar igen könnyedén és látható jókedvvel interpretálta a számokat, a szólisták — az előjátékból adódó pontatlanságokat leszámítva — korrekten, nem „túljátszva” magukat vezették a zenekart. A hangszer bűvöletéből mindenki idejében ki tudott szabadulni, nem ragadtatta senki magát hosszú improvizációra. A koncerttel többek között az is bebizonyosodott, hogy az 1965-ben Európában harmadikként létrehozott dzsessz tanszak fontos feladatot tölt be zenei életünkben. Gonda Jánosnak, a tanszak vezetőjének véleménye szerint, a hangverseny egyik kimondatlan célja az volt, hogy városunkban is „elhintse” a dzsessz magját, s mind több hódolót találjon e rendkívül izgalmas műfaj. 3. 3. Nagykun települések között Kulturális együttműködés A nagykun települések (Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Túrkeve, Kun- szentmárton, Karcag) tanácselnökei és művelődési szak- igazgatási szerveinek nemrégiben tartották meg azt az értekezletüket, amelyen a települések kulturális együttműködéséről esett szó. Az együttműködés tavaly kezdődött, s céljaként az anyagi és szellemi erők koncentrálását, hatékony felhasználását, egymás értékeinek kölcsönös megismerését tűzték ki. Tavaly az együttműködés szép példája volt a Kunhegyes hétszázadik évfordulójához kapcsolódó rendezvénysorozat, melyet a résztvevő települések színvonalas műsor összeállításával segítettek, s nagy sikert arattak vele az érdeklődő kunhegyesiek körében. A hét elején tartott megbeszélésen a résztvevők áttekintették az eddigi munkát és tervezetet fogadtak el a továbbiakról. Megállapodtak többek között egy hosszabb távú, több évre szóló kiadványtervezet megvalósításáról. A közös összefogással kiadott kötetek földolgoznák a Nagykunság múltját, jelenét, növény- és állatvilágát, jeles embereinek munkásságát, stb. Közös összefogással kívánják egy-egy település kulturális életét fölpezs- díteni, mozgásba hozni. Ideológiai életünk időszerű kérdései címmel előadássorozatot is szerveznek a nagykun településeken neves előadók részvételével. Azon emberek számára pedig, akik a Nagykunságért, annak anyagi-, szellemi felemelkedéséért, kulturális értékeinek felkutatásáért és továbbéléséért sokat tettek és tesznek, Nagykunságért díj adományozását javasolják.
